37. szám | (1998 Tavasz)

1848 a forradalmak éve volt, és egyben az újkori egyetemes és magyar történelem egyik legjelentősebb sorsfordulója. A százötvenedik évforduló alkalmából olyan írásokat közlünk, amelyek kevésbé ismert oldalairól világítják meg a 48-as eseményeket és azok utóéletét. A megemlékezés kereteit kitágítva választ keresünk arra is, hogy milyen átalakuláson ment ke­resztül a forradalmiság jelentése a XX. században, és mennyiben tekinthető aktuálisnak mindez a mai, forradalmak nélküli világban. E kérdésekre következő számunkban is visszatérünk, különös tekintettel a forradalmak szociológiájára.

Tartalomjegyzék
  1. alfa : A forradalom – és akiknek nem kell
  2. Magyar Jenő : A Kommunista Kiáltvány néhány tanulsága a XXI. századra
  3. Szigeti Péter : A polgári nemzetállamon innen és túl
  4. Diószegi István : A magyar negyvennyolc nemzetközi helye
  5. Erényi Tibor : 1848 és a magyar baloldal 1948-ban
  6. Henri Maler : A múltat végképp eltörölni? A kommunizmus felboncolása
  7. Szalai Pál : Bibó szocializmusképe ürügyén
  8. Gilles Perrault : A kommunizmus: egy “fekete könyv” hamisításai
  9. Vastag Margó : A szovjet thermidor margójára
  10. Maróthy János : Október – fény, visszfény, lidércfény?
  11. William A. Pelz : 1917 október – modell a nyugati marxisták számára?
  12. Konok Péter : Baloldali stratégiák – Franciaország, 1968
  13. Kenneth McRobbie : Duczynska Ilona – veszteségek és remények
  14. Eszmélet , BAL : Vitafórum Budapesten
  15. Kate Hudson : Baloldaliság Európában
  16. Mihail I. Vojekov : Altyernatyivü
  17. Guy Debord : A látvány társadalma
  18. Geneviéve Fraisse, Barbara Schaeffer-Hegel : Az elmaradt forradalom? A francia forradalom és a nők
  19. Susan Zimmermann : “Ne így, hazám hölgyei!” A magyar negyvennyolc és a nők