Kornai János A “Mit jelent a ‘rendszerváltás'” című írásának margójára

A Kornai János: Mit jelent a 'rendszerváltás' (Élet és Irodalom, 2007/9) című írásához történő az ÉS olvasóinak szánt ismeretterjesztő hozzászólást az ÉS nem közölte.

Kornai János "Mit jelent a 'rendszerváltás'" című írása azt hivatott bizonyítani, hogy Magyarországon rendszerváltás ment végbe, pontosabban, hogy végbement a rendszerváltás. Szigorú logikájú fogalmi elemzéssel levezeti, hogy – a lényeget tekintve – "A" rendszert felváltotta "B". Ha "B" rendszer alapjellemzői a magántulajdon dominanciája, a piaci koordináció dominanciája és az ezeket támogató politikai hatalmi rendszer, akkor "B"-t kapitalizmusnak kell nevezni. Tehát Magyarországon kapitalista rendszerváltás ment végbe.

Mit váltott fel (illetve le) a kapitalizmus? Melyek az előző rendszer specifikumai? A köztulajdon dominanciája, a központilag vezérelt bürokratikus koordináció dominanciája és az ezeket működtető politikai hatalmi rendszer, kollektivista párttal az élén. A párt – ha nevében nem is feltétlenül, de tartalmában – kommunistának vallja magát. A kapitalista rendszerváltást megelőző rendszer pedig szocialistának nevezte magát. A lezajlott folyamat summája: a magát szocialistának nevező rendszer helyébe kapitalista rendszer lépett.

Kornai a "szocializmus versus kapitalizmus" dichotómiára összpontosít. Írásában felvetődik a prekapitalizmus fogalma is, de ezzel – érthető okokból, hiszen ez nem tartozik az elemzés tárgyához – behatóbban nem foglalkozik a szerző. Ugyanakkor érdekes lenne – Kornai módszerét továbbalkalmazva – egy "prekapitalizmus versus kapitalizmus" dichotómiára is pillantást vetni.

Melyek a kapitalizmust megelőző évezredek különböző társadalmainak – hasonló absztrakciós szinten megmutatkozó – általános-általánosítható ismérvei?

  1. A köztulajdon dominanciája (vö. földmagántulajdonos legfeljebb csak a közösség tagja, a közföldek birtokosa lehet).
  2. A központilag vezérelt bürokratikus koordináció dominanciája (a közösségi önvédelmet és önellátást kikényszerítő intézkedések: vagyonszerzés korlátozása, adósságok elengedése, földmagántulajdon elidegeníthetetlensége stb.).
  3. Az ezeket működtető politikai hatalmi rendszer (császárságok, királyságok, hierarchikus törzsi demokráciák, hierarchikus antik demokráciák stb.).

Lehetséges, hogy ha nem ragaszkodunk szigorú specifikumként a magát marxista-leninista pártnak nevező képződményhez, akkor Kornai logikája szerint akár szocializmusnak is nevezhetnénk a prekapitalista társadalmakat? Vagy a XX. századi "szocializmust" prekapitalistának? Azaz a három modell kettőre egyszerűsödne? Mindezzel nem kívánok bármit is sugallni. Nem kívánok semmiben sem állást foglalni. Csupán egy metodikai összefüggésre hívtam föl a figyelmet, amely – értelmezéstől függően – erősítheti is, gyengítheti is a Kornai által alkalmazott módszer érvényességét.

(Csak zárójelben: Kornai fogalomalkotási módszere kiterjeszthető, más területeken is alkalmazható. Hogy alkottuk meg a szocializmus empirikus megfigyelésen alapuló fogalmát? Sorra vettük a magukat szocialistának nevező rendszereket, összegyűjtöttük közös vonásaikat, és az így kapott általános ismérveket tekintettük szocializmusnak. Ezt a módszert alkalmazva hogyan juthatunk el például Napóleon fogalmához? Meg kell figyelni a magukat Napóleonnak valló személyeket, ki kell emelni közös vonásaikat, és máris megkaptuk Napóleon fogalmát. Persze, mindez nem változtat a lényegen: Magyarországon tényleg történt rendszerváltás, amennyiben "A" rendszert lecserélte "B" rendszer.)

***

"Gyakran használják könyvekre ezt a jelzőt: ‚korszakalkotó'. De ha van könyv, amelynél ez a szó nem elcsépelt frázis, hanem a valóságot tükrözi, úgy a Tőke ez a könyv. A Tőké-nek, Marx politikai gazdaságtanának döntő szerepe volt abban, hogy a szocializmus tudománnyá lett… Marx nagy vonásaiban előrelátta a szocialista gazdaság legfontosabb törvényszerűségeit." Az idézett szöveget (Marx Tőkéje – magyarul. Társadalmi Szemle 1948. 618. o.) Kornai János írta, ami arra utal, hogy a szerző feltehetően olvasta "A tőke" első kötetét.

"Legyen a jobb világ más – de mi legyen ez a másság? … Nem tudják, de nem is érzik kötelességüknek, hogy megmondják. Szerintük intellektuálisan és morálisan jogosult egy létező rossz rendszer elvetése – még akkor is, ha nem tudják konstruktív módon felvázolni egy jobb rendszer megvalósítható tervét. Nézetem szerint a fentiekben felvázolt válasz felelőtlen. Nagy múltra tekinthet vissza; ez volt Marx válasza, aki mindig ódzkodott attól, hogy egy jövendő szocialista társadalom működési szabályainak átgondolásával bíbelődjék." Az idézett szöveget Kornai János írta, ami arra utal, hogy a szerző feltehetően nem olvasta "A tőke" további köteteit, valamint több ezer oldalnyi előmunkálatait. Plusz nem olvasta azt a másfél évszázad alatt felhalmozódó könyvtárnyi irodalmat (August Bebeltől és Karl Kautskytól a mai szerzőkig), amely rekonstruálni, illetve értelmezni próbálja Marx elképzelését a "jobb világról".

Egyáltalán nem hibáztatható Kornai azért, mert nem tanulmányozta Marx bíbelődéseit "egy jövendő szocialista társadalom működési szabályaival", hiszen a téma távol áll az ő szakkutatásaitól. Legfeljebb azért hibáztatható, hogy kategorikus állítást tesz az ismeretlenről. Ennek kockázatát kerülte el például Liska Tibor 1981-ben. Amikor tudatosult benne, hogy nem ismeri Marx gondolatait egy lehetséges posztkapitalista társadalomról (hadd használjam itt ezt a filológiailag nem pontos, de a "szocializmus", "kommunizmus" szavak sokértelműségét elkerülő kifejezést), nyomban íratott egy százhúsz oldalas tanulmányt, hogy legalább valamennyire tájékozódjon a témáról.

Köztudott, hogy Kornai János a társadalomszerveződés két típusára, a piaci koordináció és a bürokratikus koordináció megkülönböztetésére, szembeállítására koncentrál. Ugyanakkor mintha kívül esne az érdeklődésén egy harmadik koordináció-típus, a társadalmi, közösségi reciprocitás problematikája. Ezt azért fontos megemlíteni, mert a marxi posztkapitalizmust a reciprocitás (azaz kölcsönösség, viszonosság) egy modern változataként is szokás jellemezni (pl. Heller Ágnes és Fehér Ferenc).

***

A felelősség és felelőtlenség kérdéséhez.

Kétségtelen, hogy Marx nem rajzol meg egy komplett zárat, amelyet csak működésbe kell helyezni. Pontosabban: amelynek a működését-működtetését rá kellene erőszakolni a mindenkori emberekre. Módszertani okokból nem tehet ilyesmit, nem spekulálhat ki járulékos részleteket, mivel elméletében (hipotézisében) a kapitalizmus történelmi meghaladása csupán egy annál humánusabb – és egyidejűleg gazdaságosabb – társadalmi berendezkedéssel lehetséges. Ezért valamilyen kész gazdasági-társadalmi gépezet körvonalazása helyett inkább csak egyfajta módszertani kulcsot próbál adni, amelyet a különböző egyének és különféle közösségek a maguk sajátosságaik szerint alkalmazhatnak, forgathatnak.

Mivel itt csak tézisek megfogalmazására van lehetőség, a marxi társadalomelképzelés alapszerkezete röviden (bővebben: Múltunk 2001/2-3) a következő. Termelő egyének együttműködnek, szövetkeznek, szabadon társulnak egymással egyéni szükségleteik jobb és gazdaságosabb kielégítése érdekében. Az ilyen termelő közösségek is – ha szükségét érzik – alkalmilag vagy tartósan szövetkeznek, társulnak egymással. E társult csoportok – ha igényük van rá – valamely feladat elvégzésére további társulásokat hoznak létre egymással – helyi, regionális, vagy akár az egész emberiségig nyúló méretekben. A rendszer a személyes szükségletek kielégítése érdekében szerveződik, és e cél megvalósításához keresi, igazítja az egyének közösségi, társadalmi kapcsolatait.

Miben gazdaságosabb ez a rendszer a korabeli kapitalizmusnál?

  • Fontosnak tartja, hogy a termelés a fogyasztási igények mértékéhez igazodjon, nem pedig a termelési kapacitások nagyságához: "a termelést akkor állítják le, amikor a szükségletek kielégülése ezt parancsolja". Eszerint a közvetlen szükségletre termeléssel el lehet kerülni a fölöslegesnek bizonyuló termékek előállítását, vagyis a fölösleges munkát és az anyagpocsékolást, mint a pazarlás formáit. Mi számít közvetlen szükségletnek? Minden "fizetőképes", vagyis személyes munkával ellentételezett kereslet. Mit jelent a közvetlen szükségletre való termelés? Megrendelésre történő, vagyis az előzetesen összesített kereslethez idomuló termelést. "A könyvvitel – mint a folyamat ellenőrzése és eszmei egybefogása – közösségi termelésben szükségesebb, mint a tőkés termelésben." (Még nem volt számítógép.)
  • Fontosnak tartja, hogy a termelési eszközöket a velük leggazdaságosabban dolgozók használhassák. Nincsenek tulajdonosi előjogok, amelyek akadályoznák az adott területen legképzettebb, legtehetségesebb egyének, csoportok folyamatos odaáramlását. (A hatékonyság, termelékenység, gazdaságosság érdekében túllépés a tulajdonosi monopolhelyzeten: a munkavégzők és a tulajdonosok személyének történelmi különválasztásával szemben "helyreállítja az egyéni tulajdont a tőkés korszak vívmánya: a kooperáció és a földnek, valamint a maga a munka által termelt termelési eszközöknek a közös birtoklása alapzatán.") A gazdaságos kapacitáskihasználás egyszerre szolgálja a dolgozó egyén érdekét és a közösség javát.
  • Megszünteti az állami pazarlás lehetőségét. Az állam "az egyénre ennek akarata ellenére ráerőszakolja" bizonyos szolgálatait. Marx elképzelése szerint a társadalmi feladatok ellátása az adószedő államtól átkerülhet a termelő közösségek rendszerének hatáskörébe. A termelők egyidejűleg döntenek valamely feladat szükségességéről és költségeinek biztosításáról. (Vö. "A rendőr megtakarítja nekem azt az időt, hogy önmagam zsandárja legyek, a katona, hogy önmagamat védelmezzem, a kormányzati férfiú, hogy önmagamat kormányozzam".)

Mennyiben humánus ez a rendszer?

  • Mert "alapelve minden egyén teljes és szabad fejlődése". Marx megfogalmazása szerint a szabad egyéniségek társadalmának "szabad fejlődése minden egyes tagjának szabad fejlődését feltételezi".- Mert fontosnak tartja kielégíteni a különböző egyének legkülönbözőbb szükségleteit – az egyes egyén teljesítményének határáig.
  • Mert fontosnak tartja mindenki számára biztosítani a teljesítőképesség, munkaképesség működtetésének eszközeit.
  • Mert fontosnak tartja, hogy lehetővé tegye az egyének személyes képességeinek kifejlődését. Mivel teremthető meg a szabad képességfejlődés lehetősége? Elsősorban az egyének szabad idejének növelésével, vagyis azzal, ha a szükségletek kielégítéséért végzett munka időtartama maximális mértékben csökken. ("Minden szabad idő a szabad fejlődés számára való idő".) Alapfeltétel: a termelés gazdaságossá tétele.

Hogy nagyon leegyszerűsítsem: a Marxnál elképzelt "jobb világ" úgy fest, mint a mostani világ – néhány módosítással. Minden szükségesnek bizonyuló mai feladatot elvégeznek – legfeljebb más eljárások alkalmazásával.

  • A rendszert nem politikai állam centralizálja, hanem az az egyének és közöségeik (társulás, szövetkezés) felől, vagyis alulról centralizálódik. Ebben az alulról centralizálódó (önkéntes, öncentralizáló) módszerben véli megtalálni Marx a közhatalmi feladatok állami-politikai formájának kiváltását: önkormányzói, önkormányzási feladatokká való társadalmasítását. (Apró érdekesség: Lengyelországban a Szolidaritás egy csoportja "önkormányzó köztársaság" létrehozását tekintette a rendszerváltás céljának.)
  • A tőkés piacgazdaság gazdaság- és társadalomszervező feladatának kiváltását is az alulról centralizálódó módszertől várja Marx. Eszerint az egyének közötti viszonyrendszert nem árukapcsolatok, pénzkapcsolatok szervezik, hanem maguk a közvetlen szereplők működtetik. A bizonytalan mozgású árupiacon túlléphet az embereknek alárendelt önkormányzói piac: a személyes szükségletek kielégítésére szerveződő együttműködés, tevékenységcsere. Akár az egész Glóbusz méreteiben.
  • A közvetlen személyes szükségleteken felüli társadalmi szükségletek (betegekről, öregekről, gyerekekről való gondoskodás, fejlesztési alap képzése, káresetekre biztosítási alap képzése stb.) kielégítése többletköltségekkel jár. A fedezetül szolgáló többletmunkák mértékét nem önállósult apparátusok, hanem a társult egyének közösségei (a helyi, regionális stb. társulások) határozzák meg. Akár közvetlen döntéseket hozva, akár szakértők alkalmazásának a segítségével.

E vázlattal egyetlen dolgot kívántam illusztrálni. Lehetséges, hogy Marx helytelenül ítélte meg egy kapitalizmust meghaladó társadalom működésének esélyeit. Lehetséges, hogy fölöslegesen foglalkozott vele. De bizonyíthatóan sokat bíbelődött e feltételezett működés részleteivel.

Jegyzet

A Kornai János: Mit jelent a "rendszerváltás" (Élet és Irodalom, 2007/9) című írásához történő – az ÉS olvasóinak szánt ismeretterjesztő – jelen hozzászólást az ÉS nem közölte.