Hírek kategória bejegyzései

A NÉPSZABADSÁG EINSTANDOLÁSÁRÓL

A NÉPSZABADSÁG EINSTANDOLÁSÁRÓL

A 2010-ben létrejött tekintélyuralmi rendszer az új uralkodó osztályok hatalmi elitjének egyik frakcióját „örök időkre” bebetonozta a hatalmi struktúrákba. A Népszabadság e fejlődés jogosságát kétségbe vonta, sőt reakciós fordulatnak tekintette. Most mint a (bal)liberális ellenzék utolsó befolyásos lapját, a „zavarkeltés” forrását egyszerűen felszámolják. Hogy e fejlődésnek mennyiben oka maga a hazai liberalizmus (és benne a Népszabadság), azt most ne vitassuk. Folyóiratunk számos cikke, tanulmánya világította már meg ezt a kérdéskört. Tiltakozásunkat akkor fogalmazzuk meg helyesen, ha az autokratikus fordulattal szemben érdekelt minden társadalmi csoportot összefogásra szólítunk fel. Ha „a szabadság kis körei” mind így cselekszenek, az újkapitalizmus hegemonisztikus, tekintélyuralmi politikai menedzselésének gépezetébe homokszemet szórhatunk, s végül, kedvező belső és külső feltételek esetén, meg is állíthatjuk. Ám ne feledjük el: Kelet-Európában az ilyen típusú rezsimeket választási úton – a történelem eddig tapasztalatai szerint – aligha vagy nem lehet elkergetni.  Vagy népfelkelés vagy külső hatalmak gazdasági-politikai-katonai nyomása szokott eredményre vezetni. De bárhogyan legyen is, a magyar értelmiségnek utolsó esélye maradék becsületének megmentésére az, hogy széles frontot nyit minden rezsimellenes erő összefogásával a tekintélyuralmi fordulat visszafordítása érdekében.
Mi, baloldali rendszerkritikusok most ne azon dilemmázzunk, mi vezetett ide, mennyiben felelősek a liberalizmus és a parlamenti baloldal politikai erői abban, hogy a dolgok idáig jutottak. Politikailag racionális következtetésként ehelyett szögezzük le: most már a diktatúra kiépítése kerülhet napirendre, amelynek az a célja, hogy az új hatalmi elit és csatolt részei gazdasági és politikai szerzeményeiket „örök időkre” megtartsák. Tegyük világossá hát a magyar társadalom számára, hogy e rezsimmel szemben csak olyan ellenállás és olyan politikai megoldás jöhet számításba, amely a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek szociális érdekeiből indul ki. Vagyis a „fent és lent” ellentétében az utóbbi oldalon állunk, a nemzetközi rendszerkritikai baloldal régi terminológiájával, a gazdaságilag és politikailag uralkodó rendekkel szemben végre az elnyomottak pártját fogjuk! Minden FELTÁMADÁSNAK ez az alapja.

Az Eszmélet folyóirat szerkesztősége

 

Zur Beschlagnahmung von Népszabadság

Das 2010 zustande gekommene autoritäre System hat in seinen Machtstrukturen eine Fraktion der neuen herrschenden Klassen „auf alle Zeiten“ einbetoniert. Népszabadság stellte die Legitimität dieser Entwicklung in Frage, betrachtete sie gar als eine reaktionäre Wende. Jetzt wurde die letzte einflussreiche Zeitung der (links)liberalen Opposition als „Störenfried“ liquidiert. Inwieweit nun der ungarische Liberalismus (und darin Népszabadság) Grund für eben jene Entwicklung ist, soll an dieser Stelle nicht diskutiert werden. Unzählige Artikel unserer Zeitschrift widmen sich der Erörterung dieses Fragenkomplexes. Auf den Punkt bringen wir unseren Widerstand, wenn wir alle gesellschaftlichen Gruppen zum Zusammenhalt aufrufen, die gegen die autokratische Wende eintreten. Werden all „kleinen Zirkel der Freiheit“, wie der Intellektuelle und Politiker István Bibó sie 1947 nannte, so handeln, können wir Sandkörner in das Getriebe der hegemonialen autoritären Politikmanagementmaschine des Neokapitalismus streuen, und im Falle von günstigen inneren und äußeren Bedingungen am Ende die Maschine stoppen. Vergessen wir aber nicht: in Osteuropa lassen sich derartige Regime – der Erfahrung der Geschichte nach – nicht oder nur schwer durch Wahlen verjagen. In der Regel braucht es entweder einen Volksaufstand oder ökonomisch- politisch-militärischen Druck von außen. Was auch immer geschehen möge, die letzte Möglichkeit der ungarischen Intelligenz, ihre angekratzte Ehre zu retten, besteht darin, eine breite Front zu bilden und alle regimekritischen Kräfte zu bündeln, um die autoritäre Wende wieder rückgängig zu machen.

Wir, die systemkritische Linke, sollten nun nicht darüber lamentieren, was uns in diese Lage gebracht hat, wie sehr Liberalismus und die parlamentarischen linken Kräfte dafür verantwortlich sind, dass die Dinge stehen, wie sie stehen. Stattdessen müssen wir die politisch rationale Konsequenz ziehen: ab jetzt steht der Ausbau der Diktatur auf der Tagesordnung, dessen Ziel es ist, dass die neue Machtelite und ihre Verbündeten ihre wirtschaftliche und politische Beute „auf alle Zeiten“ behalten können. Machen wir also der ungarischen Gesellschaft klar, dass gegen dieses Regime nur ein solcher Widerstand und eine solche politische Lösung in Frage kommen, die von den sozialen Interessen der breiten ungarischen Gesellschaft ausgehen. Im Konflikt zwischen „oben und unten“ ist klar, wo wir stehen. Mit der alten Terminologie der internationalen systemkritischen Linken gesprochen: ergreifen wir endlich gegen die wirtschaftliche und politische herrschende Ordnung die Partei der Unterdrückten! Dies ist die Grundlage jeglicher Erhebung.

Die Redaktion der Zeitschrift Eszmélet

Krausz Tamás szerkesztőnk visszaadta állami kitüntetését

Szerkesztőnk, Krausz Tamás visszaadta állami kitüntetését:

Elnök Úr!

A 2010-ben létrejött neohorthysta tekintélyelvű rendszer a fehérterrort védelmébe vevő, rasszista uszítót, Bayer Zsoltot kitüntette. Ez a humanista eszmék iránt elkötelezett emberek számára elfogadhatatlan, ezért tiltakozásképpen visszaadom állami kitüntetésemet, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, amelyet 2005. március 15-én kaptam.

Krausz Tamás

Budapest, 2016. augusztus 21.

KT_tisztikereszt

 

 

Tiltakozó nyilatkozat

Megint  bebörtönzik a kommunistákat!

“Mikor a nácik elvitték a kommunistákat, csendben maradtam, hisz nem voltam kommunista.
Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el, csendben maradtam, hisz nem voltam szakszervezeti tag.
Amikor a szocialistákat bezárták, csendben maradtam, hisz nem voltam szocialista.
Amikorra engem vittek el, nem maradt senki, aki tiltakozhatott volna.”

Martin Niemöller

Kísértet járja be Kelet-Európát, az antikommunizmus kísértete. E kísértet még a rendszerváltozás szülötte, hiszen az eltelt 25 évben a Nyugat – ígért gazdasági utolérése és a demokrácia megteremtése helyett az egykori közvagyont privatizáló oligarchikus kapitalisták gazdasági hatalma és azok érdekében manipuláló tekintélyelvű politikai rendszerek jöttek létre a régióban. Ukrajnában és Lengyelországban kommunistákat és más rendszerellenes ellenzékieket börtönöznek be és üldöznek antikapitalista, rendszerkritikai nézeteik és cselekedeteik miatt, noha nekik semmilyen felelősségük nincsen a sok évtizeddel korábban elkövetett bűnökért.  Az Európai Unió és a többi vezető hatalom sajtója erről hallgat, mivel a kelet-európai államok teljesítik Brüsszel és a szupranacionális társaságok pénzügyi, gazdasági és katonai-geostratégiai elvárásait. Magyarországon is hasonló a helyzet, ám sokan még mindig illúziókat táplálnak saját sorsukat és a rendszert illetően. Főleg e rendszerek nacionalista retorikája téveszti meg az embereket, amely pedig csak a globális tőke és a nemzeti nagyburzsoá rétegek kiszolgálásának valóságát leplezi.

A szerény nemzetközi tiltakozás nem gondolkodtatja el sem Ukrajnában, sem Lengyelországban, sem a balti államokban, sem nálunk a rendszer hatalmi elitjeit. Nekünk mégis tudatosítanunk kell a magyar társadalom lehető legszélesebb köreivel, hogy Kelet-Európában az újkapitalista rezsimek a rendszer ellenfeleiből, mint „nemzetellenes” „idegenekből” csinálnak bűnbakot. Ezeknek a korrupt és elnyomó rendszereknek csak látszólag stabil a bázisa, ám képesek arra, hogy megfélemlítsék és prostituálják a társadalom széles rétegeit. Az értelmiség, az írástudók felelőssége, hogy felhívják országuk és a világ figyelmét arra, mi zajlik a „demokratikusnak” kikiáltott kelet-európai államokban. Magyarországon a Horthy-rendszer szellemi örökösei kriminalizálják a baloldal, a szocializmus egész történetét. Az antikommunista keresztes hadjárat célja mindenekelőtt az, hogy elterelje a figyelmet a rendszer belső bűneiről, a szociális és kulturális hanyatlásról. A kommunisták üldözése egyúttal jelzi, hogy a tekintélyuralmi rendszer szélsőjobbra, diktatórikus irányban nyitott, aminek ára nem csupán a baloldal kirekesztése, „megfékezése”, a szocializmus, a kommunizmus bármely elméletének és gyakorlatának teljes körű kriminalizálása, hanem a  demokrácia kiüresítése és milliók nyomorba döntése is.

Követeljük, hogy engedjék szabadon a letartóztatott politikai foglyokat, másként gondolkodókat Ukrajnában és Lengyelországban!

Ha szeretné aláírni a nyilatkozatot küldje el a nevét az  eszmelet1989@gmail.com e-mail címre.

Aláírók:
ATTAC Magyarország
Baloldali Alternatíva Egyesülés
Civil Parlament
Eszmélet szerkesztősége
Ferencvárosi Munkás Szabadidős Egylet
Marx Károly Társaság
Május Elseje Társaság
MEASZ 43 fős küldött közgyűlése
MEASZ Pécs-Baranyai szervezet 98 tagja
MEBAL

Agárdi Péter
Aggod József
Aggod Józsefné
Anyiszonyan Klára
Artner Annamária
Nicolas Bárdos-Féltoronyi
Benedek István Gábor
Benedekné Köves Hajnalka
Benedikt Szvetlána
Bakos Antalné
Balta Csaba
Bartók Gyula
Bartha Eszter
Bedő János
Benyik Mátyás
Bócz Ferenc
Böröcz József
Csikós Sándor
Csoma Lajos
Farkas Péter
Fekete György
Fogler Tibor
Gál Béla
Gold Márton
Gyimesi László
Hajdú Miklós
Havas Ferenc
Harsányi Iván
Hegedűs Sándor
Hirschler Tamás
Horváth Mihály
Horváth Mihályné
Jakab Attila
Jóny Iván
Juhász József
Kalmár Szilárd
Kató Péter
Kemény László
Matthias István Köhler
Krausz Tamás
Léderer Pál
Lugosi Győző
Majoros Attila László
Matheika Zoltán
Melegh Attila
Mészáros Gyula
Milner György
Morva Judit
Nagy Éva
Pál Gizella
Julien Papp
Poór Péter
Pogonyi Pál
Rajnai Gábor
Réti Józsefné
Róna Judit
Salánki László
Sebő Géza Zoltán
Somi Judit
Szalai József
Szatina János Tamás
Szász Gábor
Széchy Éva
Székely Péter
Szepes Erika
Szerdahelyi István
Szende György
Szigeti Péter
Sz. Molnár Zsuzsanna
Szvák Gyula
Tokár István
Török Kálmán
Vadász János
Vajnai Attila
Vígh László
Zalka Vera