K MB bejegyzései

119. SZÁM (2018. ŐSZ)

E számunk írásai ismét két nagyobb témakört ölelnek fel. Az
egyik egy fontos vitakérdés, amely erősen megosztja a marxista
hagyomány szellemében alkotó gondolkodókat is: vajon Marx
(és eszmetársa, Engels) gondolkodásában mennyiben érhető
tetten a kor, a kortársak „eurocentrizmusa”: az európai (és északamerikai) történeti fejlődés sajátosságait (túl)általánosító korlátozottsága.
E kérdés kapcsán „elkísérjük” az idős, már beteg Marxot
Algírba, s újraközöljük a honi szakirodalomban alig ismert áttekintő vázlatát (konspektusát) az algériai földbirtokviszonyokról.
Szintén e témakörrel összefüggésben járjuk körül az európai
gondolkodásba ismeretelméletileg mélyen beágyazott, ugyanakkor politikailag is erőteljesen motivált muzulmánellenesség/iszlamofóbia jelenségét is, amely elválaszthatatlan a – korábbi számainkban már érintett – nemzetközi migráció és az ún. menekültkérdés ügyétől (is).
A másik nagy tematikus blokkban egy eddig nálunk nem szerepeltetett részdiszciplina: a társadalom- s azon belül főként a munkaföldrajzi kutatásokra összpontosító kritikai (marxista)
földrajztudomány sajátos közelítéseinek bemutatására vállalkozunk, a tudományterület két kiemelkedő képviselőjének egy-egy tanulmányán keresztül.

A teljes szám tartalma elérhető itt.

Bővebben…

Krausz Tamás: 30 év múltán

Miért bukott el a liberalizmus Magyarországon (is)?[*]

Ma már közhely, hogy az 1980–90-es években a neoliberalizmus szellemében berendezkedett globális tőkés rendszer és annak liberális, amerikai túlsúlyú irányítása súlyos válságban van. A bipoláris, majd amerikai túlsúlyú, globális hatalmi rend a multipolaritás irányába mozog. Ennek alapját a korábbi felhalmozási hullám technológiai és gazdasági megújulási forrásainak kimerülése képezi. E változás része a politikai rendszerek átalakulása sokfelé a világon, amit – politikai tartalmát illetőn – úgy is nevezhetnénk, hogy (vissza)fejlődés a liberális globalizmustól a konzervatív-populista „etnonacionalizmus” felé. Ez alapjában egy jobboldali, autoriter fordulat, amennyiben a baloldal és a liberalizmus további térvesztése meghatározó tendenciának látszik. Európában az átrendeződés egyik első, látványos jele az volt, hogy a kontinens keleti felén – ott tehát, ahol a Szovjetunió, az államszocialista rendszer 1989–91-ben megszűnt –a liberalizmus minden formaváltozata beomlott. Az új idők kezdete éppen Magyarországhoz kötődik, mégpedig ahhoz a jelenséghez, amit már Európán kívül is „illiberalizmusnak” vagy „Orbán-jelenségnek”, „orbánizmusnak” neveznek, s valójában az említett konzervatív, nacionalista-autoriter politikai fordulatra gondolnak. Mondhatjuk úgy is, hogy a liberális (polgári) demokrácia világméretű válságának vagyunk szemtanúi és elszenvedői.

Bővebben…

118. szám (2018. nyár)

E számunkban három témát járunk körül. Mindenekelőtt az Európai Unió történeti szociológiai helyét-szerepét vizsgáljuk – magyar aspektusból, a világrendszer-elemzés fogalmi keretei között. Az EU széthullásának veszélye immár napirenden van, s maga a NER is e válság terméke és megnyilvánulása. Másrészt, fontos új ismereteket adunk közre a kapitalista „fejlesztő állam” sajtosságairól, történelmi funkciójáról, amely – ellentétben sok marxista kritikusának vélekedésével is – a társadalmi progreszszió szempontjából nem sok haszonnal járt. Harmadrészt, újra ráirányítjuk a figyelmet a munkás-önigazgatás mai és múltbeli kísérleteire, Venezuela, illetve Jugoszlávia tapasztalatainak tükrében. Az USA „gengszterpolitikája” az amerikai kapitalizmus átalakulásának egy sajátos vetületét reflektálja fogalmilag és a mindennapi élet síkján.

A szám teljes tartalma letölthető itt.

Bővebben…