124. szám (2019. tél)

A náci Németország fölötti győzelem közelgő 75. évfordulóján nem önmagában a Győzelem „emlékezetpolitikai” jelentőségének szentelünk blokkot, hanem összekapcsoljuk azt Auschwitz felszabadításának 75. évfordulójával (1945. január 27.), minthogy a két jelenségkör „emlékezete” együttesen hordozza a napjainkban „csúcsra járatott” történelemhamisítás szinte minden fontos tendenciáját. A holokauszt történeti ténye összefügg Izrael állam létrehozásával is, ezért a zsidók és arabok palesztinai együttélése kevéssé ismert oldalainak is figyelmet szentelünk – főként releváns történeti dokumentumok tükrében. Harmadik blokkunkban a modern szélsőjobboldallal foglalkozunk mind egyetemes, mind magyarországi vonatkozásban. Noha ez a szélsőjobboldal más, mint régi, fasiszta előzménye, ám a két jelenség nincs kínai fallal elválasztva. Az új szélsőjobboldal előretolt őrse a Fidesz, aminek okairól és jellemzőiről olvasóink a szerkesztőség álláspontját is megismerhetik.

A szám teljes tartalma elérhető itt.

Krausz Tamás: Győzelem – Auschwitz – emlékezet. Megjegyzések a 75. évfordulón

A holokauszt története és a körülötte kibontakozott emlékezetpolitikai harcok éppen úgy a globális geopolitikai csatározások tükre, mint amennyire a valóságos holokauszt is világtörténelmi jelenségként fogható csak fel. A kelet-európai etnonacionalista rezsimek legitimációs ideológiáját a „kollektív Nyugat” támogatásával építi fel. A szerző felvázolja e tudományos és politikai küzdelmek tárgyát és néhány vitapontját, megállapítván, hogy az egész kérdéskör centrumában a nagy honvédő háborúhoz való viszony áll. A Győzelem 75. évfordulója alkalom arra, hogy a baloldal tisztázza tudományosan és elméletileg megalapozott, szilárd álláspontját e kérdéskörben.

Mezei Bálint: A felszabadulás ára. A Szovjetunió második világháborús katonai-gazdasági teljesítménye és veszteségei

A tanulmány a Szovjetunió második világháborús veszteségeiről és gazdaságának területi átszervezéséről nyújt összefoglalást. Az 1941-es hadüzenet nélküli, náci támadást követően az ország európai területein lévő, döntően a ’30-as években kiépített, nagy kapacitású nehéz- és hadiipart szinte hetek leforgása alatt kellett az Urálba és azon túlra, Közép-Ázsiába telepíteni. A termelőeszközök kimenekítése hatalmas logisztikai-szervezési bravúr volt; az evakuált gyárak többsége néhány hónapon belül újra termelt, immár a front igényei szerint. Az ipar veszteségein túl, a Szovjetunió elveszítette vetésterületeinek javát, s 78 millió állampolgára rekedt a tengelyhatalmak által megszállt területeken. A Nagy Honvédő Háború éveiben a Szovjetunió teljes embervesztesége elérte a 27 millió főt, s a hadiipar elsőbbsége miatt a gazdaság más ágait, főként a fogyasztási cikkek előállítását drasztikusan vissza kellett fognia.

Történelem

Herbert A. Bloch: A koncentrációs táborok foglyainak személyiségvonásai

A szerző – 1947-ben készült – tanulmányában arra tett kísérletet, hogy bemutassa, milyen pszichés torzulásokat szenvedtek el a náci táborok foglyai és kényszermunkásai az embertelen és szigorúan kontrollált körülmények között, s hogyan alakult a rabok kapcsolata sorstársaikhoz és önmagukhoz, egykori személyiségükhöz. A koncentrációs táborok szélsőséges viszonyai – sajnálatos módon – lehetővé tették, hogy a korábbiaktól eltérő szemszögből is vizsgálhassuk, mi történik az emberrel akkor, ha eltűnnek a megszokott társadalmi keretek, s ha léte az állati ösztönök szintjére egyszerűsödik. A szerző megállapítja, a náci táborok barbársága deszocializálta, dehumanizálta az egyént, ami az emberi érintkezések legprimitívebb formáit hozta magával.

Kiril Feferman: „A zsidók háborúja”. A szovjet zsidó katonák és tisztek viszonya a Szovjetunióhoz 1940–1941-ben

A náci propagandagépezet a Szovjetunió lerohanását előszeretettel állította be a zsidók elleni harcnak, s ez illett is a keleti fronton vívott „másfajta”, a nyugati offenzívától döntően eltérő, céljait és eszközeit tekintve rabló, népirtó háborújának képébe. A tanulmány bemutatja, hogy a Vörös Hadseregbe besorozott, nagyszámú zsidó származású katona hogyan viszonyult a fegyveres szolgálathoz és általában a szovjet rendszerhez a német támadás előtt, illetve az azt követő időkben. Az 1941. június 22-e után defenzívába szorult, soknemzetiségű Vörös Hadsereg katonái közül minden bizonnyal a zsidó származásúak voltak a legnagyobb veszélyben, és ez a tény elsöprő többségüket a szovjet rendszer mellé állította, függetlenül korábbi attitűdjüktől. Ennek ellenére sem mondhatjuk, hogy homogén csoportot alkottak volna, hiszen igen sokan az 1939-ben megszerzett nyugati területekről származtak, vagy korábban maguk és családjuk a sztálini terror áldozataivá váltak, így nem vélekedtek egyformán a szovjet hatalomról, a hadsereg és a párt szerepéről, miként az állam és a vallás viszonyáról, továbbá saját békebeli lehetőségeikről sem.

Krausz Tamás: Holokauszt: a gépezet csavarjai. Арон Шнеер: Профессия – смерть. Учебный лагерь СС «Травники». Преступления и возмездие. (Aron Shneer: Foglalkozása – halál. Az SS „Trawniki” kiképzőtábora. Bűn és megtorlás). Москва, Издательство Пятый Рим, 2019

Vlagyimir Lazarisz: „Bocsássanak meg, hogy nem tudtuk”

Mi történt a II. világháború után azokkal a holokauszt-túlélőkkel, akik a gyűjtőtáborokból Izrael földjére kívántak menni? Hogyan látta a cionista mainstream, mindenekelőtt Ben Gurion a túlélők szerepét a független zsidó állam létrehozásáért vívott harcban? Hányan indultak el, és milyen fogadtatásban részesültek? Hogyan gondolkodtak róluk a szabrék, s általában miként vélekedett az új állam közvéleménye túlélőkről és az áldozatokról 1945 és 1962 között, és milyen intézkedések sújtották a betelepülőket? A tanulmány megrendítő tényeken keresztül mutatja be az igazság megismerésének folyamatát és a megsemmisítő táborokat át- és túlélt európai zsidók keservesen indult kapcsolatát a jisuv zsidóságával.

Bartha Eszter – Slávka Otčenášová: A holokauszt az emlékezet és a politika vonzásában. Totalitárius és revizionista irányzatok a magyar és a szlovák holokausztirodalomban

A tanulmány bemutatja a rendszerváltás utáni emlékezetpolitikai küzdelmeket, amelyek a holokauszt tanulmányozásához és történelmi elhelyezéséhez fűződnek Szlovákiában és Magyarországon. Miközben a zsidóüldözésnek mindkét országban voltak aktív támogatói, a szlovák és magyar szélsőjobboldal „egységesen” igyekszik a náci Németország áldozataként feltüntetni országát, illetve minden bűnért a németekre hárítani a felelősséget. Magyarországon a sokat vitatott Szabadság téri emlékmű is kifejezi e kormányzati szándékot. A történelem meghamisítása nem új fejlemény; fontos azonban, hogy a történész tisztában legyen azzal, mihez is nyújt segédkezet.

Dokumentum

N. F. Belonozsko, harkovi lakos naplójából. Átdolgozta V. Ligyin [1941–1942]

Raisza Dudnyik partizánlány elbeszélése. Feljegyezte M. Zseleznova [1944]

Analízis

Mousa Aida Zsófia: A palesztinai arabok a cionizmus főáramának gondolkodásában, 1917–1947. David Ben-Gurion és Chaim Weizmann a palesztinai zsidó–arab együttélésről

Az elhíresült szlogen, miszerint Palesztinát, „egy nép nélküli földet” a zsidóknak, „egy föld nélküli népnek” kellene átengedni: közismert cionista toposz. Noha e vélekedésről jóval Izrael Állam létrehozása előtt kiderült, hogy alaptalan, mégis sokáig tartotta magát a vulgárcionista gondolkodásban. A tanulmány bemutatja, hogy bár e vélekedés hatott a cionizmus egyes támogatóinak Palesztina zsidó benépesítésével kapcsolatos hozzáállására, a jisuv elitje nagyon is odafigyelt a zsidó–arab együttélésre. Soraikban 1917 és 1942 között különböző elgondolások léteztek a palesztinai arabok aktuális és eljövendő hely(zet)éről, és a főbb politikai irányzatok az „arabkérdésben” elfoglalt pozíciójuk alapján (is) határozottan elkülönültek egymástól. A szerző elemzésében a David Ben-Gurion és Chaim Weizmann által megtestesített mainstream megnyilatkozásaira összpontosít, hogy bemutassa, hogyan formálódott a palesztinai zsidó közvéleményében a palesztinai arabokkal kapcsolatos attitűd.

Dokumentum

Vlagyimir Zeev Zsabotyinszkij: A vaskerítés. 1923. november.

A palesztinai Ihud (Egység) szervezet írásbeli nyilatkozata az Angol–Amerikai Vizsgálóbizottság részére. Jeruzsálem, 1946. március 5.

Nahum Goldmann: Izrael és az arabok. 1977.

Változatok egy témára

A Fidesz – Az új szélsőjobboldal.

Walden Bello: A szélsőjobb globális felemelkedésének megértése

A szélsőjobboldal sikeresen kisajátította a progresszívek globalizációellenes, kritikus hangvételét – miközben a hivatalos baloldal hozzákötötte magát a neoliberális ideológiához –, és ezt összeházasította egy vadul rasszista, soviniszta és bevándorlóellenes programmal. Ezzel olyan politikát kell szembehelyezni, amely túlmutat a hitelét vesztett elitdemokrácia visszaállításán és magán a kapitalizmuson is.

Marcel van der Linden: A munkások és a szélsőjobb

Immár több évtizedes politikatörténeti jelenség, hogy a munkásság igen sok országban – a baloldali pártok helyett – a szélsőjobboldali mozgalmakat és pártjaikat támogatja. Ebben sokféle ok és körülmény játszik szerepet. A globális kapitalizmus nemzetállami, területi politikai játékterében a szervezetlenné vált munkásság miért nem tud világméretű osztállyá szerveződni? – ez itt a probléma.

Jonathan Liew: Hogyan használja a futballt az új, szélsőjobboldali populista hullám hatalma megerősítésére.

A futball a gátlástalan populisták és a neofasiszták új generációjára jellemző macsó, soviniszta fantáziák tökéletes terepe.

Tényről tényre

Wiener György: Új jobb- és szélsőjobboldali pártok felemelkedése Európában

A tanulmány az új jobb- és szélsőjobboldali pártok nyugat- és dél-európai megjelenésének öt, történetileg egymásból következő okát jelöli meg: a kisburzsoázia és a kispolgárság lázadását a jóléti állam ellen, a fizikai munkások kiábrándulását a szociáldemokrata pártokból, azok neoliberális gazdaságpolitikája miatt, a kelet-közép-európai államszocializmusok bukását, a 2008–2009-es nemzetközi pénzügyi és adósságválságot, valamint a 2010-es évek közepének iszlám terrorizmusát és menekülthullámát. Emellett kimutatja, hogy az ilyen jellegű pártok egy része eredetileg liberális formációként szerveződött meg, másik csoportja viszont már létrejöttekor szorosan kötődött a hagyományos szélsőjobboldali ideológiákhoz, amelyeket azután részlegesen modernizált. Tárgyalja azt is, hogy Kelet-Közép-Európában e politikai erők a rendszerváltások folyamatában jelentek meg, s alapvető céljuk kezdettől fogva a történeti kontinuitás helyreállítása volt. Végezetül, röviden utal arra, hogy e pártok alapvetően a nemzeti tőke érdekeit védik a transznacionális tőkésosztállyal szemben.

Olvasójel

Bartha Eszter: Kézikönyv (új)balosoknak. Antal Attila: Orbán bárkája: Az autoriter állam és a kapitalizmus szövetsége. Progress Könyvek, Budapest, Noran Libro, 2019.

Bartha Eszter: Visszakövetelt emlékezet. 1919 Tanácsköztársaság 2019 (szerk.: Krausz Tamás és Morva Judit), Budapest, Le Monde diplomatique – magyar kiadás, 2019.