Az ATTAC-Magyarország Egyesület Platformja

 

A dokumentum elfogadásával és közreadásával kinyilvánítjuk szándékunkat, hogy együttműködünk a nemzetközi ATTAC mozgalommal. Csatlakozunk az 1998. december 11–12-én tartott nemzetközi találkozón elfogadott dokumentumhoz, és annak magyarországi változatát kívánjuk képviselni.

Célunk: a gazdasági folyamatok, mindenekelőtt a pénzpiacok társadalmi ellenőrzése és szabályozása, az emberi jogok között az alapvető gazdasági és szociális jogok (fedélhez, megfelelő táplálkozáshoz, egészséghez, munkához, oktatáshoz való jog) előtérbe állítása, a tőke antidemokratikus érdekérvényesítésével szemben a társadalmi demokrácián és valódi esélyegyenlőségen alapuló szolidáris társadalom és világrend megvalósítása.

 

1. Általános helyzet

 

A pénzpiacok elmúlt évtizedekben lezajlott liberalizálása fokozta a gazdasági bizonytalanságot és a társadalmi egyenlőtlenségeket. A transznacionális monopóliumok formájában fellépő, valamint puszta spekulációként funkcionáló tőke akaratának veti alá az államokat, a legkülönbözőbb társadalmi funkciókat, társadalmi csoportokat, a kisebb termelő célú vállalkozásokat, a természet kincseit, környezetünket. Megfosztja az embereket saját sorsuk formálásának legelemibb feltételeitől. Félretolja vagy megkerüli a demokratikusan működtetett intézményeket. Függetleníti magát mindenféle ellenőrzéstől, gátlástalanul tör “racionális” üzleti céljaira. Az egész világ egy nagy vadászmező a mértéket vesztett termelő- és pénztőke számára. Spekulációinak és hazárdjátékainak áldozatai mi vagyunk szerte a világban: népek, államok, társadalmak, szakmák, családok, emberek. Ideje megfékezni ezt a folyamatot.

1.1. A pénzmozgások felduzzadása (pénzügyi luftballon) óriási kockázatot visz az egész rendszer működésébe. A nagybefektetők számára a túlfejlődött nemzetközi pénzügyi rendszer persze “hatékonyabbá” vált, csökkentek költségei, folyamatosan – nem kis – jövedelmet eredményezett. Ugyanakkor a nemzetközi pénzügyi rendszer bizonytalanabbá, áttekinthetetlenebbé vált, különösen a rövid távú befektetések jelentős destabilizáló erőt képviselnek, korábban elképzelhetetlen fizetésimérleg-hiányok, -többletek keletkeztek. A globális pénzügyi rendszert veszélyeztető méreteket öltött az adósságprobléma. A termeléstől nagymértékben elszakadt és óriásira felfúvódott nemzetközi pénzügyi rendszer labilis helyzetben, talán robbanás előtti állapotban van.

1.2. A szabad tőkeáramlás igénye adóparadicsomokat hívott életre. Ezek “fekete lyukként”, tüntetik el, vonják ki mindenféle adófizetés alól azokat a roppant (több százmilliárd dolláros) jövedelmeket, amelyek jelentős része pl. jóléti kiadásokat, szociális beruházásokat szolgálhatna.

1.3. A nyereségmotivált gazdálkodási rendben gátlástalanul pazarlóan bánnak a természeti erőforrásokkal és emberi képességekkel, nincsenek tekintettel a leendő generációk érdekeire. Eltékozolják, szétdúlják, kimerítik az emberiség közös örökségét képező Föld kincseit, ásványait, flóráját és faunáját. A rövidlátó haszonelvűség globálissá válva globalizálja az önzéséből táplálkozó barbár pusztítást, a környezeti válságot, amely legközvetlenebbül a szegény országokat, társadalmi csoportokat fenyegeti. A környezeti károk ezért látszólag – és az uralkodó propaganda szerint – a szegénység hozadékai, holott a profitért korlátok nélkül folyó harc szükségszerű és végső soron mindenkit károsító termékei.

1.4. A nemzetközi pénzpiaci mozgások 98,5%-a semmiféle kapcsolatban nem áll a mindennapi élet szempontjából hasznos termékekkel, szolgáltatásokkal, az ezeket célzó termeléssel, egyáltalán, az emberek tényleges szükségleteivel. A devizapiaci ügyletekben lekötött dollárbilliók fontos célok elől szívják el a pénzeszközöket, és tulajdonosaik kénye-kedve szerint okoznak gazdasági kríziseket. Az emiatt megoldatlan problémák számos gazdaságot megingatnak, működő rendszereket szétzilálnak, és tömegesen taszítanak létbizonytalanságba, nyomorba embereket. Ennek példái Mexikó (1994), Délkelet-Ázsia (1997), Oroszország és Brazília (1998).

1.5. Az országok jelentős része függő helyzetben tagozódik be a világgazdaságba. Népeik kiszolgáltatottak, kormányaik, üzleti és munkavállalói szervezeteik mozgástere korlátozott. A jelenlegi viszonyok az államot arra késztették, hogy visszahúzódjon eddigi feladataitól és a gazdasági világrend domináns szereplőinek, az országok feletti vállalatoknak puszta kiszolgálójává degradálódjon.

1.6. A kiszolgáltatottság különösen drasztikusan jelenik meg az eladósodott országok esetében, amelyek ráadásul a 70-es évek óta már többszörösen visszafizették eredetileg felvett kölcsöneiket. Ma 2000 milliárd dollárnyi adósság után fizetett kamatokkal gazdagodik évről évre a fejlett világ. 1984 óta több pénz áramlott a “Délről” “Északra”, mint fordítva. S a piac jelenlegi törvényei szerint ez – az adósságszolgálat – törvényes és jogszerű. Az adósságszolgálat teljesítése ismétlődően megoldatlan gond elé állítja a kormányokat, gazdasági krízist, s ennek nyomán százezrek és milliók nélkülözését okozva. Ennek legújabb példája Argentína (2001).

1.7. A tőke globális hálózatainak tevékenysége végletekig fokozza az egyenlőtlen forráselosztást, elmélyíti a történelmileg kialakult Észak–Dél konfliktust, amelynek tragikus következményeit nap mint nap láthatjuk (pl. terrorizmus és visszacsapás, embertömegek menekülése Északra), vagy nem látjuk, mert nem akarják, hogy lássuk (százmilliók nyomora, éhezés, gyermekhalál, gyermekmunka stb.).

1.8. A tőkejövedelmek aránya világszerte növekszik a munkajövedelmekkel szemben, miközben a tőkejövedelmek adóztatása csökken, a munkajövedelmeké pedig nő. Mindez újratermeli a szegénységet, munkanélküliséget, társadalmi nyugtalanságot. Ezt sokszor szélsőséges, antidemokratikus politikai erők (pártok) használják ki, felüti fejét a demagógiával tömegbázist teremtő, kirekesztő ideológiájú, emberellenes szélsőjobboldali radikalizmus.

1.9. A szabadabb tőkemozgás és a magasabb profit érdekében széttördelték és megcsonkították a szociális ellátórendszereket, a munkavállalók számára hátrányosan újraszabályozták a munkaerőpiacot, visszaszorították a szakszervezeteket és egyéb érdekszervezeteket.

Egészében a mai pénzvezérelt világrend gazdaságilag irracionális, társadalmi és természeti hatásaiban erkölcstelen és veszélyes, ezért változtatásra érett. Nem kívánunk fenntartani egy olyan rendszert, amely növekvő profitok mellett eltűri gyermekek és felnőttek éhezését, koldulását, prostitualizálódását, megfagyását, kilakoltatását stb. Ezért támogatjuk a demokratizáló, racionalizáló, kiegyenlítő, biztonságnövelő törekvéseket, kezdve a pénzpiacok ellenőrzésén, amelyet egy átfogóbb, gazdaságilag és társadalmilag, ezen belül szociálisan demokratizáló elképzelés részének tekintünk, hogy a világ emberségesebben, és ökológiai szempontból fenntarthatóan működjön.

 

2. Magyarországi sajátosságok

 

Magyarországon a pénz- és tőkeszektor felülkerekedése, társadalmi ellenőrzés nélkülivé válása összefonódott az elmúlt 20 év rendszerváltás-történetével. Ez – valamint az ország világgazdasági helyzete – sajátosságokat kölcsönöz a hazai folyamatoknak, amelyek közül csak néhányra utalunk.

2.1. Az adósságszolgálat – évtizedek óta – jelentős mértékű fejlesztési forrásoktól fosztja meg a magyar gazdaságot, sok év beruházásainak megfelelő összeget szívott el.

2.2. 1990 után, akkori áron, 2000-2500 milliárd forint értékű állami (köz-) vagyon került privatizálásra úgy, hogy azért a vevők az érték alig egyötödét fizették ki. A folyamat eredményeként a közöshöz közelebb álló állami vagyon egyesek vagyonává, magánvagyonná (magántőkévé) alakult.

2.3. Nemzetközi gazdasági és pénzpiaci függőségünk rányomta a bélyegét a hazai privatizáció jellegére. A közvetett pénzügyi függésünk közvetlen termelési-, szolgáltatási-, kereskedelmi függéssel egészült ki.

2.4. Mivel a hazai tőke – méreteinél fogva – szükségszerűen a transznacionális nagytőke függeléke, a belföldi termelést többnyire külső piacok igényei vezérlik, a belföldi fogyasztást a fejlett országok fogyasztási struktúrájához idomítják. A jövedelmek kiszivattyúzása ugyanakkor fékezi a gazdaság fejlődését, mivel egyaránt csökkenti a beruházásra és fogyasztásra felhasználható jövedelmeket. A lokális szempontok minden téren csorbát szenvednek. Az a megállapítás azonban, miszerint: csak a külföldi nagyvállalatok tevékenysége miatt állnak elő aránytalanságok a gazdaságban és társadalomban – félrevezető. A gazdasági-társadalmi aránytalanságokat maga a globalizálódó kapitalizmus szüli, amely korunkban a transznacionális vállalatok és ezek kiterjedt termelési rendszereinek formáját ölti.

2.5. A gazdaságpolitika – tendenciájában – a lakosság többségének (vagyis a termelővagyonnal nem rendelkezőknek) az érdekeit elhanyagolva, vagy azok ellenében a vagyonosok (“vállalkozók”) érdekeinek védelmezőjévé vált.

2.6. A politikai változások a “jogegyenlőség” és “esélyegyenlőség” hirdetett elveivel szemben szűkítették a valós (gazdasági, nemi stb.) egyenlőség érvényesülését. A “jogegyenlőség” leple alatt a gazdagok és befolyásosok kikezdhetetlen uralmát, az elit újratermelődésének biztosítékát vezették be, miközben a társadalom folyamatosan polarizálódik.

2.7. A külső és belső tőkés igényeknek megfelelően gyorsított ütemben ment végbe a szociális ellátórendszer szétzilálása, a szakszervezetek visszaszorítása, a környezetvédelmi szempontok mellőzése, megkerülése. A közösség felelősségvállalása tagjaiért – halálra ítéltetett, helyébe az “egyéni felelősség” kényszerét vezették be.

2.8. Miközben a munkavállalókat agyonnyomja az adófizetési kötelezettség és a megélhetési költségek kettős szorítása, jóval kisebb mértékű a vállalati nyereségadó, a külföldi beruházók adókedvezményt kapnak, soha nem látott mértékben virágzik a nyilvánvalóan adózatlan feketegazdaság és a korrupció. Az adóelkerülési, adócsökkentési lehetőség és képesség a vállalkozásoknál és a vállalkozóknál erős, a nagyságrenddel kisebb jövedelmű munkavállalók esetében alig lehetséges.

2.9. Rendkívül magas mind a megélhetési, mind az intellektuális bűnözés. Ugrásszerűen megnőtt és egyre nő a gazdasági korrupció. Lassan a törvénytelenség válik normává.

2.10. Az új elitet kiszolgáló kormányok, némi rövid távú anyagi nyereségért cserébe, eltűrik a környezet hazai és külföldi vállalkozók általi károsítását (fakivágás, agrárterületek, erdők felelőtlen kisajátítása, beépítése), elfogadják a profitérdek által diktált pazarlást, a csomagolóanyagok és egyéb egyszer használatos termékek túlburjánzását, valamint az újrahasznosítható termékek szemétre kerülését. Ez a hatalom ugyanakkor nem ösztönzi sem a lakosságot, sem a vállalatokat környezetbarát termékek gyártására és fogyasztására. Nem tesznek lépéseket a hulladék keletkezésének megelőzésére, annak szelektív gyűjtésére és újrahasznosítására.

2.11. Összességében a hazai vállalkozói és pénztőke jelentős része – mint a perifériákon általában – különösen mohó és gátlástalan, bizonyos vonatkozásokban kifejezetten cinikus és antiszociális. E csoportok a parlamenti pártokban is megtalálják érdekérvényesítő politikai képviselőiket. Ezért a tőkeintézmények demokratikus ellenőrzése és reformja elemi érdeke a rendszer veszteseinek: a társadalom döntő többségének.

2.12. A rendszerváltás fent említett folyamatai sok hasonlóságot mutatnak más kelet-európai országokkal. E helyzetben szerte a régióban feléledtek a nacionalizmus különböző reakciós irányzatai, beleértve a szélsőjobbot. Ezek kimondva vagy kimondatlanul egymás ellen hangolják a különböző országok népeit, azt hirdetve, hogy létezik számukra egyedi, a többiektől független (sőt esetenként a kárukra megvalósuló) “nemzeti” kiút. Az ATTAC Magyarország ezzel szemben vallja és hirdeti, hogy a globalizáció jelenlegi formája által sújtott népek (ezen belül különösen tágabb hazánk, Kelet-Európa népeinek) számára csak az összefogás hozhat felemelkedést.

 

3. Javaslatok, kezdeményezések

 

A kialakult helyzetre tekintettel az ATTAC-Magyarország (kapcsolódva a nemzetközi kezdeményezéshez) az alábbi célok mellett száll síkra:

3.1. A spekuláció elfojtása. A spekulációs pénzmozgásokat korlátozni hivatott ún. Tobin-féle adó bevezetése és az így befolyt összegek szociális célú felhasználása. Jogi és pénzügyi szabályozással a tőkét a produktív és társadalmilag fontos tevékenységek felé kell terelni, a pénzt vissza kell szorítani a termelést kiszolgáló funkcióiba.

3.2. A pénzügyi műveletek titkosságának megszüntetése, a korrupció, az adóelkerülés és illegális pénzmozgás megakadályozása a tőkeerős szervezeteknél is. A nemzetközi pénzügyi egyensúlyokat biztosító nemzetközi intézmények és eljárások kialakítása, az árfolyamok stabilitását elősegítő rendszabályok. Ezzel egyben a nemzetközi pénzügyi rendszer válsággeneráló kiszámíthatatlanságának és törékenységének csökkentése. A tőke antidemokratikus privilégiumainak, így mindenekelőtt az adófelmentések és adókedvezmények megszüntetése, a munkajövedelmekkel azonos mértékű adóztatása.

3.3. A közvélemény részletes tájékoztatása a nemzetközi tőkemozgásokról és megállapodásokról, valamint e mozgások demokratikus nemzetközi intézmények alá rendelése. A jelenleg pusztán a nemzetközi pénz- és tőkeérdekeket szolgáló szervezetek (IMF, Világbank, WTO stb.) ennek megfelelő átalakítása vagy felváltása.

3.4. A fejlődő országok – egyébként már többszörösen visszafizetett – adósságainak eltörlése.

3.5. A jövedelemelosztás trendjeinek 180 fokos megfordítása: jóvátétel fizetése a tőkefelhalmozási küzdelemben vesztes országoknak, társadalmi csoportoknak, hatékony és érezhető megsegítésük nemzetközi és nemzeti adókból.

3.6. Az alapvető emberi jogokon belül a gazdasági és szociális jogok előtérbe állítása és érvényesítése a formális politikai jogok mellett. A halmozottan hátrányos helyzetű csoportok érdekeinek törvényi védelme és elemi életfeltételeik biztosítása. Az egészségügyi és egyéb szociális ellátó rendszerek privatizációjának leállítása, állami, közösségi ellenőrzés alá helyezése és szolgáltatásaik kiterjesztése.

3.7. A transznacionális társaságok jövedelemérdekeltségével, a fejlett országok ágazati lobbyjaival szemben az élet védelme. Egy rendszer, amely növekvő profitok mellett eltűri gyermekek és szegények éhezését, megfagyását, kilakoltatását, koldulását – elvetendő. A gyógyszergyártó trösztök szellemi tulajdonjoga ellenében kiállunk a népegészségügy érdekei, az olcsó, utángyártott gyógyszerek előállítása és forgalmazása mellett. Az élelmiszerhegyek felhalmozása és a mezőgazdasági termelés korlátozása helyett saját fajunk, az emberiség megszabadításáért az éhezéstől, az alultápláltságtól.

3.8. A jelentős természeti kincsek, mint amilyen például a föld és a víz, legyenek elzárva a spekulációtól és kerüljenek felelős közösségek tulajdonába.

3.9. A környezetszennyező és a közegészséget, a polgárok életét fenyegető beruházások azonnali leállítása. Társadalmi ellenőrzés biztosítása minden, a környezetet érintő ipari beruházásról születő döntésben, ahol a véleményezést független szakemberek és a helyi civil szervezetek képviselői végzik.

3.10. A környezet, a jelen és a jövő generációk érdekeinek hatékony törvényi védelme, a környezetszennyezés megelőzése, a szennyező arányosan fizet elv érvényesítése.

3.11. A környezetbarát technológiák (pl. megújuló energiaforrások, hulladék-megelőzés, újrahasznosítás) használatának ösztönzése, hatékony támogatása. A globális felmelegedést okozó károsanyag-kibocsátás további, drasztikus csökkentése.

3.12. A különböző országok hasonló helyzetű társadalmi csoportjainak nemzetközi összefogása, különös tekintettel a napjainkban egyre inkább egymás ellen hangolt kelet-európai régió népeire.

3.13. Mindezek érdekében a demokrácia, azaz minden érintett döntési és folyamatos ellenőrzési jogát biztosító intézményrendszer kiépítése Magyarországon és a nemzetközi integrációs szervezetekben – a munkavállalói, szakszervezeti és civil pozíciók megerősítésével, a nemzetközi szervezetekben pedig a szegény országok tárgyalási erejének javításával.

 

* * *

A 24. órában vagyunk, hogy megállítsuk a fölénk kerekedett, de tőlünk nem független ember- és természetpusztító erőket. Erre azonban csak közös cselekvéssel vagyunk képesek! Felhívunk mindenkit, aki a jelen dokumentumban foglaltakkal egyetért, hogy csatlakozzon hozzánk!