Nagy Éva bejegyzései

Krausz Tamás szerkesztőnk visszaadta állami kitüntetését

Szerkesztőnk, Krausz Tamás visszaadta állami kitüntetését:

Elnök Úr!

A 2010-ben létrejött neohorthysta tekintélyelvű rendszer a fehérterrort védelmébe vevő, rasszista uszítót, Bayer Zsoltot kitüntette. Ez a humanista eszmék iránt elkötelezett emberek számára elfogadhatatlan, ezért tiltakozásképpen visszaadom állami kitüntetésemet, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, amelyet 2005. március 15-én kaptam.

Krausz Tamás

Budapest, 2016. augusztus 21.

KT_tisztikereszt

 

 

Tiltakozó nyilatkozat

Megint  bebörtönzik a kommunistákat!

“Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.
Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”

Martin Niemöller

Kísértet járja be Kelet-Európát, az antikommunizmus kísértete. E kísértet még a rendszerváltozás szülötte, hiszen az eltelt 25 évben a Nyugat – ígért gazdasági utolérése és a demokrácia megteremtése helyett az egykori közvagyont privatizáló oligarchikus kapitalisták gazdasági hatalma és azok érdekében manipuláló tekintélyelvű politikai rendszerek jöttek létre a régióban. Ukrajnában és Lengyelországban kommunistákat és más rendszerellenes ellenzékieket börtönöznek be és üldöznek antikapitalista, rendszerkritikai nézeteik és cselekedeteik miatt, noha nekik semmilyen felelősségük nincsen a sok évtizeddel korábban elkövetett bűnökért.  Az Európai Unió és a többi vezető hatalom sajtója erről hallgat, mivel a kelet-európai államok teljesítik Brüsszel és a szupranacionális társaságok pénzügyi, gazdasági és katonai-geostratégiai elvárásait. Magyarországon is hasonló a helyzet, ám sokan még mindig illúziókat táplálnak saját sorsukat és a rendszert illetően. Főleg e rendszerek nacionalista retorikája téveszti meg az embereket, amely pedig csak a globális tőke és a nemzeti nagyburzsoá rétegek kiszolgálásának valóságát leplezi.

A szerény nemzetközi tiltakozás nem gondolkodtatja el sem Ukrajnában, sem Lengyelországban, sem a balti államokban, sem nálunk a rendszer hatalmi elitjeit. Nekünk mégis tudatosítanunk kell a magyar társadalom lehető legszélesebb köreivel, hogy Kelet-Európában az újkapitalista rezsimek a rendszer ellenfeleiből, mint „nemzetellenes” „idegenekből” csinálnak bűnbakot. Ezeknek a korrupt és elnyomó rendszereknek csak látszólag stabil a bázisa, ám képesek arra, hogy megfélemlítsék és prostituálják a társadalom széles rétegeit. Az értelmiség, az írástudók felelőssége, hogy felhívják országuk és a világ figyelmét arra, mi zajlik a „demokratikusnak” kikiáltott kelet-európai államokban. Magyarországon a Horthy-rendszer szellemi örökösei kriminalizálják a baloldal, a szocializmus egész történetét. Az antikommunista keresztes hadjárat célja mindenekelőtt az, hogy elterelje a figyelmet a rendszer belső bűneiről, a szociális és kulturális hanyatlásról. A kommunisták üldözése egyúttal jelzi, hogy a tekintélyuralmi rendszer szélsőjobbra, diktatórikus irányban nyitott, aminek ára nem csupán a baloldal kirekesztése, „megfékezése”, a szocializmus, a kommunizmus bármely elméletének és gyakorlatának teljes körű kriminalizálása, hanem a  demokrácia kiüresítése és milliók nyomorba döntése is.

Követeljük, hogy engedjék szabadon a letartóztatott politikai foglyokat, másként gondolkodókat Ukrajnában és Lengyelországban!

Ha szeretné aláírni a nyilatkozatot küldje el a nevét az  eszmelet1989@gmail.com e-mail címre.

Aláírók:
ATTAC Magyarország
Baloldali Alternatíva Egyesülés
Civil Parlament
Eszmélet szerkesztősége
Ferencvárosi Munkás Szabadidős Egylet
Marx Károly Társaság
Május Elseje Társaság
MEASZ 43 fős küldött közgyűlése
MEASZ Pécs-Baranyai szervezet 98 tagja
MEBAL

Agárdi Péter
Aggod József
Aggod Józsefné
Anyiszonyan Klára
Artner Annamária
Nicolas Bárdos-Féltoronyi
Benedek István Gábor
Benedekné Köves Hajnalka
Benedikt Szvetlána
Bakos Antalné
Balta Csaba
Bartók Gyula
Bartha Eszter
Bedő János
Benyik Mátyás
Bócz Ferenc
Böröcz József
Csikós Sándor
Csoma Lajos
Farkas Péter
Fekete György
Fogler Tibor
Gál Béla
Gold Márton
Gyimesi László
Hajdú Miklós
Havas Ferenc
Harsányi Iván
Hegedűs Sándor
Hirschler Tamás
Horváth Mihály
Horváth Mihályné
Jakab Attila
Jóny Iván
Juhász József
Kalmár Szilárd
Kató Péter
Kemény László
Matthias István Köhler
Krausz Tamás
Léderer Pál
Lugosi Győző
Majoros Attila László
Matheika Zoltán
Melegh Attila
Mészáros Gyula
Milner György
Morva Judit
Nagy Éva
Pál Gizella
Julien Papp
Poór Péter
Pogonyi Pál
Rajnai Gábor
Réti Józsefné
Róna Judit
Salánki László
Sebő Géza Zoltán
Somi Judit
Szalai József
Szatina János Tamás
Szász Gábor
Széchy Éva
Székely Péter
Szepes Erika
Szerdahelyi István
Szende György
Szigeti Péter
Sz. Molnár Zsuzsanna
Szvák Gyula
Tokár István
Török Kálmán
Vadász János
Vajnai Attila
Vígh László
Zalka Vera

A másik Ungváry, avagy fontos-e, hogy a magyar történelemtanároknak milyen legyen a magyar történelem?

2016. február 18-án két tudós között olyan vita folyt le, amelyet a média az utóbbi évek történész-csörtéjeként aposztrofál. Krausz Tamás professzor (KT) és Ungváry Krisztián tudományos munkatárs (UK) csapott össze a tudományos ismeretterjesztés hazai fellegvárában, a Kossuth Klubban. Legfrissebb köteteik apropóján (KT – Varga Éva Mária: A magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban. Levéltári dokumentumok 1941-1947; UK: Magyar megszálló csapatok a Szovjetunióban 1941-1944. Esemény – elbeszélés – utóélet) két, egymással teljes mértékben ellentétes nézet ütközött meg a huszadik század nagy történeti eseményeiről, azok értelmezéséről. Végignézve a vitát (Krausz-Ungváry vita a KK-ban), nyugtalanság vett rajtam erőt, amíg rá nem eszméltem a megoldásra, ami már megadta a megfejtés nyugalmát.

Bővebben…

Tertium datur. A párizsi merénylet apropóján

A párizsi iszlamo-fasiszta merényletsorozat napnál világosabban megmutatja, hogy az a gondolkodásmód (és persze a mögötte meghúzódó érdekrendszer), amely a világot “globalista univerzalistákra” és “nemzeti-vallási fundamentalistákra” osztja ketté, szakadékba sodorja az emberiséget. Régóta írjuk-mondjuk, hogy itt ugyanannak az éremnek a két oldaláról van szó. Huntington könyve – amely hovatovább kötelező egyetemi tananyaggá avanzsált –  a “civilizációk összeütközéséről”, az “eltérő kultúrák összecsapásáról” fantáziál, a “globalistáknak” éppen úgy érveket ad, mint a “fundamentalistáknak”. Pedig éppen nem a  vallási  kultúrharc itt az érdekes, mivel az csak ideológiai tünet. Elfedi a nagy- és középhatalmak között folyó geostratégiai-gazdasági-katonai versengést, amelynek végső tétje a világ regionális piacok újrafelosztása, az energiaforrások és kereskedelmi utak fölötti ellenőrzés ismételt átrendezése. Tehát nem keresztények és muszlimok, zsidók és arabok között húzódnak a  valóságos ellentétek, hanem a helyi és globális oligarchák, gazdasági érdekcsoportok, valamint a nagy- és kishatalmak érdekeinek összecsapásáról van szó, amelynek nagy vesztesei természetesen a helyi-nemzeti keretek között szerveződő alsó társadalmi csoportok, az alsó “néposztályok”, Marx szóhasználatában a “bérmunkások osztálya”. A neoliberális világrend létrejötte, a kapitalizmus kiterjedésének  új szakasza, amely végső soron elsöpörte a hagyományos (szociáldemokrata, kommunista) munkásmozgalmakat, a baloldali tömegmozgalmakat, az új kihívásokra válaszolni nem tudó Szovjetuniót, magát az államszocialista rendszert, soha nem látott gazdasági-anyagi, kulturális egyenlőtlenségeket zúdított a népek nyakába. A baloldal, a szocializmus világméretű vereségének egyik következménye, hogy mindenfajta radikális és tömeges ellenzékiség a helyi-nemzeti ellenállás fundamentalista formájában tör felszínre. A jövő felé fordulásnak, a tőkés rendszer meghaladása szocialista-kommunista projektjének helyére sokfelé az új nacionalista-vallási fundamentalizmus lépett, aminek az Iszlám Állam terrorgépezete csak egyik, igaz, manapság a legszélsőségesebb megnyilvánulása. A feladat súlyosságától megrettenve a “bánatbaloldaliak” az iszlamo-fasizmus ellenében a Nyugat katonai és erőszakgépezetének  további kiterjesztését támogatják a mainstream médiában, nem pedig végre a rendszerkritikai baloldal hazai és nemzetközi újraépítésére mozgósítanak, gyakorlatilag továbbra is a globális és helyi tőke játékszereivé válnak. Akaratukon kívül hozzájárulnak a humanista-közösségi hagyományokban gondolkodó kapitalizmuskritikai ellenállás további periferizálásához, vagyis magának a rendszernek az egyik fő törekvéséhez.  A globális és helyi egyenlőtlenségek növekedésével, “a kapitalizmus strukturális válságával” (Mészáros István) szemben nem kínálnak reális alternatívát. Miközben tagadják a nemkapitalista megoldásokat, a többszektorú vegyes gazdaságot, az alulról szerveződő gazdálkodási közösségeket, a társadalmi ellenőrzést, a nem piaci, közösségi termelési formákat és életmódkísérleteket, vagyis a harmadik lehetőséget, atertium datur-t, elkerüli figyelmüket, hogy ezzel az új fasizmus elleni küzdelmet alávetik a tőke spontán érdekeinek, ama politikai erőknek, amelyeket a válságért, a fasizmus felemelkedéséért történelmi felelősség terhel. József Attilával szólva: “tőke és fasizmus jegyesek”, de tegyük hozzá, az iszlamo-fasizmus is a tőke valamely helyi-regionális formájának, érdekeinek megtestesítője, maga is üzlet.

            A hatalom által félrevezetett sok szamár a NATO bombázásai és az Iszlám Állam terrorja elől menekülő “migránsokban” látja az ellenséget. Pedig nem a menekültek idézték elő saját borzalmas sorsukat, hanem azok a nagyhatalmak és helyi kiszolgálóik, akik kibombázták őket lakásaikból, megszokott mindennapi életükből. Ha nem a rendszerkritikai baloldal emberközpontú értékei és törekvései határozzák meg a perspektívákat, benne a menekültek sorsát, akkor a rendszer újabb tömegeket sodor majd a szélsőséges, középkorias, véres fundamentalista ellenállás karjaiba.  Ma már nem állunk messze attól a jövendöléstől, amely a humanizmus vereségét az eluralkodó világméretű káosszal köti össze. Rosa Luxemburg alternatíva-meghatározása aktuálisabb, mint valaha: “szocializmus vagy barbárság”. 1914-ben az emberiség az utóbbi irányba lépett.

Krausz Tamás