Marosán György letartóztatása és pere szorosan kapcsolódott Rákosiéknak az ún. baloldali szociáldemokraták elleni fellépéséhez. Marosán a Szakasits-per másodrendű vádlottja volt.

Rákosi Mátyás az MDP Központi Vezetőségének 1950. február 10-ei ülésén javasolta, hogy válasszák újjá az összes pártszervezetek ve­zetőségét. A jobboldali szociáldemokraták, a szindikalista-bürokratikus jelenségek elleni fellépés egybeesett a nemzetközi méretű szociáldemok­rata-ellenes kampánnyal. Már ekkor az ÁVH őrizetében volt Horváth Zol­tán – a Népszava főszerkesztője – (1949. július 31. óta), Ignotus Pál (szeptember 5. óta), Száva István (?) – akit pedig a két párt egyesülésé­nek látszatbizonyítékaként a Szabad Néphez vezényeltek át – Justus Pált pedig – mint a Magyar Rádió alelnökét – már el is ítélték a Rajk-perben. A szociáldemokráciára mért első Csapások, Peyer Károly és társai kizára-tása, majd az ún. sportcsarnoki szavazás, amelynek során – a párt szer­vezeti szabályzata ellenében – a szabályosan megválasztott KV-tagok többségét kizárták, illetve a Nitrokémia-szabotázs szociáldemokrata vo­natkozásai ismertek. 1950 tavaszára-nyarára azonban már nemcsak ez az 1947 végén megkezdett, s akkor még csak ún. jobboldali szociálde­mokratákra kiterjedő politikai elítélés terjedt tovább, hanem 1950 tava­szától a baloldali szociáldemokratáknak azt a részét, akik a pártegyesü­lést támogatták ugyancsak ellenségnek minősítették a még szabadlábon lévő jobboldali és centrista vezetőkkel együtt. Április 25-én Rákosi tájé­koztatót tartott a „Szakasits-ügyről", a május 8. és 12. között ülésező or­szággyűlés pedig elfogadta Szakasits – akit a Rákosi villából távozva tar­tóztattak le – úgynevezett lemondását, majd július 17-ón dr. Molnár Eriket nevezték ki a felmentett és időközben agyonvert szociáldemokrata igazságügyminiszter dr. Ries István utódjául. Augusztus 16-án pedig Rákosi a KV ülésén már beszámolót tarthatott a „Marosán György, Vajda Imre és Ries István ügyről". Mindezek a tények csak jelzései annak a folyamat­nak, mely több lépcsőben zajlott le a szociáldemokraták egy része ellen.

A szociáldemokratákkal szembeni fellépésről érdemben Rákosi az MDPKV 1950. október 27-i ülésén számolt be. Itt fejtette ki azt az állás­pontját, hogy a jobboldali szociáldemokratáknál a baloldaliak még veszé­lyesebbek. A koholt vádak a következő „érvekre" épültek:

1. a kémtevékenység vádja: Rákosi megítélése szerint az SZDP a kommunistaellenes erők gyűjtőmedencéje lett az egyesülés előtt. Az angol szolgálatban álló szociáldemokraták, a Labour Party-tól kapott utasításaik­nak megfelelően színleg támogatták az egyesülést, hogy az MDP-be kerülve azt mint „ötödik hadoszlop" minél jobban felhígítsák, miközben a jobbol­daliakat eltávolították, a legkompromittáltabbak pedig külföldre mentek.

2. a háborús bűntett vádja: Rákosi véleménye szerint a magyar szoci­áldemokraták és a szakszervezetek vezetői a Horthy-rendőrség szolgála­tában álltak, mivel közös céljuk a „bolsevizmus elleni harc" volt.

3. a népi demokrácia elleni szervezkedés vádja: Rákosi 1952. februári beszédében már úgy állította be az 1945. utáni szociáldemokrata balol­dali együttműködést, mint amelyik megtévesztette a kommunistákat, s miközben fennen hirdették a munkásegységet, valójában az imperializ­mus ügynökei voltak.

A koncepció kialakításához három-négysoros jelentések is elégsége­sek voltak, s ezekből akár egész oldalas vallomások is kikerekedtek a későbbiekben.

Marosán Györgyöt 1950. július 7-én tartóztatták le ós első-, valamint másodfokon is halálra ítélték. A perben az államvédelmisták elkövettek egy „hibát". Rákosi ugyanis Szakasitsot elsőfokon halálra kívánta ítéltetni, hogy azután később kegyelmet gyakorolhasson… Ezt azonban egy „vé­letlen" elírás megakadályozta: azon a papírlapon, ahol a kihirdetendő íté­letek szerepeltek, a halál Marosán neve mellé került, akit így a Budapesti Büntetőtörvényszék 1950. november 24-én halálra ítélt. Sőt még másod­fokon is – 1950. december 11-én – halálra ítélték Marosánt, ám miután mindkét ítélet „tévesen" került kihirdetésre, még 1950 végén kegyelmet kapott! A korabeli tanácsvezetők és ülnökök „bírói függetlenségének" egyik eredeti forrása ez a dokumentumokkal alátámasztható történeti

Az itt közölt jelentés eredetije a Belügyminisztérium Történeti Irattárá­ban őrzött Szakasits-per aktáiból került elő. Az iratot az eredeti formátum és helyesírás szerint közöljük. Az 1954-ben keletkezett írás már Marosán rehabilitációját „készítette elő", röviden végigkísérve azt, hogy milyen vád­pontok alapján ítélték el az 50-es években az SZDP egyik legismertebb politikusát.

A per utóéletéhez tartozik, hogy a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága – dr. Molnár Erik elnökletével -1956. június 15-én zárt tárgyalá­son Marosán ügyében is azt az ítéletet hozta, hogy az elítéltet bűncselek­mény hiányában felmenti a háborús bűntettnek [BHö 82/e pont], folytató­lagosan elkövetett hűtlenség (kémkedés) bűntettének [BHö 37. pont (1) bek. c. és c alpont 38. pont (1) bek. 3. fordulat], továbbá a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése bűntettének [BHö 1. pont (1) bek.] vádja alól.

*

Szigorúan titkos!

Belügyminisztérium

Vizsgálati Főosztálya

Jelentés

Budapest, 1954. október 7-én

Marosán György (Hosszúpály, 1908. Lőrinc Mária) kispolgári származá­sú magyar anyanyelvű, magyar állampolgárságú, 4 elemi iskolát végzett, képzettsége sütőmunkás volt. Ilyen minőségben dolgozott 1934-ig, ezt követően mint akrobatatanár működött. 1939-től 1943-ig az EMOSZ-nak volt a főtitkára. 1944-ben az SZDP titkára lett, majd a felszabadulás után főtitkár. 1949-től, mint könnyűipari miniszter működött.

Marosán Györgyöt az ÁVH. 1950. július 7-én vette őrizetbe a demok­ratikus államrend megdöntésére irányuló szociáldemokrata szervezke­dés vezetésének gyanúja miatt.

A Budapesti Büntetőtörvényszék 1950. november 24-én halálra ítélte. A magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága 1950. december 11-én ítéletét megváltoztatta és életfogytiglani fegyházra mint főbüntetésre, to­vábbá teljes vagyonelkobzásra, 10 évi politikai jogveszteségre és ugyan­ilyen tartamú hivatalvesztésre, mint mellékbüntetésre ítélte.

I. Háborús bűntettben.

II. Folytatólagosan elkövetett kémkedés bűntettében.

III. A demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntettében.

Marosán György vizsgálati anyagából és bírósági ügyirataiból az elle­ne emelt vádpontokkal kapcsolatban az alábbiak állapíthatók meg.

I. Háborús bűntett:

A vádponttal kapcsolatban a korábbi vizsgálat megállapította, hogy Marosán György 1925-ben a román politikai rendőrségnek adott írásbeli nyilatkozatával kötelezte magát arra, hogy besúgó tevékenységet fejt ki a munkásmozgalomban. A megbízásnak megfelelően rendszeresen végez­te besúgását és ezért időnként pénzösszegeket kapott. Amikor Romániá­ban már gyanússá vált besúgó tevékenysége, illegálisan Debrecenbe küldték, majd innen Budapestre került. Budapesten Zdeborszky Oszkár detektívnek tette megjelentéseit. Így pl. 1929-ben egy készülő munka­nélküli tüntetésről, 1930-ban a Parlament előtt szervezett tüntetés előké­születeiről. Miután megválasztották őt az élelmezési munkások országos szövetsége főtitkárának, még szélesebb körben végezte besúgását. Több kommunistát besúgott, akik a letartóztatások után a kínzásokba belehal­tak.

Vallomását alátámasztotta Szakasits Árpád, aki vallomást tett arról, hogy Marosán György a politikai rendőrség besúgója volt.

II. Folytatólagosan elkövetett kémkedés bűntette:

A vádponttal kapcsolatban a korábban lefolytatott vizsgálat megállapí­totta, hogy Marosán György az angol I. S. [Intelligence Service – K. ZS.] ügynöke volt. Kémkapcsolatban állt Bőhm Vilmossal, akivel együtt fej­tette ki kémtevékenységét. A felszabadulás után Bőhm Vilmosnak rend­szeresen adott kémjelentéseket a funkciójában megtudott összes állam­titkokról és azokról a tárgyalásokról is, melyeket az MKP vezetőivel folytatott. Utasításra szoros kapcsolatot tartott fenn a szovjet követség­gel, és erről beszámolt az angoloknak. Kezdeményezésére 1945 márciu­sában tárgyalás jött létre közte, Ries és Szakasits, továbbá két angol I. S. ügynök között. Határozatot hoztak, mely megszabta az ún. külpolitikai osztály feladatkörét, melynek célja volt, hogy hídfőállást biztosítson az angol titkosszolgálat számára. Ezt követően a külpolitikai osztály rend­szeresen készített kémjelentéseket az angolok részére. Az osztály vezeté­sének élére dr. Szálai Sándor ügynököt helyezte. Marosán ez mellett még az ÓZNA, később az UDB, részére is fejtett ki kémtevékenységet. A jugoszláv hírszerző szerv felé Lazar Brankovval állt kapcsolatban.

Vallomását alátámasztotta: Szakasits Árpád, Szálai Sándor és Horváth Zoltán vallomásai, akik vallották, hogy Marosán az angolok beszervezett ügynöke volt.

III. A demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetésének bűntette:

A vádponttal kapcsolatban a korábbi vizsgálat megállapította, hogy Marosán György végrehajtotta az angol kémszolgálat utasításait, hogy az SZDP felhasználásával a népi demokratikus köztársaságot meg tudják dönteni. Elkövetett mindent, hogy az SZDP szervezeteit ellenforradalmi erőkkel töltse fel. Közreműködött Szélig, Bede, Bán, Bartuc, Báron és még sokan mások külföldre szöktetésében. 1948 márciusában Marosán részt vett Szakasitscsal, n. n. (a szerző megjegyzése!) és Justussal folyta­tott tárgyaláson, ahol elhatározták, hogy az egyesülés előtt az SZDP irat­tárából megsemmisítik a kémtevékenységükre és az összeesküvésre vo­natkozó okmányokat. Az egyesülés idején Marosán mindent megtett, hogy az angolszászoknak megfelelően minél több szoc. dem. funkcioná­riust mentsen át. A tagfelülvizsgálat során a hírhedt Tolnai Józsefet, Szenczi Sándort, Barcza Sándort és még másokat megmentett a kizárás­tól. Miután a Könnyűipari Minisztériumba került, végrehajtotta az ango­lok szabotázs utasításait, mellyel a tervteljesítés végrehajtását próbálta megakadályozni. Az utasítások végrehajtásához szükséges anyagi fede­zetet Vajda Imre és Gombosi Zoltán nagyarányú panamáin keresztül biz­tosította. Vallomását alátámasztotta Vajda Imre, Gombosi Zoltán, n.n. (a szerző megjegyzése!), Szakasits Árpád és még sokan mások egybehang­zó vallomásai, kik állították, hogy Marosán a szervezkedés vezetésében vett részt.

(Farkas Miklós áv. fhdgy.)

Készült: 3 pl.-ban, két oldalon Gépelte: S.I. áv. tőrm.