Folyóirat kategória bejegyzései

119. SZÁM (2018. ŐSZ)

E számunk írásai ismét két nagyobb témakört ölelnek fel. Az
egyik egy fontos vitakérdés, amely erősen megosztja a marxista
hagyomány szellemében alkotó gondolkodókat is: vajon Marx
(és eszmetársa, Engels) gondolkodásában mennyiben érhető
tetten a kor, a kortársak „eurocentrizmusa”: az európai (és északamerikai) történeti fejlődés sajátosságait (túl)általánosító korlátozottsága.
E kérdés kapcsán „elkísérjük” az idős, már beteg Marxot
Algírba, s újraközöljük a honi szakirodalomban alig ismert áttekintő vázlatát (konspektusát) az algériai földbirtokviszonyokról.
Szintén e témakörrel összefüggésben járjuk körül az európai
gondolkodásba ismeretelméletileg mélyen beágyazott, ugyanakkor politikailag is erőteljesen motivált muzulmánellenesség/iszlamofóbia jelenségét is, amely elválaszthatatlan a – korábbi számainkban már érintett – nemzetközi migráció és az ún. menekültkérdés ügyétől (is).
A másik nagy tematikus blokkban egy eddig nálunk nem szerepeltetett részdiszciplina: a társadalom- s azon belül főként a munkaföldrajzi kutatásokra összpontosító kritikai (marxista)
földrajztudomány sajátos közelítéseinek bemutatására vállalkozunk, a tudományterület két kiemelkedő képviselőjének egy-egy tanulmányán keresztül.

Bővebben…

118. szám (2018. nyár)

E számunkban három témát járunk körül. Mindenekelőtt az Európai Unió történeti szociológiai helyét-szerepét vizsgáljuk – magyar aspektusból, a világrendszer-elemzés fogalmi keretei között. Az EU széthullásának veszélye immár napirenden van, s maga a NER is e válság terméke és megnyilvánulása. Másrészt, fontos új ismereteket adunk közre a kapitalista „fejlesztő állam” sajtosságairól, történelmi funkciójáról, amely – ellentétben sok marxista kritikusának vélekedésével is – a társadalmi progreszszió szempontjából nem sok haszonnal járt. Harmadrészt, újra ráirányítjuk a figyelmet a munkás-önigazgatás mai és múltbeli kísérleteire, Venezuela, illetve Jugoszlávia tapasztalatainak tükrében. Az USA „gengszterpolitikája” az amerikai kapitalizmus átalakulásának egy sajátos vetületét reflektálja fogalmilag és a mindennapi élet síkján.

A szám teljes tartalma letölthető itt.

Bővebben…

116. szám (2017 tél)

MÉSZÁROS ISTVÁN (1930–2017)

Az egyetemes és a magyar marxista gondolkodás, a szocialis-
ta elmélet kiemelkedő alakja, 2017. október 1-jén az angliai Ramsgate-ben, 87 éves korában elhunyt.
Mészáros István Budapesten született, 1930. december 19-én.
Már gyermekkorában megtapasztalta mindazokat a rémségeket, amelyeket a Horthy-időkben egy proletárcsalád gyermeke megélhetett. Tizenkét éves korában édesanyja munkahelyén, a csepeli repülőgépgyárban kezdett el dolgozni. A szocialista idők
felszabadító élményét a sztálinista elnyomás számára is megkeserítette. 1949-ben az ELTE diákjaként kiállt tanára, Lukács György mellett, aminek következtében 1950-ben kis híján eltávolították az egyetemről. 1951-ben Vörösmarty Csongor és Tünde című színművéről írott esszéjéért József Attila-díjat kapott. Ebben az évben Lukács György az egyetem esztétika tanszékén tanársegédként maga mellé vette. Lukács tanítványaként 1955-ben doktorált. A Magyar Írószövetség tagjaként, a magyar szellemi élet fiatal tehetsége volt, aki mint a szocializmus és a marxizmus meggyőződéses híve és az autoriter politikai cselekvés és gondolkodás ellenfele, számos vitában részt vett. 1956-ban az antisztálinista és antikapitalista szellemi-forradalmi erők összefogása jegyében, Kodállyal, Illyéssel, Bernáth Auréllal és Lukáccsal közösen, alapítója és kijelölt főszerkesztője volt az Eszmélet folyóiratnak, amelynek két számát azonban már csak Londonban jelentethette meg, ahová a népfelkelés leverése után emigrált.
1955-ben találkozott Párizsban Donatella Morisivel, akivel 1956 februárjában összeházasodtak, Lukács György és felesége, Bortstieber Gertrúd „tanúságával” – valóban életre szólón. Három gyermekük szültetett: Laura, Susie és George.
Az Egyesült Királyság számos egyetemén tanított, leghosszabban a Sussexi Egyetemen, 1966-tól 1995-ig. Marx elidegenedés-elmélete című művéért 1970-ben megkapta az Isaac Deutscher Emlékdíjat. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.
Fő művei a „tőkerendszer” és az állam kritikájával, illetve a szocializmus lehetőségével foglalkoztak. Marx, Lenin, Gramsci és Lukács filozófiai örökségét tovább fejlesztve, a kapitalista termelési mód legújabb fejlődési szakaszának megfelelőn, megújította a szocializmus elméletét, amiből gyakorlati következtetések is adódtak. Ezt tanúsítják műveinek latin-amerikai sikerei, mindenekelőtt Venezuelában és Brazíliában.
Mesterünk, barátunk szellemi örökségét megőrizzük és továbbvisszük.

A szám teljes tartalma letölthető itt.

Bővebben…

115. szám (2017 ősz)

E számunkat az orosz forradalom 100. évfordulójának szenteljük. November 7. (október 25.) a nemzetközi antikapitalista baloldal mindmáig legnagyobb közös ünnepe. E szám tanulmányai és dokumentumai mindenekelőtt a forradalom céljai és történelmi lehetőségei között felmerült ellentmondásokat vizsgálják, és egyúttal bemutatják a forradalom történetének tudatos meghamisítását, s jelzik annak okait. A véletlen műve, hogy a forradalom 100. évfordulója és Marx főműve, A tőke megjelenésének 150. évfordulója egybeesik. De nem véletlen e két tematika együttes felidézése egy olyan történelmi korszakban, amikor a világon a tőkeuralom soha nem látott kiterjedését látjuk. A bukás nyilvánvalóan közeleg, ideje megértenünk a tőke és a forradalom összefüggését, a szocializmus világtörténeti értelemben vett aktualitását.

Bővebben…