Online cikkek kategória bejegyzései

Kalous Antal: Engels születésének 200. évfordulójára – néhány vonás a portréhoz

Friedrich Engels, anyakönyvi kivonata szerint, 1820 november 28-án született, ennek ellenére apja, id. Friedrich Engels mindig huszonkilencedikét írt (Kliem 1980, 9., 43–44.). Maga a név, s ezt bármely svéd és norvég szótár tanúsíthatja, „angolt” jelent.

Az Engels-família a felfutó textilipar bárója lett, cérnát, paszományt, pamutot gyártottak (Kliem 1980, 17., 39–43.), de az ifjabb Frigyes nem volt érzéketlen az iparosítás hozta negatív társadalmi hatások iránt, mint ezt 1839-es Barmen-leírása mutatja (Kliem 1980, 39–40.), amely három évvel a Marxszal való találkozása előtt született. Kliem állítja, az Engelsek nem viselkedtek igazi kizsákmányolókként, és válságok idején szociális intézkedéseket is tettek. Hogy ez mennyire igaz, a szakkutatók kompetenciája meghatározni. Ugyanitt az oktatás szörnyű állapotáról is ír: rámutat arra, hogy a szociális kirekesztés mellett a felekezeti szeparatizmus még rontja is az oktatás minőségét (Kliem 1980, 39–40., 50–51.) – milyen boldogok lehetünk mi, mai magyarok, hogy nálunk nincsenek egyházi pedagógiai (???) intézmények…! Ekkoriban Barmen és lakossága a bigott pietizmus (ez a szektás elhajlás az ilyeneknél szokásos „killjoy” módon elítélte a kulturális és művészeti tevékenykedéseket… id. Engelst csak mint a helyi nagyembert nem tudták meghurcolni, amiért – kyrie eleisson! – koncerteket mert hallgatni, és tudott hangszeren játszani) kanti kórságában is szenvedett, ám míg a königsbergi bölcs képes volt azt is alkotó energiává fordítani, a legtöbbek számára csak kínt hozott (Kliem 1980, 42–43.). Az ifjabb Frigyest az evangélikus gimnáziumból apja az érettségi előtt vette ki, holott bizonyítványa alapján jól haladt (Kliem 1980, 17., 58–59.). Onnantól kezdve önképzéssel lett az az autodidakta polihisztor, akinek megismertük.

Látványos szakálla, amit az 1860-as évektől növesztett, az 1848–49-es időszakból eredő „demokrata” viselet (Kliem 1980, 13.).

Bővebben…

Szalai Erzsébet: Újszocializmus – és a baloldal új helyzetben

[A cikk az Eszmélet 126. (2020. nyár) számában jelent meg]

A radikális baloldal helyzete és perspektívái itthon és a világban II.

Szerkesztőségünk körkérdéssel fordult a hazai és nemzetközi társadalomtudomány tőkerendszer-kritikus képviselőihez: fejtsék ki véleményüket a radikális baloldal magyarországi, európai és globális helyzetéről, kibontakozásának lehetőségeiről és az általuk helyesnek tartott cselekvés irányairól, módszereiről. A beérkezett válaszokból hatot előző, 125. számunkban adtunk közre, a 126-os számban további két hozzászólást közlünk.

A szocializmus esélyeire és a radikális baloldal feladataira vonatkozó körkérdésre négy blokkban fogok válaszolni. Az elsőben leírom, hogy miért tartom szükségesnek az újszocializmus fogalmának bevezetését, és miben különbözik az az eddig megvalósult szocializmusoktól. Mi az immanenciája? A másodikban azt vizsgálom, hogy a társadalom, ezen belül a munkásság mai helyzetét tekintve fellelhetőek-e olyan tendenciák, melyek ezen újszocializmus felé mutatnak. És milyen, ezzel ellentétes tendenciák lelhetőek fel? A harmadik részben az előzőekhez kapcsolódóan kísérletet teszek a radikális baloldal mozgásterének, vagyis cselekvési lehetőségeinek és feladatainak körüljárására, megfogalmazására. Végül, de nem utolsósorban mindezen kérdések szempontjából a magyar viszonyokat veszem górcső alá.

Bővebben…

Salvatore Engel-Di Mauro: A radikális baloldali mozgalmak perspektíváiról és kilátásairól

[A cikk az Eszmélet 126. (2020. nyár) számában jelent meg]

A radikális baloldal helyzete és perspektívái itthon és a világban II.

Szerkesztőségünk körkérdéssel fordult a hazai és nemzetközi társadalomtudomány tőkerendszer-kritikus képviselőihez: fejtsék ki véleményüket a radikális baloldal magyarországi, európai és globális helyzetéről, kibontakozásának lehetőségeiről és az általuk helyesnek tartott cselekvés irányairól, módszereiről. A beérkezett válaszokból hatot előző, 125. számunkban adtunk közre, a 126-os számban további két hozzászólást közlünk.

A vagyonkoncentráció az egekbe tör, s eközben emberek milliói éheznek vagy halnak meg háborúkban, fajok tűntek el vagy fognak hamarosan eltűnni, és egy élhető bolygó lehetősége lassan szertefoszlik. A problémák ilyen összetett halmazának köszönhetőn a szocialista célok újra teret hódítanak, még az Egyesült Államokban is. A szociális elégedetlenség azonban nem igazán kérdőjelezi meg a kapitalista világgazdaságot: túlnyomó részben arra irányul, hogy kikövetelje a vagyon szerény mértékű újraelosztását, és talán az eddiginél némileg nagyobb ökológiai érzékenységet. Azok a célok, amik lényegi fenyegetést jelentenek a kapitalizmus létezésére, mint a dekolonizáció, kommunák létesítése, vagy a forradalmi interkommunalizmus (lásd pl. Newton 1974, Öcalan 2017), perifériára szorulnak. Ezeket a célokat nagyrészt olyanok tűzik zászlajukra, akik a rasszizmus és a telepes gyarmatosítás ellen harcolnak; őket gyakran női aktivisták képviselik, és az ökológiailag fenntartható életformák és a politikai önrendelkezés védelmében folytatott harcuk sokféle formát ölthet.

Bővebben…

Antal Attila: A koronavírus és az Orbán-rendszer osztálypolitikája

Antal Attila: A koronavírus és az Orbán-rendszer osztálypolitikája

[A cikk az Eszmélet 125. (2020. tavasz) számában jelenik meg]

Nem a koronavírus hozta el a fasizálódást veszélyét Magyarországon, hiszen ezek a folyamatok már korábban elindultak. A koronavírus által közvetlenül és közvetve okozott egészségügyi katasztrófa, s különösen a nyomában járó gazdasági válság, a munkásosztály tömegeinek ellehetetlenülésével együtt járó társadalmi katasztrófa, és a rá adott neoliberális, tőkevédő intézkedések azonban minden eddiginél jobban kedveznek egy autoriter rendszer mögötti osztálypolitikának. Mindezt súlyosbítja, hogy az Orbán-rendszer a válságban is saját osztálypolitikájának rabja marad, vagyis tudatosan nem a leginkább rászorulókat, hanem a felső középosztályt kívánja megmenteni, és a hatalmi rendszer által kinevezett nemzeti tőkések érdekvédelmén dolgozik. A felhatalmazási törvénnyel pedig immár rendelkezésre áll az eszköz is, amellyel uralni lehet a járvány utáni világot.

Bővebben…

Krausz Tamás: 30 év múltán

Miért bukott el a liberalizmus Magyarországon (is)?[*]

Ma már közhely, hogy az 1980–90-es években a neoliberalizmus szellemében berendezkedett globális tőkés rendszer és annak liberális, amerikai túlsúlyú irányítása súlyos válságban van. A bipoláris, majd amerikai túlsúlyú, globális hatalmi rend a multipolaritás irányába mozog. Ennek alapját a korábbi felhalmozási hullám technológiai és gazdasági megújulási forrásainak kimerülése képezi. E változás része a politikai rendszerek átalakulása sokfelé a világon, amit – politikai tartalmát illetőn – úgy is nevezhetnénk, hogy (vissza)fejlődés a liberális globalizmustól a konzervatív-populista „etnonacionalizmus” felé. Ez alapjában egy jobboldali, autoriter fordulat, amennyiben a baloldal és a liberalizmus további térvesztése meghatározó tendenciának látszik. Európában az átrendeződés egyik első, látványos jele az volt, hogy a kontinens keleti felén – ott tehát, ahol a Szovjetunió, az államszocialista rendszer 1989–91-ben megszűnt –a liberalizmus minden formaváltozata beomlott. Az új idők kezdete éppen Magyarországhoz kötődik, mégpedig ahhoz a jelenséghez, amit már Európán kívül is „illiberalizmusnak” vagy „Orbán-jelenségnek”, „orbánizmusnak” neveznek, s valójában az említett konzervatív, nacionalista-autoriter politikai fordulatra gondolnak. Mondhatjuk úgy is, hogy a liberális (polgári) demokrácia világméretű válságának vagyunk szemtanúi és elszenvedői.

Bővebben…