81. szám | (2009 Tavasz)

2009-ben világszerte megemlékeznek a Kelet-Európában lejátszódott rendszerváltás 20. évfordulójáról. A régió uralkodó elitjei a nyugateurópai és az amerikai mainstream-„sugallatoknak" s persze sajátérdekeiknek megfelelően a média minden eszközét felhasználják az önünneplő- öntömjénező megemlékezésekre. A rendszerellenes hangokat a hivatalos hazai média kiszorítja a szélsőjobboldara, vagyis a tőkerendszer legvadabb képviselői előtt nyit utat. Olyan benyomás keletkezik, mintha 1989-ben minden változtatni szándékozó erő a kapitalizmus és a polgári társadalom osztatlan uralmát kívánta volna visszahozni. Negligálják a globális folyamatok jelentőségét, s az új hatalmi csoportosulásokat hovatovább „szabadságharcosokként" mutatják be. Ezzel nem csak meghamisítják az elmúlt 20 esztendő valóságos tartalmát, de folytatják a jelenlegi nemzetközi tőkés válság katasztrofális következményeinek igazolását, körülbelül abban a szellemben, hogy – Lukács ezzel ellenkező tartalmú tézisét parafrazálva – „a legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus". Nemzetközi méretekben továbbra is következetesen elhallgatják azokat a kísérleteket, humanisztikus törekvéseket, amelyek az államszocializmus és a tőkés restauráció, a korlátlan államgazdaság és a korlátlan piacgazdaság között keresték a lehetséges alternatívát. Az „ünneplés" évében különösen fontos megmutatni, hogy Magyarországon léteztek olyan társadalmi, intellektuális erők is, amelyek a rendszerváltás következményeit előre látták, és azokat rendszerkritikai szempontból elemezték; nem szegődtek az új hatalmi elit szolgálatába. Lapunk alapvető feladata, hogy az akkori egyszerre antikapitalista (vagy nem kapitalista) és egyszerre antisztálinista törekvésekre, politikai és szervezeti, elméleti és társadalmi teljesítményekre felhívja a figyelmet. Ez évi számainkban főként hazai dokumentumok és feldolgozások, elemzések tükrében szeretnénk megmutatni olvasóinknak, hogy – ha mégoly perifériára szorított formákban is – létezett a tertium datur, aminek jelentősége különösen a mostani világválság körülményei között és a válságból való reális kibontakozás lehetőségei szempontjából rajzolódik ki igazán. E számunkban olvasóink bizonyos megújulást fedezhetnek fel. A szám – egyrészt – a kapitalizmus rendszerválságára reagálva, a vele szemben álló alternatív gondolatokat és útkereséseket a korábbiaknál élesebb formában veti fel, közelebb hozva egyúttal az elméletet a gyakorlathoz. Több írást is közre adunk a társadalmi önigazgatás történetéből és aktuális kísérleteiből, amelyek ma is hozzájárulhatnak az alternatívakereséshez. Másfelől új rovatot nyitunk Kultúra néven, aminek hivatása, hogy a színház, a mozi, a szépirodalom, a mindennapi élet vagy a sport területén is megmutassuk a tőkerendszer pusztító hatásait, és keressük a humanista kultúra még ép gyökereit, lehetőségeit – anélkül, hogy visszaesnénk az államszocializmus iránti kártékony nosztalgiába.

Tartalomjegyzék
  1. A Baloldali Alternatíva Egyesülés nyilatkozata a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokon való részvétel megyszakításáról – 1989. november 10.
  2. Krausz Tamás : Kongresszusi Beszéd – az MSZMP utolsó (XIV. )és az MSZP alakuló kongresszusán 1989. október 7.
  3. Samir Amin : A szocialista orientációjú fejlődés útja
  4. Mészáros István : A jelenlegi válság (részlet a szerző Tőkén Túl c. művének IV. részéből)
  5. Lucien Sève : A XXI. század kommunizmusa
  6. Michael Hardt : A köz gazdagsága
  7. Goran Marković : Az önigazgatás társadalmi feltételei
  8. Peter North : Építsünk civil társadalmat? Zöld pénz a rendszerváltozás utáni “átmenet” Magyarországán
  9. Hajdu János : Peresztrokja – Change, avagy a gonosz birodalmai?
  10. Szűcs Katalin Ágnes : Rendszerváltás a színházban
  11. Tütő László : A tőke vagy amit nem akartok
  12. Nagy László : Kasztrált történelem – A balti weimarizálódás kórtünete
  13. Tütő László : Egy rendszer megjavításának vagy meghaladásának különbségéről
  14. Ignacio Ramonet, Fidel Castro : A Cuito Cuanavale-i csata