Folyóirat kategória bejegyzései

103. szám | (2014. ősz)

E számunk alapvető tartalma – nem először az Eszmélet történetében – a fennálló és átalakuló világrend evolúciójának ellentmondásait, fejlődési sajátosságait reflektálja az elmúlt 25 év tapasztalatai alapján. Az utóbbi negyedszázadban a háborúk, a népirtások, amelyek gyakran a demokrácia zászlaja alatt bontakoznak ki, minden technológiai újítás ellenére, a világ népei életének részei. A perifériák és félperifériák mint az átalakulások fő elszenvedői maguk is olyan társadalmi struktúrákkal és hierarchiákkal rendelkeznek, amelyek a centrumnak való alárendelődés vonásait mutatják. Még az elszakadni akaró mozgalmak többsége is csak ennek a fejlődésnek a rossz meghosszabbítása. Az a kérdéskör is izgalmas, amelynek során az államszocializmus antikapi- talista útkereséseinek sorsát vizsgálják szerzőink a történelmi tapasztalatok alapján. Beletörődünk-e a kilátástalanságba?

E számunkban búcsúzunk Vigvári Andrástól.

Bővebben…

102. szám | (2014. nyár)

eszmelet102002E számunk három alapvető témakört érint: az ukrajnai válságot, a világrendszer fejlődéselméletének új és fontos kérdéseit, valamint a mostanában népszerűvé vált ún. alapjövedelem-tematikát. Az első két témakör szorosan összefügg egymással, amennyiben az ukrajnai polgárháború menete és jellege szervesen összekapcsolódik a világrendszer utóbbi évtizedekben bekövetkezett szerkezeti átalakulásával. Egyfelől az USA és az EU közös érdekei, illetve érdekellentéte, másfelől az orosz regionális érdekek Nyugat általi negligálása az ukrajnai gáz- és olajpiaci küzdelemben összefonódnak egymással. Merre tart a multipoláris világrend fejlődése? A jóléti állam lebomlása nyomán egy új szociális kihívás került a tőke asztalára: az alapjövedelem bevezetésének kérdése. Cui bono? Végül Másképp rovatunk ismét az antikapitalista ellenállás társadalmi és erkölcsi problémáit igyekszik kibogozni.

A szám egésze pdf formátumban.

Bővebben…

Ajánlás

Az elmélet és a gyakorlat, a marxizmus és a politika kapcso­lata évtizedek óta nagyon problematikus volt, sokszor teljesen meg is szakadt, mert közéjük ékelődött egy primitív, pusztán legitimációs célokat szolgáló álmarxista ideológia, amely­nek uralmát sem a komoly marxizmus-kutatás, sem a valóban marxista társadalomtudomány eredményei nem tudták meg­dönteni, így alakult ki az a helyzet, hogy a közvélekedés mai gazdasági és politikai válságunkért a marxizmust teszi fele­lőssé. Ugyanezért valószínű, hogy a politikai élet és a marxiz­mus útjai most egy időre bevallottan is elválnak egymástól, s átmenetileg ez minden bizonnyal nem csak elkerülhetetlen, hanem előnyös is lesz, a marxizmus számára mindenképpen.

A fiatalabb kutatóknak az a csoportja, amely ennek a lapnak az ügyét lelkesen fölvállalta, nem katedra-filozófiát, szalonmarxizmust, professzori tudományt óhajt művelni. El­lenkezőleg, ez a lap szeretné megmutatni, hogy a marxizmus alapjain mozgó gondolkodás ma is mozgósítani képes a szak­tudományokat, és hogy mindennek ideológiai és politikai je­lentősége van és lesz a jövőben is. Bízunk benne, hogy szel­lemi életünk mai állapotában cikkeink megbízható fogódzó­kat, tájékozódási pontokat nyújthatnak majd nagyon sok gon­dolkodó ember számára, hozzájárulva ezen az úton politikai életünk mai zavarodottságának fokozatos leküzdéséhez is.

Ezek után talán fölösleges, mégis leszögezem itt: ez a lap nem tartozik egyetlen politikai párthoz, mozgalomhoz, tár­sasághoz sem. Munkatársai és szerzői kizárólag egyéni véle­ményüket fogalmazzák meg. Lesz a lapban vita is, a szer­kesztőség” nyitott marad többféle felfogás számára. Ha­sonlóan ahhoz a szellemhez, amelyben egy „Eszmélet” című „tudományos és művészeti folyóirat” 1956-ban megalakult szerkesztőbizottsága – tagjai között Lukács Györggyel – elter­vezte a munkáját.

Nem állíthatom, hogy az Eszmélet most mintegy „berob­ban a magyar szellemi életbe”. Ilyesmi manapság más szel­lemi áramlatoktól sem várható. Amikor most ezt az új folyóira­tot az olvasó figyelmébe ajánlom, abban a reményben te­szem, hogy csalódást azért nem okoz, s a lapok mai verse­nyében nemcsak megállja majd a helyét, hanem mértéktartó hangjával méltó lesz az érdeklődők megbecsülésére is.

Társadalmi válaszúton (kapitalizmusról és szocializmusról)

1989-et írunk. Társadalmunk a forrongó útkeresés állapotában van. Belső fejlődésünk ellentmondásai és a külső kihívások hatására olyan sorskérdések kerültek előtérbe, amelyekre többféle válasz lehetséges. A különböző elméleti iskolák, szervezett és szerveződő politikai erők lázasan igyekeznek programba önteni a válság leküzdésére vonatkozó elképzeléseiket. Válaszúton vagyunk tehát.  Bővebben…

Történelem: a ráció új korszaka

Minden dolog azonos a maga történetével – miért éppen a történelem lenne kivétel? A marxista történettudományra is áll ez a Hegel-parafrázis – mutatja fel a szerző írásában. Marx hajdan közismert intenciója, miszerint „a filozófusok eddig csak különbözőképpen értelmezték a világot: a feladat az, hogy megváltoztassuk”, érvényes, de az érvényesség nem adottság. A világ megváltozott – a világértés, különösen a világ változásának megértése maga is változik, egyáltalán, a „megértés” mint olyan kétessé válik, szokás is ezt közhelyszerűen emlegetni, azzal a konklúzióval, hogy a világ megváltoztatása illúzió. Bővebben…