Folyóirat kategória bejegyzései

107. szám (2015 ősz)

eszmelet107cimlapA hazai és nemzetközi baloldalon évtizedek óta alapproblémaként merül fel az antikapitalista alternatíva hiánya. E számunkban, hagyományainknak megfelelően, visszatérünk a tőkés rendszerrel szembeni útkeresés elméleti és gyakorlati problémájához; a közreadott szocializmusértelmezések olyan
vitatható és vitára késztető álláspontok, kifejtések, amelyek a szélesebb körű újragondolást kívánják ösztönözni. Szerzőink a tőkés kizsákmányolással szemben, a szocialista alternatíva globális kimunkálásának folyamatában, alapvetőnek tekintik a közösségi tulajdon működésének és működtetésének kérdéseit. Az antikapitalista alternatíva elméleti és mozgalmi, történeti és
gazdasági kibogozását, újabb és újabb írások tükrében, következő számainkban is igyekszünk majd olvasóink elé tárni.

Bővebben…

106. szám (2015. nyár)

E számunk írásai is két tematikus blokkba illeszkednek. Az egyikben a nácizmus felett aratott győzelem 70. évfordulójáról emlékezünk meg, mindenekelőtt arról, hogy mit jelentett a felszabadulás Magyarországnak történeti feldolgozások tükrében, s ezt hogyan értelmezik át újra meg újra a mainstream legitimációs ideológiák. Polémia bontakozik ki két olyan kiadvány kapcsán, amelyek a magyar megszálló csapatok szovjetunióbeli, illetve a szovjet hadsereg katonáinak magyarországi tevékenységével foglalkoznak, beleértve elkövetett bűncselekményeiket is. Közreadunk Magyarországon eddig nem ismert dokumentumokat a nácikkal együttműködő ún. Ukrán Felkelő Hadsereg háborús bűneiről. Másik összeállításunk a marxizmus történetével foglalkozik, és érdekessége főleg abban rejlik, hogy most először olvashatunk tanulmányokat (magyar szerzőktől!) két távoli ország, Japán és Nigéria marxista – vagy a széles értelemben vett marxizmus által ihletett – elméleti teljesítményéről és társadalmi gyakorlatáról.

Bővebben…

Győzelem és vereség: 1945, 1989, 2015

Az urak nem bírták a nyilvános bizalmaskodást. Emlékszem, évekkel később az egyik közeli pusztán milyen meglepetéssel kaptam föl a napszám-szőlőkötözésből a fejemet arra a hangra, ahogy a felügyeletre megjelent segédtiszt az egyik lányra támadt, aki elmaradt a sorban. – Azt hiszed – üvöltötte –, egész nap kódoroghatsz, amiért tegnap este… – s azzal a szóval jelölte meg a nemi együttlétet, melyet a cselédek is csak megvetésül használnak.

(Illyés Gyula: Puszták népe)

Miért kell ma, 2015-ben megemlékezni 1945-ről, a náci Németország legyőzésének 70. évfordulójáról? Nem kell. A kérdés az, miért akarunk. A ma Magyarországon uralkodó szellemi áramlatok viszonya a Vörös Hadsereg és szövetségesei győzelméhez ismert. A konzervatív jobboldal és a szélsőjobboldal lényegében a tengelyhatalmak és a nácikkal szövetséges egykori magyar állam nézőpontjából tekint rá: 1945 májusa vereség és nemzeti katasztrófa volt, “elvesztettük” a háborút. A Magyarországon egykor domináns, de időközben marginálissá zsugorodott liberális kánon szerint, amennyiben a nyugati szövetségesekről van szó, a “liberális demokrácia” ünneplendő győzelméről beszélhetünk, amennyiben a Szovjetunióról viszont, “zéró összegű játszmáról”: totalitarizmust totalitarizmus váltott.

Ha mindezt elutasítjuk, és Kelet-Európa 1945-éről beszélve (is) győzelemrőlfelszabadulásról, sőt forradalomról beszélünk, miért tesszük?

Bővebben…

105. SZÁM (2015 TAVASZ)

Az elnyomottak tradíciója arra tanít, hogy a „rendkívüli állapot”, amelyben élünk, a dolgok rendje szerint való. El kell jutnunk a történelem ennek megfelelő fogalmához. Akkor világosan látjuk majd, hogy mi a feladatunk: kiváltani az igazi rendkívüli állapotot; és ez javítani fogja pozíciónkat a fasizmus elleni harcban. A fasizmus esélye nem utolsósorban azon alapul, hogy ellenfelei a haladásnak mint valami történelmi normának a nevében szállnak szembe vele. Csodálkozni afölött, hogy a huszadik században „még” lehetséges az, amit megértünk, ez nem filozofikus dolog. Nem kezdete semmilyen felismerésnek, hacsak annak nem, hogy a csodálkozás a történelem tovább fönn nem tartható felfogásából ered.” (A történelem fogalmáról. In Walter Benjamin: Angelus novus. Magyar Helikon 1980. 965-966. o.)

Bővebben…

Szükségtelen illúziók – és ami utánuk jön

Nem véletlenül szerepelt előző számunk címlapján a görögországi Sziriza egy tömeggyűlésének fotója: az akkor épp a választási győzelem előtt álló radikális baloldali párt hatalomra kerülése nem egyszerűen a kapitalista demokráciák szokásos ingadozásainak egy – elméleti folyóiratunk számára érdektelen – momentuma volt, hanem történelmi esemény. Történelmi esemény, mert a Szovjetunió bukása óta először történt meg, hogy egy identitásában deklaráltan antikapitalista párt kitört a marginális ellenzékiség „szubaltern” pozíciójából és a kormányhatalomig emelkedett – sőt, ha a világkapitalizmus centrumának országait tekintjük csak, ez a harmincas évek óta nem fordult elő. Ennek a jelentősége akkor is óriási, ha kormányon a párt kudarcot vall, ti. ha az Európai Unió apparátusai, az Európai Központi Bank, a Nemzetközi Valutaalap és az Unió különböző (elsősorban a német) kormányai nemzetközi, illetve a görög uralkodó osztály belső nyomása megtöri az új kormányt, amely így feladná programját és belesimulna az európai neoliberális „szociáldemokrácia” mainstream-jébe, folytatva a neoliberális átstrukturálást. Még ha így is történne – a február 20-i megállapodás jelentette teljes (időleges) visszavonulás és különösen ennek őszintétlen „győzelemmé” nyilvánítása a görög közvélemény felé a kormány vezetői részéről efelé mutat – akkor sem szűnik meg annak a jelentősége, hogy az antikapitalista politika az európai centrum egy államában domináns politikai erővé tudott válni, mintegy visszatérve a világtörténelem színpadjára.

Bővebben…