Koltai Mihály bejegyzései

Rafał Pankowski: A nacionalizmus nemzetköziesedése és a gyűlölet hétköznapivá válása

Észrevételek a szélsőjobb előretöréséről Lengyelországban

 

Lengyelország, amely azelőtt Európa leginkább multikulturális országa volt, manapság a földrész leghomogénebb nemzetállama. Bár az etnikai kisebbségek a lakosság alig 2%-át teszik ki, a radikális, etnopopulista jobboldal mégis egyre jobban teret nyer. A lengyel nemzeti ünnep alkalmából (november 11.) megtartott éves fölvonulás látványosan mutatja a szélsőjobboldal társadalmi bázisának gyors növekedését és szélsőséges ideológiai hátterét, amely az 1930-as évek nacionalista hagyományában gyökerezik. A fölvonulást két ifjúsági szélsőjobboldali csoport szervezi: a Nemzeti Radikális Tábor (Obóz Narodowo-Radykalny, ONR) és az Összlengyel Ifjúság (Młodzież Wszechpolska, MW), amelyek nevüket és ideológiájukat a második világháború előtt működött nemzeti radikális szervezetektől örökölték. Az ONR és az MW háború előtti változatai hírhedtek voltak heves antiszemitizmusukról és a baloldali ellenzék elleni támadásaikról. Egyértelműen a korabeli európai fasiszta mozgalmak jellegzetességeit viselték, s noha Lengyelországban soha nem sikerült hatalomra jutniuk, a fiatal nemzedék jelentős támogatásban részesítette őket, különösen a gazdasági világválság nyomán, az 1930-as évek elején. Aligha véletlen, hogy a mai, XXI. századi szerveződések a háború előtti eszméket és jelképeket tették magukévá.

Bővebben…

Samir Amin: Az októberi forradalom indította el a világ átalakulását

Ez a cikk, amely az 1917-es októberi forradalom centenáriumára készült, semmiképpen sem kívánja lebecsülni azt a gigantikus szocialista projektumot, amely – a dicső Párizsi Kommünt (1871) megidézve – megpróbálta „megostromolni az eget”. Az egész emberiség sokat köszönhet a Szovjetuniónak, e forradalom termékének, hisz’ egyedül a Vörös Hadsereg volt képes arra, hogy útját állja a názi hordáknak. A szovjet állam modellje: egy olyan több nemzetiségű állam, amelyben a kevésbé szegények támogatják a legszegényebbeket, mindmáig egyedül áll a történelemben. A Szovjetunió által nyújtott támogatás Ázsia és Afrika népeinek nemzeti felszabadító harcaihoz annak idején meghátrálásra kényszerítette az imperialista hatalmakat, amelyek arra kényszerültek, hogy elfogadják egy olyan több központú és kevésbé egyensúlyhiányos globalizáció létrejöttét, amely nagyobb tiszteletet tanusít a nemzetek és a nemzeti kultúrák szuverenitása iránt.

Bővebben…

116. szám (2017 tél)

MÉSZÁROS ISTVÁN (1930–2017)

Az egyetemes és a magyar marxista gondolkodás, a szocialis-
ta elmélet kiemelkedő alakja, 2017. október 1-jén az angliai Ramsgate-ben, 87 éves korában elhunyt.
Mészáros István Budapesten született, 1930. december 19-én.
Már gyermekkorában megtapasztalta mindazokat a rémségeket, amelyeket a Horthy-időkben egy proletárcsalád gyermeke megélhetett. Tizenkét éves korában édesanyja munkahelyén, a csepeli repülőgépgyárban kezdett el dolgozni. A szocialista idők
felszabadító élményét a sztálinista elnyomás számára is megkeserítette. 1949-ben az ELTE diákjaként kiállt tanára, Lukács György mellett, aminek következtében 1950-ben kis híján eltávolították az egyetemről. 1951-ben Vörösmarty Csongor és Tünde című színművéről írott esszéjéért József Attila-díjat kapott. Ebben az évben Lukács György az egyetem esztétika tanszékén tanársegédként maga mellé vette. Lukács tanítványaként 1955-ben doktorált. A Magyar Írószövetség tagjaként, a magyar szellemi élet fiatal tehetsége volt, aki mint a szocializmus és a marxizmus meggyőződéses híve és az autoriter politikai cselekvés és gondolkodás ellenfele, számos vitában részt vett. 1956-ban az antisztálinista és antikapitalista szellemi-forradalmi erők összefogása jegyében, Kodállyal, Illyéssel, Bernáth Auréllal és Lukáccsal közösen, alapítója és kijelölt főszerkesztője volt az Eszmélet folyóiratnak, amelynek két számát azonban már csak Londonban jelentethette meg, ahová a népfelkelés leverése után emigrált.
1955-ben találkozott Párizsban Donatella Morisivel, akivel 1956 februárjában összeházasodtak, Lukács György és felesége, Bortstieber Gertrúd „tanúságával” – valóban életre szólón. Három gyermekük szültetett: Laura, Susie és George.
Az Egyesült Királyság számos egyetemén tanított, leghosszabban a Sussexi Egyetemen, 1966-tól 1995-ig. Marx elidegenedés-elmélete című művéért 1970-ben megkapta az Isaac Deutscher Emlékdíjat. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.
Fő művei a „tőkerendszer” és az állam kritikájával, illetve a szocializmus lehetőségével foglalkoztak. Marx, Lenin, Gramsci és Lukács filozófiai örökségét tovább fejlesztve, a kapitalista termelési mód legújabb fejlődési szakaszának megfelelőn, megújította a szocializmus elméletét, amiből gyakorlati következtetések is adódtak. Ezt tanúsítják műveinek latin-amerikai sikerei, mindenekelőtt Venezuelában és Brazíliában.
Mesterünk, barátunk szellemi örökségét megőrizzük és továbbvisszük.

Bővebben…

115. szám (2017 ősz)

E számunkat az orosz forradalom 100. évfordulójának szenteljük. November 7. (október 25.) a nemzetközi antikapitalista baloldal mindmáig legnagyobb közös ünnepe. E szám tanulmányai és dokumentumai mindenekelőtt a forradalom céljai és történelmi lehetőségei között felmerült ellentmondásokat vizsgálják, és egyúttal bemutatják a forradalom történetének tudatos meghamisítását, s jelzik annak okait. A véletlen műve, hogy a forradalom 100. évfordulója és Marx főműve, A tőke megjelenésének 150. évfordulója egybeesik. De nem véletlen e két tematika együttes felidézése egy olyan történelmi korszakban, amikor a világon a tőkeuralom soha nem látott kiterjedését látjuk. A bukás nyilvánvalóan közeleg, ideje megértenünk a tőke és a forradalom összefüggését, a szocializmus világtörténeti értelemben vett aktualitását.

Bővebben…