Az GTF-folyamatban a Társadalmi Mozgalmak Közgyűlése a színtere annak, hogy alkalmat teremtsünk sokszínű társadalmi mozgalmaink találkozásának, hogy egyeztetett terv alapján közös harcot folytassunk a kapitalizmus, a férfiuralom, a rasszizmus, a diszkrimináció és az elnyomás minden formája ellen. Eddigi közös történetünk és tevékeny­ségünk eredményeként sikerült előrelépnünk, főként Latin-Amerikában, ahol fékezni tudtuk egyes neoliberális szövetségek létrejöttét, s konkrét alternatívákat dolgoztunk ki a szociálisan igazságos és a természetet tiszteletben tartó fejlődés érdekében.

Valamennyi földrész népeivel közösen harcolunk a tőke uralma ellen, amely a gazdasági növekedés és a politikai stabilitás csalóka ígéretei mögé rejtőzik.

Keresztúthoz érkeztünk: a retrográd és konzervatív erők meg akarják állítani a két éve a Magreb- és a Masrek-­térségben kitört felkelésekkel útjára indított folyamatokat, amelyek lehetővé tették a diktatúrák meg­döntését, és szembeszálltak a népekre erőltetett neoliberális rendszerrel. E felkelések a világ minden kontinensére átterjedtek, „felháborodást" váltottak ki, s ösztönözték a közösségi terek elfoglalását.

A népek világszerte szenvednek a kapitalizmus súlyosbodó válságának hatásaitól. A kapitalizmus ügynökei (a bankok, transznacionális korpo­rációk, médiakonglomerátumok, nemzetközi intézmények és kormányok – a neoliberalizmus cinkosai) intervencionista és neokolonialista politikát folytatnak, hogy növeljék profitjukat.

Háborúk, katonai megszállások, neoliberális szabadkereskedelmi egyezmények s különböző „megszorító intézkedések" gazdasági cso­magokká állnak össze, magánkézbe adva a közjavakat és a közszol­gáltatásokat, megnyirbálva a béreket és a megszerzett jogokat, növelve a munkanélküliséget és a nőkre nehezedő terheket, s elpusztítva a természeti értékeket.

Ez a fajta politika az Észak gazdag országait is sújtja, fokozza a mig­rációt, a kényszerű áttelepülést, a kilakoltatásokat, az eladósodást és a társadalmi egyenlőtlenségeket, miként Görögországban, Cipruson, Portugáliában, Olaszországban, Írországban és Spanyolországban történt. E politika erősíti a konzervativizmust s a nők teste és élete feletti ellenőrzést. Megkísérli ránk erőltetni a „zöld gazdaságot" mint a környezeti és élelmiszerválság megoldását, amely valójában nemcsak súlyosbítja a problémát, hanem az élet és a természet áruvá tételéhez, privatizálásához és pénzügyi érdekek alá vetéséhez vezet.

Elítéljük a fellázadt népekkel szembeni fokozódó erőszakot, a társadal­mi mozgalmak vezetőinek meggyilkolását, küzdelmünk és javaslataink kriminalizálását!

Kijelentjük, hogy a népeknek nem szabad tovább fizetniük a válsá­gért, s hogy nincs kiút a válságból a tőkés rendszer keretein belül! Itt, Tuniszban megszilárdítjuk elkötelezettségünket, hogy közös stratégiát dolgozzunk ki a kapitalizmus elleni harcban. Társadalmi mozgalmaink szószólóiként a következő célokért küzdünk:

Harcolunk a transznacionális társaságok és a pénzügyi intézmények (az IMF, a Világbank és a WTO) ellen, amelyek a kapitalista rendszer első számú ügynökei, privatizálják az életet, a közszolgáltatásokat és az olyan közjavakat, mint a víz, a föld, a vetőmagok és az ásványi kincsek. Háborúkat szítanak, és megsértik az emberi jogokat. A transznacionális társaságok a környezetet kizsákmányoló tevékenységeket folytatnak, s ezzel veszélyeztetik az életet és a természetet, kiszipolyozzák földjeinket, genetikailag módosított vetőmagokat és élelmiszereket állítanak elő, megfosztják az embereket az élelemhez való joguktól és megsemmisítik a biológiai sokféleséget.

Küzdünk a törvénytelen és szégyenletes adósságok eltörléséért, ame­lyek ma a népek feletti uralom, az elnyomás, a gazdasági és pénzügyi kényszer globális eszközei. Elutasítjuk a szabadkereskedelmi megálla­podásokat, amelyeket az Egyesült Államok és a transznacionális válla­latok kényszerítenek ki. Azt állítjuk, hogy lehetséges másfajta, a népből sarjadó s a nép érdekeit szolgáló globalizáció, amely minden emberi lény szolidaritásán és szabad mozgásán alapul.

Harcolunk a klimatikus igazságosságért és az élelmiszer-önrendelke­zésért, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a globális éghajlatváltozás a kapitalista termelési, elosztási és fogyasztási rendszer terméke.

A transznacionális vállalatok, a nemzetközi pénzügyi intézmények és az őket kiszolgáló kormányok nem hajlandók csökkenteni a melegház­hatású gázok mennyiségét. Elvetjük az ún. „zöld gazdaságot" és a klímaválság olyan hamis megoldásait, mint a bioüzemanyag-­gyártás, a genetikailag módosított szervezetek előállítása, a geo-engineering, vagy a karbongázok piacán az afféle eljárásokat, mint pl. a REDD (Reducing Emissions from Deforestation and Forest Degradation = az erdőirtásból és az erdőrombolásból adódó kibocsátás csökkentése). Ezek a módsze­rek a haladás hamis ígéreteivel hálózzák be az elnyomorított népeket, miközben privatizálják és áruba bocsátják az erdőket és a földeket, amelyeken e népek évezredek óta élnek.

Védelmünkbe vesszük az élelmiszer-önrendelkezést, és támogatjuk a fenntartható paraszti mezőgazdaságot, amely valódi megoldás az élelmi­szer- és klímaválságra, s ezen túlmenően magában foglalja a hozzáférést a földhöz mindenki számára, aki dolgozik rajta. Ezért felhívást teszünk közzé a tömegek mozgósítására a földrablás leállítása és a parasztok helyi harcainak támogatása érdekében!

Harcolunk a nőkkel szembeni erőszak ellen, amely rendszeressé vált a katonai megszállás alatt álló területeken, de az olyan nőket érő erőszak ellen is, akiket a társadalmi harcokban való részvételük miatt kriminalizál­nak. Küzdünk a nőkkel szemben elkövetett családon belüli és szexuális erőszak ellen, ami akkor sújtja őket, ha nem ismerik el önrendelkezéshez való jogukat testükkel és szellemükkel kapcsolatban, tárgyaknak vagy áruknak tekintik őket. Szembeszállunk a nőkkel, lányokkal és fiúkkal folytatott kereskedelemmel.

Védelmezzük a szexuális sokféleséget, a nemi önmeghatározás jogát, és ellenezzük a homofóbia és a szexuális erőszak minden válfaját.

Harcolunk a békéért, a háború, a gyarmatosítás, a megszállás és földjeink militarizálása ellen. Elítéljük az emberi jogok védelméről és a fundamentalizmus elleni harcról szóló hamis beszédet, amellyel gyakran olyan katonai megszállásokat indokolnak, mint ami Haitin, Líbiában, Maliban és Szíriában tapasztalható. Védjük a népek szuverenitáshoz és önrendelkezéshez való jogát Palesztinában, Nyugat-Szaharában és Kurdisztánban.

Elítéljük idegen katonai támaszpontok létesítését, amelyek konfliktu­sok szítását, a természeti erőforrások feletti uralmat s azok kirablását, valamint diktatúrák támogatását szolgálják a különböző országokban.

Küzdünk a szakszervezetek, a társadalmi mozgalmak, a civil egyesü­letek és a békés ellenállás más formáinak szervezkedési szabadságáért.