…A napirend 4. pontja: Javaslat a főváros közterein elhelyezett politikai tar­talmú képzőművészeti alkotások sorsának további rendezésére. Előadó: dr. Baán László, a Kulturális Bizottság elnöke.

Előadó: elmondja, hogy bizottságuk majd egyéves előkészítő munka után készítette el az előterjesztést. A kerületekkel, képzőművészekkel szakmai és po­litikai egyeztetés történt. Felhívja a Közgyűlés figyelmét arra a szabályozásra, hogy a budapesti köztéri szobrok, emlékművek, domborművek esetében a Fővá­rosi Közgyűlésnek van döntési joga, a kerületekkel egyetértésben. Többször ki­kérték a kerületek véleményét, azonban képviselőtestületi állásfoglalás csak né­hány kerületből érkezett. A Közgyűlés döntéséről valamennyi kerület képvi­selőtestületét tájékoztatni kell arról, hogy mely képzőművészeti alkotást java­solnak lebontásra, és ezt a kerületi képviselőtestületeknek meg kell erősíteni. […] Néhány pontosításra hívja fel a figyelmet az előterjesztésben; miután a ke­rületeket is értesíteni kell a Közgyűlés döntéséről, értelemszerűen dr. Szegvári Péter főjegyző is felelős a határozati javaslat 1. pontjában. A határozati javaslat pontját kiegészíti azzal, hogy ,,a Budapest Galéria útján" szövegrész kerüljön a mondat végére. A határozati javaslat 3/b pontjában szereplő XXII. kerületi Önkormányzatot mint felelőst törlésre javasolja, mivel egyeztetni kell velük. Az előterjesztésen belül pontosítást ismertet az 1. sz. melléklet 2. oldalán Hűvös­völgy-Szépjuhászné (volt Ságvári Liget) Kiss István: Munkásmozgalmi, illetve Munkás gyermekkel emlékműveknél, a kerület esetében tehát nem a-c, hanem a-a, a kerület eltávolítást javasol. A Kulturális Bizottság álláspontja mind a két esetben a megtartás, tehát c-c. Ilyen pontosítás még az 1. sz. melléklet 5. oldalán a Gellért-hegyi Emlékműnél b-b, a nőalakra vonatkozik a fentmaradás, átalakí­tással, amit mind a kerület, mind a Kulturális Bizottság javasol. Az átalakítás arra vonatkozik, hiszen ez nem derül ki tételesen az előterjesztésből, miszerint a nőalak maradjon meg, ellenben a szovjet címer és a szovjet feliratok kerülje­nek levételre az emlékműről.

A bizottság megtartani javasolta az Osztapenkó* kapitány és a Steinmelz ka­pitány szobrát. Egy általános elvből kiindulva, hogy azokat a szobrokat kell közterekről eltávolítani, amelyeknek a politikai tartalma köztereken ma már nem vállalható. A két szobor megtartását javasolják a kerület eltávolítási véle­ményével szemben. Az indítvány lényege, hogy az Osztapenkó kapitány szobor megy a szoborkertbe.

Manninger Jenő (MDF): szintén javasolja, hogy a XI. ker. Osztapenkó kapi­tány szobra eltávolításra kerüljön.

dr. Rubovszky György (KDNP): Elhangzott egy javaslat, hogy az Osztapen­kó kapitány szobor eltávolításra kerüljön, ugyanezt indítványozza a Steinmetz szoborral kapcsolatban. Tudomása szerint a főpolgármester urat is megkereste a Széchenyi Társaság, ezzel kapcsolatban szeretne egy olyan bejelentést tenni, hogy a Széchenyi Társaság a főváros területére egy olyan társadalmi akciót szervezeti, amely szerint ingyen közreműködne minden térítés ellenében, szak­mai irányítás mellett a szobrok eltávolításában. A Gellért-hegyi felszabadulási emlékmű kérdése megoldódott, a másik két szoborral kapcsolatban is megvan az ő felajánlásuk.

Vas József (FIDESZ): Osztapenkó szobrával kapcsolatban a kerületi testületi határozat ismeretében – mivel indokolást nem tartalmaz a Kulturális Bizottság előterjesztése – szeretné tudni, hogy mi indokolná egyáltalán Osztapenkó szob­rának a fenntartását? Mint szovjet katonát és felszabadítót akarja-e a Kulturális Bizottság megtartani, vagy mint a szovjet hadsereg áldozatát? Ezt is el kell dön­teni. Úgy gondolja, hogy Osztapenkó, ha valamiről híres mostanában, akkor ar­ról, hogy a város bejáratánál áll. Ugyanez vonatkozik Steinmetz kapitány szob­rára is. Javasolja, hogy a kerület álláspontját fogadja el a Közgyűlés.

Ráday Mihály (SZDSZ): Az I. ker. Szentháromság utca 2. sz. kapu alatt el­helyezett emléktábla ügyében úgy gondolja, ami történelmi eseményre emlékez­tet – ott alakult meg a Munkás- és Katonatanács -, meg lehet hagyni, nem köz­téri szobor. A történelemnek a különböző emléktábláit nem tartaná helyesnek eltávolítani, mert azok történelmi tényeket rögzítenek. Az ilyen típusú emlék­táblák – elmondja, hogy a bizottsági szavazástól eltért a véleménye – szerinte meghagyhatok, külön szavazást kér erre a táblára. A Steinmetz és az Osztapen­kó kapitány szobor közül az utóbbi az, amelyik jobban a városhoz nőtt. Szemé­lyesen az Osztapenkó-szobor megtartása mellett dönt a kettő közül, bár mind a kettőt megtartásra alkalmasnak tartja, több okból is. Számtalan alkalommal le­írva, elmondva, megfestve elhangzottak legendák különböző szobrokról, azon­ban nincs mód kiválasztani, hogy melyik az igazi történet a sok közül. Egy do­log azonban történelem, ha a felszabadulási emlékművet elviszik, a felszabadí­tást emlékszobrokat elviszik, a szovjetek dicsőségét hangsúlyozó emlékműveket elviszik, úgy gondolja, valamilyen módon mégiscsak meg kellene hagyni annak az emlékét, hogy ebben a városban és ebben az országban nem egy progresszív irányzat uralkodott. Nem a Szovjetunió támadta meg Magyarországot előbb, ha­nem Magyarország a Szovjetuniót, ebben a harcban a győztes nem egyedül a Szovjetunió, hanem az amerikaiak, az angolok és a franciák is közrejátszottak benne, legyőzték a fasiszta Magyarországot. Hogy itt maradtak 1945. április 4-e után, mint tudják, szintén egy legenda, egy másik kategória, de véleménye az, hogy valamilyen emléket hagyni kell a főváros területén; hogy ez a háború úgy ért véget, ahogy, ezt el lehet fogadni, vagy nem elfogadni, ez egy más kérdés. Ügy gondolja, hogy az Osztapenkó kapitány szobor egy találkozópont a város­ban. Az Osztapenkó kapitány szobránál szokták elhagyni a várost, ott szoktak bejönni, és nem kétséges az, hogy az megjelöli a városnak valamely határát, ahol a harcok kezdődtek, folytatódtak, tehát valami történt. Ezért az Osztapen­kó- és a Steinmetz-szobor is meghagyható; úgy véli, a Kulturális Bizottság is amellett szavazott, hogy ezek a szobrok maradjanak.

Sáska Géza (FIDESZ): nem csinál titkot abból, hogy az Osztapenkó- és a Steinmetz-szobrok megmaradása mellett fog szavazni, indoklása rendkívül egy­szerű, meg van arról győződve, hogy az a jó világ, amelyik depolitizál, az a jó világ, ahol a város építményei, városszobrai nem politikához, hanem az utca emberének érzületeihez kapcsolódnak. Meghatározó volt számára, hogy hiába szavaztak úgy, hogy Ferenciek tere legyen a Felszabadulás tér, az emberek „fel­szab" térnek nevezik még mindig, nem Ferenciek terének. A város lakosságának véleménye a döntő, meggyőződése szerint, és ezért azt hiszi, hogy erre kellene a Közgyűlésnek elsősorban építkezni. Az Osztapenkó-szobor volt a találkozási pont a Balatonra menő stopposoknak a 60-as években, ebben igaza van Ráday képviselőtársának. Ezt az élményt, ezt az érzületet nem szabad elvenni. Meggyőződése szerint ott kell maradnia, és nem is szólva arról, hogy ér­deklődött ez ügyben, megkérdezve számos embert, hogy mi a véleményük akár a Kun Béla-szoborról, akár erről a két szoborról. A Kun Béla-szoborral kapcso­latosan általában a dolog esztétikai részét kritizálták és nem a politikai részét. Ahogy ma reggel a borbélya azt mondta, hogy maradjon nyugodtan a két szo­bor. A szobor tulajdonképpen a város és az emberek életét egyáltalán nem befo­lyásolja, ami nem befolyásol, abból pedig nem kell politikai ügyet generálni.

Dr. Szeszlér Tibor (FIDESZ): Túlnyomó részben elhangzottak azok az érvek amiket mondott volna, ezért csak röviden kiegészíti azzal, hogy megítélése sze­rint az Osztapenkó és Steinmelz kapitányok szobra a városnak oly mértékben részévé váltak, hogy azok eltávolítása súlyos sebet ejtene a városon, nem lebon­tani, hanem megőrizni kell. Politikai tartalomtól teljesen függetlenül a városnak oly módon vált jelképévé, hogy ennek az eltávolítása hiányt jelentene. Ha a po­litikai tartalmat is keresik, a Kulturális Bizottság, előterjesztéséből is kitűnően, igen nagy körültekintéssel, és szakemberek, szaktekintélyek bevonásával adta meg a Közgyűlésnek javaslatát. A Kulturális Bizottság javaslatával kivételesen minden pontban egyetért, a két szobor megőrzésében is. Ráday képviselőtársa elmondta, hogy a legendákra tekintet nélkül ott valami megtörtént, és ez a város tényleg 1945. február 13-án valamitől megszabadult. Ennek valamilyen módon emlékét fenntartani, az igenis akkor is kötelességük, hogyha ennek történetesen két szovjet állampolgárságú parlamenter esett, vagy nem esett, áldozatául. Azt sem tudják pontosan, hogy honnan lőtték le ezt a két embert, melyik irányból, de ez a két ember áldozat volt, és az emlékük megőrzése megítélése szerint kö­telességük. Határozottan arra tesz indítványt, hogy ennek a két szobornak [az ügyét], de az összes többi indítványt is, amit a Kulturális Bizottság előterjesz­tett, a Közgyűlés támogassa, és ne indulatból szavazza ezt a kérdést.

Beluszky Pál (SZDSZ): Személyesen már végigélt egy hasonlóan buzgó emléktelenítést az 1940-es évek végén, mint a nagykanizsai piarista gimnáziumnak a tanulója. Emlékszik, hogy mivel járt az iskolának az ún. államosítása a meg­lévő szobroknak kidobásával, olyan tárgyú festményeknek a lemeszelésével, amelyeknek valamiféle vallásos vonatkozása volt. Ez az előterjesztés akaratla­nul ezeket az emlékeket élesztette benne, mint ahogy a különböző utcaelneve­zésekkel is foglalkoznak. Az eddig elhangzott, vitatott emlékművek mellett még egyet megemlít, az V. kerületi Marx-Engels szobrot, amelynek eltávolításához vonatkozó javaslatnak köze van, továbbá akinek valamiféle kapcsolata van a társadalomtudományokkal, kénytelen azt mondani, lehet, hogy az a marxizmus­leninizmus, amit Marxra és Engelsre hivatkozva itt előállítottak, az termé­szetesen elvetendő, de két igen jelentős társadalomtudósról van szó. Támogatja Nyíri Tamás véleményét, aki azt mondta, hogy a marxizmus útját, ő legalábbis úgy véli, hogy el kell vetniük, de Marxszal és Engelsszel foglalkozni kell. Nem akarja ezt részletezni, Nyugat Európában a társadalomtudományoknak igen je­lentős ága az, amelyik vagy ezeket a megállapításokat fejlesztette tovább, vagy éppen azt kritizálta. Javasolja, hogy külön szavazzanak az V. kerületi szobor esetében.

Előadó: A Marx-Engels-szobor kapcsán speciális álláspontja volt a bizott­ságnak, mégpedig az, hogy a Marx-Engels-szobrot a jelenlegi helyéről áthelye­zésre javasolja. Azonban, ha valamelyik fővárosi kerület képviselőtestülete be­fogadja, és helyet biztosít számára, akkor álljon továbbra is köztéren, ha nem, akkor kerüljön be a szoborparkba.

dr. Szabó Lajos Mátyás (MSZP): Frakciója nevében szól, először is elisme­rését hangoztatja, nevezetesen azt, hogy valóban ez az előterjesztés európai kompromisszumra törekszik, amit azért hangsúlyoz, mert amikor végignézte ezt az 5-6 oldalas előterjesztést – ami több mint 50 szoborra vonatkozik -, első pillanatra személyesen úgy ítélte meg, hogy talán egy kicsit több szovjet em­lékmű marad, mint ami indokolt lenne. Ugyanakkor nagyon egyetért azokkal, akik véleményüket kifejtették arról, hogy nem kell abba a hibába esni, hogy most mindent, ami esetleg valamilyen baloldali történelmi események mentén marad meg ebben a városban, teljesen eltüntessék. Pontosan azért nem, mert hisz az, amit ún. létező szocializmusként éltek meg, történelmileg bukott meg, és ez a történelmi bukás azt is jelenti, hogy nem jön vissza többé. Viszont azzal sem ért egyet, hogy más módon értékel képviselő dolgok eltűnjenek, hiszen az az emlék, amelyhez a jövőben kötődni fognak, egészen új és más tartalommal fog telítődni. Azzal ért egyet, aki az Osztapenkó- és Steinmetz-szobrok megőrzése mellett érvelt, azzal ért egyet; aki a Munkás- és Katonatanács emlék­tábla megőrzése mellett érvelt. Azt is hozzá kell tennie, hogy talán megmoso­lyogják, de a munkás- és katonatanács egy hatalmi vákuumhelyzetben létrejött szervezetként működött, a direkt demokrácia szervezeteként. Nem került emlí­tésre a Budai Önkéntes Ezred emlékművének megőrzése. Egyértelműen megőrzésre javasolja a XI. kerületben Szakasits Árpád szobrát. A XIV. kerületi Dózsa György úton álló „vöröskatonák előre" plakát alapján készült az az em­lékmű, amelyet a Tanácsközlársaság-emlékműként emlegetnek. Hangsúlyozza, hogy ez annak a Vörös Hadseregnek az emlékműve, amelyik az ún. északi had­járatot vívta meg. Egy sajátos öngólja az elmúlt évtizedek történetírásának, hogy a Tanácsköztársaság nemzeti mozzanatát buta internacionalizmusa miatt nem hangsúlyozta, ugyanakkor mégis történelmi tény, hogy a Trianon után lét­rejött határok nagysága idézőjelben egyértelműen köszönhető az ún. északi hadjáratnak is. A vöröskatonák mellett azok a magyar parasztok és munkások voltak, akik a hadseregbe elsődlegesen hazájuk védelme miatt mentek be, ezért javasolja ezen szobor sorsának alapos megfontolását és a megőrzését. A Köztár­saság téren álló ún. emlékműegyüttest lebontásra ítélik az előterjesztők, el­mondja, hogy a Köztársaság térre éppen a Közgyűlés elfogadott október 10-én egy ún. alapkőletételt. Az a kérése, hogy ezt egy egységes megoldás körébe utalja a Közgyűlés, és önállóan tárgyalja, hiszen pontosítani kell azt, hogy a téren nagyobb építkezések történnek-e vagy sem. Javasolja, hogy a Köztársaság teret komplex egészben kezelve külön önálló pontként kezeljék majd annak idején.

Király László (MDF): az elmúlt 15-20 percben pro-kontra érvek hangzottak el, köztük az Osztapenkó és Steinmetz kapitány szobrok azok, amik az élesebb vitái kiváltották. Sáska Géza képviselőtársa említette, ismeretségi körében amellett vannak, hogy az említett két szobor maradjon, mert ez most már a főváros szimbóluma. Személyesen abban a helyzetben volt, hogy hosszú éveken keresztül nap mint nap eljárt a Steinmetz-szobor mellett, és akikkel abban az időszakban és még ma is ismeretségben van, azokat meglehetősen irritálta a Steinmetz-szobor. Díszpompa övezte ezt a két szobrot, bizony díszőrséget áll­tak, rendőrök őrizték ezeket a szobrokat. Többször meg akarták csonkítani a Steinmetz-szobrot; meg is csonkították. Az ismeretségi köre igenis ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a szobrok legyenek eltávolítva. Természetesen egy emlékhely, javaslata, hogy emléktábla őrizze az emlékhelyeket. Meggyőződése, hogy azok vannak többen, akiket a szobor irritált, mert, mondjuk, nem a felszabadulás, ha­nem az elnyomás jelképének tekintették, és nem amögé a szimbólum mögé néz­tek, hogy itt haltak meg ezek a parlamenterek. A két szobor kerüljön eltávolítás­ra és kapjon táblát, hogy itt estek el, és majd a történelem ki fogja deríteni, hogy milyen körülmények között. További észrevétele, hogy elhangzott a Kulturális Bizottság vezetője részéről, hogy a Kulturális Bizottság is egyetért azzal, hogy a II. kerületben a Ságvári Endre szobra ott maradjon. Ezt egy kicsit ellentmon­dásosnak tartja, mert ugyanakkor az V. kerületben a Városházánál áll Ságvári Endre szobra. Nem értek egyet azzal, hogy a Kulturális Bizottság nem javasolja az egyik helyen az eltávolítást, a másik helyen pedig javasolja. Az előterjesztés­ben szerepel, hogy 1992. december 31-ig kell ezt a műveletsori végrehajtani. Úgy gondolja, hogy itt rangsorolni kell, mert vannak olyan emlékművek mint pl. az I, kerületi Kun Béla-emlékmű, amit idén is és tavaly is becsomagoltak, mert irritálja a lakosságot. Javasolja, hogy egy ütemtervet készítsenek annak megfe­lelően, hogy egyes szobrok eltávolítására rövidebb határidót szabnak meg, és amelyek folyamatossággal 1992. december 31-ig eltávolíthatók.

Vargha Márton (SZDSZ): Király László képviselőtársa felszólalásához annyit kíván hozzátenni, hogy többször használta azt a szót, hogy irritálja. Itt egy olyan rendszer volt, amely igyekezett a magyar történelemből sok mindent kitörölni. A Horváth Mihály térre járt a Fazekas Gimnáziumba, amely valami­kor Mária Terézia tér volt, és otthon őrzi a „Mária Terézia 8." háztáblát, amit a Fazekas Gimnázium pincéjében talált. Úgy gondolja, hogy akik itt most egyes dolgokat, amelyek tényleg a város részévé váltak, el akarnak távolítani, azok egy kicsit arra a minisztériumra hasonlítanak, amelyről az 1984 című regényben van szó, az igazság minisztériumára, ahol folyamatosan újraírják a történelmet. Kéri ezeket az embereket, hogy gondolják végig, ha Osztapenkót eltávolítják onnan, és ha 10 év múlva arra járnak, vajon nem fog eszükbe jutni, hogy itt állt az Osztapenkó-szobor?

Elnök: véleménye szerint nem az említett üzenetnek a szellemében kell dön­teniük.

dr. SoósLászló (MDF): Nehezen érti azt a logikát, amelyik ezeknek a szob­roknak a védelmében szól, tudomása szerint szobrot azért szoktak állítani, mert annak a szobornak a gazdáját meg akarják becsülni, mert egy történelmi szemé­lyiség volt. De, hogy politikai kalandoroknak, politikai tömeggyilkosoknak em­lékműveket tartsanak fenn, ezt a logikát nem tudja követni. Szabó Lajos Mátyás észrevételére reagálva, ami az északi hadsereget illeti, nagyon hiányosak a tör­ténelmi ismeretei. Tudniillik a frontról hazajövő magyar hadsereget tulajdon­képpen a Tanácsköztársaság szétverte, a székely hadosztályt feloszlatta, a cél tulajdonképpen az volt, hogy a határok védtelenek legyenek. A Vérmezőn Liendner ezredes jelentette ki, hogy nem akar több katonát látni, nem kell többé hadsereg. Ami az ország megcsonkítását illeti, abba – ezt nagyon jól tudják – belejátszott az a körülmény és az a tény, hogy a nyugat-európai hatalmak nem akartak egy vörös Magyarországot nyitni a Kárpát-medence kellős közepén. Ha nem lett volna Tanácsköztársaság, nagy a valószínűsége annak, hogy ennyire nem csonkítják meg az országot.

Elnök: nem javasolja a történelmi viták folytatását a Közgyűlésnek.

Szabó Béla István (SZDSZ): megkérdezi dr. Soós László képviselőtársát, tudja-e, hogy Liendner Béla ludovikás ezredes hány napig volt hadügyminiszter a Károlyi-kormányban? Hat napig.

dr. Soós László (MDF): véleménye szerint ez a hat nap elég volt arra, hogy a Vérmezőn kijelentse, hogy nem akar több katonát látni.

Elnök: felkéri a képviselőket, hogy ez ügyben zárják le a vitát.

Kaló Jenő (FIDESZ): véleménye szerint a köztéren elhelyezett szimbólu­mok, amelyek szobrok, emléktáblák, továbbra is valamilyen erőt, emlékezetet árasztanak jelenlétükkel, mert ösztönösen felidézik az emlékeket. Nagyon meg kell gondolni azt, hogy melyek azok a szimbólumok, amelyeket soha többet nem kívánnak látni a köztereken, továbbá azokat is, amelyek kifejezetten nega­tív hatással vannak az állampolgárokra. Mindezeket figyelembe véve nagyon alapos és megfontolt döntést kell hozni. Természetes dolognak tartja azt, hogy minden kormány az általa hitt legjobbjainak szobrot állít, továbbá azt is, hogy minden rendszerváltást követően a kormány az előző rendszer jelképeit meg akarja változtatni. Azonban úgy véli, hogy ezekhez a jelképekhez rendkívül sok energia fűződik, ezért kell és fontos eldönteni, hogy melyek azok, amelyek az elmúlt 40 év mementójaként fennmaradnak, és melyek azok, amik kifejezetten károsak fennmaradásukkal.

Manninger Jenő (MDF): szerint Ráday Mihály és dr. Szabó Lajos Mátyás érveit akceptálni lehet, még akkor is, ha nézőpontjaik eltérőek. Sáska Gézának megjegyzi – bár nem jár fodrászhoz -, hogy nem ismeri pontosan a közvéle­mény-kutatások eredményeit. Elfogadhatóbbnak tartja, ha erre vonatkozóan pontos közvélemény-kutatási eredmények lennének, s nem személyes eredmé­nyek alapján döntenének. Továbbra is a kerület véleményének álláspontját tá­mogatja. A határozati javaslat 3/c pontját javasolja kiegészíteni azzal, hogy a tervpályázat kiírása előtt vegyék figyelembe a társadalmi szervezetek és egye­sületek, továbbá az állampolgárok felajánlásait. A napirend szavazásának mód­jára javasolja, hogy ahol vita nincs, egyben történjen a szavazás, ahol vita me­rült fel, azt a végén szavazzák meg.

Vas József (FIDESZ): nem érti az orwelli hasonlatot, ami itt elhangzott, mert az a bizonyos hazugság – a történelem megváltoztatása – éppen ezeknek a szob­roknak a felállítása volt, hiszen felállításuk pillanatában is hazudtak, mert nem az igazságot terjesztették róluk. Az, hogy a II. világháborús vereség emlékét a két szoborral mementóként megtartják – úgy gondolja, hogy még számos ilyen emlék fog megmaradni, ezzel együtt megmarad az ország elmaradottsága is, to­vábbá az is, hogy kik nyerték meg a háborút, melyik győztes vonult be, s mit valósított itt meg, ez mind mementóként megmarad. Marx és Engels szobrát in­kább el tudná fogadni fennmaradónak, mert ők legalább valamit tettek – egy szellemi irányzat megalapítói voltak, a filozófiában, közgazdaság terén eredmé­nyeket értek el. Amiért mégis el kell távolítani, annak az az oka, hogy annak a jelképévé váltak, ami minket megnyomorított. Az Osztapenkó kapitány szobrát nem tudja politikamentes szobornak elfogadni, ezért a város bejáratánál politi­kamentes szobor felállítását javasolja, (pl. egy Balatonra igyekvő stoppos szo­bor, vagy egy női akt stb.). A Felszabadulás teret véleménye szerint ma is azért hívják így, mert ez a neve. Úgy gondolja, a XI. kerületi képviselőtestület több mint 90%-os többséggel meghozott döntése nagyobb súlyt kell, hogy kapjon, mint Sáska Géza fodrászának véleménye – bár lehet, hogy az a fodrász tisztelet­re méltó úriember -, a XI. kerület képviselőtestület véleményét támogatja. Vé­gezetül tiltakozik a XI. kerület nevében az ellen, hogy a kerületben álljon az utolsó szovjet katona.

Kovács Kálmán (SZDSZ): meggyőződése szerint a köztereken „rendesen" akkor és olyan közterületi alkotást szoktak elhelyezni, amit ázott lévő közösség igényel, szeret. A problémát abban látja, hogy az említett szobrokat nem a kö­zösség igénye alapján helyezték oda, miközben 40 év eltelt, és reálisabb értéke­lést gyakoroltak az emberek, talán meg is szerették időközben ezeket az alkotá­sokat. A köztéri szobrok esztétikai és politikai céllal kerültek felállításra, amit természetesnek tart, viszont talán meggondolandó az, amikor egy közösségre rá­erőltetnek ilyen alkotást, hiszen más a véleménye az ott lakónak, és más annak, aki nem a közvetlen közelében van. A kérdés eldöntése több szempontból, több síkon vizsgálható, ezért nem tudja, hogy erről egyáltalán a Fővárosi Közgyűlés­nek kell-e szavazni, bár tudja, hogy kell és muszáj. Javasolja, hogy a Közgyűlés próbálja mindezeket a problémákat végiggondolva beleélni magát ebbe a hely­zetbe, hogy mégiscsak egy több dimenziós kérdésről van szó.

dr. Csiha Judit (MSZP): őszinte csodálattal hallgatja képviselőtársai maga­biztos érvelését, bátorságát, ami kezd hasonlítani ahhoz a parlamenti bátorság­hoz, amikor közvélemény, nép-nemzet véleményét közvetítik. A közvéleményt sajnos nem ismeri – lehet, hogy benne van a hiba -, akikkel folyamatos kapcso­latban áll, azoknak a véleményét ismeri. A különböző köztéri alkotások, jelké­pek sorsát a rendszerváltás után rendezni kell, anélkül, hogy ez a város megta­gadja múltját, kivéve azt a részét, amit érdemesnek minősít a megtagadásra. Vé­leménye szerint ebben a kérdésben egy olyan politikai testületnek kell dönteni, mint a Fővárosi Közgyűlés. Kételyei vannak abban, hogy az előkészítők – nem vitatva a szakmai hozzáértést – minden [érintett] szervezettel, illetve nagyobb társadalmi erővel, vagy nagyobb közvéleményt reprezentáló társadalmi szerve­zettel [tárgyaltak] a szóban forgó alkotások kezeléséről. Úgy gondolja, hogy ezek a kételyek mondatnak a képviselőtársaival egymásnak ellentmondó véle­ményeket. Javasolja, hogy [minthogy] a felszólalások alapján is vannak olyan köztéri szobrok, amelyeknek a sorsa még javaslat szinten sem igazán kiérlelt, azokat most tegyék félre, ahol konszenzus van, azokról pedig szavazzanak. Egyetért azzal is, hogy állítsanak fel erre egy ütemtervet, amiben az 1992. év folyamán az elszállításokat, átalakításokat, megőrzéseket, díszkivilágításokat tudják kezelni.

Elnök: a napirend vitáját javasolja lezárni, majd indítványát szavazásra teszi fel.

Határozat: 1235/1991

A Fővárosi Közgyűlés a napirend vitáját lezárja. (38 igen, 0 ellenszavazat, 7 tartózkodás.)

Elnök: az előadónak megadja a szót, hogy az elhangzottakra ismertesse vé­leményét.

Előadó: kéri, hogy Zsigmond Attilának egy perces hozzászólást adjon a Közgyűlés, hogy a műszaki választ megadhassa az ütemterv és a civil szerveze­tekre vonatkozó felvetésre. Utána összefoglalóját megtartja.

Elnök: dr. Baán László indítványát szavazásra teszi fel.

Határozat: 1236/1991

A Fővárosi Közgyűlés Zsigmond Attilának a Budapest Galéria főigazgató­jának hozzászólási jogot ad. (43 igen, 0 ellenszavazat, 4 tartózkodás.)

Zsigmond Attila, a Budapest Galéria főigazgatója szerint ez a kérdés egyér­telműen politikai döntés, ezért természetesen csak a szakmai kérdésekhez kíván hozzászólni. Az ütemtervre vonatkozó javaslattal teljes mértékben egyetért, azonban ennek feltétele az, hogy kiderüljön, a Közgyűlés biztosítani tudja-e az ehhez szükséges pénzeszközöket. Nyilván ismeretes mindenki előtt, hogy ennek igen magas költségkihatása van. A másik feltétel, hogy a szoborparkot létrehoz­zák, és a szobrokat egyenesen oda áttelepítsék, mert ha nem, akkor a tárolás, illetve közbenső megoldás további költségekkel járna. A Budapest Galéria ké­szen áll arra, hogy ezt az ütemtervet kidolgozza és a Kulturális Bizottságnak benyújtsa. A bontásokkal kapcsolatos felajánlásokról (a bontásban való részvé­telre vonatkozóan): természetesen feladatuk az, hogy a legolcsóbb, de a legszak­szerűbb megoldásokat alkalmazzák. Erre utal a pályázati lehetőség, melyben le­hetőség lesz arra, hogy szakszerű pályázók végezzék el. Elsősorban arra gon­dol, hogy szállítójármű, emelőeszköz stb.-re vonatkozó felajánlások beépít­hetők a szakszerű munka elvégzésébe.

Elnök: javasolja, hogy abban az esetben, ha a kerületi vélemény eltér a bi­zottság véleményétől, szavazzanak akkor is, ha most nem érkezett be módosító indítvány, majd szavazásra teszi fel.

Határozat: 1237/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért azzal, hogy a politikai tartalmú köztéri alko­tásokról külön szavazzanak, amennyiben a kerületi képviselőtestületnek az előterjesztésbe foglalt bizottsági véleménytől eltérő állásfoglalása van. (42 igen, 2 ellenszavazat, 4 tartózkodás.)

Előadó: javaslata az, hogy pontonként szavazzanak a határozati javaslatokról, s ahol vita merült fel, azoknál egy-egy mondatban válaszol.

Elnök: az előterjesztés 1. sz. mellékletében az I. kerület véleménye azonos a bizottság javaslatával az 1., 2., 3., 4. sorszám alatt megjelölt köztéri szobrok tekin­tetében. Módosító javaslata van dr. Szabó Lajos Mátyás és Ráday Mihály képvi­selőknek: a Szentháromság u. 2. kapu alatt elhelyezett Munkás- és Katonatanács emléktáblát javasolják megtartani; majd a módosító indítványt szavazásra teszi fel.

Határozat: 1238/1991

A Fővárosi Közgyűlés dr. Szabó Lajos Mátyás-Ráday Mihály módosító indítvá­nyát – amely az I. kerület Szentháromság u. 2. Munkás- és Katonatanács emléktáb­la megtartására vonatkozik – elfogadja. (35 igen, 14 ellenszavazat, 7 tartózkodás.)

Elnök: a II. kerület Budakeszi u. 5. sz. alatt lévő Ságvári Endre mellszobor megtartását javasolja a bizottság, a kerület pedig bontást, illetve áthelyezést kér.

Előadó: a bizottság véleménye, hogy Ságvári Endre mellszobrát ott azért java­solják megtartani, mert ott lőtték le; funkciója van.

Elnök: szavazásra teszi fel Ságvári Endre mellszobrának megtartását a II. kerü­letben.

Határozat: 1239/1991

A Fővárosi Közgyűlés nem ért egyet a II. kerület Budakeszi u. 5. Ságvári Endre mellszobor megtartásával. (27 igen, 18 ellenszavazat, 12 tartózkodás.)

Elnök: a II. kerület Hűvösvölgyi út-Tárogató u. A budai önkéntes ezred em­lékműve megtartását javasolja dr. Szabó Lajos Mátyás, a bizottság pedig bontást javasol.

Előadó: felhívja a figyelmet arra, hogy ezen kívül van még a Vérmezőn is egy emlékműve, amit a bizottság megtartásra javasol.

Elnök: dr. Szabó Lajos Mátyás módosító indítványát szavazásra teszi fel.

Határozat: 1240/1991

A Fővárosi Közgyűlés dr. Szabó Lajos Mátyás indítványát – amely a II. kerületi, a budai önkéntes ezred emlékműve megtartására vonatkozik – nem fogadja el. (3 igen, 39 ellenszavazat, 14 tartózkodás.)

Elnök: Hűvösvölgy, Munkásmozgalmi emlékmű esetében a II. kerület képvi­selőtestülete bontást javasol, a bizottság a megtartását javasolja.

Előadó: megjegyzi, hogy vita nélkül szavazták meg a kerület eltérő vélemé­nyét, azonban csak a III, XI. és XVII. kerületeknek van képviselőtestületi állásfog­lalása. A többi esetében polgármesteri, bizottsági stb. véleményeket tükröz, ame­lyek nem olyan legitimek, mint azt vélik.

Elnök: Hűvösvölgy Munkásmozgalmi emlékmű vonatkozásban a bizottság ja­vaslatát, az emlékmű megtartását teszi fel szavazásra.

Határozat: 1241/1991

A Fővárosi Közgyűlés nem fogadja el a bizottság javaslatát, amely a Hűvös­völgy, Munkásmozgalmi emlékmű megtartására vonatkozik. (20 igen, 19 ellen­szavazat, 14 tartózkodás.)

Előadó: újra kér ügyrendi szavazást abban, amelyeknél nem volt vita, füg­getlenül attól, hogy a kerületnek eltérő véleményük van.

Elnök: erről már történt szavazás, még egyszer nem szavaztatja meg azt, amiben a Fővárosi Közgyűlés már egyszer döntött.

Vargha Márton (SZDSZ): ügyrendi javaslata, hogy a kerületi javaslat szava­zása után a bizottság javaslatáról is szavazzanak, mert nem ért egyet azzal, hogy az egyik javaslatot megszavazzák, a másikat nem.

Elnök: Vargha Márton ügyrendi javaslatát, hogy a bizottság javaslata után a kerület javaslatáról is szavazzanak, szavazásra teszi fel.

Határozat: 1242/1991

A Fővárosi Közgyűlés Vargha Márton ügyrendi javaslatával – mely szerint a bizottság és a kerület állásfoglalásáról külön szavazással dönt – egyetért. (43 igen, 4 ellenszavazat, 9 tartózkodás.)

dr. Szeszlér Tibor (FIDESZ): véleménye szerint nem szavaztak olyan ügy­rendi kérdésről, mely értelmében a bizottság előterjesztésével szemben a kerü­let opponáló véleményét szavazásra kell feltenni. Emlékezete szerint ilyen nem volt, vagy számára félreérthető volt, ennek ellenére a kerület véleményét csak módosító javaslatként lehet figyelembe venni.

Elnök: a Közgyűlés két alkalommal is szavazott már ez ügyben, s most Var­gha Márton indítványát is elfogadták, mely szerint vissza kell térni, és a bizott­ság javaslatát, majd azt követően a kerület javaslatát is meg kell szavazniuk.

Kovács Kálmán (SZDSZ): ügyrendi javaslata, hogy tekintsék a Kulturális Bizottságnak mint előterjesztőnek a javaslatát alapjavaslatnak, a kerületi eltérő állásfoglalást pedig módosító indítványnak. Személy szerint a kerületi vélemé­nyek beterjesztését vállalja – az indítványhoz nem adja nevét -, ami kb. még 8 módosító indítványt jelent. Ezzel úgy gondolja, hogy lezárható az ügyrendi vita, még javasolja, hogy először a módosító indítványokat szavazzák meg – a kerü­letit -, majd azt követően az előterjesztő Kulturális Bizottságét.

dr. Szegvári Péter főjegyző szerint joga van a Közgyűlésnek úgy dönteni, hogy egy bizottsági előterjesztéssel kapcsolatban bármilyen módon igenis igényli az előterjesztés indokait. Megítélése szerint – tisztelve a Kulturális Bi­zottságot és a Városrész-közterület-elnevezésekkel foglalkozó Ideiglenes Bi­zottságot – a Közgyűlés nem kapott arról előterjesztést – csak néhány esetben -, hogy mi az eltérés indoka. Amennyiben a Kulturális Bizottság minden esetben ismertetné az eltérés indokait, illetve megmagyarázná a Közgyűlés számára, senkinek nem okozna problémát, hogy milyen alapon hozta meg állásfoglalását a kerületi képviselőtestület döntésével szemben. Nem az a lényeg, hogy ki tette azt a kerületi állásfoglalást, hanem, hogy mit tartalmaz az eltérő vélemény. Megítélése szerint helyesen, a közgyűlési előterjesztések rendjének megfelelő szabályok szerint igényelte a Közgyűlés, hogy minden esetben döntsön a testület annak ismeretében, mi volt a kerületi vélemény, amelyet a bizottság elnöke is­mertetett szavazás előtt, s ennek alapján a Közgyűlés egyenként mérlegelje azt, hogy döntésével a kerületi vagy a bizottsági véleményt akceptálja. Nem kell vé­leménye szerint ilyen értelemben módosító indítványként figyelembe venni a kerületi véleményeket.

Barsiné Pataky Etelka (MDF): megkérdezi a bizottság elnökét, hogy mi volt az oka annak, hogy sok esetben a kerületek nem nyilvánítottak véleményt, mi­lyen formában történt az előkészítés?

Előadó: még januárban levélben kérte fel a kerületi polgármestereket és a Kultu­rális Bizottságok elnökeit a kerületükben lévő politikai szobrok további sorsának véleményezésére. Erre a felkérésre a kerületek 2/3-a válaszolt, majd áprilisban újból fel­kérte őket a véleményük megtételére.

Kovács Kálmán (SZDSZ): ügyrendi javaslata, hogy zárják le a vitát, mindössze 8 ilyen javaslatról van szó, melyből 2 javaslatra már szavaztak.

Kollár György (SZDSZ): ismerteti, hogy a II. kerület április 4-én kelt javaslata nem a képviselőtestület, hanem a megbízott polgármester véleményezése volt.

Elnök: szavazásra teszi fel D. kerület Hűvösvölgy, Ságvári Endre mellszobor le­bontására tett javaslatot, melyet a kerület indítványozott.

Határozat: 1243/1991

A Fővárosi Közgyűlés nem ért egyet a II. kerület Hűvösvölgy, Ságvári Endre mell­szobrának lebontásával. (21 igen, 21 ellenszavazat, 8 tartózkodás.)

Elnök: megállapítja, hogy a Közgyűlés ebben a kérdésben nem döntött, ami azt jelenti, hogy a kerület dönt a szobor sorsáról.

dr. Szegvári Péter főjegyző: tekintettel arra, hogy ilyen helyzet előfordulhat, még az elkövetkezendő szavazáskor is, javasolja, hogy a Közgyűlés fogalmazzon meg egy olyan határozatot, hogy ahol nem született érvényes döntés, arra vonatkozóan a Kultu­rális Bizottság a kerület előzetes egyeztetésével újabb javaslatot terjesszen a Köz­gyűlés elé.

Elnök: a II. kerületben lévő Kiss István: Munkásmozgalmi emlékmű bontását teszi fel szavazásra, amelynek a megtartásáról szavaztak és azt elvetették.

Határozat: 1244/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért a II. kerület Hűvösvölgy, Kiss István: Munkásmoz­galmi emlékmű lebontásával. (30 igen, 8 ellenszavazat, 13 tartózkodás)

Elnök: a II. kerületben Kucs Béla: „Munkás gyermekkel" szobor lebontását ja­vasolja a kerület, amelyet szavazásra tesz fel, előtte azonban a Bizottság elnöke ismerteti a bizottsági véleményt.

Előadó: a bizottság véleménye, hogy a szobor nem hordoz semmiféle politikai tartalmat, ezért megtartását javasolja.

Elnök: a szavazás során megállapítja, hogy nem határozatképes a Közgyűlés, 44-en vannak jelen, ezért a szavazást meg kell ismételni.

Marosi Soós Ágnes (MDF): jelzi, hogy most azért nem szavazott, mert a politi­kai tartalmú köztéri szobrokról döntenek; miért terjesztették be ezt a szobrot, ha nem politikai tartalmú köztéri szobor?

Előadó: válasza, hogy az előkészítés során minden szobor-javaslatot belevett a bizottság, nehogy valamiféle cenzúra valakiben is felmerüljön. A végső döntésé­ben kinyilvánította azt a véleményét, hogy nincs olyan politikai tartalma, ami miatt el kellene távolítani ezt az emlékművet. Ez két külön kategória véleménye szerint.

Elnök: létszámellenőrzést tart, megállapítja, a Közgyűlés határozatképessé­gét, majd szavazásra teszi fel a II. kerület „Munkás gyermekkel" emlékmű le­bontását.

Határozat: 1245/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért a II. kerület. Kucs Béla: Munkás gyermekekkel emlékmű megtartásával. (45 igen, 0 ellenszavazat, 8 tartózkodás.)

Elnök: III. kerület Vasútsor, Ifj. Szabó István: Felszabadulási emlékmű lebontását javasolja a kerület, a bizottság átalakítást javasol.

Előadó: a bizottság javaslata, hogy a nőalak pálmaággal maradjon meg, a tetején elhelyezett kis bronzcsillag kerüljön levételre.

Kovács Kálmán (SZDSZ): visszavonja módosító javaslatát.

Elnök: a II. kerület Felszabadulási emlékmű átalakítását szavazásra teszi fel.

Határozat: 1246A991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért a IV. kerület Vasútsor, Ifj. Szabó István: Felszabadu­lási emlékmű átalakításával. (41 igen, 4 ellenszavazat, 2 tartózkodás.)

Elnök: az V. kerület Jászai Mari téren lévő Marx-Engels szoborra módosító indít­ványt terjesztett elő dr. Szabó Lajos Mátyás, a szobor megtartására jelenlegi helyén.

Előadó: a bizottság javaslata az, hogy felajánlja a kerületeknek, amennyiben nem fogadják a kerületek, akkor átkerül a szoborparkba, ami speciális vélemény.

Elnök: dr. Szabó Lajos Mátyás indítványát teszi fel szavazásra.

Határozat: 1247/1991

A Fővárosi Közgyűlés dr. Szabó Lajos Mátyás indítványával, hogy az V. ker. Jászai Mari téren Marx-Engels szobor maradjon, nem ért egyet. (16 igen, 27 ellenszavazat, 12 tartózkodás.)

Elnök: az  „E" változatot, amely a bizottság speciális véleménye, szavazásra teszi fel.

Határozat: 1248/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért azzal, hogy az V. ker Jászai Mari téren lévő Marx-En­gels szobor a befogadó kerületben, illetve a szoborparkban kerüljön elhelyezésre. (47 igen, 4 ellenszavazat, 6 tartózkodás.)

Elnök: a VIII. ker. Köztársaság téri szobor emlékmű és dombormű esetében dr. Szabó Lajos Mátyás javaslata alapján az „E" változatot, a speciális véleményt fogadja el a Közgyűlés.

Előadó: a bizottság véleménye, hogy megvizsgálva ezt, nincs a két dolog össze­függésben, a két emlékmű lebontását javasolja, illetve van a Közgyűlésnek egy érvé­nyes határozata, amelyben engedélyezte a „Megbékélés" alapkő letételét. Mindezeket figyelembe véve, egyértelműen a lebontást javasolja a bizottság.

Elnök: dr. Szabó Lajos Mátyás módosító indítványát teszi fel szavazásra.

Határozat: 1249/1991

A Fővárosi Közgyűlés dr. Szabó Lajos Mátyás indítványát nem fogadja el arra vonat­kozóan, hogy a Köztársaság téren a Mártír emlékmű (szobor) és a Néphatalom hőse­inek emlékhelye (dombormű) maradjon. (3 igen, 44 ellenszavazat, 9 tartózkodás.)

Elnök: a bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a VIII ker. Köztársaság téri szo­bor és a dombormű bontásra kerüljön, szavazásra teszi fel.

Határozat: 1250/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért a VIII. ker. Köztársaság tér Kalló Viktor: Már­tíremlékmű szobor és a Néphatalom hőseinek emlékhelye dombormű lebontásá­val. (47 igen, 0 ellenszavazat, 3 tartózkodás.)

Elnök: a X. ker. Kőbánya-Óhegy, Malinovszkij-mellszobor, és a Szovjet-Magyar Barátság emlékműve tekintetében a kerületi polgármester véleménye, hogy nem javasol változtatást.

Előadó: a bizottság politikai tartalma miatt nem tartotta indokoltnak a Malinovszkij-mellszobor megtartását. A Szovjet-Magyar barátság emlékmű tekin­tetében pedig esztétikai, politikai, tartalmi kifogások merültek fel, azért mindkét emlékmű bontását javasolják.

Kovács Kálmán (SZDSZ): visszavonja javaslatát.

Elnök: a X. ker. Kőbánya-Óhegy mellszobor és emlékmű bontását teszi fel együttesen szavazásra.

Határozat: 1251/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért a X. ker. Kőbánya-Óhegy: Malinovszkij-mellszobor és a Szovjet-Magyar barátság emlékműve bontásával. (49 igen, 1 ellen­szavazat, 7 tartózkodás.)

Elnök: a XI. ker. Kerényi Jenő: Osztapenkó kapitány szobrával kapcsolat­ban Manninger Jenő-Vas József módosító javaslata, hogy eltávolításra kerül­jön; majd szavazásra teszi fel az indítványt.

Határozat: 1252/1991

A Fővárosi Közgyűlés Manninger Jenó-Vas József módosító indítványát – amely az Osztapenkó kapitány szobor eltávolítására vonatkozik – nem fogadja el. (28 igen, 18 ellenszavazat, 11 tartózkodás.)

Elnök: aki egyetért azzal, hogy Osztapenkó kapitány szobra maradjon, igennel szavazzon.

Határozat: 1253/1991

A Fővárosi Közgyűlés nem ért egyet a XI. ker. Osztapenkó kapitány szobrának megtartásával. (17 igen, 29 ellenszavazat, 8 tartózkodás.)

Elnök: megállapítja, hogy a Közgyűlés ezt a határozatot sem fogadta el, te­hát további egyeztetést kell a kerületnek és a bizottságnak lefolytatni. – Dr. Sza­bó Lajos Mátyás módosító indítványt terjesztett elő a XI. ker. Szakasits-szobor megtartására.

Előadó: a bizottság állásfoglalását az indokolja, hogy politikai tartalma mi­att nem javasolja megtartását, a másik pedig, hogy ami indokolta a szobor felál­lítását, a róla elnevezett út, annak nevét is megváltoztatta a kerület, ezért sem tartják indokoltnak megtartását.

Király László (MDF): jelzi, hogy volt egy módosító indítványa, mely sze­rint az Osztapenkó kapitány és Steinmetz kapitány szobrok lebontását javasolja, helyette pedig emléktáblák elhelyezését. Ezt nem szavazták meg, pedig módosí­tó indítványként terjesztette elő hozzászólásában.

Előadó: véleménye szerint lebontás nélkül emléktáblát nem lehet elhelyezni.

Király László (MDF): a Közgyűlés sem a lebontását, sem a megtartását nem fogadta el, azért terjeszti elő a kompromisszumos javaslatát ismét, hogy a két szobrot távolítsák el, és helyezzenek emléktáblát a helyükre. A módosító indít­ványt kötelező megszavaztatni az SZMSZ szerint.

Elnök: Király László módosító indítványát szavazásra teszi fel.

Határozat: 1254/1991

A Fővárosi Közgyűlés Király László módosító indítványával egyetért, a XI. ker. Osz­tapenkó kapitány szobrának lebontásával, helyette emléktábla elhelyezésével. (29 igen, 20 ellenszavazat, 6 tartózkodás.)

dr. Nagy Gábor Tamás (FIDESZ): véleménye szerint egy szavazási formát elfo­gadtak, amit ezzel a szavazással megváltoztattak. Eddig a kérdésről két formában sza­vaztak, tehát ha állító formában szavaztak róla, annak az ellenkező oldaláról is szavaz­ni kell. Amennyiben most ez nem történik meg, akkor véleménye szerint érvénytelen az a szavazat, amit most hoztak.

Elnök: ezzel kapcsolatos indítvány nem hangzott eL más esetben azért kell több­ször szavazniuk, mert tartalmilag eltérő módosításokról van szó. Csupán tévedés, hogy nem szavaztak Király László indítványáról is.

dr. Beluszky Pál (SZDSZ): felhívja a figyelmet arra, hogy ezek szerint két egy­másnak ellentétes határozatot hoztak, kiegészítve azzal, hogy az ilyen esetekben to­vábbi egyeztetés szükséges a bizottság és kerület részéről.

Elnök: nem hoztak egymásnak ellentétes határozatokat, mert arra, hogy az ilyen esetekben a bizottság és a kerület egyeztetése szükséges, még nem határozat formájá­ban döntöttek, csak elhangzott. Dr. Szabó Lajos Mátyás indítványát a Szakasits-szobor megtartására vonatkozóan szavazásra teszi fel.

Határozat: 1255/1991

A Fővárosi Közgyűlés dr. Szabó Lajos Mátyás módosító indítványával – a XI. ker. Szakasits szobor megtartásával – nem ért egyet. (3 igen, 39 ellenszavazat, 9 tar­tózkodás.)

Elnök a bizottság javaslatát, amely a Szakasits-szobor eltávolítására vonatkozik, szavazásra teszi fel.

Határozat: 1256/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért a XI. ker. Etele u., Marton László: Szakasits- szobor lebontásával. (41 igen, 0 ellenszavazat, 10 tartózkodás.)

Elnök: a XIII. ker. Béke tér, Felszabadulási emlékműmegtartását javasolja a kerü­let, a bizottság pedig a lebontását.

Előadó: a kerület véleményét csupán egy osztályvezetői levél képviseli, a legki­sebb legitimációt képviseli a kerületek közül. A bizottság viszont a szobor lebontását javasolja.

Elnök a bizottság javaslatát teszi fel szavazásra, amely a szobor lebontását indít­ványozza.

Határozat: 1257/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért a XIII. ker. Béke tér, Kalló Viktor: Felszabadulási em­lékmű bontásával. (49 igen, 0 ellenszavazat, 3 tartózkodás.)

Elnök a XIV. ker. Dózsa György út, Kiss István: Tanácsköztársasági emlékmű megtartását javasolta dr. Szabó Lajos Mátyás.

Előadó: a bizottság a szobor politikai tartalmára, valamint tekintettel arra, hogy van egy elfogadott határozat a IV. kerületben lévő Tanácsköztársasági emlékmű fenn­maradására, ezt bontásra javasolja.

Elnök: dr. Szabó Lajos Mátyás indítványát szavazásra teszi fel.

Határozat: 1258/1991

A Fővárosi Közgyűlés dr. Szabó Lajos Mátyás indítványát, amely a XIV. ker. Dózsa György út, Tanácsköztársasági emlékmű megtartására vonatkozik, nem fogadja el (3 igen, 35 ellensza­vazat, 9 tartózkodás.)

Elnök: a bizottság javaslatát teszi fel szavazásra, amely az emlékmű eltávolítására vonatko­zik.

Határozat: 1259/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért a XIV. ker. Dózsa György út, Kiss István: Tanácsköztársasági emlékmű bontásával. (37 igen, 3 ellenszavazat, 8 tartózkodás.)

Elnök: a XVI. ker. Jókai u. 4. Konyoresik János Ülő munkás szobrát a kerület bontásra, a bizottság megtartani javasolja.

Előadó: a bizottság úgy ítélte meg, hogy semmiféle politikai tartalma nincs a szobornak, ezért megtartását javasolja.

Elnök: szavazásra teszi föl az Ülő munkás szobor bontását.

Határozat: 1260/1991

A Fővárosi Közgyűlés nem ért egyet a XVI. ker. Konyoresik János: „Ülő munkás szobor bontásával. (0 igen, 24 ellenszavazat, 24 tartózkodás.)

Elnök: a bizottság javaslatát teszi fel szavazásra, amely a szobor megtartására vonatkozik

Határozat: 1261/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért a XVI. ker. Konyoresik János: Ülő munkás szobor megtartásával. (39 igen, 0 ellenszavazat, 10 tartózkodás.)

Elnök: a XVII. ker. Rákoskert, Szovjet hősi emlékmű kérdésében eltérés van a kerület és a bizottság álláspontjában.

Előadó: a kerület változtatást javasol, azonban a feladat műszaki szempontból megoldhatatlan. A bizottság a szobor lebontását és a szovjet temetőbe való átvite­lét javasolja.

Elnök: a bizottság javaslatát – az emlékmű lebontását és a szovjet hősi sírkert­be való átvitelét – teszi fel szavazásra.

Határozat: 1262/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért a XVII. ker. Rákoskert, Szovjet hősi emlékmű le­bontásával és a szovjet hősi sírkertbe történő áthelyezésével. (31 igen, 0 ellensza­vazat, 15 tartózkodás.)

Elnök: a XVIII. ker. Mikus Sándor: Steinmetz kapitány szobrával kapcsolato­san módosító indítvány érkezett. Dr. Rubovszky György a szobor eltávolítását ja­vasolja, Király László pedig eltávolítását és emléktábla elhelyezését. A bizottság nem javasol változtatást.

Előadó: nem kíván hozzászólni.

Elnök: Király László módosító indítványát teszi fel szavazásra.

Határozat: 1263/1991

A Fővárosi Közgyűlés egyetért Király László módosító indítványával, a XVIII. ker. Steinmetz kapitány szobrának eltávolításával és emléktábla elhelyezésével. (27 igen, 13 ellenszavazat, 11 tartózkodás.)

Elnök: a határozati javaslat 1. pontját teszi fel szavazásra.

Határozat: 1264/1991

A Fővárosi Közgyűlés úgy dönt, hogy a jegyzékben szereplő politikai tartalmú köztéri alkotások sorsa az ülésen elhangzott módosítások figyelembevételével kerüljön rende­zésre. (38 igen, 3 ellenszavazat, 12 tartózkodás.) Határidő: 1992. december 31. Felelős: dr. MarschaU Miklós főpolgármester-he­lyettes, dr. Szegvári Péter főjegyző.

Elnök: a határozati javaslat 2. pontját teszi fel szavazásra.

Határozat: 1265/1991

A Fővárosi Közgyűlés a megvalósításhoz szükséges költségkeretet a Fővárosi Közgyűlés 1992-es költségvetésében biztosítja. (35 igen, 15 ellenszavazat, 4 tar­tózkodás.) Határidő: 1992-es költségvetés elfogadása. Felelős: Székely Gábor főpolgármester-helyettes.

Elnök: a határozati javaslat módosított 3 pontját együttesen szavazásra teszi fel.

Határozat: 1266/1991

A Fővárosi közgyűlés

a) megbízza az illetékes főpolgármesterhelyettest és a Kulturális Bizottsá­got, hogy a Budapest Galéria útján a jegyzékben szereplő művek lebontásáról kivitelezői pályázat útján gondoskodjon. Határidő: a pályázaté: a Közgyűlés döntésétől folyamatos; a bontásoké: 1992. december 31. Felelős: dr. Marschall Miklós főpolgármester-helyettes, dr. Baán László, a Kulturális Bizottság elnöke.

b) megbízza a főpolgármester-helyettest, a Kulturális Bizottság elnökét és a Buda­pest Galéria főigazgatóját, hogy a lebontott szobrok számára szoborpark létesítéséhez szükséges intézkedéseket tegyék meg. Határidő: 1992. december 31. Felelős: dr. Mars­chall Miklós főpolgármester-helyettes, dr. Baán László a Kulturális Bizottság elnöke, Zsigmond Attila, a Budapest Galéria Főigazgatója.

c) megbízza a főpolgármester-helyettest, a Kulturális Bizottság elnökét és a Temetke­zési Intézet igazgatóját, hogy a szovjet hősi emlékművek halottainak temető kerti elhelye­zését, szovjet emlékhely kialakítását tervpályázat keretében oldja meg, figyelembe véve a társadalmi szervezetek, egyesületek, továbbá az állampolgárok felajánlásait. Határidő: 1992. december 31. Felelős: dr. Marschall Miklós főpolgármester-helyettes, dr. Baán László, a Kulturális Bizottság elnöke, Ladányi Jenő igazgató – Fővárosi Temetkezési Intézet. (43 igen, 0 ellenszavazat, 7 tartózkodás.)

[…]

A napirend 5. pontja: Javaslat a Nemzeti Emlékhely Alapítvány támogatására. Előadó: dr. Baán László, a Kulturális Bizottság elnöke. Hozzászólók dr. Soós László, Demeter Ervin, Vargha Márton.

dr. Soós László (MDF): emlékeztetőül elmondja, hogy az elmúlt Közgyűlés ülésén ismertette azt a levelet, melyet három volt 1956-os halálraítélt küldött a főpolgármester úrnak. E kezdeményezésre terjesztette elő indítványát, hogy az 1956-os Alapítvány ré­szére a Közgyűlés a költségvetéséből 2 millió Ft-ot biztosítson az emlékmű megvalósításá­hoz. Kéri, hogy a javaslatát támogassa a képviselőtestület.

Előadó: ismerteti, hogy a bizottság számára nem volt teljesen egyértelmű, hogy az indítványban megjelölt 2 millió Ft támogatást dr. Soós László képviselő a már jóváhagyott költségkeretből, vagy pedig plusz 2 millió Ft költségkeret biztosítá­sából javasolja támogatásra. A bizottság úgy ítélte meg, hogy plusz 2 millió Ft költ­ségkeretről van szó. Mivel közvetlen nincs kulturális jellege az indítványnak, ezért nem érezte magát illetékesnek a Kulturális Bizottság az állásfoglalásra.

Demeter Ervin (MDF): szerint akkor még nem volt a döntés a Kulturális Bi­zottság hatáskörébe utalva, amikor az Alapítvány kérése ismertetésre került, il­letve a javaslat megszületett. Eredetileg arra az összegre gondoltak, de mivel a bizottság megjelölte, milyen célra kívánja felhasználni, így amellett más forrás­ból javasolják biztosítani ezt az összeget. Ezt tükrözi a határozati javaslatban megfogalmazott határidő megjelölése is, tudatosan 1992. március 31-e, hogy le­gyen lehetőség a jövő évi költségvetésben biztosítani, mivel nem tartja való­színűnek, hogy az 1991. évben erre lehetőség lesz.

Vargha Márton (SZDSZ): úgy gondolja, hogy a jövő évi költségvetés terhére az ilyen jellegű indítványok – ötletszerű és folyamatosan történő – előterjeszté­se nem hasznos az ügyek átgondolása szempontjából sem. Javasolja az előter­jesztőknek, hogy vonják vissza javaslatukat; amennyiben nem vonják vissza, akkor véleménye szerint legalább 45 szavazat szükséges hozzá, mivel 1992 költségvetéséről van szó.

Elnök: az eredeti határozati javaslatot szavazásra teszi fel.

Határozat: 1267/1991

A Fővárosi Közgyűlés az 1956-os forradalom emlékének megünneplésére fordítható 2 millió Ft-os költségvetési tétellel a Rákoskereszt Köztemető 301-es parcellájába készülő emlékművet, Jovanovics György alkotását támogatja. Fenti összeget átutalja a Nemzeti Emlékhely Alapítvány számlaszámára. (45 igen, 0 ellenszavazat, 0 tartózkodás.) Határidő: azonnal. Felelős: dr. Baán László el­nök, dr. Nagy Lajosné ügyosztályvezető. …

 

Jegyzet

* A jegyzőkönyvben végig hibásan: „Osztyapenkó". – Itt jegyezzük meg hogy tekintettel s szöveg doku­mentum jellegére, a nyilvánvaló elgépelések kijavításának, a pongyola központozás némi korrekciójának (és a legszükségesebb esetben egy-egy szögletes zárójelben feltüntetett pótlás beszúrásának) kivételévet nem állt módunkban kiküszöbölni a különböző megfogalmazásbeli és stilisztikai zökkenőket. (A szerk.)