Kedves Támogatónk, Olvasónk, Barátunk, Elvtársunk!
Mint azt sokan tudjátok, az Eszmélet folyóirat Magyarország egyetlen rendszerkritikai (antikapitalista) elméleti-tudományos kiadványa, mely 1989-es első megjelenése óta szemben áll a globális tőkerendszerrel, annak társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeivel, természet- és emberromboló jellegével, hierarchikus viszonyaival, az állami elnyomással és önkénnyel.
Folyóiratunk természetesen nem maradt közömbös hazánk jelenkori közállapotaival szemben sem: következetesen elutasítjuk a 2010-ben hatalomra jutott autoriter, antidemokratikus, mélyen emberellenes, a fajgyűlöletet gátlástalanul használó, s a társadalmi igazságtalanságokat a végletekig fokozó Orbán-rezsimet. Az Eszmélet küldetésének tartja, hogy ezen ellentmondásos jelenségeket tudományos igényességgel, magas elméleti szinten elemezze, fenntartva egyúttal humanista baloldali elkötelezettségét.
A lap – miközben önkéntes munkában készül – évek óta semmiféle állami támogatásban nem részesül, pályázati lehetőségei egyre szűkülnek, így félő, hogy Magyarország egyetlen rendszerkritikus társadalomelméleti folyóirata nemsokára feléli tartalékait, s megjelenése lehetetlenné válik.
Ezért kérjük támogatóinkat, olvasóinkat – akiknek fontos, hogy a humanista társadalmi baloldal e fóruma továbbra is fennmaradjon -, ha tehetik, járuljanak hozzá akár csak egy jelképes összeggel a lap további működéséhez. Minden adományt köszönettel fogadunk, s azokat teljes egészében a folyóirat megjelenési költségeire fordítjuk.
A felajánlásokat a Patreon oldalon várjuk, ahol néhány kattintással havi rendszerességű felajánlást tehettek.
Egyszeri felajánlások tehetők a Paypal-on keresztül.
vagy az Eszmélet Sajtó Alapítvány számlájára:
IBAN: HU75 1020 0830 3231 9448 0000 0000
Swift: OKHB HUHB
K&H HUNGARY, 1051, Budapest, Vigadó tér 1.
Aktuális szám
E duplaszámunk igen különféle témakörökkel foglalkozik mind
történeti-politikai, mind elméleti tekintetben. Van azonban három fontos „üzenete” a lapszámnak.
1. Napjaink háborúinak jellege és kritikája, amely kritika nem hajlandó a béke és a humanista alapok feladására. 2. Az állam modern marxista filozófiai bírálata Mészáros István tollából, aminek aktualitása éppen Lenin halálának 100. évfordulóján érdemes újragondolásra. Végül fontos küldetésünk az államszocialista tapasztalatok társadalmi-politikai és genderszempontú újraértelmezése és kutatása a Szovjetuniótól Kubáig.
Online cikkek
Szigeti Péter: A velünk élő Engels Frigyes
Kalous Antal: Engels születésének 200. évfordulójára – Néhány vonás a portréhoz
Korábbi számok
E számunkban folytatjuk az új, a szocialista vegyesgazdaság 2.0 baloldali stratégia elméleti kidolgozásával foglalkozó írások közlését. Világos, a neoliberalizmuson túllépő szocialista alternatíva nélkül
lehetetlen valódi baloldali fordulat Európában vagy más régióban. Más írások a kultúra mai és múltbéli fejlődésében keresnek
fogódzókat a kibontakozás számára. Film- és könyvkritikáink
is ebbe az irányba terelik az olvasók figyelmét. E tárgykörben
különösen érdekes a tanulmány, amely Mark Fischer antikapitalista könyvének jelentőségét méri fel.
E számunk központi blokkja Lukács György halálának 50. évfordulójához kapcsolódik. Olvasóink figyelmét mindenekelőtt Lukács 1918-as kommunista-marxista fordulatának (Taktika és etika) jelentőségére, értékelésére és mai aktualitására kívánunk felhívni. A sokféle értelmezés nemcsak izgalmas olvasmány, hanem egyúttal inellektuális késztetés arra, hogy újragondoljuk a marxizmus történelmi sorsát Magyarországon és a világban. Más tematikájú írások, mint az ökoszocializmus témaköre vagy Szerdahelyi István „önképe” is ebbe az irányba terheltik a gondolkodást és adhatnak impulzust a világ megváltoztatása mai lehetőségeinek a felvetéséhez.
E számunk egy szomorú búcsú fórumává vált: barátunk és szerkesztőtársunk, Lugosi Győző távozott az élők sorából. Részben az ő emlékének szánjuk e számot, amelynek szerkesztésében még aktívan részt vett. Olvasóink figyelmét két témakörre hívjuk fel. Az egyik a szocializmus mint elméleti és történeti problémakör, amelynek meghatározása komoly ideológiai-emlékezetpolitikai és elméleti, gyakorlati feladat. Mi volt a „reálisan létező szocializmus”: államszocializmus vagy államkapitalizmus? Ezzel (is) kapcsolatban reflektáltunk Tamás Gáspár Miklós Antitézis című kötetére. A másik nagyobb témakör a „középosztály” szociológiai mibenlétének, történeti szerepének, továbbá a munkássághoz és az antikapitalista forradalmi mozgalomhoz való viszonyának meghatározása a baloldali hagyomány tükrében.
Ez a számunk a szokásosnál több témakörben közöl fontos írásokat. Születésének 200. évfordulóján, Friedrich Engelsnek főként filozófiatörténeti jelentőségéről szólunk, aláhúzva munkásságának számos olyan eredményét – mindenekelőtt a dialektikával összefüggő filozófiai kutatásait –, amelyeknek a marxizmus egész hagyományában és fejlődésében meghatározó szerep jutott. Időszerű témakör napjainkban a világkapitalizmus áldozatainak számbavétele a gyarmatosítás korától, a világháborúkon és a holokauszton át a mai neoimperialista-hegemonista mészárlásokig: a tőkerendszer meghaladásának érdekében őriznünk kell a sok százmillió áldozat emlékét. E tekintetben is kezdeményező történeti vizsgálódást közlünk, új levéltári kutatások alapján, a Vörös Hadseregnek a civil lakossághoz való viszonyáról a II. világháború utolsó éveiben. A kapitalizmus meghaladási kísérlete az észak-szíriai/nyugat-kurdisztáni – rojavai – forradalmi mozgalom története is. Számunkban közreadjuk az ebben a témában megrendezett nemzetközi online konferenciánkról készült összefoglalást, és írásokat közlünk a kurd női önfelszabadítás elméleti hátteréről és tapasztalatairól.
Goethe mondta Eckermann-nal beszélgetve: „Ahhoz, hogy valakiből nagy ember váljék, nagy örökséget kell kapnia.” Mészáros István idén lenne 90 éves, és elmondhatjuk: ő maga is már a „nagy örökség” része. Marx, Luxemburg, Lenin és az orosz forradalom, Gramsci, Lukács nyomán Mészáros István a szocializmus klasszikusává vált. Nevét magyar létére kevesen ismerik Magyarországon, noha az MTA tiszteleti tagja lett egy olyan időszakban, amikor a rendszer még slendriánul működött. Hogy neve itthon alig ismert, azokat a provinciális viszonyokat jellemzi, amiknek történelmi gyökereit régiónkban ismerjük. Tudjuk, e gyökerekből sokfelé van, lehet elágazás… Senki nem látta előre sem az orosz szocialista forradalom kitörését 1917-ben, sem a Szovjetunió, az államszocializmus összeomlását 1989–91-ben. Ebből következőn is, a szocialisták-kommunisták, régiesen szólva, a marxisták számára az intellektuális felkészülés még a legsötétebb korszakokban is kötelező…
A lapszámban két interjúban emlékezünk meg Lenin születésének 150. évfordulójáról, akinek munkássága még azok számára sem megkerülhető, akik mindenestül elutasítják szellemi és politikai örökségét. Két újabb választ közlünk arra a körkérdésre, amit előző számunkban tettünk fel a radikális baloldal helyzetéről. A baloldal globális útkeresésének gondolta a lapszám két másik cikkében is jelen van: Hegyi Gyula a mai, új hidegháborús körülmények között elemzi a szocialista baloldal és az imperializmus kapcsolatát, William I. Robinson pedig egy új internacionálé létrehozása mellett érvel a lopakodó fasizmus elleni védelem jegyében. Sonia Combe könyvrészlete az államszocialista rendszerek marxista, értelmiségi ellenzékének magatartását mutatja be, Anna Segherstől Lukács Györgyig. Másik fő tematikánk a gender kérdésköre. Susan Zimmermann írása a munkásmozgalom és a nőmozgalom ellentmondásos kapcsolatát ábrázolja történeti perspektívában; Julia Roth és Manuéla Boatcă tanulmánya pedig a globális egyenlőtlenségek összefüggéseiben vizsgálja a társadalmi nem és az állampolgárság viszonyát. A hazai gendervitákhoz kívánunk hozzájárulni az Aspasia évkönyv szerkesztőségi cikkének közreadásával, amely a kelet-európai genderellenes hullám tényeit foglalja össze.
A koronavírus-járvány és a nyomában előálló társadalmi katasztrófa új távlatba helyezi az elméleti és gyakorlati vitákat arról, hogy a hazai és nemzetközi baloldal hogyan válaszol(jon) mindarra, ami ezután következik. Hiszen látható, a tőke reakciója már jóval a világjárvány kitörése előtt elkezdett formálódni: a neoliberális autokrácia és a szélsőjobboldal szövetségével (ahogyan ezt előző számunkban bemutattuk); a menekült- és bevándorlás-ellenesség fasiszta „franchise-rendszerével”; a globális ökológiai és klímaválság tudatos felpörgetésével; a kizsákmányolás végletekig fokozásával. E számunkat is főként e kihívás jegyében állítottuk össze. Ahogy Göran Therborn fogalmaz: a baloldal előtt „megnyílt lehetőségeket” keressük, a járványhoz kapcsolódva és tőle függetlenül is. Külön blokkban foglalkozunk a szocialista szellemű közösségiség kérdésével és a kapitalista világrendszer alternatíváival. Körkérdéssel fordultunk hazai és külhoni elvtársainkhoz a radikális baloldal előtt álló lehetőségekről – most a válaszok első körét adjuk közre. Interjúk és elemzések keretében elevenítjük fel David Harvey, Polányi Károly és Immanuel Wallerstein munkásságát, és rámutatunk a történelem célzatos meghamisításának két minősített esetére.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
A náci Németország fölötti győzelem közelgő 75. évfordulóján nem önmagában a Győzelem „emlékezetpolitikai” jelentőségének szentelünk blokkot, hanem összekapcsoljuk azt Auschwitz felszabadításának 75. évfordulójával (1945. január 27.), minthogy a két jelenségkör „emlékezete” együttesen hordozza a napjainkban „csúcsra járatott” történelemhamisítás szinte minden fontos tendenciáját. A holokauszt történeti ténye összefügg Izrael állam létrehozásával is, ezért a zsidók és arabok palesztinai együttélése kevéssé ismert oldalainak is figyelmet szentelünk – főként releváns történeti dokumentumok tükrében. Harmadik blokkunkban a modern szélsőjobboldallal foglalkozunk mind egyetemes, mind magyarországi vonatkozásban. Noha ez a szélsőjobboldal más, mint régi, fasiszta előzménye, ám a két jelenség nincs kínai fallal elválasztva. Az új szélsőjobboldal előretolt őrse a Fidesz, aminek okairól és jellemzőiről olvasóink a szerkesztőség álláspontját is megismerhetik.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
Olvasóink bizonyára érdeklődéssel veszik majd kézbe e számunkat (is), amelyet főként két nagy kérdéskörnek szentelünk. 1. A rendszerváltás – egyben folyóiratunk létrehozásának – 30. évfordulóján elgondolkodunk a kapitalista restauráció tapasztalatain, a belőle kinőtt rendszer ellentmondásain és történelmi tanulságain. E szembenézés sokféleképpen történik, mind a megközelítések, mind a módszerek, mind pedig a szerzők tekintetében. Publikációinknak mégis van közös, határozott üzenete: a rendszerváltás a felső osztályok érdekében zajlott le, és alapjában azon a történelmi vonalon haladt, amelyet már az Eszmélet korai számaiban lényegében előre felvázoltunk. A modern, globalizálódó kapitalizmusnak a régi rasszizmussal való összekapcsolódása nem állt meg Európa keleti határainál. A Szovjetunió, az államszocializmus bukása világméretekben legyengítette a nemzetközi baloldal pozícióit – máig hatóan. 2. Vizsgálat tárgyává tettük a válságos venezuelai eseményeket, amelyek szintén egyidejűleg tükröznek többféle problémakört. A 20 éve elindult „bolivári” szocialista kísérlet belső és külső korlátai egyszerre éreztetik hatásukat. Míg Maduro rendszerének belső progresszivitását, végső soron, az dönti el, hogy a közösségi termelői struktúrák fenn tudnak-e maradni, a külső feltételrendszert az határozza meg, hogy az Egyesült Államok, a maga erőszakos, imperialista eszközeivel, képes lesz-e a chávezista rendszert eredeti emancipációs céljainak föladására kényszeríteni és saját képmására formálni.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
E számunk írásai két nagyobb blokkot alkotnak. Az elsőben a kapitalizmus globális és helyi uralmának új(szerű) fejlődési tendenciái állnak a vizsgálódások középpontjában. Vajon új szakaszába lépett-e a világkapitalizmus, amelyet a tőke transznacionálissá válása s egy transznacionális tőkésosztály és állam kialakulása (látszik) jellemez(ni)? A transznacionális burzsoázia megerősödésének és relatív önállósodásának intézményi alapjai „megkötik” a helyi, nemzeti tőkések kezét, noha az kész kielégíteni az előbbi elvárásait is. Vitás kérdés az új imperialista nagyhatalmak közti ellentmondások mélységének megítélése is: elvezethetnek-e ezek az ellentmondások a félperiférián vagy a centrumban egy új szocialista ellentámadáshoz? Másik témánk a feminizmus kifejlődése a történeti fejlődés tükrében, különös tekintettel – egyrészt – a nőkérdésnek a marxi életműben és a marxista elméletben elfoglalt helyére (Silvia Federici, a kérdés ikonikus alakjának munkássága alapján), másrészt a nők által végzett házimunka szerepére a tőkeviszony, s azon belül a bérmunkáslét reprodukciójában – mind elméletileg, mind pedig (az 1970-es évek Olaszországában kibontakozott „Munkabért a házimunkáért” mozgalom bemutatásán keresztül) a társadalmi gyakorlatban.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
E számunkat elsősorban a 100 éves Magyarországi Tanácsköztársaság emlékének szenteljük. A cikkek nemcsak elhelyezik történetileg a magyar kommunista forradalmi kísérletet a maga korában, hanem felvázolják történelmi értelemben vett aktualitását is: antikapitalista törekvéseit, széles értelmiségi és társadalmi hátterét. 1918–1919 két magyar forradalma tükrében különösen érdekes a háborút követő európai forradalmi hullám alakulásában sorsdöntő jelentőségű németországi forradalom sorsa, különös tekintettel a munkás-önigazgatás – a szakszervezeti forradalmi bizalmik hálózata, majd a munkástanácsok – és a szociáldemokrácia balszárnya (a Független Szociáldemokrata Párt és a Spartakus-szövetség) viszonyára. Az írások fényében napjaink neohorthysta emlékezetpolitikája gondolati sivárságával és amorális hazugságaival tűnik ki. Másik blokkunk – Szelényi Iván egy írására reagálva –, a „Marx 200” jegyében, a marxizmus mibenlétével, egységének és „pluralizmusának” meghatározását bontja ki polemikus formában. Sajnálatosan aktuális írás foglalkozik a neoliberalizmus és a szélsőjobboldal „összeölelkezésével” Brazíliában, amely rokon vonásokat is mutat az Orbán-rezsimmel. Hasonlóan tanulságos az oroszországi rendszerváltás nemzetközi hátterét és következményeit vizsgáló tanulmány is.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
E számunk fő témáját a tőkeuralommal szembeni társadalmi ellenállás globális és helyi lehetőségeinek elméleti és gyakorlati kérdései alkotják. Ezt a témát – nyilvánvaló aktualitásán túl – különösen is középpontba állítja Samir Amin halála, aki a teória és a gyakorlati mozgalom terén egyaránt kiemelkedő életművet hagyott hátra. Barátunktól, elvtársunktól – aki írásaival három évtizede rendszeresen jelen volt folyóiratunkban – nem búcsúzó írásokat közlünk. Éppenséggel azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy a kapitalizmussal szembeni társadalmi ellenállás sokféle irányból szerveződik, láthatók a szellemi ellenállás kontúrjai is, noha egyelőre megoldatlan a részkérdések és az egész kapcsolata a rendszer fejlődésében, átalakításában. Amin ennek szellemében alkotott, s a róla szóló megemlékező írás is ezt érzi lényegesnek. A tőkés rendszer egyetlen nagy problémája sem gyógyítható a rendszer keretein belül. Az útkeresés mind szélesebb körben s mind magától értetődőbben folyik. A tüntető, ellenálló fiatalokat világszerte megérintette a világos antikapitalista perspektívák hiánya. Írásaink egy része ezt a szükségletet kívánja kielégíteni. A kritikai társadalomtudomány irányzatainak új kérdésföltevéseiről – a marxista kritikai földrajz bemutatása után (lásd előző számunk írásait) – ezúttal a mélylélektan (a pszichoanalitikus elmélet) kritikai potenciálja kerül terítékre és önálló, nagy ívű tanulmány foglalkozik Polányi Károly „kettős mozgás” fogalmának, a társadalom piaci és a kulturális integrációjának antagonizmusával. Végül sor kerül két 1956-tal kapcsolatos – ismeretlen vagy kevéssé ismert – tény- és eseményközlésre – eredeti dokumentumok tükrében.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
E számunk írásai ismét két nagyobb témakört ölelnek fel. Az egyik egy fontos vitakérdés, amely erősen megosztja a marxista hagyomány szellemében alkotó gondolkodókat is: vajon Marx (és eszmetársa, Engels) gondolkodásában mennyiben érhető tetten a kor, a kortársak „eurocentrizmusa”: az európai (és északamerikai) történeti fejlődés sajátosságait (túl)általánosító korlátozottsága.
E kérdés kapcsán „elkísérjük” az idős, már beteg Marxot Algírba, s újraközöljük a honi szakirodalomban alig ismert áttekintő vázlatát (konspektusát) az algériai földbirtokviszonyokról.
Szintén e témakörrel összefüggésben járjuk körül az európai
gondolkodásba ismeretelméletileg mélyen beágyazott, ugyanakkor politikailag is erőteljesen motivált muzulmánellenesség/iszlamofóbia jelenségét is, amely elválaszthatatlan a – korábbi számainkban már érintett – nemzetközi migráció és az ún. menekültkérdés ügyétől (is).
A másik nagy tematikus blokkban egy eddig nálunk nem szerepeltetett részdiszciplina: a társadalom- s azon belül főként a munkaföldrajzi kutatásokra összpontosító kritikai (marxista)
földrajztudomány sajátos közelítéseinek bemutatására vállalkozunk, a tudományterület két kiemelkedő képviselőjének egy-egy tanulmányán keresztül.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
E számunkban három témát járunk körül. Mindenekelőtt az Európai Unió történeti szociológiai helyét-szerepét vizsgáljuk – magyar aspektusból, a világrendszer-elemzés fogalmi keretei között. Az EU széthullásának veszélye immár napirenden van, s maga a NER is e válság terméke és megnyilvánulása. Másrészt, fontos új ismereteket adunk közre a kapitalista „fejlesztő állam” sajtosságairól, történelmi funkciójáról, amely – ellentétben sok marxista kritikusának vélekedésével is – a társadalmi progreszszió szempontjából nem sok haszonnal járt. Harmadrészt, újra ráirányítjuk a figyelmet a munkás-önigazgatás mai és múltbeli kísérleteire, Venezuela, illetve Jugoszlávia tapasztalatainak tükrében. Az USA „gengszterpolitikája” az amerikai kapitalizmus átalakulásának egy sajátos vetületét reflektálja fogalmilag és a mindennapi élet síkján.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
● Karl Marx 200
● A tőke 150
● Sztálingrád 75
● A Kommün és
a nők – 1871
● Krausz Tamás 70 éves: Állam vagy forradalom
A szám teljes tartalma elérhető itt.
MÉSZÁROS ISTVÁN (1930–2017)
Az egyetemes és a magyar marxista gondolkodás, a szocialis-
ta elmélet kiemelkedő alakja, 2017. október 1-jén az angliai Ramsgate-ben, 87 éves korában elhunyt.
Mészáros István Budapesten született, 1930. december 19-én.
Már gyermekkorában megtapasztalta mindazokat a rémségeket, amelyeket a Horthy-időkben egy proletárcsalád gyermeke megélhetett. Tizenkét éves korában édesanyja munkahelyén, a csepeli repülőgépgyárban kezdett el dolgozni. A szocialista idők felszabadító élményét a sztálinista elnyomás számára is megkeserítette. 1949-ben az ELTE diákjaként kiállt tanára, Lukács György mellett, aminek következtében 1950-ben kis híján eltávolították az egyetemről. 1951-ben Vörösmarty Csongor és Tünde című színművéről írott esszéjéért József Attila-díjat kapott. Ebben az évben Lukács György az egyetem esztétika tanszékén tanársegédként maga mellé vette. Lukács tanítványaként 1955-ben doktorált. A Magyar Írószövetség tagjaként, a magyar szellemi élet fiatal tehetsége volt, aki mint a szocializmus és a marxizmus meggyőződéses híve és az autoriter politikai cselekvés és gondolkodás ellenfele, számos vitában részt vett. 1956-ban az antisztálinista és antikapitalista szellemi-forradalmi erők összefogása jegyében, Kodállyal, Illyéssel, Bernáth Auréllal és Lukáccsal közösen, alapítója és kijelölt főszerkesztője volt az Eszmélet folyóiratnak, amelynek két számát azonban már csak Londonban jelentethette meg, ahová a népfelkelés leverése után emigrált.
1955-ben találkozott Párizsban Donatella Morisivel, akivel 1956 februárjában összeházasodtak, Lukács György és felesége, Bortstieber Gertrúd „tanúságával” – valóban életre szólón. Három gyermekük szültetett: Laura, Susie és George.
Az Egyesült Királyság számos egyetemén tanított, leghosszabban a Sussexi Egyetemen, 1966-tól 1995-ig. Marx elidegenedés-elmélete című művéért 1970-ben megkapta az Isaac Deutscher Emlékdíjat. 1995-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választották.
Fő művei a „tőkerendszer” és az állam kritikájával, illetve a szocializmus lehetőségével foglalkoztak. Marx, Lenin, Gramsci és Lukács filozófiai örökségét tovább fejlesztve, a kapitalista termelési mód legújabb fejlődési szakaszának megfelelőn, megújította a szocializmus elméletét, amiből gyakorlati következtetések is adódtak. Ezt tanúsítják műveinek latin-amerikai sikerei, mindenekelőtt Venezuelában és Brazíliában.
Mesterünk, barátunk szellemi örökségét megőrizzük és továbbvisszük.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
E számunkat az orosz forradalom 100. évfordulójának szenteljük. November 7. (október 25.) a nemzetközi antikapitalista baloldal mindmáig legnagyobb közös ünnepe. E szám tanulmányai és dokumentumai mindenekelőtt a forradalom céljai és történelmi lehetőségei között felmerült ellentmondásokat vizsgálják, és egyúttal bemutatják a forradalom történetének tudatos meghamisítását, s jelzik annak okait. A véletlen műve, hogy a forradalom 100. évfordulója és Marx főműve, A tőke megjelenésének 150. évfordulója egybeesik. De nem véletlen e két tematika együttes felidézése egy olyan történelmi korszakban, amikor a világon a tőkeuralom soha nem látott kiterjedését látjuk. A bukás nyilvánvalóan közeleg, ideje megértenünk a tőke és a forradalom összefüggését, a szocializmus világtörténeti értelemben vett aktualitását.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
E számunk az írások sokféleségével tűnik ki. A Jacobin c. amerikai, elméleti, antikapitalista lap interjúalanya, Erik Olin Wright a szocializmusról gondolkodva, rehabilitálja az osztályszempontot mint alapvető kiindulópontot, noha politikai nézeteivel bizonyára nem minden olvasónk ért majd egyet. Ugyancsak nemzetközi vita folyik Trump megválasztásának társadalmi hátteréről és következményeiről az Egyesült Államokban, amiből olvasóink ízelítőt kapnak egy komoly tanulmányban. A nemzetközi baloldal témakörében ezúttal izgalmas írásokat közlünk a latin-amerikai baloldal mai fejlődési problémáiról, visszaesésének okairól, valamint a latin-amerikai pápa antikapitalista üzeneteiről. Reakciós rezsimekről – a Horthy-rendszertől a mai pronáci ukrán rendszerig –, illetve e rezsimek mai megítéléséről a történetírásban és a politikai-mozgalmi megközelítésben, szintén érdekes olvasnivalókat találunk. A késő kapitalizmus egyik már régebb óta nem vizsgált jelenségét is áttekintjük: a kisegyházak kérdésését a szcientológiai egyház tükrében. Vitára is sor kerül a munka fogalmának történeti és elméleti tartalmáról. Végül, de nem utolsó sorban említjük meg a társadalmi nem/gender rendkívül eredeti megközelítését, amelyet az olvasó egy külön blokkban talál meg.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
A marxista gondolkodás egyre gazdagabb elemzéssel rendelkezik a tőke, a kapitalizmus történeti útjáról. A torz utak elkerülése érdekében a történeti, a (világ)rendszerszemléleti, a közgazdasági és filozófiai megközelítések együttes alkalmazására van szükség, ha fenn akarjuk tartani a marxi elemzés egységét. E számunkban is több írás foglalkozik a tőkerendszer kibontakozásának és a „kész” kapitalizmus működésének belső ellentmondásaival, regionális sajátosságaival. A kapitalizmus fejlődésének ritkán elemzett specifikuma ábrázolódik a KGST-országok világrendszerben elfoglalt helyét vizsgáló tanulmányban, ahogyan a rendszer átkarolta, mint az anakonda, a félperifériás államszocialista régiót, amely sokáig maga sem ébredt rá ennek az ölelésnek a végzetes voltára. Másik blokkunk a gender (a társadalmi nemek) tárgyköréből tartalmaz cikkeket, amelyek e tekintetben is a világrendszer bonyolult és sokszínű fejlődésére hívják fel a figyelmet. Sajnálatosan aktuális ama probléma, ahogyan – egyfelől – a modern iszlamista terrorizmus használja fel a nőket terméketlen céljaira, illetve – másfelől – ahogy az Abu Ghraibban őrzött foglyokat kínzó nőkatonák váltak öntudatlanul az Amerikai Birodalom heteroszexista, rasszista és osztályuralmú világrendjének/rendetlenségének (ki)szolgá(ló)ivá.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
Midőn e számunk szerkesztését lezárjuk, 2016. december végén, éppen huszonöt éve annak, hogy – miután a szovjet hatalmi elit vezető figurái (Jelcin, Kravcsuk, Suskevics) felmondták a szovjet köztársaságokat egybekapcsoló szövetségi szerződést, majd Gorbacsov lemondásával levonták a Kremlben a sarló-kalapácsos vörös zászlót – a Szovjetunió mint államszövetség és „geostratégiai tényező” megszűnt létezni. A kapitalizmus meghaladásának, a szocializmus megvalósításának első, bürokratikus államszocializmussá torzult történelmi kísérlete ezzel véget ért. Azóta folyóiratunk számos cikkben, tanulmányban vizsgálta a Szovjetunió összeomlásának gazdasági, hatalmi-politikai és társadalmi okait. Soha nem adtuk fel kritikai álláspontunkat, és természetesen most sem tesszük ezen a baloldal számára összességében gyászos napon.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
E számunk többféle témát kínál olvasóinknak – remélve, hogy minden olvasónk talál magának érdeklődésére számot tartó, színvonalas írást az esős, őszi, népszavazás-sújtotta napokra… Mint (majdnem) mindig, ezúttal is foglalkozunk a társadalmi önszerveződés kérdéseivel, ezúttal főként észak- és dél-amerikai tapasztalatok alapján, s az agroökológia látószögén, az újraparasztosodás és az élelmiszerszuverenitás hívószavain keresztül. Ezek tükrében (is) föltárul, hogy a kapitalista verseny cui bono. A sport, a futball „elüzletiesedését” és „szétglobalizálódását” taglaló két külhoni írást szerkesztőink beszélgetése vezeti be. A(z elfeledett) marxista gondolkodók munkásságát fölelevenítő „sorozatunkban” most Isaac Deutscher gondolatait idézzük, saját szövegei tükrében. 1956 kerek évfordulójáról folyóiratunk nem a köldöknéző, nemzeti-áldozati narratíva jegyében, hanem a munkástanácsok örökségének fölidézésével emlékezik meg, és a sokáig eltitkolt, kelet-afrikai brit gyarmati (rém)uralom bemutatásával igyekszik illusztrálni a korszak nemzetközi hátterét.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
E számunkat a hazai és nemzetközi baloldal napi küzdelmei alakították. A szám első tematikus egységét Lukács György emlékének szenteljük, akinek hagyatékát, a Lukács Archívumot az MTA fel akarja számolni. Dokumentumokat adunk közre a hazai és nemzetközi tudomány tiltakozásáról, valamit Lukács és Ernst Bloch levelezéséből. Másik blokkunkban a nemzetközi terrorizmus „iszlamista” szárnyá- val kapcsolatos – jeles marxista szerzők által írt – tanulmányok kaptak helyet, amelyek megvilágítják a radikális, antihumanista elkövetők motivációit, társadalmi hétterüket és az iszlámmal való kapcsolatukat, amelyben a vallás eszközszerepre degradálódik. „Szocializmus” rovatunk írása a nemzetközi radikális baloldal (párt) politikai rétegződését taglalja, s rámutat arra, hogy e politikai irányzat a mai Kelet-Európában, úgyszólván, halott. A kínai szocializmus fejlődési tapasztalataira vonatkozó elemzések sorát Samir Amin nagy ívű történeti esszéjének publikálásával folytatjuk.
A szám teljes tartalma elérhető itt.
