Mészáros István (1930-2017) marxista filozófus, A tőkén túl  írója, az Eszmélet egykori alapítója, Kossuth-, Isaac Deutscher-, József Attila- és Lukács György díjas gondolkodó, a Magyar Tudomanyos Akadémia külső tagja, október 1-én Londonban 87. életévében elhunyt.

Lukács György azon kevés tanítványa és munkatársa közé tartozott, akik egész életükben és életük egészében marxisták maradtak: keresték a tőkefelhalmozáson és az értéktöbblet magánelsajátításán nyugvó polgári társadalmi berendezkedés humanista alternatíváját. Impozáns szellemi teljesítménye a magyar irodalmi és filozófiai kultúrát is gazdagította, a Szatíra és valóság (Csongor és Tünde) elemzésétől kezdve az 1956-os emigrációját követően olaszul írt és 2004-ben végre magyarul is megjelent József Attila és a modern művészet elemzéséig. Mészáros a legkomolyabb klasszikus filozófiai témák  – a marxi elidgenedés elmélet, Hegel – Marx – Lukács viszony, társadalmi struktúra és tudatformák összefügggéseinek elemzése – mellett számos jelenkori témát vett szellemi birtokába. Így   J. P. Sartre munkásságának jelentőségét, a single issue társadalmi mozgalmak „röghöz kötöttségét”, az ideológia hatalmának jellegét, a szocializmus vagy barbarság kérdését vagy éppen a polgári ökonomikusok (Jevons, Hayek, Marshal, Friedman) kritikáját. Opus Magnuma a Beyond Capital első ízben 1995-ben jelent meg Londonban, és mint más, számtalan kiadást megért műveit is, tucatnyi nyelvre fordították le.  Felfogásában a jelenkori kapitalizmust strukturalis válság jellemzi, melynek társadalmilag ellenőrizhetetlenné vált viszonyai teszik indokolttá a szocializmus felé való átmenet elméleti lehetőségeinek kutatását, beleértve a szocialista kritika és a szocialisztikus kísérletek történelmi örokségének feldolgozását. Mészáros a klasszius hagyomány szisztematikus tovabbépítőjeként a filozófiai szintű és igényű kapitalizmus kutatás egyik, sőt, alighanem legnagyobb jelenkori alakja. Művei hatástörténete óriási, további kutatást igenylő feladat.Szorgalmas élete, rendíthetetlen munkamorálja is példaértékű, melyet a nemzetközi mozgalom életéhez kapcsolódó jelenléte szervesen kísért.

Meggyőződésünk: emlékét a nagyívű munkásságához kapcsolódás  nemcsak fenntartja, hanem tovább is fogja vinni.