Koltai Mihály bejegyzései

114. SZÁM (2017. NYÁR)

E számunk az írások sokféleségével tűnik ki. A Jacobin c. amerikai, elméleti, antikapitalista lap interjúalanya, Erik Olin Wright a szocializmusról gondolkodva, rehabilitálja az osztályszempontot mint alapvető kiindulópontot, noha politikai nézeteivel bizonyára nem minden olvasónk ért majd egyet. Ugyancsak nemzetközi vita folyik Trump megválasztásának társadalmi hátteréről és következményeiről az Egyesült Államokban, amiből olvasóink ízelítőt kapnak egy komoly tanulmányban. A nemzetközi baloldal témakörében ezúttal izgalmas írásokat közlünk a latin-amerikai baloldal mai fejlődési problémáiról, visszaesésének okairól, valamint a latin-amerikai pápa antikapitalista üzeneteiről. Reakciós rezsimekről – a Horthy-rendszertől a mai pronáci ukrán rendszerig –, illetve e rezsimek mai megítéléséről a történetírásban és a politikai-mozgalmi megközelítésben, szintén ér- dekes olvasnivalókat találunk. A késő kapitalizmus egyik már régebb óta nem vizsgált jelenségét is áttekintjük: a kisegyházak kérdésését a szcientológiai egyház tükrében. Vitára is sor kerül a munka fogalmá- nak történeti és elméleti tartalmáról. Végül, de nem utolsó sorban említjük meg a társadalmi nem/gender rendkívül eredeti megközelítését, amelyet az olvasó egy külön blokkban talál meg.

Bővebben…

113. szám (2017. tavasz)

113boritoA marxista gondolkodás egyre gazdagabb elemzéssel rendelkezik a tőke, a kapitalizmus történeti útjáról. A torz utak elkerülése érdekében a történeti, a (világ)rendszerszemléleti, a közgazdasági és filozófiai megközelítések együttes alkalmazására van szükség, ha fenn akarjuk tartani a marxi elemzés egységét. E számunkban is több írás foglalkozik a tőkerendszer kibontakozásának és a „kész” kapitalizmus működésé- nek belső ellentmondásaival, regionális sajátosságaival. A kapitalizmus fejlődésének ritkán elemzett specifikuma ábrázolódik a KGST-országok világrendszerben elfoglalt helyét vizsgáló tanulmányban, ahogyan a rendszer átkarolta, mint az anakonda, a félperifériás államszocialista régiót, amely sokáig maga sem ébredt rá ennek az ölelésnek a végzetes voltára. Másik blokkunk a gender (a társadalmi nemek) tárgyköréből tartalmaz cikkeket, amelyek e tekintetben is a világrendszer bonyolult és sokszínű fejlődésére hívják fel a figyelmet. Sajnálatosan aktuális ama probléma, ahogyan – egyfelől – a modern iszlamista terrorizmus használja fel a nőket terméketlen céljaira, illetve – másfelől – ahogy az Abu Ghraibban őrzött foglyokat kínzó nőkatonák váltak öntudatlanul az Amerikai Birodalom heteroszexista, rasszista és osztályuralmú világrendjének/rendetlenségének (ki)szolgá(ló)ivá.

Bővebben…

112. szám (2016. tél)

Midőn e számunk szerkesztését lezárjuk, 2016. december végén, éppen huszonöt éve annak, hogy – miután a szovjet hatalmi elit vezető figurái (Jelcin, Kravcsuk, Suskevics) felmondták a szovjet köztársaságokat egybekapcsoló szövetségi szerződést, majd Gorbacsov lemondásával levonták a Kremlben a sarló-kalapácsos vörös zászlót – a Szovjetunió mint államszövetség és „geostratégiai tényező” megszűnt létezni. A kapitalizmus meghaladásának, a szocializmus megvalósításának első, bürokratikus államszocializmussá torzult történelmi kísérlete ezzel véget ért. Azóta folyóiratunk számos cikkben, tanulmányban vizsgálta a Szovjetunió összeomlásának gazdasági, hatalmi-politikai és társadalmi okait. Soha nem adtuk fel kritikai álláspontunkat, és természetesen most sem tesszük ezen a baloldal számára összességében gyászos napon.
Ugyanakkor soha nem támogattuk a kapitalizmus visszaállítását apologetikusan fogadó álbaloldali, az új és régi tőkés hatalmakat támogató-szolgáló politikai álláspontokat és diskurzusokat sem. Látnunk kell, hogy a sokat bírált Szovjetunió nélkül nem lett jobb a világ, sőt: a baloldal és a szocializmus nemzetközi ügye radikálisan meggyengült, erősödött a világban az egyenlőtlenség és az elszegényedés, több lett a háború és az erőszak, világmértekben megerősödött a tőke önkényuralma, elszabadultak a szélsőséges, akár profasiszta, pronáci politikai tendenciák. A Szovjetunió összeomlásáért, illetve megszüntetéséért a fő felelősséget a szovjet pártelit, a hatalom központi vezető intézményei, személyesen pedig Jelcin és Gorbacsov viselik. Nem fölösleges felidézni, hogy ez azután és annak ellenére következett be, hogy 1991 márciusában legitim népszavazás döntött a Szovjetunió fennmaradásáról. A hatalmi elit, a bürokrácia felső rétegei, az ország meggyengült gazdasági helyzetében, saját privilégiumaikat többre becsülték népük érdekeinél, és feladták azokat az eszméket, eszményeket, amelyeket még az októberi forradalom hagyományából örököltek meg. Elárulták a nagy honvédő háborúban elesettek harcát és emlékét is, mindent feláldoztak önös érdekeikért. A mégoly szörnyű áldozatok ellenére, megmarad a hét évtized kiemelkedő szovjet kultúrája, amelynek egyetemes teljesítménye az utánunk következő generációk számára is megvilágítja – vagy meg-
világíthatja, ha ezek a generációk egyszer visszanyúlnak hozzá – egy emberközpontú, a tőkével és az állammal szembeni emancipáció, a társadalmi önkormányzás megvalósításának lehetőségét.

A teljes szám elérhető itt: eszmelet112nyomdai2 Bővebben…

Cselekvő szolidaritás – Perintfalvi Ritával Jakab Attila beszélget

Jakab Attila

A menekültválság tetőzésének időszakában, teológusnőként, mondhatni, ön mintegy „berobbant” a magyar vallási-teológiai „piacra”. Pedig egy ideje termékeny, újszerű és igen szerteágazó tevékenységet fejt ki. Meghatározó alakja és egyben elnöke a Magyarországi Teológusnők Ökumenikus Egyesületének (MTÖE). A Tükör által c. blogján önmagát „női és emberi jogi gondolkodó”-ként határozza meg. Kicsoda ön? Hol és mit tanult? Mit mond eddigi pályafutásáról? Miért ez a szétválasztás „női”-re és „emberi”-re?

 Perintfalvi Rita

 Arra a kérdésre, hogy ki vagyok, első körben azt mondanám, hogy egy gondolkodó és érző ember, akit nagyon érdekel a világ és benne az ember, a maga boldogságkeresésével és szenvedéseivel együtt. Már kisgyermekkoromban is hatalmas igazságérzettel rendelkeztem és így rájöttem arra, hogy a boldogság egyik nagyon fontos dimenziója társadalmi vonatkozású, azaz senki nem lehet boldog, akit egy közösség valamilyen szempontból kirekeszt, megbélyegez, vagy akivel igazságtalanul bánnak, akinek elveszik az emberi méltóságát. Mivel érdekeltek ezek a kérdések, ezért kezdtem el szociológiát majd szociális szervezést tanulni.

Bővebben…

A CEU-ügyről: a demokratikus illúziók vége?

Nem kell leírnunk, mi történik a CEU-val: a hatalom be akarja zárni az egyetemet. Hogy a fő motiváció a belpolitikai okokból folytatott antiliberális hisztériakampány további feltüzelése, valamiféle kísérlet a geopolitikai mozgástér növelésére, vagy esetleg tárgyalóasztalhoz kerülni az új amerikai vezetéssel – ami talán Orbán nemzetközi ambícióinak lenne eszköze –, ez egyelőre nem világos.

Bővebben…