Online cikkek

Krausz Tamás: A Hamasz és Izrael háborújának értelmezései: antikapitalista vagy iszlamo-baloldal?

Ez a rövid, népszerű formában készült publicisztikai írás azoknak szól, akik egy humanista és nem kapitalista nézőpontból kívánják megérteni a mai globális folyamatok irányait és tétjét a folyó háborúk tükrében.

A geopolitikai aspektus

A Hamasz háborúja nemcsak a Hamaszé. Amióta zajlik az ún. orosz-ukrán háború, a napnál világosabb, hogy egy új korszak köszöntött ránk: elkezdődött a többpólusú világrend kialakulásának, vajúdásának időszaka. Ez a „proxi” háborúk kora. Ami azt is jelenti, hogy a világrendszerben uralkodó kölcsönös gazdasági és politikai függés államok sokaságát sodorhatja fegyveres konfliktusba és háborúba. A világon legalább félszáz államban, illetve államok között zajlik fegyveres konfrontáció. Az új helyzetet adekvátan tükrözi Kína és India felemelkedése és az afrikai államok egész sorának törekvése az állami szuverenitás kiszélesítésére. Zajlik a világ soros gazdasági-piaci és területi újrafelosztása. Államok és multinacionális tőkés társaságok tucatjai vetélkednek: a tét a profitért folyó harc, amely sokféle formában jelenik meg: a fegyverkezésben, az erőszakban, a piacokért folyó háborúkban, a vallási konfliktusok felélesztésében stb. A felszínen igen különféle politikai és osztályerők ütköznek meg; ezek a világrendszer egyes régióiban, sőt egyes nemzetállamaiban is külön elemzés tárgyát képezik.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Online cikkek

Krausz Tamás: A Szovjetunió megalapításának centenáriumára – aktuális gondolatok

Krausz Tamás:

A Szovjetunió megalapításának centenáriumára – aktuális gondolatok

H. Carr és Isaac Deutscher óta sok történész adott választ arra a közhelyesnek tetsző kérdésre, miképpen volt lehetséges, hogy a két világháború által sújtott Oroszország, illetve a belőle kinövő Szovjetunió a világ második ipari és katonai hatalmává vált történelmileg példátlanul rövid idő alatt. Jelen sorok szerzője sem maradt ki azok közül, akik erre a kérdésre választ kerestek, mondhatnám: évtizedeken keresztül. Végül is titok nincsen. Hisz mindenki, legalább is a tudomány által elkötelezett szerző odajut, hogy a szovjet szocialista projekt 1917-től, az imperialista világháború elleni lázadástól, majd forradalmi tömegmozgalomtól kiindulva olyan emberi energiákat szabadított fel, olyan vonzó és lehetséges jövőt ígért itt, a Földön, amely magával ragadta a korabeli emberiség jelentős részét is. És ezzel egyidejűleg, ezt magában foglalva olyan valóban tömeges, népi alkotóerő halmozódott fel a nem kapitalista termelési és társadalomszervezési formáknak köszönhetően, amely példa nélküli az emberiség történetében, és amely nélkül ez az új ország hét évtizedes történelmi pályája teljesen érthetetlen lenne. Ezt az „alkotóerőt” mozgósította a szovjethatalom: hol diktatórikusabb, hol kevésbé diktatórikus formában, hol nagyobb, hol kisebb áldozattal, hol támogatva, hol gátolva, sőt feláldozva ezeket a „közösségi erőket„, végső soron képes volt moblizálni népek tucatjait az analfabétizmus felszámolására és a kulturális felemelkedésre, a náci Németország legyőzésére, az újjápítésre, a szovjet tudomány felemelkedésére. Lenintől Gagarinig, a „faekétől az atombombáig” persze az út hosszú és nagyon szerteágázó, a fejlődés bonyolult, kolosszális a teljesítmény és hatalmasak az ellentmondások… Éppen 100 esztendeje annak, hogy ez az ország létrejött. Ez az írás lényegében a Szovjetunió megalapításáról szól, s néhány gondolatot fogalmaz meg a mai fejlemények ismeretében.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Aktuális szám, Hírek

133. szám (2022. tavasz)

Interjú

Egy háború anatómiája. Krausz Tamás és Bartha Eszter beszélgetése

A kapitalizmus alternatívája a szolidáris osztályviszony. Gerőcs Tamással Marikovszky Andrea beszélget

Asztal körül

Szigeti Péter: Pártrendszer és hegemónia. Az Eszmélet körkérdése elé

A „milyen a politikai tagoltság?” elvont szempontját hazánkra, itt és most alkalmazva kérdeztünk meg neves szakembereket az országgyűlési választások előtt (tudva, hogy válaszaik csak április 3-a után fognak megjelenni): Hogyan értelmezi a magyar politikai tagoltság alakulását, törésvonalait, bő három évtized dinamikájának és a jelenlegi tendenciáknak a figyelembe vételével? Volt, aki komoly elemzést írt, mások követve a körkérdés műfajának sajátosságait és terjedelmi megkötéseit, esszéisztikusabban, publicisztikusan válaszoltak

Böröcz József: Függő

Hegyi Gyula: Fóbiákkal manipulálják a magyar társadalmat

Wiener György: A politikai tagoltság változásai

Antal Attila: Végzetes törésvonalak az ökológiai és klímaválság korában

Szoboszlai György: A politikai tagoltság főbb jellemzői a hazai kapitalizmus intéz­ményes kiépülésének folyamatában

Szigeti Péter: Túl a számokon. A hosszabb távon ható eszmei tényezők szerepe a domináns pártrendszer (2010–2022) kialakulásában

Történelem

Mezei Bálint: Az államszocializmus képe a magyarországi középiskolai tankönyvekben. A fősodor narratívái (1990–2010)

A tanulmány kísérletet tesz, hogy bemutassa a magyar államszocializmus közokta­tásbeli képét három, a fősodorhoz tartozó, 1990 és 2010 között kiadott középiskolai tankönyv alapos elemzése útján. A rendszerváltást követően, 1990-ben a teljes magyarországi általános és középiskolai tankönyvpiacot liberalizálták, ami lehetővé tette a tanárok számára a különféle tankönyvek, s így az eltérő történelmi narratívák közötti választást. Általánosságban elmondható, hogy a három elemzett tankönyv az államszocializmus objektív ábrázolására törekedett, különösen a Kádár-korszak (1956–1989) és az ún. gulyáskommunizmus (1963–1985) évtizedei vonatkozásá­ban. Ugyanakkor ezen mainstream narratívák sem teljesen kiegyensúlyozottak, és a tankönyvek fogalomhasználata nem egyértelmű

Tóth Zsolt: Adalékok az osztrák lakosság elleni második világháborús katonai erőszak megítéléséhez

A szerző művében vázolja az Ausztria keleti felének szovjet felszabadítása utáni politikai helyzetet. Kitér a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszakok osztrák irodalmának egyes sajátosságaira, illetve vizsgálja néhány bizonyító erejűnek vélt dokumentum megbízhatóságát. Végül röviden elemzi a magyar emlékezetpolitikai irodalomban megjelenő állítások forrásainak vitatható erősségét

 

Zima Richárd: Párhuzamok a közép-kelet-európai neomarxista ellenzéki mozgalmakban

A tanulmány azon négy ország – Lengyelország, Csehszlovákia, Magyarország és Jugoszlávia – neomarxista gondolkodóit és mozgalmait kívánja bemutatni, a köztük létrejött párhuzamokat felderíteni, amelyekben az ellenzéki neomarxizmus politikai és mozgalmi szerephez jutott. A dolgozat időbeli spektruma a „hosszú hatvanas évek” marxista reneszánsza

Asszociációk

Olga Bajsa: A Majdan eszkatológiája

2013–2014 fordulóján, a kijevi főtéren, a Majdanon zajló eseményekről nem elsősorban azok véres jellege rögzült a nyugati és a magyar értelmiségben, hanem az európai értékek képviseletének nagyszerűsége. Akik a történéseket már akkor aprólékosan követték, azok számára nem volt kérdés, hogy államcsíny zajlott az egyébként is szél­sőséges hatalmi vetélkedésekkel terhelt országban. Olga Bajsa erről szóló kötetének magyarul is olvasható fejezete azzal döbbentheti meg az olvasót, milyen inkvizítori kérlelhetetlenséggel léptek fel a Majdan hívei ellenfeleikkel szemben. Ezen keresztül némi magyarázatot kaphatunk arra is, miért oly kibékíthetetlenek az ellentétek a mai Ukrajnában

Olvasójel

Éber Márk Áron: Kiégve. A túlhajszoltság nemzedéki és osztályvonatkozásai a kapita­lista világrendszer centrumaiban és a (fél)perifériáin

Tütő László: Nihilista kommunizmus. (Minden vásárlóra gyerekvért fröcsköl a kapitalizmus)

Jakab Attila: Prohászka Ottokár, a politikus