1848 a forradalmak éve volt, és egyben az újkori egyetemes és magyar történelem egyik legjelentősebb sorsfordulója. A százötvenedik évforduló alkalmából olyan írásokat közlünk, amelyek kevésbé ismert oldalairól világítják meg a 48-as eseményeket és azok utóéletét. A megemlékezés kereteit kitágítva választ keresünk arra is, hogy milyen átalakuláson ment keresztül a forradalmiság jelentése a XX. században, és mennyiben tekinthető aktuálisnak mindez a mai, forradalmak nélküli világban. E kérdésekre következő számunkban is visszatérünk, különös tekintettel a forradalmak szociológiájára.
Tartalomjegyzék
- alfa : A forradalom – és akiknek nem kell
- Magyar Jenő : A Kommunista Kiáltvány néhány tanulsága a XXI. századra
- Szigeti Péter : A polgári nemzetállamon innen és túl
- Diószegi István : A magyar negyvennyolc nemzetközi helye
- Erényi Tibor : 1848 és a magyar baloldal 1948-ban
- Henri Maler : A múltat végképp eltörölni? A kommunizmus felboncolása
- Szalai Pál : Bibó szocializmusképe ürügyén
- Gilles Perrault : A kommunizmus: egy „fekete könyv” hamisításai
- Vastag Margó : A szovjet thermidor margójára
- Maróthy János : Október – fény, visszfény, lidércfény?
- William A. Pelz : 1917 október – modell a nyugati marxisták számára?
- Konok Péter : Baloldali stratégiák – Franciaország, 1968
- Kenneth McRobbie : Duczynska Ilona – veszteségek és remények
- Eszmélet , BAL : Vitafórum Budapesten
- Kate Hudson : Baloldaliság Európában
- Mihail I. Vojekov : Altyernatyivü
- Guy Debord : A látvány társadalma
- Geneviéve Fraisse, Barbara Schaeffer-Hegel : Az elmaradt forradalom? A francia forradalom és a nők
- Susan Zimmermann : „Ne így, hazám hölgyei!” A magyar negyvennyolc és a nők
