„ Csak a tévedésnek van szüksége a kormányzat támogatására. Az. igazság önmaga is helytáll." (Thomas Jefferson: Jegyzetek Virginiáról.)

Ipari Világ kormányai, ti unalmas, húsból és acélból való óriások, én az Elme új otthonából, a Kibertérből szólok hozzátok. A jövő nevében felszólítalak benneteket, akik a múlt vagytok, hogy hagy­jatok nekünk békét. Nincs köztünk helyetek. A mi világunkbari nincs hatalmatok.

Nincs választott kormányunk, s nem is valószínű, hogy lesz, ezért nem több joggal szólítalak meg benneteket, mint amennyivel a sza­badság maga is mindig szót emel. Az általunk épített globális társas teret természettől fogva függetlennek nyilvánítom azoktól a zsarno­koktól, akiket megpróbáltok a nyakunkra ültetni. Nincs erkölcsi jo­gotok arra, hogy uralkodjatok rajtunk, s nem rendelkeztek olyan kényszerítő eszközökkel, melyektől valódi okunk lenne félni.

A kormányzatok jogos hatalmukat a kormányzottak beleegyezé­sével nyerik el. A miénket nem kértétek, és nem is kaptátok meg. Mi nem hívtunk benneteket. Nem ismertek minket, s nem ismeritek világunkat sem. A Kibertér határaitokon kívül fekszik. Ne gondol­játok, hogy felépíthetitek, mintha csak egy középítkezési program lenne. Nem tudjátok. Ez egy természetes folyamat, a mi kollektív cselekedeteink által önmaga növekszik. Nem vettetek részt a mi nagyszerű és erősödő kapcsolatunkban, s nem ti teremtettétek meg piactereink gazdagságát. Nem ismeritek kultúránkat, etikánkat, sem az íratlan törvényeket, melyek már most nagyobb rendet biztosíta­nak társadalmunkban, mint amekkorát a ti szabályaitokkal el lehet­ne érni. Azt állítjátok, hogy vannak köztünk problémák, melyeket meg kell oldanotok, Ezt az állítást ürügyként használjátok a mi te­rületünkre való betöréshez. Ezen problémák közül jónéhány nem lé­tezik. Ha vannak valódi konfliktusok és valódi hibák, mi majd felis­merjük és saját eszközeinkkel kezeljük azokat. Már készítjük saját Társadalmi Szerződésünket. Ez a szabályozás a mi világunk feltét­eleihez fog alkalmazkodni, nem a tiétekhez. A mi világunk más.

A Kiberteret műveletek, kapcsolatok s maga a gondolat alkotják, melyek állóhullámként léteznek kommunikációink szövedékében. A mi világunk egyszerre lelhető fel mindenütt és sehol, de a testek vi­lágában nem létezik. Mi egy olyan világ megteremtésén munkálko­dunk, melybe mindenki fajából, gazdasági és katonai hatalmából, társadalmi hovatartozásából adódó privilégiumok és előítéletek nél­kül léphet be. Mi egy olyan világ megteremtésén fáradozunk, mely­ben bárki bárhol kifejezheti gondolatait, bármilyen egyéniek is legyenek azok, anélkül, hogy félnie kellene attól, hogy véleményé­nek elhallgatására vagy konformitásra kényszerítenek.

A ti törvényeitek szerint megalkotott tulajdon, kifejezés, identi­tás, mozgás és kontextus fogalma a mi világunkban nem érvényes. Ezek a fogalmak anyagi alapúak. Nálunk nincs anyag. Az itt létező egyéneknek nincs testük, ezért veletek ellentétben mi nem tudunk fizikai kényszerrel rendet teremteni. Hisszük, hogy kormányzásunk az etikából, a jól felfogott önérdekből és a köz érdekéből fog kibon­takozni. A mi világunk egyénei sokféleképpen vélekedhetnek a ti különböző törvénykezéseitekről. Az egyetlen törvény, melyet a vi­lágunkat alkotó összes kultúra általánosan elfogad, az Aranyszabály. Reméljük, képesek leszünk ezen az alapon kidolgozni saját válasza­inkat. De nem fogadhatjuk el azokat a megoldásokat, melyeket ti igyekeztek kikényszeríteni.

Az Egyesült Államokban ma megalkottatok egy törvényt, a Táv­közlési Reformtörvényt, mely megtagadja saját Alkotmányotokat és semmibe veszi Jefferson, Washington, Mill, Madison, DeTocqueville és Brandeis álmait. Ezeknek az álmoknak bennünk kell újjászület­niük. Rettegtek saját gyermekeitektől, amiért ők bennszülöttek egy olyan világban, ahol ti mindig csak bevándorlók lesztek. S mivel féltek tőlük, hivatalaitokra ruházzátok azokat a szülői kötelezettsé­geket, melyeket magatok nem mertek felvállalni. A mi világunkban az emberi természet összes érzése és kifejezése, a megalázótól a fel­emelőig alkotója egy osztatlan egésznek, a bitek globális kapcsolat­rendszerének. Mi nem tudjuk elválasztani a fojtogató levegőt a szár­nyalást lehetővé tevő levegőtől.

Kínában, Németországban, Franciaországban, Oroszországban, Szingapúrban, Olaszországban és az Egyesült Államokban úgy pró­báljátok meg távol tartani a szabadság mételyét, hogy őrbódékat ál­lítotok a Kibertér határaira. Ezek rövid időre talán elháríthatják a fertőzést, de hasznavehetetlenek lesznek egy olyan világban, melyet hamarosan átsző a bit-elvű média. A ti egyre elavultabb informáci­ós iparágaitok azáltal próbálják fenntartani létjogosultságukat, hogy Amerikában és máshol a világon olyan törvények meghozatalát szor­galmazzák, melyek biztosítanák számukra magának a beszédnek a birtoklását az egész világon. Ezek a törvények a gondolatot újfajta ipari terméknek nyilvánítanák, mely nem nemesebb a nyersvasnál. A mi világunkban az emberi elme bármely terméke korlátlanul és ingyen reprodukálható és terjeszthető. A gondolatok egyetemleges továbbításához többé már nincs szükség a ti létesítményeitek köz­reműködésére.

Ezek az egyre ellenségesebb és gyarmatosításra törekvő jogszabály­ok ugyanolyan helyzetbe hoznak minket, mint amilyenben a szabad­ság és önrendelkezés egykori elkötelezettjei szálltak szembe a távoli és tájékozatlan hatalmak hatóságaival. Kötelességünk hatalmatoktól védettnek nyilvánítani virtuális önmagunkat, ugyanakkor továbbra is elismerjük hatalmatokat a testünk felett. Be fogjuk hálózni az egész világot, hogy senki ne tartóztathassa fel gondolatainkat.

A Kibertérben meg fogjuk teremteni a Gondolat civilizációját. Reméljük, humánusabb és igazságosabb lesz a ti kormányaitok ál­tal létrehozott világnál.

Davos, Svájc, 1996. február 8.