115. szám (2017 ősz)

E számunkat az orosz forradalom 100. évfordulójának szenteljük. November 7. (október 25.) a nemzetközi antikapitalista baloldal mindmáig legnagyobb közös ünnepe. E szám tanulmányai és dokumentumai mindenekelőtt a forradalom céljai és történelmi lehetőségei között felmerült ellentmondásokat vizsgálják, és egyúttal bemutatják a forradalom történetének tudatos meghamisítását, s jelzik annak okait. A véletlen műve, hogy a forradalom 100. évfordulója és Marx főműve, A tőke megjelenésének 150. évfordulója egybeesik. De nem véletlen e két tematika együttes felidézése egy olyan történelmi korszakban, amikor a világon a tőkeuralom soha nem látott kiterjedését látjuk. A bukás nyilvánvalóan közeleg, ideje megértenünk a tőke és a forradalom összefüggését, a szocializmus világtörténeti értelemben vett aktualitását.

Tartalomjegyzék

 

Trencsényi László: NOSZF 100. Avagy egy pályakezdő tanár november hetedikei ünnepségei a hetvenes évekből

 

Történelem

 

Krausz Tamás: 1917: száz év, száz üzenet

A tanulmány szellemtörténeti és konkrét történeti kontexusba helyezi az 1917-es szocialista forradalmat, a „Nagy Októbert”, amit egykor magától értetődő volt így nevezni. Ma számtalan „ellenmítosz” tért vissza a mainstream irodalomba és a médiába, amelyek nemritkán a fehérgárdisták korabeli propagandájából merítenek, vagy egyenesen azt „gondolják tovább”. Holott a forradalom mindenekelőtt az alsó társadalmi osztályok vágyait emelte ki az utópiák birodalmából sokfelé a világon: az analfabétizmus, a munkanélküliség és a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségek felszámolása, az ingyenes oktatás és egészségügy megteremtése, a nők kiszabadítása a középkori elnyomatás világából.

Paul Le Blanc: Hogyan változott 1917 megítélése az elmúlt száz évben?

Az elmúlt száz év során számtalan tárgyszerű elemzés született az orosz forradalomról és annak társadalmi gyökereiről – nem csak baloldali irányultságú szerzők tollából. Ám Lenin és Szálin elvi azonosságának, illetve a társadalmat felülről megváltoztatni kívánó doktriner forradalmároknak a hamis toposza időről időre felbukkan a forradalom szakirodalmában, néha még tárgyilagosságra törekvő történészek körében is.

Arcok

Georgij G. Hmurkin: Forradalom, Lenin és az erőszak-„narratíva”

A szerző cáfolja azt a széles körben terjesztett nézetet, miszerint Lenin – és a forradalom más vezetői Lenin életében – az erőszak öncélú alkalmazásának „megszállott” hívei lettek volna. „Leninnek… nem volt semmiféle különleges »erőszakelmélete«. Úgy tartotta, hogy a terror csupán a politikai és fegyveres harc segédeszköze, amit csak a legszélsőségesebb esetekben kell alkalmazni.”

Bartha Eszter: „Tudom, hogy az embernek nem lehet igaza a párt ellenében…” Trockij a száműzetésben

Dokumentum

Alekszej V. Antosin: Az orosz forradalom „kisembere”
Hogyan éltek a munkások a cári Oroszországban? Részletek Jevsztafij M. Gyementyev: Mit ad az üzem a lakosságnak, és mit vesz el tőle című művéből (1897)

Analízis

Domenico Losurdo: Mi a liberalizmus?
A liberalizmus „ellentörténetéről” szóló monográfia első fejezetében a marxista filozófus éstörténész bemutatja, hogyan fonódott össze a polgári forradalmak gondolkodóinak és politikai szereplőinek munkásságában – a liberális gondolat megszületésekor, a XVII–XVIII. században – a rabszolgatartás és -kereskedelem a liberális eszmékkel és a szabadságjogokért folytatott politikai küzdelmekkel.

Tütő László: Marx társadalomkritikai nézeteiről. Módszertani vázlat
A szerző értékes módszertani iránytűt ad olvasóinak, amikor a hatalmas kiterjedésű, négy évtizedes marxi oeuvre-ből annak társadalomkritikai esszenciáját elemzi. A „két vagy több Marx” pluralista relativizálásával állítja szembe a letisztult gondolatrendszer szerves egységét, ahol A tőkében alkalmazott kifejtési mód radikális kritikája a kapitalizmusnak: Marxnál a rendszer működési struktúráinak és funkcióinak bemutatása mellett helyet kap az emberi oldalt károsító-elnyomó jelenségek számbavétele is.

Mészáros István: A kezdetitől a lényegi egyenlőségig – a rabszolgaságon át
Az Egyesült Királyságban élő marxista filozófus az egyenlőség és a társadalmi uralom különböző történelmi alapformáit vizsgálja meg tanulmányában. Áttekintése a rabszolgaságtól kezdve a tőkés társadalmakra jellemző, formális egyenlőségfogalmon át – mely az osztályuralom megjelenési formájaként értelmezhető – a jövőben remélhetőleg megvalósuló lényegi-anyagi egyenlőség koncepciójáig terjed.

Változatok egy témára

Budai Gábor: Az erkölcsi világrend felé. Lukács György forradalomfelfogása 1918/19-ben
A tanulmány Lukács korabeli írásai alapján rekonstruálja a filozófus forradalomkoncepcióját, amely az első világháború végén alakul ki. A szerző rámutat arra, hogy e felfogás a kanti-fichtei etikai idealizmusból indul ki, és egy lehetséges erkölcsi világrendet feltételez. A kanti Sein és Sollen dichotómiát felhasználva, a szerző arra a következtetésre jut, hogy a korai marxista Lukács szerint, csak olyan esemény bír forradalmi kvalitással amely a fennállót az erkölcsi világrend felé transzcendálja.

Matthias István Köhler: Az „alternatíva filozófusa” és „világ tudományos kommunistái”. Megjegyzések a The Legacy of Georg Lukács c. nemzetközi konferenciáról, Budapest, 2017. április 27–29.

Asszociációk

Kenyeres Zoltán: Lukács, Marcuse, liberalizmus. Pillanatkép az 1960-as évek közepéről

A gazdag élettapasztalattal és életművel rendelkező irodalomtörténész át- és visszatekintő esszéje ismeretségük okán idézi fel Lukács György személyének némely vonását. Lukácsot ortodox marxistának tekinti, aki szerette partizánharcnak nevezni a sztálinizmussal és a szovjet marxizmussal szembeni magatartását. De vajon ezt a harcot nem szakította-e meg időről időre a behódolás? – teszi fel a kérdést. Lukács szocializmusról alkotott nézeteinek retrospektív értékeléséhez a szerző Herbert Marcuse marxizmusát hívja segítségül.

Kultúra

Bartha Eszter: Szembenézés – 1945. Török Ferenc filmje

Tényről tényre

Fóris Ákos: A zsidók agyonlövése a megszállt területen köztudomású” – Hírek a megszállt keleti területeken elkövetett tömeggyilkosságokról a magyar polgári szerveknél
A holokauszt historiográfiájában máig nyitott kérdés, hogy a keleti, megsemmisítő háború idején a magyar politikai elit milyen információkkal rendelkezett a nemzetiszocialista tömeggyilkosságokról és a megszálló politikáról. E kutatásokhoz kapcsolódva, a szerző új levéltári forrásokat felhasználva, releváns adalékokkal szolgál. 1941 augusztusától folyamatosan érkeztek hírek a zsidók ukrajnai és baltikumi legyilkolásáról, 1942-ben pedig már nagyköveti, miniszteri és miniszterelnöki szinten is beszédtéma volt a megszállt területeken élő és oda deportált zsidók sorsa. A szerző rámutat arra is, hogy a horthysta elit mind a német éheztetési politikáról, mind a szovjet hadifoglyokkal szembeni kegyetlen bánásmódról megfelelően informált volt.

Jacques Kmieciak: „Kommunistátlanítás” és emlékezetpolitika Lengyelországban
Lengyelországban 1989 óta zajlik a „kommunistátlanításnak”’ nevezett politikai kampány, amely 2015, a Jog és Igazságosság Pártjának a hatalomba való visszatérése óta jelentősen felerősödött. A történelem módszeres, ideologikus újraírásának vagyunk szemtanúi, amely antikommunista paravánként szolgál ahhoz, hogy diszkreditálja a népi Lengyelország 1944 és 1989 közötti történetét, s kiiktassa a kollektív emlékezetből mindazokat a társadalmi vívmányokat, amelyeket a szocialista rendszer elért.

MELLÉKLET

Szigeti Péter: Kapitalizmusfogalmak és a tőkés termelési mód elmélete

A probléma exponálása (4.) Max Weber fogalom- és elméletalkotási stratégiája (6.) – Marcel van Linden elgondolásáról (8.) – Fernand Braudel történészi, árugazdasághoz közelítő kapitalizmus-fogalma (12.) – Marx elméletalkotása: a tőkés termelési mód; fogalomalkotás és történetiség; az alap-következmény viszony társadalomontológiai perspektívában: önfenntartó vagy önromboló-rendszertranszcendáló alap (15.) – A marxi elmélet megszüntetve-megőrzött érvényessége a globális kapitalizmusban: „Az eurocentrikus, indsztriális szocializmus vége” (G. Therborn); az osztályfogalom kritériumai, változatai („laza”, „kemény’ és jövedelmi osztályozó) és konstans elemei a változásokban; E. Olin Wright megoldása. Igazolódott marxi fejlődési törvények: 1. a tőke koncentrációja és centralizációja, 2. a termelés és elosztás globalizlódása, 3. a globális kapitalizmus szuperstruktúrája, 4. pluralizmus és uralkodó ideológia. Kérdőjelek az átlagprofitráta tőkeallokációt szabályozó funkciójánál (27.) Új korszak… És mégis: négyszáz éve a tőke–bérmunka alapviszonyra épülő társadalmakban élünk – ez a modernitás egyik alapja (36.) – (I.) Az igaz, a hamis és a megválaszolhatatlanul nyitott kérdések az értékkritikában (R. Kurz és A. Jappe: Wertkritik) (37.) (II.) Kapitalizmus volt-e még a jóléti állam, a nemzetállami keretekben szabályozott kapitalizmus? (45.) – A marxi elméletalkotás mérlege (48.) – Felhasznált irodalom (50.).