Az Önkormányzati Mozgalom

A munkás Önkormányzati Mozgalom létrejötte és létrehozásának motívumai.

Napjainkban alig van olyan társadalmi és politikai szervezet Magyar­országon, amely ne hivatkozna az önkormányzat szükségességére. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy különböző önkormányzati elkép­zelések hívei, képviselői 1989. június 30-án – nézeteik egybevetése és a gyakorlati lehetőségek megvitatása céljából – eszmecserére gyűltek össze. A kezdeményezés aktualitásának érzékeltetése és szándékainak bemutatása érdekében idézünk a meghívó szövegéből:

„Magyarország számára jelenleg talán a legfontosabb kérdés, hogy összekapcsolódhat-e gyakorlatilag a humanizmus a haté­kony gazdálkodással, a szociális biztonság a gazdasági raciona­litással? Megfér-e egymással az európai kultúra e két öröksége? A demokratikus hagyomány – felismerve az emberben, az emberek tömegeinek érdekeltségében, kezdeményező képességében, önszervezésében rejlő gazdasági energiákat – mindig igennel válaszolt erre a kérdésre.

Magyarországon megkezdődött a politikai élet pluralizálódása, ami feltétlenül előrelépés a korábbi időszakhoz képest. A politikai hatalom újraelosztásáért folyó küzdelmek azonban jelentős mérték­ben elterelték a figyelmet egy másik – valószínűleg még döntőbb – kérdésről: arról, hogy minden politikai demokratizálási kísérlet inga­tag talajra épül, ha nem tud a lakosság széles tömegeinek tevőleges érdeklődésére, gazdasági és társadalmi aktivitására, öntevékenysé­gére támaszkodni. Ezért is lenne fontos feladat a munkahelyi és a lakóhelyi önkormányzat különböző lehetőségeinek elméleti felmuta­tása, a működőképes formák gyakorlati megtalálása, és a már létező kísérletek támogatása.

A jelenlegi hatalmi harcok idején fennáll az a veszély, hogy a politikailag aktív társadalmi törekvések közül éppen azok szorul­nak háttérbe, amelyek a legmélyebb átalakításokat szorgalmaz­zák: a humánum és a gazdasági hatékonyság összekapcsolásának, illetve a társadalmi önkormányzatnak a lehetőségeit kereső és a lehe­tőségeket megvalósítani szándékozó csoportok elképzelései a peri­fériára kerülnek. Ilyen körülmények között kezdeményezünk – divatos kifejezéssel – egy kerekasztal-megbeszélést, amelyre olyan magán­személyek kapnak meghívást, akik világnézettől és pártállástól füg­getlenül – ismereteink szerint – rokonszenveznek az önkormányzati megoldások valamilyen változatával. A kezdeményezés célja olyan fórumot teremteni, amelynek idővel feladata lehetne a legkülön­bözőbb önigazgató, önszervező, önkormányzati kezdeményezé­seknek és csoportoknak ötleteket, elméleti és politikai tanácso­kat adni, illetve – ha erre mód nyílik – gyakorlati támogatásban része­síteni őket."

1347_02_NK01.jpg

(Felvégi Andrea fotója)

Az önkormányzatok és a tulajdonreform viszonyát vizsgáló vitaindító tézisek szövegével érdemes teljes terjedelmében megismerkedni:

„Az utóbbi évek magyar gazdaságában, a sok negatív jelenség mel­lett egy sikeres kísérlettel is találkozunk. A teljesítmény ugrássze­rűen emelkedett olyan helyeken (autonóm munkacsoportok, belső vállalkozások stb.), ahol a dolgozók számára lehetővé tet­ték, hogy munkájuk megszervezéséről – vállalva az ebből adódó kockázatokat – maguk döntsenek. A teljesítmények látványos javu­lásában két tényező játszik meghatározó szerepet: a közvetlen anyagi érdekeltség, és – ami ennél is lényegesen fontosabb – az önálló akaratformálás, kezdeményezés, önszervezés lehetősége. Az említett példa fő tanulsága: ha dolgozói közösségek a munkahe­lyükön bármilyen csekély rendelkezési – és ebből fakadóan önszervezési – jogot kapnak, jelentősen oldódik az a munkafeladatokkal szem­beni érdektelenségük, amely a kiszolgáltatott és passzivitásra ítélt bérmunkás léttől lényegében elválaszthatatlan.

A bérmunkáslét és bérmunkástudat témaköréhez kapcsolódó fontos kérdés az állami tulajdon működtetésének gazdaságtalan vol­ta. Az állami tulajdon a bérmunkásoktól elkülönült, elválasztott monopoltulajdonként, végső fokon egyfajta magántulajdonként létezik. Annyiban különbözik a hagyományos magántulajdontól, hogy személytelen: a használatáról rendelkezők nem valódi tulajdo­nosok, ezért nem közvetlenül érdekeltek a gyarapításában. Már ré­gen megérett az idő a tulajdonreformra (az állami tulajdon radikális megreformálására). E reformnak biztosítania kellene a következőket:

  1. A tulajdon monopolizált jellegének a megszüntetését.
  2. A hosszú távú vagyonérdekeltséget (a felhalmozásban, a tulajdon gyarapításában való érdekeltséget).
  3. A dolgozóknak a jövedelemérdekeltségből adódó teljesítményér­dekeltségét.
  4. A dolgozók nem pusztán bérmunkásokként való alkalmazását, vagyis a tulajdonosi érdekeltségükben (ezért a tulajdonosi tuda­tukban) rejlő termelési lehetőségek hasznosítását.

Az eddig felvetett javaslatok közül egyik sem biztosítja mind a négy követelmény érvényesülését. A felmerült javaslatoknak két alap­típusa határolható el egymástól: az állami tulajdon hatékonyságának javítását, illetve valamilyen csoporttulajdonná emelő átalakítását szorgalmazó javaslatoké. Vegyük sorra – a puszta felsorolás szintjén – a főbb elképzeléstípusokat.

I. Csoporttulajdon

  1. Az állami tulajdon (földterület és üzem) helyi tanácsi tulajdonba adása. Az adott területen található vállalatok hasznosításáról – figyelembe véve a környezetvédelmi szempontokat – a helyi lakos­ság dönt.
  2. Az állami vállalatok átadása az ott dolgozók tulajdonába.
  3. A vállalati dolgozók pusztán bérmunkásokból részvénytulajdono­sokká tétele.

II. Állami, nemzeti, társadalmi tulajdon

  1. Az állami vállalatok bérbe adása a dolgozóknak, akik a nyereség egy részét – a hosszú távú vagyonérdekeltséget biztosítandó – személyre szóló vagyonjegy formájában kapják.
  2. A vagyonkezelői és a munkavállalói funkció szétválasztása. Külön szervezet jön létre, amely a vagyon gyarapítására szakoso­dik, a munkavállalók pedig továbbra is bérmunkásokként dolgoz­nak.

Elsősorban az alábbi kérdéseken lenne érdemes elgondolkodni. Van-e gyakorlati lehetőség az említett négy szempont (dolgozói ön­szervezés, nem monopolizált tulajdon, jövedelemérdekeltség, vagyonérdekeltség) egyidejű érvényesítésére? Ahol erre nincs mód, ott melyek a dolgozók és a nemzetgazdaság eltérő törekvéseinek együtt­élése számára a legoptimálisabb megoldások?"

 1347_02_NK02.jpg

(Felvégi Andrea fotója)

A tanácskozás felkért előadói 15-20 percben vázolták saját álláspont­jukat az önkormányzat és a tulajdonreform összekapcsolásának lehe­tőségeiről, és más – a kérdéskörrel közvetetten érintkező – témákról. Az előadásokban és az azt követő vitában két alapkoncepció körvo­nalazódott. Az egyik szerint az állami monopoltulajdon társadalmasí­tásának legreálisabb gyakorlati útja, ha a lakóhelyi közösségek tulaj­donába kerülnek nemcsak az általuk használt földterületek (a lakóhá­zakkal és a közösségi intézményekkel együtt), hanem az ott található gazdasági létesítmények (mezőgazdasági és ipari üzemek) is. A má­sik nézet hívei viszont azt tartották elengedhetetlennek, hogy a tulaj­donreform során valamilyen formában (általuk kifejtett különböző for­mákban) elsőbbséget élvezzen a közvetlen termelők tulajdonosi érdekeltségének kialakítása: puszta bérmunkásokból tulajdono­sokká tétele.

A véleménykülönbségek ellenére teljes egyetértés jött létre ab­ban, hogy szükséges az önkormányzati elképzelések egyeztetése, az ilyen törekvések gyakorlati támogatása, és az elszigetelt önkor­mányzati kísérletek koordinálása érdekében állandó fórumot, rendszeresen működő önálló szervezeteket kell létrehozni. Dön­tés született arról, hogy Önkormányzati Mozgalom néven új társa­dalmi szervezet alakul, amely összejöveteleit minden csütörtökön 17 órai kezdettel tartja a Vasas Ifjúsági Házban (Kőfaragó u. 12.). A meg­alakuláskor közzétett felhívásuk szövege a következő:

„Pártoktól és politikai szervezetektől független mozgalom alakult a munkahelyi és a lakóhelyi önkormányzatok támogatására. Várjuk mindazokat, akik törekvésünkkel rokonszenveznek. A hozzánk for­dulóknak szervezeti, közgazdasági, jogi segítséget nyújtunk, a kívánt helyen előadások tartására vállalkozunk.

A dolgozókhoz az alábbi felhívással fordulunk:

Ne mondjatok le munkahelyetek gazdálkodásának és vezetésének ellenőrzéséről!
Éljetek bátrabban jogaitokkal!
Ne engedjétek, hogy sorsotokról má­sok döntsenek!
Ne hagyjátok, hogy a tulajdonreform ürügyén félrevezessenek és kisemmizzenek benneteket! Az igazi tulajdonreform a dolgozó kollek­tívát teszi tulajdonossá!
Hogy tulajdonosi jogaitokat érvényesíthessétek, szervezzetek titkos és közvetlen választással munkahelyi bizottságokat, tanácsokat!"

 1347_02_NK03.jpg

Ózdi munkás (Felvégi Andrea fotója)

Július 13-i összejövetelén az Önkormányzati Mozgalom ideiglenes szervező bizottságot választott. A szervező bizottságban az Autonó­mia Csoport, a „Baloldali Alternatíva", a Szabad Demokraták Szövet­sége, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség tagjai, vala­mint minden szervezeten kívüli személyek kaptak helyet. A szervező bizottság az alábbi felhívással fordult a vállalatok, üzemek, szövetke­zetek dolgozóihoz:

„A magyar gazdaság jelenlegi katasztrofális helyzetében mindannyiunk létérdeke, hogy – politikai meggyőződésre és pártállásra való tekintet nélkül – változtassunk a helyzeten. A változás egyik első és legfontosabb feltétele, hogy megfelelő emberek legyenek a vállalatok élén: a dolgozók ítélete alapján távolítsák el mindazokat a vezetőket, akik csődbe vitték az irányításuk alá tartozó intézményt, vállalatot. Ugyanakkor kapjanak megerősítést azok, akikről az a vélemény ala­kult ki, hogy képesek megbirkózni a mostani feladatokkal. Ezért felhí­vással fordulunk a dolgozókhoz, hogy maguk döntsenek vezetőik al­kalmasságáról. Tartsanak titkos, általuk ellenőrzött bizalmi szava­zást, amelyen meggyőződnek arról, hogy mely vezetőket akarja me­neszteni, és melyeket akarja a helyén meghagyni a többség. Kény­szerítsék ki az alkalmatlan vezetők eltávolítását. Érjék el, hogy a megüresedett állásokat pályázat útján töltsék be. A pályázatok elbírá­lásáról az általuk választott munkahelyi bizottságok döntsenek."

Az önkormányzati Mozgalomnak még egy olyan kezdeményezését kell megemlíteni, amelyre sor került eddigi rövid fennállása során. Aláírásgyűjtési akciót indított az állami tulajdon kiárusítása ellen. A felhívás tiltakozik az ellen, hogy a kormány és intézményei a nép vagyonát képező üzemeket, gyárakat társadalmi beleegyezés nélkül eladják. Követeli az állami tulajdon társadalmi ellenőrzését. Szorgal­mazza, hogy a dolgozó kollektívák választott testületei vegyék át az üzemek tulajdonosi funkcióit.

Az aláírásgyűjtési kampányhoz több más szervezet is csatlako­zott.