Antal Attila bejegyzései

Krausz Tamás: TGM Antitézise

Tamás Gáspár Miklós rendkívüli műveltséggel nyűgözi le még a marxizmust egyáltalán nem ismerő, sőt az azt elutasító értelmiségi olvasóit is. Bálint György óta alighanem a legjobb baloldali, saját műfajt alkotó, elméleti publicistánk. Új tanulmánykötetében nagy erudícióval, utolérhetetlen stílusban és nyelvezettel, (történet)filozófiai tudással és olvasottsággal fejti ki nézeteit a világ és benne Magyarország „állásáról”, az élet értelméről. TGM e könyvében nem napi politikai elemzéseit teszi közzé, amelyeket sokan jól ismernek a sajtóból, hanem tematikai és időbeli  értelemben is különféle filozófiai-elméleti  írásait publikálja, amelyek egy része még nem jelent meg magyarul. A kötet nem egyszerűen reprezentálja TGM munkásságát, hanem ott van benne az egész TGM a maga teljes egyéniségével, szellemiségével, intellektuális történetével. „Mindhárom” TGM, mint művének egymásra épülő, együtt élő, egymásba kapcsolódó rétegei ott munkálnak a könyv szinte minden oldalán. Mintha a 90-es évek második felének TGM-je, vagyis a baloldali-marxista fordulata utáni TGM magával vinné a korábbi, a rendszerváltó, azaz a konzervatív-liberális TGM-et és a fiatalkori „anarcho-kommunista” TGM-et. A „három TGM” mellékesen módot ad arra is, hogy az értelmiségiek szélesebb, még komoly publicisztikát olvasó csoportjai egyben lássák TGM-et mint gondolkodót.

Bővebben…

Szigeti Péter: Kommentárok marxista teljesítményekhez: TGM és Wiener György

Komoly szellemi produktumok születtek és születnek napjainkban is a marxista hagyományhoz kapcsolódóan, mégpedig azt elevenen alkalmazóan, továbbfejlesztően. Néha különös módon. Fényesen bizonyítva, hogy ez az irányzat életképes, immáron 175 éve, ha mondjuk a Német ideológiától (1845) vesszük létezőnek – igaz, ez esetben osztanánk Luis Althusser episztemológiai cezúráját, amely a törésvonalat a fiatal és az érett Marx között ebben a – Marx és Engels által közösen írt – munkában látta. Wiener György, sokakhoz hasonlóan, mindenesetre alkalmaz ebből és a cezúra előtti művekből is elméleti belátásokat a helyi kommunizmusok lehetetlenségéről, noha tudja, hogy Engels nem igazán sajnálkozott azon, hogy e munka kéziratban maradt, mondván, azt nyugodtan átadhatják az „egerek rágcsáló bírálatának” – mivel a materialista történelemfelfogás kifejtése később, magasabb szinten, más munkáikban acélozottabban fogalmazódott meg. A Kommunista kiáltvány, amelyet – Max Webertől és Talcott Parsonstól eltérően[i] – Tamás Gáspár Miklós nem sokra tart, mondván, hogy nem a társadalomtörténet, hanem csak a kapitalizmus története osztályharcok története, sokaknál, éppen remek irodalmi stílusa, közérthetősége és mozgalmi-stratégiai jelentősége miatt jelölhet kiindulópontot. Tegyük hozzá: ez a munka sem tartalmazza még a társadalmi formák marxi elméletét, melyet Wiener empirikus kapitalizmuskutatással visz tovább és aktualizál, éspedig a tőkés formáció meghaladásának előfeltételét vizsgálva.  Nos, ezen irányzat létezik: magam a marxi alapozású kritikai elmélet megnevezést kedvelem leginkább,[ii] mert minden vita, véleménykülönbség, szaktudományos megalapozás ellenére van olyan közös gondolati alap, vezérlőeszmék, amelyek összperspektívába állítása elkülöníti és saját arcúvá teszi a polgári filozófiától, ökonómiától, társadalom- és történelemfelfogástól a marxizmust. Ennek hosszú története a tematikai sokféleség és elemzési változatosság egysége,[iii] amelyik mégsem esik szét a rossz végtelenségben: akkor nem, ha princípiuma marad, hogy keresse a polgári világ meghaladásának történelmi lehetőségeit, éspedig a győzedelmeskedni látszó globális kapitalizmus korában is. Persze tudjuk, hogy a hazai rendszerváltók úgy tesznek, mintha a rendszerváltoztatással megszűnt volna a hegeli–marxi dialektika érvényessége. A hazai mainstream létvakságban szenvedő hanyagolása ellenére sem ez a helyzet, sem a nagyvilágban, sem idehaza, ahol az új nemzedékek orientálódásában érezhető a kapitalizmuskritikus és antikapitalista gondolkodás iránti növekvő érdeklődés. Hagyományos, neo- és posztmarxista formákban jelen lévő magyarázatok léteznek a fennállóról, arról, amely uralma alatt tart széles néprétegeket, társadalmi csoportokat, ifjúságot, munkásságot, nőket. Nemcsak az anyagi javak előállításának és elosztásának – ergo a primer életlehetőségeket meghatározó – osztályszintű egyenlőtlenségeinek újratermelésével, hanem kultúriparának, médiahálózatainak, gyakran alpári fogyasztói mitológiájának erejével. De így sem tud mindenkit pacifikálni. Ugyanis az ideológiai államapparátusok (Althusser)[iv] – egyházak, magán- és közoktatás, család, jog, politikai rendszer a pártjaival, szakszervezetek, információ (médiahatalom, kultúra, irodalom, képzőművészet, sport, stb.) – „erőszakkal páncélozott hegemóniája” (A. Gramsci) sem mindenható: élethelyzetek, -viszonyok keserű tapasztalatai, a szellem szabadsága, a művészetek ereje, a tudományos fel- és megismerés öröme szerencsére protest horizontokat nyit a status quóval szemben. Az elidegenedés – részleges leküzdése – az egyéni életvezetésen, orientáción is múlik: önmagunkkal és közvetlen interperszonális kapcsolatainkkal szembeni felelősségként. Világtörténelmileg nehezebb az ügy: sok-sok egyéni erőfeszítés sem vezethet át rendszerszintű áttöréshez. Az utópista felvilágosítók a nevelés erejében bíztak. A liberális emancipátorok a képzett és művelt emberfőktől várják  társadalmuk jobbítását, mégpedig a vezető elit jóvoltából. Harmadik megoldás, ha objektív feltételek és szubjektív aktorok együttesét képzeljük úgy, mint amely az önfelszabadításhoz vezethet el – Megváltó hiányában. Ahhoz a társadalmi anyagcsere-folyamat – a tőkés rendszer struktúra- és funkciófüggő – viszonyrendszerének meghaladása szükségeltetik. Lehetséges ez? Mikor, miáltal? Pesszimista credóik ellenére is ezekért érdemes foglalkoznunk Wiener György e számunkban olvasható tanulmányával és Tamás Gáspár Miklós Antitézis. Válogatott tanulmányok 2001–2020. (Pesti Kalligram, 2021) c. kötetének közel sem teljességre törekvő kommentálásával.

Bővebben…

Memorandum: The non-capitalist mixed economy as the antechamber of socialism

The non-capitalist mixed economy as the antechamber of
socialism
We are convinced that there is no solution to the structural crisis of capitalism (poverty, unemployment, violence, wars, inequality, exclusion, the destruction of the environment) within the capitalist system.
The alternative to capitalism can only be socialism, the world that goes “Beyond Capital” (István Mészáros) because we do not know any other social formation against the rule of capital. Our conference has been motivated by the practical
goal of facilitating the elaboration and realization of this alternative; to search for and utilize the historical and theoretical experiences of the global economic-social experiments and anti-capitalist organizations in the spirit of a transnational cooperation.
We conceive socialism as the lower phase of the self-governing social and economic order (Communism), which goes beyond the structures of market economy. It is a system of productive and consumer communities organized voluntarily from below, which is a new social organization, functioning without the tutelage of either the bureaucratically organized state or capital. However,
socialism cannot be “introduced” from above. The alternative economic and managerial forms, which surpassed capitalism have accumulated rich experiences in all regions of the world. The essence of this search for alternatives is that we can now see the frames of a third road (tertium datur – György Lukács) between “Stalinism” and capitalism. This “surpassing” consists of three, interrelated stages.
1. We have to support everywhere the unfolding of humanist social mass movements, which pave the way for the collective property and the collective economic forms in all aeras of human life, of course, primarily in the field of production and consumption.
2. Parallel to the establishment of the political-power conditions, which have to be fought out, a multisectoral mixed economy can be created, where the market, the state-controlled and the communitarian sectors as economic forms coexist by simultaneously supplementing each other and competing
with each other. In the spirit of democratic planning, the state, which is controlled socially, “from below” supports the islands of socialism, the voluntarily organized cooperatives, which produce and consume according to their own needs and capabilities.
3. Capitalism never collapses by itself. Therefore, it is of crucial significance to develop and strengthen the collective property both nationally and internationally because capital has historically destroyed all initiatives based on non-private property. Historical experiences, the experiences of the collapse of the state socialist regimes show that workers defend only those regimes, where the producers directly control the collective property. Such economic sector is the economic, political and social precondition of the creation of socialism. Its functioning also serves as a cultural and educational school: the producers are forced to learn how to
evolve their skills and talents and they get used to the coordination of their common activities, the responsible cooperation.
Budapest, 23 June 2021
The memorandum can be signed and shortly commented via sending an email to the following address: eszmelet1989@gmail.com 

Nyilatkozat: A nem kapitalista vegyesgazdaság mint a szocializmus előszobája

A nem kapitalista vegyesgazdaság mint a szocializmus
előszobája
Meg vagyunk győződve arról, hogy a kapitalizmus strukturális
válságára (szegénység, munkanélküliség, erőszak, háborúk,
egyenlőtlenség, kirekesztettség, környezetpusztítás) a
kapitalista rendszeren belül nincs megoldás.
A kapitalizmus alternatíváját az emberiség történetében csak a
szocializmus, a „Tőkén túl” (Mészáros István) világa
képezheti – mivel a tőke uralmával szemben nem bukkant fel
más lehetőség. Konferenciánkat azzal a gyakorlati céllal
hívtuk össze, hogy e lehetőség valóra váltását közelebb
hozzuk; hogy a globális együttműködés szellemében
felkutassuk és felhasználjuk a világszerte létrejött gazdasági-
társadalmi kísérletek, tőkeellenes szervezetek történelmi és
elméleti tapasztalatait.
Felfogásunk szerint a szocializmus az önkormányzó társadalmi
és gazdasági rend (kommunizmus) alsó fázisa, túllépett a
piacgazdálkodás struktúráin, önkéntesen szerveződő termelői
és fogyasztói közösségek rendszere, amely a bürokratikusan
centralizált állam és a tőke gyámkodása nélküli
társadalomszerveződés. Ám a szocializmust határozatilag
„bevezetni” nem lehet.
A kapitalizmuson túllépő alternatív gazdálkodási formák a
világrendszer minden régiójában gazdag tapasztalatokat
halmoztak fel. Ezeknek az útkereséseknek a lényege abban áll
ma, hogy kirajzolódtak a „sztálinizmus” és a kapitalizmus
között egy harmadik lehetőség (tertium datur – Lukács
György) keretei. Ez a „túllépés” elvben három, egymással
összekapcsolódó szakaszból áll.
1 Mindenütt támogatni kell a humanista társadalmi
tömegmozgalmak kibontakozását, amelyek utat nyitnak a
közösségi tulajdon és a közösségi gazdálkodási formák előtt
az élet minden területén, mindenekelőtt persze a termelés és a
fogyasztás terén.
2. A politikai-hatalmi feltételek kiharcolásával egyidőben
jöhet létre egy többszektorú vegyes gazdaság, amelyben a
piaci, az állami és a közösségi szektorok mint gazdálkodási
formák is egymás mellett léteznek – egymást kiegészítve és
egymással versengve. A társadalmilag, „alulról” ellenőrzött
állam a demokratikus tervgazdálkodásnak megfelelően
támogatja a szocializmus szigeteit, az önkéntes szövetkezeti
társulásokat, amelyek saját szükségleteik és képességeik
szerint termelnek és fogyasztanak.
3. A kapitalizmus magától sohasem omlik össze. Ezért döntő
jelentősége van a közösségi tulajdon kifejlesztésének nemzeti
és nemzetközi méretekben, mert a tőke minden nem
magántulajdonra épülő kezdeményezést tendenciájában
szétzúz. A történelmi tapasztalatok, az államszocialista
rendszerek összeomlásának tapasztalatai azt mutatják, hogy a
dolgozók csak az olyan rendszert védik meg, amelyben a
közösségi tulajdon felett a termelők gyakorolják a közvetlen
ellenőrzést. Egy ilyen gazdálkodási szektor a szocializmus
létrejöttének gazdasági, politikai és szociális feltétele.
Működése egyúttal kulturális és pedagógiai iskola is: a
termelésben résztvevők rákényszerülnek új személyes
képességeik kibontakoztatására, az önálló kezdeményezésre,
és hozzászoknak a közös tevékenységeik összehangolásához, a
felelős együttműködéshez.
Budapest, 2021. június 23.
A memorandumot a következő címre küldött e-maillel lehet aláírni és röviden kommentálni: eszmelet1989@gmail.com

129. SZÁM (2021. TAVASZ)

Arcok

Szigeti Péter: A velünk élő Engels Frigyes

A demokratikus szocializmus halvány esélye az egyedüli esélyünk. Leo Panitch és Bhaskar Sunkara beszélgetése

Analízis

Ropolyi László: Engels és a természet(tudományok) dialektikája

Marx és Engels nemcsak közösen művelt jelentős témákat, hanem olyan munkameg­osztás is létezett közöttük, amelyben a természetfilozófiai problémákat és a termé­szettudomány (a darwini evolúcióelmélet, a termodinamika, az energiamegmaradás) eredményeit Engels dolgozta fel. A szerző bemutatja, hogy az objektív dialektika ma is érvényes: új tudományos eredmények (a komplexitáskutatás, az emergencia jelenségei, a káoszelmélet) és a marxista tudományfilozófia egyaránt azt igazol­ják, hogy a dialektika érvényessége a megismerésen túl ontológiai: kategóriái létezésmeghatározások. Így a természeti lét totalitását alkotó komplexitások is identitással, szerkezettel és változékonysággal rendelkeznek: az azonosság és nem-azonosság azonosságával.

Michael Savvas: Amerika: az utolsó utáni pillanat. A 2020. novemberi választások az Egyesült Államokban

A novemberi választás újfent rávilágított az amerikai polgári demokrácia előrehala­dott bomlására, a társadalom és az uralkodó osztály végletes megosztottságára. Az amerikai gazdasági és politikai válság a végső stádiumába ért globális kapitalizmus destabilizálódásának egy mozzanata . A Biden-adminisztrációtól csupán a zsákutcás birodalmi politika más eszközökkel való folytatása várható, így eljött az ideje, hogy az elégedetlen, baloldali irányban tájékozódó tömegek leváljanak a Demokrata Párt szekértáboráról.

Tényről tényre

Salvatore Engel-Di Mauro: A kapitalizmus több száz millió áldozata és az anti­kommunizmus

A tanulmány az antikommunista mítoszok mechanizmusait, a „tömeggyilkos kommunizmus” ideológiai konstruálásának módszerét alkalmazza a kapitalizmus történetére. A szerző, mellőzve a társadalmakon belüli erőszak rendszerimmanens érvényesülését, a huszadik századi háborúk globális elemzése alapján megmutatja: a kapitalizmus pusztításai össze nem hasonlíthatók a különben szintén kritizálandó államszocializmus rombolásaival. A cikk nemcsak a történelmi aránytalanságokat mutatja meg, hanem feltárja a politikai összefüggéseket is, amik mentén a baloldal egy része is a kapitalizmus apologétájává válik, midőn a szocializmus gazdag történeti formaváltozatait azonosítja sztálinizmussal.

Tütő László: „…hogy a profit ne csináljon a szegénységből nyomort” – sőt, tömeghalált. A világ, ahol élünk.

Csokoládét és banánt majszolunk. Vásároljuk a ruhaipar, játékipar, gyógyszeripar termékeit. Autókázunk és nyomogatjuk a mobiltelefonunkat. Jól érezzük magunkat fogyasztóként. A márkacégekkel foglalkozó könyv fellebbenti, hogy miben válunk társtettesekké kellemes fogyasztásainkkal.

Történelem

Fjodor Szinyicin: A szovjet katonai hatóságok intézkedései a (magyar) polgári lakosság jogainak védelmében, 1944–1945

Az orosz történész felvázolja a szovjet jogi-politikai hátteret, amely a Vörös Hadse­regnek az európai civil lakossághoz való viszonyát szabályozta 1944–45-ben. A cikk a magyarországi felszabadító harcok során elkövetett bűncselekmények történeti vizsgálatát levéltári dokumentumok alapján végzi el – magyar nyelvterületen, orosz­országi dokumentumok alapján ez az első ilyen kísérlet. A szerző felhívja a figyelmet a források szubjektivista felhasználásának veszélyeire, s a végre megnyitott oroszországi levéltárak anyagainak kutatására ösztönöz.

Olvasójel

Igari Léna: Őrizd meg a leveleim! A holokausztkutatásról a Szovjetunióban és a mai Oroszországban.

Barát Endre: „A vízzel való érintkezés mindig újjáéledést jelent.” Éber Márk Áron: A csepp. A félperifériás magyar társadalom osztályszerkezete. Budapest, Napvilág Kiadó, 2020.

Asztal körül

Forradalmak Rojavától Washingtonig. Online konferencia, 2020. december 10–11. Történelmi háttér – Lugosi Győző; Összefoglalás – Barta Tamás, Hortobágyi Anna, Rosenfeld Annajuli és Somogyi Péter

Változatok egy témára

Pinar Dinc: A kurd mozgalom és az Észak-szíriai Demokratikus Föderáció. Alternatíva a (nemzet)állami modellel szemben?

A szerző szerint, a kurd felszabadítási mozgalom immár elfogadja, sőt, támogatja az észak-szíriai etnikai, vallási, nyelvi „szingularitásokat”, közös cselekvésre szólítva fel őket. Rojava – egyfelől – egy olyan új társadalmi modellt képvisel, amely demokra­tikus autonómián, környezeti fenntarthatóságon és a nemek közötti egyenlőségen alapul, másfelől azonban működésében – amiatt, hogy a Kurd Munkáspárt paradig­maváltása még mindig túlságosan kötődik Abdullah Öcalan személyi kultuszához – napjainkban is tetten érhető a kurd identitás egyoldalú (túl)hangsúlyozása.

Marcel Cartier: „Jineológia”: a nők felszabadításának tudománya a kurd moz­galomban

A szerző fiatal baloldali újságíró, aktivista és hip-hop művész, aki ellátogat Rojavába, hogy első kézből szerezzen tapasztalatokat az észak-szíriai bázisdemokratikus, ökoszocialista-feminista forradalom eredményeiről, különös tekintettel a nők ön­felszabadításának elméletére és gyakorlatára.

Interjú

A rojavai forradalmat a nők fogják megvédeni. Interjú Zeynep Efrînnel, a Női Védelmi Egységek (YPJ) parancsnokával.

Tromf

Tütő László: Érdemes-e feltalálni a spanyolviaszt?

Mostanában gyakran találkozunk megalapozatlan kijelentésekkel a nyilvánosság területén. Nemcsak véleményalkotásokban, hanem tényközlésekben is tapasztalható összevissza beszéd. A valóság által kevéssé befolyásolt tudomány is kezd polgárjogot nyerni. Az írás egy ilyen látványos hamisítás cáfolata.

Dokumentum

Megújul a Társadalmi Világfórum – Benyik Mátyás