Karl Marx: A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai (Grundrisse)

A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai 1. kötet (MEM 46/I. kötet, Budapest, 1972)

A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai 2. kötet (MEM 46/II. kötet, Budapest, 1972)

A “Grundrisse” két kötete Marx 1857-58 során írt kéziratait tartalmazza. Fontos elemzések találhatók benne a társadalmi formációk elméletéről, illetve a technológiai fejlődésről, különösen érdekes a “Ellentmondás a polgári termelés alapzata (értékmérő) és maga a fejlődés között. Gépek stb.” c. alfejezet (46/II. kötet,  168-170):

“Egyfelől tehát a tőke a tudomány és a természet, valamint a társadalmi kombináció és a társadalmi érintkezés minden hatalmát életre hívja, hogy a gazdagság teremtését (relatíve) függetlenné tegye a reá felhasznált munkaidőtől.
Másfelől ezeket az így létrehozott óriási társadalmi erőket a munkaidővel akarja mérni, és azok közé a határok közé akarja beszorítani, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a már létrehozott értéket mint értéket fenntartsák.
A termelőerők és a társadalmi vonatkozások — mindkettő a társadalmi egyén fejlődésének különböző oldala — a tőke számára csak mint eszközök jelennek meg, és az ő számára csak eszközök is, hogy a maga korlátolt alapzatáról kiindulva termeljen. Valójában ezek azonban az anyagi feltételek ahhoz,
hogy ezt az alapzatot a levegőbe röpítsék. „Igazában akkor gazdag egy nemzet, ha tizenkét óra helyett csak hatot dolgoznak. A gazdagság nem többletmunkáidő feletti parancsnoklás” (reális gazdagság), „hanem rendelkezésre álló idő azon az időn kívül, amely a közvetlen termelésben szükséges mindegyik egyén és az egész társadalom számára.”[47]
A természet nem épít gépeket, nem épít mozdonyokat, vasutakat, elektromos távírókat, szelfaktorokat stb. Ezek az emberi iparkodás termékei; természeti anyag, az emberi akaratnak a természet feletti szerveivé vagy a természetben való tevékenykedésének szerveivé változtatva. Az emberi agynak
az emberi kéz alkotta szervei; tárgyiasult tudás-erő. Az állótőke fejlődése jelzi, hogy milyen fokig vált az általános társadalmi tudás, ismeret, közvetlen termelőerővé, és ezért milyen fokig kerültek magának a társadalmi életfolyamatnak a feltételei az általános intellektus ellenőrzése alá és vannak neki megfelelően átformálva.”