Pors (1877-1944) az ukrán munkásmozgalom igen érdekes, eredeti figurája volt, akinek neve számos politikai ok következtében napjainkig ismeretlen maradt. A II. Internacionálé ortodoxiájából fakadó kényszereken kívüli elveket képviselt. A forradalom, a társadalmi és nemzeti-nemzetiségi törekvések összefüggésének problematikája állt érdeklődésének középpontjában, amely furcsa módon napjainkban ismét érdeklődésre tart számot.
Bár régóta hivatkozási pont, Mikola Pors1 szerepét, jelentőségét, az őt megillető helyet a mai napig nem ismerték fel sem az Ukrajna, sem a munkásmozgalom történetével foglalkozó kutatók.2 Pors – Leszek Kolakowski kifejezését használva – „a marxizmus aranykorában"3 élt, ám Kolakowski igencsak terjedelmes munkájában sem talál alkalmat arra, hogy nevét megemlítse. Pedig Pors nem volt jelentéktelen figurája az ukrán mozgalomnak, fontos és tipikus szerepet játszott mind az 1905-ös, mind az 1917-es forradalomban. Ivan L. Rudnyickij egyfelől „tehetségesnek" nevezi Porsot, ugyanakkor szükségesnek tartja megjegyezni, hogy más ukrán szocialistákhoz hasonlóan „ő sem tudta, hogyan lehet integrálni programjuk társadalmi-gazdasági és nemzeti aspektusait".4
Életrajzi adatok
Mikola Pors (1877-1944) középosztálybeli család gyermekeként a Poltavai kormányzóság Lubnyi nevű ősi városában született. Már diákként kapcsolatba került a szocializmussal, tanulmányozta többek között az orosz szocialisták, valamint Drahomanov genfi körének írásait.5 Jelentős hatással volt rá a német és az osztrák munkásmozgalom; első ízben 1900-ban járt Németországban, s ezt az utazást még számos további követte.6
Pors 1900-ban egyik alapítója volt az Ukrán Forradalmi Pártnak,7 és szervezőként is bizonyította képességeit, amikor számos pártsejtet hozott létre a Poltavai kormányzóságban. A lubnyi UFP egyik tagja így idézte fel emlékeit: „Kitűnő diák volt, és az ő irányítása alá tartozó fiatalabb forradalmi vezetőktől is megkövetelte, hogy sokat tanuljanak. És mi tanulmányoztuk az írországi Sinn Fein mozgalmat, s arra a következtetésre jutottunk, hogy az agrárterror nem jár a kívánatos eredményekkel, ezért utasítottuk a parasztjainkat, hogy ne rombolják szét a földesurak tulajdonát, és ne öljék meg őket. A következő tárgykör, amit tanulmányoztunk, a francia forradalom volt: ekkor pedig azt a tanulságot szűrtük le, hogy az orosz forradalom jellegét tekintve semmiben sem különbözik a franciaországi polgári forradalomtól. Ezen a ponton szembekerültünk az orosz szociálforradalmárok nézeteivel, mivel ők azt prédikálták, hogy ez a készülőben lévő forradalom Oroszországot az abszolutizmusból egyenesen a kommunizmusba vinné át, mintegy átlépve a tőkés fejlődési fokot. Ezen túl megismerkedtünk még másféle gazdasági és politikai kérdésekkel is (egyszeri adó, politikai gazdaságtan stb.). Megismerkedtünk továbbá a kultúra, az antropológia világtörténelmi feltételeivel, körülményeivel."8
A hatóságok Porsot börtönbüntetésre ítélték, melynek letöltése után 1904-től Kijevben kellett tartózkodnia, ahol a letartóztatások okozta vákuumban ő vette át az UFP vezetését.9 Porsnak feltett szándéka volt, hogy a pártot „az új irányvonalnak" megfelelően szervezze át. Ez azt jelentette, hogy nagyobb hangsúlyt helyeztek az elméleti oktatásra, a lenini „demokratikus centralizmus" elvén alapuló szilárdabb struktúrát építettek ki, továbbá lényeges szerepet kapott a szervezés nemzeti jellege, nagyobb hangsúly esett a nemzeti felszabadításra, valamint erőteljesebb lett a tiszta szociáldemokrata identitás és az ukrán munkásság felé forduló orientáció.10
Pors vezetése alatt az ukrán szociáldemokrata mozgalom beérett: az egyéni gondolkodók, kis csoportosulások és emigráns tendenciák az Ukrán Szociáldemokrata Munkáspárt megalakulásával 1905 decemberében, az UFP kongresszusán egységesültek; „ez volt az első olyan kongresszus, melyen az ukrán munkástömegek választotta delegátusok vettek részt", a párt mintegy hatezer tagot számlált.11 Az 1905-öt követő időszakban a többi párthoz hasonlóan az USZDMP is hanyatlásnak indult.12 Ez a korszak Pors kiemelkedően aktív elméleti periódusa volt, 1907-ben jelent meg Az autonómiáról, illetve az Ukrajna autonómiájáról című műve; utóbbi vált legismertebb írásává. 1910-ben az USZDMP új folyóirata, a Nas Holosz volt a terepe Pors és Vinnyicsenko szakításának, és ezt követően Pors felhagyott az USZDMP-ban végzett tevékenysé-gével.13
Az 1917. februári forradalmat követően Pors visszatért az USZDMP vezetésébe14 és a Központi Radába Vinnyicsenkóval együtt.15 Az Ukrán Népi Köztársaságban Pors munkaügyi miniszter volt, és a forradalom radikális balszárnyához tartozott. Ám ennek ellenére sem kötött egyetlen pillanatra sem alkut a nemzeti függetlenség kérdésében, és részben maga is felelős volt Kijev védelméért a szovjetorosz-ukrán háború idején. A direktórium korszakában Pors gyakorlatilag előzmények nélkül szakított korábbi meggyőződésével és elképzeléseivel. Amikor 1919 januárjában az USZDMP VI. kongresszusán szembehelyezkedett a Nezalezsnyiki (függetlenségiek)16 csoportjával, ez hideg zuhanyként érte a baloldaliakat, akik azt remélték, megnyerik Pors támogatását.17 Pors a direktórium nagyköveteként működött Berlinben 1919-től 1921-es elbocsátásáig, s az USZDMP-ben való tevékenysége természetesen lanyhult ebben a korszakban,18 bár szocialista orientációja megmaradt; 1923-ban ukránra fordította A tőkét.19 Végül Pors hátat fordított a politikának, visszavonult a magánéletbe, és a visszaemlékezéseit írta. 1943 novemberében berlini házát bombatalálat érte, archívuma megsemmisült, és 1944 áprilisában bekövetkezett haláláig nyomorúságos körülmények között élt.20
Az ukrán szociáldemokrácia és az autonóm Ukrajna
Pors fő műve, az Ukrajna autonómiájáról sok szempontból igyekezett betölteni azokat a hiányokat, mindenekelőtt az ukrán szociáldemokrácia elméleti színvonalának fejlesztését, melyekre 1904-ben hívta fel a figyelmet.21 Pors könyve legálisan jelent meg, bár fél szemét mindig a cenzúrán tartva, amolyan ezópusi nyelven írta meg.22 Ez viszont bizonyos mértékben korlátozta abban, hogy teljes egészében kifejtse forradalmi elképzeléseit. Ám kétségtelen, hogy az autonómiával kapcsolatos nézetei csakis forradalmiak lehettek a cári államhatalom szemében.
Porsnak a nemzeti kérdésről alkotott nézeteire jelentős hatással volt az osztrák szociáldemokrácia.23 Az Egyesült Osztrák Szocialista Párt 1897-es „wimbergi kongresszusán" az a döntés született, hogy a pártot hat nemzeti (az ukrán, a cseh, a lengyel, a német, az olasz és a szlovén) párt föderációs szervezetévé alakítják át, élén az egységes végrehajtó bizottsággal.24 Ezt követte a híres, 1899-es brnói kongresszus,25 ahol a többség által képviselt nézetet: az autonóm nemzetállamok demokratikus föderációját fogadták el. A határozat az alábbiakat fogalmazta meg:
- „Ausztriát a nemzetiségek demokratikus föderatív államává kell alakítani.
- A koronához történelmileg kapcsolódó területek helyett nemzeti alapon meghatározott, önkormányzó testületeket kell létrehozni, melyeknek a legitimációját és igazgatását azon nemzeti kamarák látják el, melyeket az egyetemes, egyenlő és közvetlen választójog alapján szerveznek meg.
- Egyazon nemzet minden egyes önkormányzó területe együttesen alkot nemzetileg egységes szervezetet, amely nemzeti ügyeit teljes egészében autonóm módon irányítja.
- A nemzeti kisebbségek jogait a birodalmi parlament által elfogadott specifikus törvény felügyeli. Nem ismerünk el semmiféle nemzeti privilégiumot, és ennélfogva elutasítjuk az államnyelv bevezetését: annak mértéke, mennyiben szükséges egyetlen közös kommunikációs nyelv, a birodalmi parlament hatáskörébe tartozó döntés."26
Az USZDMP alapító programja egyértelműen erre a politikára alapoz, amikor kimondja Ukrajna autonómiáját, önálló képviselőtestülettel (szejm), melynek jogában áll törvényeket hozni az Ukrajna területére vonatkozó belső ügyek szabályozására.27
1907-ben írt Az autonómiáról Ukrajnában című könyvében Pors az autonómia kérdésének alátámasztása érdekében kísérletet tett az ukrán elnyomás társadalmi-gazdasági alapjainak leírására.28 Úgy vélte, hogy az összes, autonómiát követelő nemzet közül Ukrajna kitüntetett helyen áll kulturális és gazdasági érdekei megvédésében. Pors felvetette a kérdést: „Mi Ukrajna? Ukrajna egy ország, mert az ukrán nép jóval számosabb, mint az összes többi nép együttvéve." Az 1897-es népszámlálás adataira alapján arra a következtetésre jutott, hogy „Ukrajnának mint országnak legalább 513 089 négyzetverszta a területe, lakosainak száma pedig 26 millió".29
Pors a fenti problémát úgy vezeti be, hogy rámutat az oktatás 1654 óta bekövetkezett elkorcsosulására; valaha Ukrajnát „iskolahálózat fogta egybe".30 A jó színvonalú oktatást az tett lehetővé, „hogy az oktatási rendszert [Ukrajna] maga irányította, és olyan iskolákat nyitott meg, amilyeneket a terület óhajtott".31 Ez a helyzet megváltozott az eloroszosítás politikája következtében, ami az iskolákat ellenséges környezetté változtatta. Az 1897-es népszámlálási adatok szerint „Ukrajnában minden 100 lakosból kb. 18 írástudatlan (18,8%), miközben az egész európai Oroszországban ez az arány 23,2% volt".32 Ezt a helyzetet Pors úgy értékelte, hogy az oktatást maguknak az ukránoknak kell kézbe venniük, s akkor oldható meg e kérdés.33
Új csapást vágott Pors a helyzet elemzésében akkor, amikor az eloro-szosítás kulturális következményein túllépve Ukrajna gazdasági állapotát is elemezte.34 Rámutatott arra, hogy „a kormányzati hatóságok által Ukrajnában 10 év alatt beszedett pénznek közel a fele nem jut ide vissza".35 Ez szimptomatikus jelenség volt, „1898 és 1906 között az Ukrajnában képződött bevételek több mint felét máshol költötték el".36 A kormány finanszírozási politikája Oroszországnak kedvezett, „az összes tőke több mint fele a Moszkvai és Pétervári kormányzóságban maradt".
Pors úgy vélte, az ukrán gazdaság egyenlőtlenül fejlődik, az ipari szektort szándékosan elhanyagolják ahhoz képest, amire egy agrárországnak szüksége van.37 A hosszú távú fejlődést a magas földbérlet, az alacsony jövedelmek és a tőke kimenekülése akadályozta:
A dolgok jelenlegi állása mellett nemcsak hogy új tőke nem érkezik, hanem az itt előállított pénzek is kiáramlanak az országból. Mindez pedig azért történik így, mert az orosz kormány elsődlegesen a városi ipar, különösen a textil- és a fémfeldolgozó ipar fejlesztésére összpontosít, melyek viszont szinte kizárólag Nagy-Oroszország és az Ural környékén koncentrálódnak.38
Arra a következtetésre jutott, hogy „ha az ukrán nép gazdasági szükségleteit ki akarja elégíteni, akkor a gazdasági ügyekben is autonómiára kell törekednie".39 Ebben az összefüggésben Porsnak a nemzeti autonómiáról vallott koncepciója eltért az ausztromarxista Karl Renner elméletétől, aki nem foglalkozott a gazdaság területével.
Pors bírálata kiterjedt annak körülhatárolására is, milyen kérdéseket kellene „ténylegesen az ukrán nép hatáskörébe utalni".40 Elképzelése szerint az autonóm Ukrajna széles körű végrehajtó és törvénykezési hatalommal kell rendelkezzen, s olyan felügyeleti rendszerrel, mely az államszövetségben fenntartja a hatalmi egyensúlyt. „E területek legfontosabbika a kultúra szférája" „az egyetemes népoktatás" rendszerének kialakításával. Ám „ennél is fontosabb népünk számára, hogy joga legyen ellenőrzést gyakorolni a mezőgazdasági és az ipari termelés, valamint a kereskedelem fölött."41
A munkáspártok Oroszországban és külföldön is azt követelik, hogy a földet, a vízkészleteket és minden természeti forrást idegenítsenek el a nagybirtokosoktól, és hogy ezek menjenek át közös használatba. Közösségi, szövetkezeti vagy törvényhatósági gazdaság megszervezését javasolják a pazarló és káros kapitalista szisztéma helyett. Az embereknek óriási hasznot hajtana a közösségi tulajdon.42
Az autonóm Ukrajna rendelkezne saját költségvetése és adórendszere felett, s lennének „olyan törvények, melyek a mezőgazdasági és az ipari munkásokat védelmeznék a kapitalistákkal, a földbirtokosokkal és a gyártulajdonosokkal szemben".43
Pors véleménye szerint a munkásosztálynak saját programra van szüksége, elutasítva ezzel azt az álláspontot, hogy „a nemzeti elnyomás egyformán sújt minden társadalmi osztályt".
Azt feltételeztük, hogy mind a munkások, mind a kapitalisták autonómiát követelnek a népnek. Úgy tűnik, mintha a dolgozók és a gyártulajdonosok követelése azonos volna. Ugyanakkor azonban, közelebbről megvizsgálva a helyzetet, világossá válik, hogy a munkások minden nép és az autonóm régió minden osztálya számára követelnek szabadságot, miközben a kapitalisták csak saját embereik felszabadítására gondolnak, s az összes többi ember és saját országuk munkástömegei fölötti dominancia megőrzésére törekszenek.44
Az autonómiának mint olyannak szükségképpen a munkástömegek érdekeit kell védenie, „nem csak a gazdagokét és a hatalmasokét". Porsnak az volt a kérdésre adott válasza, hogy a „széles körű önigazgatás" rendszerére van szükség „arányos képviselettel", és népszavazások révén rendszeres konzultációkat képzelt el, valamint azt, hogy „a képviselőket kétévente újraválasztják, hogy az embereknek legyen lehetőségük elmozdítani tisztségéből azokat, akik nem felelnek meg a feladatnak".45
Pors nem vetette el teljes egészében Renner gondolatait, úgy érezte, a munkáspártnak támogatnia kell a kisebbségek valamiféle nemzeti kulturális autonómiáját. „Amikor az autonóm Ukrajna efféle önigazgatással rendelkezik majd, akkor a mi burzsoáziánk nem vetheti őket rabszolga-sorba."46
Pors nem értett egyet azokkal, akik helytelenítették az Orosz Birodalom felbomlását; ez utóbbi nézetet egyébként nemcsak az orosz konzervatívok és liberálisok osztották, hanem a szociáldemokraták is. Pors a következőképpen érvelt:
Először is, amint arra már rámutattunk, az autonómia nem veszélyezteti az állam különböző részeinek gazdasági egységét. Az autonómia nem előfeltételezi a vámhatárok meglétét az autonóm egységek között, és az árucikkek szabadon áramolhatnak az orosz állam egészében bármiféle vámtarifa bevezetése nélkül. Ilyen esetben az autonómia körülményei között az országnak egyetlen része sem tapasztal majd nehézséget iparcikkeinek és mezőgazdasági termékeinek a legmagasabb profittal történő értékesítése során. Nemcsak hogy nem hanyatlik a kereskedelem, hanem éppen ellenkezőleg, az autonómia bevezetését követően megerősödik.47
Felhívta a figyelmet arra is, hogy jelenlegi, az egységet fenntartó helyzetben, „amikor a gazdasági csőd elmaradhatatlan társa a rabszolgasorba taszított népeknek", csakis az állami hatóságokat hibáztathatják az emberek. Mi egyebet gyűlölnének, mint az államot – a nemzetek börtönét?!48
Ahelyett, hogy az embereket bizonyos eszközökkel együttélésre kényszerítenénk, az autonómia a jóakaratot, a nagy emberi közösség együttélésének kölcsönös előnyeit, a népek nagy föderációját segíti elő. És a népek akarata leküzdhetetlen; erősebb a börtönnél, a bajonettnél és az ágyúnál!49
Szociáldemokrata kritikusainak pedig így válaszolt:
Az ember néha azt hallja a munkásosztály barátaitól, hogy az autonómia aláássa a munkásság egységét, és ezáltal hátráltatja a munkásság egészének felszabadításáért folytatott harcot. Megfelel-e az igazságnak ez az állítás?
Amikor fentebb a nemzeti elnyomásról beszéltünk, világos megmutattuk, hogy ez milyen mélységesen romboló hatású volt a proletariátusra és tudatosságának kialakulására, valamint az elnyomott régiók és az egész állam munkásainak egységére. Ha tehát igaz, hogy az autonómia felszámol mindenféle nemzeti elnyomást, akkor az is igaz, hogy Ukrajna autonómiája elő fogja mozdítani az Ukrajnában és Oroszország más részein élő munkások egységét.50
Sokkal könnyebb volna a munkások egyesülése egy ország autonóm régióiban, mert akkor nem lennének akadályok az egység előtt, minthogy hiányoznának az autonóm területeket elválasztó határok.51
Pors arra a következtetésre jutott, hogy az autonómia „az egyetlen helyes út, mely elvezetne a nemzeti elnyomás felszámolásához, és elősegítené az ország minden nemzetének szabad kulturális és társadalmi életét".52
Az ukrán szociáldemokrácia szervezeti alapelvei
Porsnak az autonómiával kapcsolatos programja szoros kapcsolatot mutat a Szociáldemokrata Munkáspárt szervezeti modelljével; ez utóbbira is befolyással volt az osztrák szociáldemokraták föderalizmusa.53
Pors „nemzeti szervezet"-koncepciója forradalmi perspektívájából következett, hiszen mint a szociáldemokraták többsége akkoriban, ő is úgy vélte, hogy az orosz forradalom céljai nem lépik túl egy „polgári demokratikus köztársaság" jellemzőit.54 Ez azért felvetett bizonyos problémákat, hiszen Ukrajnában nem létezett számottevő burzsoázia, az általános megfogalmazás egyszerűen „bezburzsauniszt"-ról („a burzsoázia hiányáról") beszélt.55 Ez Pors számára a priori a következőt jelentette:
Ilyenformán csakis a proletariátus veheti magára az autonómiáért folytatott harc vezetését […] az ukrán nemzeti mozgalom nem lesz a győzedelmes kapitalizmus burzsoá mozgalma, ahogyan az a cseheknél látható. Sokkal inkább az ír helyzethez hasonlít majd: a proletariátus és a félproletár parasztság mozgalma lesz.56
Hogy az ukrán munkásság ragadja meg a vezetést, ahhoz az kellett, hogy rendelkezzék saját politikai szervezettel. A továbbiakra nézve Pors azt gondolta, hogy mihelyt az önkényuralmat megdöntik, fel kell készülniük arra, hogy a „forradalmat követő" periódusban szembeszálljanak az ukrán középosztály pártjaival.57
Ugyanakkor Porsnak az autonóm ukrán szociáldemokráciáról alkotott elképzelése eltért az osztrák modelltől. Ausztriában a nemzeti pártok -Galícia kivételével – területi alapon szerveződtek (így például a csehek). Az ukránok nem követhették volna a lett vagy litván párt példáját sem, melyeket elsődlegesen ezen nemzetiség tagjai alkották.58 Ukrajnában jelen volt már ekkor a gyakorlatilag russzofil Orosz Szociáldemokrata Munkáspárt (OSZDMP), valamint az Általános Litvániai, Lengyelországi és Oroszországi Zsidó Munkásszövetség, a Bund. Pors a Bundnak, a munkásosztály ukrán szekciója egyik autonóm szervezetének modelljét vette át. Pors javaslata az volt, hogy az OSZDMP-nek az osztrák párt föderális modelljét kellene követnie. Ez lehetővé tenné az ukránok számára, hogy a nemzeti függetlenségüket érintő kérdésekben szabadon cselekedhessenek, ugyanakkor a munkásosztály egységét is megőrizhetnék.
Az USZDMP kongresszusán 1905-ben a párt „a nemzeti szervezeti elv" mellett kötelezte el magát, amit a következőképpen igazolt:
A gazdasági feltételek, politikai-törvényi adottságok, osztálystruktúrák, kultúra és nyelv mind-mind különbözők az egyes nemzetek számára, s a munkásosztálynak csak az adott proletariátus konkrét életfeltételeinek totalitásából kifejlődött szervezetei képesek legtisztábban megmagyarázni az osztályok közötti ellentétet, fejleszteni az egyes nemzetek öntudatát, harcolni a nacionalista tendenciák ellen, és egy adott nemzet proletariátusának osztályharcát irányítani és totalitásában összehangolni a munkásosztály közös gazdasági és politikai küzdelmeivel.59
Az USZDMP nem kizárólagosan ukrán pártként, hanem munkáspártként határozta meg önmagát, bírálva az értelmiség köreit jellemző, a párt által romantikus nacionalizmusnak nevezett jelenséget, és támadta „a burzsoá demokráciát általában és az ukrán demokráciát különösen"; ez utóbbit az újonnan alakult Ukrán Demokrata Párt és az Ukrán Radikális Párt képviselte.60 Pors is kidolgozott reformjavaslatokat az OSZDMP számára, s ezeket az 1906. áprilisi stockholmi „egyesülési" kongresz-szuson terjesztette elő. Pors az egység feltételeit a következőképpen fogalmazta meg:
- Az USZDMP mint az Ukrajnában dolgozó ukrán proletariátust képviselő szociáldemokrata szervezet lép be az orosz szociáldemokrata pártba.
- Az USZDMP a közös pártprogram és taktika alapján függetlenül jár el a helyi munkát illető kérdésekben.
- Az USZDMP-nek saját helyi szervezetei, központi intézményei, kongresszusai és konferenciái vannak.
- Az USZDMP az OSZDMP minden más szervezetével azonos jogon és jogokkal vesz részt a párt közgyűlésein és kongresszusain.
- Az USZDMP képviselete az OSZDMP Központi Bizottságában az orosz párttal kötött egyezmény alapján történik.
- A Központi Bizottság proklamációja a pártszervezeteknek 1906-ban.
- Minden helyi OSZDMP-szervezet általános irányító bizottságot hoz létre az általános választások alapján függetlenül a párttagok nemzetiségétől.
- Az USZDMP a nemzetközi szocialista kongresszusokon az OSZDMP delegációjában kap képviseletet.
Megjegyzés: Az USZDMP feltételhez köti az OSZDMP-be való belépését – Ukrajna autonómiájának elismeréséhez. Miután meggyőződtünk arról, hogy az OSZDMP Központi Bizottságának nincs általános direktívája ebben a kérdésben, és önállóan nincs joga elfogadni ezt a feltételt, ezért az USZDMP elfogadja, hogy ez a kérdés nyitva marad, de persze fenntartja magának a jogot, hogy propagálja az ukrán autonómia eszméjét.61
Végül az USZDMP nem kapta meg az autonóm csatlakozásnak azokat a feltételeit, amelyeket a Bund megkapott. A mensevikek vezette Központi Bizottság elutasította, hogy bármilyen „kivételt" tegyen az USZDMP javára, és kijelentette, hogy fuzionálniuk kell a létező OSZDMP-szervezetekkel. Az „egyesülési" kongresszus, amely a Bunddal kivételt tett az egyesülés feltételeiben, megerősítette, hogy a szervezeti kérdésben a párt – szemben a nemzeti szociáldemokrata pártokkal – a II. kongresszus álláspontját tekinti irányadónak. így tehát a Központi Bizottság úgy véli, hogy a Bunddal tett kivétel semmiféle értelemben nem terjedhet ki az összes nemzeti szociáldemokrata pártra. A lengyel szociáldemokratákkal és a lett párttal kötött megegyezés kizárólag a területi elven alapszik, nem pedig a nemzeti autonómia elvén. Ezt az elvet kellene az USZDMP-vel való egyesülés alapjává tenni. A fentiek fényében a Központi Bizottság úgy véli, az USZDMP-vel való egyesülés csak akkor jöhet létre, ha az USZDMP szervezetei egyesülnek a párt szervezeteivel – területi egységet alkotva. Ami pedig az ukrán autonómia követelését illeti, amíg ezt a feltételt nem iktatják be a párt programjába, addig a párt nem tud mellette kiállni. Ám minden szervezetnek joga van propagálni és védelmébe venni ezt a követelést minden pártszervezeti fórumon és a pártirodalomban. A Központi Bizottság reményét fejezi ki, hogy az USZDMP nem lát akadályt az OSZDMP-vel való egyesülés előtt, és hogy a párt a közeljövőben üdvözölheti egyesülését az USZDMP zászlója alatt felsorakozott ukrán proletariátussal.62 Pors önszerveződésről vallott koncepciója összeütközésbe került az OSZDMP centralizmusával, melynek vezetője, Plehanov, már hosszú ideje semmibe vette az ukrán szocializmust.63 Ez persze nem csökkentette a nemzeti elv melletti kiállást. Az USZDMP III. kongresszusán 1907 márciusában összefoglaló nyilatkozatban erősítették meg a szervezeti alapelveket. Az 1905 utáni időszakban Pors sok tekintetben még sikereket is elkönyvelhetett; 1907 augusztusában például az USZDMP még mindig 3000 tagot számláló, jelentős szervezet volt.64 Ez a helyzet azonban rövid ideig tartott – egy, a Központi Bizottság által kiadott körlevél így gyászolja a pártot: „Mint a többi szociáldemokrata szervezet, a mi pártunk is határozottan kritikus periódust élt át – egyfajta válságot. Mondhatjuk, hogy a pártszervezet hanyatlása, sőt akár összeomlása fenyeget."65
Ám hiába hagyott fel Pors az USZDMP-ben végzett párttevékenységgel, eszméi, melyeken a párt szerveződött, továbbra is érvényesek maradtak. Ezt a folytonosságot 1910-1917 folyamán elsődlegesen Lev Jurkevics tevékenysége biztosította, aki Leninnel folytatott vitáiban a korábban Pors által előkészített ideológiai alapon állt.66
Az ukrán szociáldemokrácia jövője – 1917
Az 1917-es forradalom kitörésekor a speciálisan ukrán forradalmi folyamat a Központi Radában összpontosult; a középosztály, a parasztság és a munkásosztály ukrán szekciója egyesült blokkot alkotott. Az USZDMP vezető szerepet vállalt ennek irányításában,67 ugyanakkor a taktikája és távlatai meghatározó befolyást gyakoroltak a forradalom menetére.
Most új kérdéssel kellett szembenézniük, melyet Pors részben előre látott: ha a régi hatalmat elmozdítják, vajon a forradalomnak szükségképpen szocialistává kell-e válnia. Ezt a véleményt az USZDMP-ben már 1917 márciusában felvetették.68 Pors kísérletet tett arra, hogy olyan perspektívát fogalmazzon meg, mely egyesíti a forradalom nemzeti és radikális elemeit.
A Kornyilov-puccsot követően Kerenszkij – bármilyen népszerűtlen is volt ez a lépés – újra koalícióra lépett a kadetekkel, akik még erőteljesebben utasították el az ukrán követeléseket. Miközben a forradalom rohamosan radikalizálódott, az USZDMP október 13-17. között Kijevben megrendezte IV. kongresszusát.69 Az alaphangot Vinnyicsenko adta meg, aki feltette a kérdést a forradalom természetéről. Egyfelől „szociáldemokratának" nevezte, másfelől elítélte azokat az általa „utópikus szocialistáknak" nevezett személyeket, akik azt hiszik, hogy „Oroszországot szocialista kommunává lehet átalakítani".70 Pors tisztábban látott; azt mondta, az agrárforradalom és a munkásellenőrzésért folyó küzdelem „a társadalmi forradalom jele":
Bátran kijelenthetjük, hogy ez a forradalom láthatatlan szálakkal kapcsolódik a küszöbönálló világméretű forradalomhoz. A forradalom motorja a proletariátus és a szegényparasztság, akárcsak korábban, amikor viszont a burzsoázia e két társadalmi osztály erőinek dezorganizálódása következtében fel tudott lépni ellenük. A tőkés osztály, a burzsoázia nem lehet az egyetemes forradalom kovásza. A koalíciót el kell utasítani.
Porsot is „utópikus" gondolkodónak minősítették, ennek ellenére a IV. kongresszus döntő politikai határozatát ő írta és terjesztette elő.71 A jelenlegi „imperialista háború az orosz államot teljes gazdasági csődbe juttatta" – írta. A megoldás „egy forradalmi mozgalom folyamatában rejlik, amely maga mögött tudja a forradalom fő társadalmi erőinek – a proletariátusnak, a parasztságnak és a hadseregnek – a támogatását". A forradalom
tisztán megfogalmazott, antagonisztikus osztályviszonyok között fejlődik: egyfelől a burzsoázia és a proletariátus, a kapitalisták és a földbirtokos között, másfelől pedig a proletariátus és az elszegényedett kisparaszti tömegek között. A forradalmi folyamat ezen körülményei közepette a polgárság és a proletariátus az osztályharcban ellenséges pozíciót vesznek fel, és ez az antagonisztikus osztályok közötti együttműködést a nagy oroszországi forradalom alkotó folyamataiban ellehetetleníti.72
Egy koalíciós kormány csak tovább erősítené „a burzsoázia imperialista pozícióját Oroszországban", és akadályozná harcukat. Pors a szocialista perspektívák terén új tényezőket emelt ki:
A most zajló orosz forradalom, melynek nyomán a társadalmi-gazdasági viszonyokban a történelemben korábban soha nem látott átalakulások indulnak, s melyek hatalmas visszhangra találtak Nyugat-Európa nagy munkástömegei körében, s bennük is felkeltették a szándékot, hogy búcsút mondjanak a kapitalista útnak, hogy társadalmi forradalmat csináljanak és, ezzel egyidejűleg, véget vessenek az imperialista háborúnak, s ami a nyugat-európai proletariátus felkeléséhez vezethet – ez a forradalom tehát bevezetője és kezdete az egyetemes szocialista forradalomnak.73
Ezek a nézetek Porsot abba a radikális miliőbe helyezték, amely egy évvel a háborút követően a forradalmak zaklatottságában jött létre Európában. Fontos azonban hangsúlyoznunk, hogy mindez a bolsevikok hatalomra kerülését megelőzően történt.
A jelen legsürgetőbb problémáit sorolva Pors kijelentette, hogy „egységes forradalmi demokratikus hatalmat kell teremteni, a szervezett proletariátus, a parasztság és a katonák hatalmát". Cserében ez a hatalom adhatja a párt tevékenységének alapját: „Az imperialista háború befejezésének aktív politikáját", mely „a nemzetek önrendelkezésének alapján megfogalmazott, demokratikus békével zárul, s ez a béke nem ismer sem bekebelezést, sem hadisarcot". Ehhez „arra van szükség, hogy minden birtokot, kormányt, kabinetet, részvényest, templomot és egyházi birtokot a földbizottságok rendelkezésére és irányítása alá helyezzenek, e bizottságokat pedig egységes forradalmi-demokratikus alapokon kell újraszervezni". Az ipart „az állami és a regionális hatóságok ellenőrzése alá kell rendelni – a szervezett proletariátus legszorosabb részvételével -, hogy felügyeljék az előállított iparcikkek termelését és elosztását".74
A nemzeti kérdésben Pors újra megismételte „a hatalom széles körű decentralizációját és demokratizálását" és a „forradalmi hatalom autonóm, regionális-nemzeti szervezeteinek" létrehozását követelő programját.
Ez a távlat kiutat mutatott abból a szorult helyzetből, melybe a Központi Rada került 1917 végén.75 Pors a Rada harcias védelmezője volt, de ez nem jelentett kritikátlan viszonyulást; a Robitnyicsa Gazeta hasábjain azzal vádolta az USZDMP-t, hogy jelentősen hozzájárult a dolgok jelen állásához:
Kezdetben a Központi Rada pártok koalíciója volt, melyeket az autonómia és a föderáció jelszavai egyesítettek. Amikor pártunk belépett a Radába, osztályorientációját nemzetire cserélte fel. Néhány elvtársunk egészen nyíltan azt mondta, hogy amíg el nem érjük az egyesülés célját, addig nem lehet a Központi Radában osztályharc…
Véleményem szerint az ukrán szociáldemokratáknak nem volt joga kompromisszumot kötni az osztályérdekek rovására, illetve az általános nemzeti érdekek javára.76
A Pors által előterjesztett távlat az adott korszakban végbemenő radi-kalizálódást tükrözte. Megértette a történelmi egybeesést az Ideiglenes Kormány lemondásával, amelytől a Rada törvényi legitimációt remélt, és pontosan megjósolta a háború után Európa-szerte fellángoló forradalmakat. Az ukrán forradalomnak a sikerhez jelentős szemléletváltásra lett volna szüksége ahhoz, hogy felülkerekedjen a kiáltó megosztottságon, mely az ukrán katonákat, parasztokat és munkásokat elválasztotta a túlnyomórészt nem ukrán városi munkásmozgalom tagjaitól, azaz hogy egyesítse a nemzeti és a társadalmi elemeket. Pors megvalósíthatónak látta e célt az ukrán Központi Rada főtitkárságának megreformálása révén, mert „a legfőbb regionális hatalomnak Ukrajnában az ukrán szervezett forradalmi demokrácia talajában kell gyökereznie, és annak akarata szerint kell cselekednie".77
A forradalom különböző erőinek közeledése helyett éppen az ellenkező folyamat játszódott le. Ukrajna belső ügyeinek alakulásába külső erők: Szovjet-Oroszország és a központi hatalmak keveredtek bele. Mihelyt a forradalom szubjektív erőit katonai hatalommal helyettesítették, nem a forradalmi folyamat bontakozott ki, hanem éppen az ellenkezője: a forradalom felfalta önmagát.
Következtetések
Pors olyan elveket képviselt, melyeket korának más marxistái – különösen az osztrák iskola hívei – is osztottak. Ám ezzel a II. Internacionálé korszakának ortodoxiájából fakadó kényszereken is kívülre került. Pors nem fogadta el, hogy a történelem pusztán az előre meghatározott törvények beteljesülése lenne, hanem úgy vélte, emberi törekvések következménye is. Megértette az ukrán forradalom dialektikáját, melynek társadalmi és nemzeti-demokratikus mozgatóit meg kell zabolázni, máskülönben a forradalom elbukik. E problémát nem sikerült megoldania, de nem azért, mert nézetei megvalósíthatatlanok lettek volna.78
Az autonómiaprogramnak – mint az állam vagy a párt szervezeti formájának – tragédiája abban állt, hogy az adott nemzeten kívüli támogatástól függött. Ám e támogatás minden jó szándék ellenére sem volt fenntartható. Persze joggal állíthatjuk az 1917-ben elért eredmények fényében, hogy az események az USZDMP részvétele nélkül másképpen alakultak volna.
Jegyzetek
1 Porsot pozitívan idéző hivatkozások a disszidens marxisták körében már egészen korán, Szerhij Mazlah és V. Sahraj műveiben felbukkannak. On the Current Situation in the Ukraine. Ed. Peter J. Patchy, Michigan, 1970. 102. Az eredeti pamflet címe: Do Hvili, Szaratov, 1919.
2 Jelenleg Porsról egyetlen életrajz áll rendelkezésünkre, melyet az Ukrán Szociáldemokrata Munkáspárt volt első titkára, Andrij Zsuk írt: „Pamjatyi Mikola Pors (1877-1944), (z narodi 85-littja z dnya arodzsennyija)", Szuhaszniszt I (13), 1962, 52-66. Pors önéletrajza és egész archívuma sajnálatos körülmények között megsemmisült a második világháborúban, amikor a szövetségesek Berlint bombázták.
3 Leszek Kolakowski: Main Currents of Marxism, The Golden Age. Vol. 2, Oxford, 1978, 1.
4 Ivan L. Rudnyickij: Essays in Modern Ukrainian History. Edmonton, 1987, 139.
5 Zsuk: i. m. 53.
6 Uo.
7 Lev Jurkevics az Ukrán Forradalmi Párt (UFP) megalapítását így értékelte: „…ez az ukrán mozgalom új periódusának kezdete. A pártnak sikerült teljes mértékben szakítani az ukrán mozgalom régi vezetőinek mindenféle tradíciójával." Akárcsak Pors, Jurkevics is „a szocialista és forradalmi ukránok energikus csoportjához" tartozott, akik az UFP-re mint tanulóiskolájukra tekinthettek. (Lev Ribalka [Jurkevics]: L'Ukraine Et la Guerre, Lettre Ouvre adresee a la 2nd conference socialiste internationale tenue en Hollande en mai 1916, Edition du journal social-demokrate Ukrainyen, Borotba, Lousanne, 1916, 19.)
8 P. Crath (Krat): „Authobiography of Rev. Paul Crath". Part I, 46. Idézi George J. Bosik: The Rise of Ukrainian Political Parties in Russia, 1900-1907: With Special Reference to Social Democracy. PhD-értekezés tézisei, Oxfordi Egyetem, 1981.
9 Zsuk: i. m. 54.
10 Bosik: i. m. 224-226.
11 Idézi Volodomir Levinszkij: Lev Jurkevics. Ukrainszka Szocialiszticsna Biblioteka, Lvov, 1927, 8.
12 1907 augusztusában az USZDMP részt vett a II. Internacionálé stuttgarti kongresszusán; beszámolójukban a képviselők a pártot változékony, de harcos, háromezres taglétszámú szervezetként jellemezték. (Jelentés a Nemzetközi Szocialista Kongresszusnak, 1907.)
13 Zsuk: i. m. 62.
14 1917 júliusában Porsot beválasztották az Ukrán Munkáskongresszus elnökségébe, és az USZDMP IV. kongresszusán, 1917 októberében már ő írta meg a párt alaptéziseit. Rendszeresen közölt írásokat a párt orgánumában, a Robitnyicsa Hazetában, illetve az Autonóm Ukrajna és a szociáldemokrácia című pamfletben. (Jurij Lavrijenko, Ukrainian Communism and Soviet Russian Policy Towards Ukraine. An Annotated Bibliography 1917-1953. New York, 1953, 50.).
15 Zsuk: i. m. 64.
16 A Nezalezsnyiki (függetlenségiek) álláspontja az volt, hogy a „munkás- és parasztképviselők tanácsain" alapuló „független Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaságot" kell létrehozni, és békét kell kötni Szovjet-Oroszországgal. Belőlük alakult 1920-ban az Ukapiszti néven ismert Ukrán Kommunista Párt.
17 Matthew Stachiw: Ukraine and the European Turmoil 1917-1919. New York, 1973, 330-331.
18 Zsuk: i. m. 63-64.
19 Mikola Pors: Encyclopaedia of Ukraine. Canadian Institute of Ukrainian Studies, Edmonton, 2001, 157-158.
20 Zsuk: i. m. 65-66.
21 Bosik: i. m. 222.
22 Jól látható ez például abban, ahogyan a nemzeti elnyomás fogalmát az imperializmussal helyettesíti, de különösen a Brit Birodalomnak és a gyarmatainak a viszonyát tárgyaló okfejtésben.
23 Az osztrák szociáldemokráciát nem szabad összetéveszteni az ausztromar-xizmussal, mely befolyásos tendencia volt az osztrák szociáldemokrácián belül.
24 1897-ben az Egyesült Osztrák Szocialista Párt (Gesamtpartei) a bécsi Wimberg Szállóban tartotta esedékes, kétévente megrendezett kongresszusát, s emiatt kapta a kongresszus a wimbergi jelzőt.
25 A Gesamtpartei berkeiben három álláspont fogalmazódott meg, melyek közül kettőt az ukrán marxisták kedvezően fogadtak. Először is, volt egy kisebbségi csoport, amely Rosa Luxemburg álláspontját osztotta, aki a nemzeti kérdést a munkásmozgalom küzdelmeitől való elfordulásnak tekintette. Egy másik csoport Karl Rennernek az ún. „nemzeti kulturális autonómiát" képviselő nézeteivel értett egyet, amely lakóhelyüktől függetlenül a közösségek szervezeteire épült volna. Ezt az álláspontot tette magáévá az Általános Zsidó Munkásszövetség, a Bund is. Ezt az elvet mint az osztrák szociáldemokrácia álláspontját támadta Sztálin és Lenin is, noha soha nem vált a párt elfogadott politikai irányvonalává.
26 Vö. Otto Bauer: The Question of Nationalities and Social Democracy. London, 2000, 422.
27 Az alapító program követelte „minden nemzet jogát az önálló kulturális és politikai önrendelkezésre", és hogy Oroszország alakuljon át olyan „demokratikus köztársasággá", melynek „az állam egész lakosságát átfogó, széles körű területi és helyi önkormányzatai vannak". Ebben az államban „minden nyelvnek egyenlő jogokkal kell rendelkeznie az oktatásban, a törvénykezésben, a helyi igazgatásban és a kormányzati intézményekben". (Idézet az 1905-ös programból, melyet a Sztalittija közölt „Polityinchi Partiji Ukraini na rubezs" címmel Lvovban.)
28 Minden idézet Mikola Pors Pro Avtonomiju Ukraini című művéből (Kijev, 1908) való. (A továbbiakban: Pro Avtonomiju Ukraini.)
29 Pro Avtonomiju Ukraini, 107.
30 Pors ezt írja: „Az 1740-1748-as népszámlálási adatok szerint a hetmanállam-ban (Poltava és Csernyihov tartományokban) lévő 1094 falunak és hutornak 886 iskolája volt. Elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag minden falunak vagy hutornak volt iskolája. Az ukránoknak azonban nem kellett beérniük az alapfokú népoktatással. Sokan jártak a Petro Mohila Akadémiára, a kor legtekintélyesebb ukrán oktatási intézményébe." (Pro Avtonomiju Ukraini, 70.)
31 Uo. 71.
32 Uo. 72.
33 Uo. 72.
34 A. Zsuk úgy vélte: „M. Porsnak Az autonómiáról Ukrajnában című könyve akkoriban az egyetlen olyan kiadvány volt, mely a cenzúra által gúzsba kötve, de mégis tisztázta az ukrán függetlenségi mozgalom nemzeti és politikai aspektusait, és jelentős hatással volt a nemzeti és politikai koncepció kialakulására nemcsak a párt környezetében, hanem az ukrán társadalom szélesebb köreiben is."
35 Pro Avtonomiju Ukraini, 75.
36 A kontraszt kedvéért bemutatta, hogy Szentpétervár 1882 és 1891 között 1.490.345.000 rubellel járult hozzá a költségvetéshez, miközben az állam 2.097.289.000 rubelt költött el a városra, s ezt az összeget Oroszország más területeiből csoportosították át oda (Pro Avtonomiju Ukraini, 76.).
37 Miközben Pors számos ponton vitatta Karl Kautsky álláspontját, kétségtelenül nagy hatással voltak rá Ukrajnával foglalkozó írásai, melyekből az alábbi következtetésre jutott: „A kapitalizmus az ukrán nép számára csak egy dimenzióban létezik: proletarizálja őket, míg a kapitalizmus másik dimenziója – a termelőerők megerősödése, a profit és a gazdagság felhalmozódása – nagyrészt más országok javát szolgálja. Ennek következtében a kapitalizmus Ukrajnának csak negatív, forradalmasító arcát mutatja […], nem vezet gazdagságuk növekedéséhez." (Idézi Bojcun: The Working Class and the National Question in Ukraine, 1880-1920. A politikatudományok diplomakurzusa, York University, Toronto, Ontario, 1985, 71.)
38 Uo. 80.
39 Uo. 91.
40 Uo. 92.
41 Uo. 94.
42 Uo. 96.
43 Uo. 98.
44 Uo. 108.
45 Uo. 110.
46 Uo. 112.
47 Uo. 114.
48 Uo. 117.
49 Uo. 118.
50 Uo. 121.
51 Uo. 122.
52 Uo. 124.
53 Otto Bauer ezt alapvetőnek gondolta, hiszen miközben „az egész munkásosztály azonos célok eléréséért küzd [.] a különböző nemzetek munkássága eltérő feladatokkal találja magát szembe küzdelmei során". Saját pártjaikba szerveződnek, melyek „kifejezik az eltérő társadalmi osztályokat és a nemzet kulturális fejlődését". Bauer: i. m. 427.
54 Lev Trockij azt írta, hogy a legtöbben „téveszmének gondolták a proletárdiktatúra eszméjét a korabeli Oroszországban".
55 Oroszország Ukrajna-politikája biztosította, hogy amikor Ukrajna az ipari forradalom korszakába lépett, a burzsoázia klasszikus gyarmati összetételt mutatott. Volobujev már megállapította a következő adatokat 1832-re vonatkozóan:
A gyártulajdonosok nemzetiségi megoszlás szerint:
- Orosz 44,6%
- Ukrán 28,7%
- Zsidó 17,4%
- Külföldi 3,6%
- Egyéb 5,7%
A kereskedők nemzeti megoszlás szerint:
- Orosz 44,6%
- Ukrán 28,7%
- Zsidó 17,4%
- Külföldi 1,9%
- Egyéb 2,4%
M. Volobujev: Do problemü ukrainszkojekonomiki. Újra kiadva in Majsztrenko: i. m. 154.
56 Mikola Pors: Avtonomiju Ukraini. Kijev, 1907.
57 Mikola Pors: „Z privodu 'neitnuicsoho pütannija", Pracia, no. 13-14, 1905. Idézi Bosik: i. m. 224.
58 Andrew Ezergailis: The Latvian Impact on the Bolshevik Revolution. New York, 1983.
59 Bosik: i. m. 313.
60 Szemléletmódjában az USZDMP A szocialista taktika nemzetközi szabályainak a II. Internacionálé 1904-es amszterdami kongresszusán elfogadott irányvonalát követte. A határozat megtiltotta a szocialistáknak, hogy polgári kormányok tagjai legyenek, és elutasította az együttműködést a szocialista és a polgári pártok között.
61 Bosik, The Rise of the Ukrainian Political Parties, 314.
62 Tovaris, no. 69. (1906. szeptember 29.), idézi Bosik: i. m. 356.
63 Plehanovnak, „az orosz marxizmus atyjának" az Ukrajnához való soviniszta viszonyát jól illusztrálja az a pamflet, melynek O Bezvühodnosztyi Ukrainszkogo Szocializma v Rossziji (Az ukrán szocializmus zsákutcája Oroszországban) a címe. Ebben úgy mutatja be a Fekete-tenger és a termékeny ukrán területek orosz bekebelezését, mint gazdasági szükségszerűséget, melyet „Nagy Péternek" sikerült megvalósítani. Az ukrán mozgalmat pedig elmarasztalta: utópikus fantazmagóriának nevezte, melynek semmiféle történelmi alapja nincs: „A szolgaság felszámolása, az általános sorozás bevezetése, az ipar és a kereskedelem fejlődése, a hontalan agrárproletariátus számottevő fejlődése, a közigazgatás, a vasutak és az iskolák befolyása (már amennyiben léteznek), az egyház és a vallásos szekták befolyása, a városi élet és a civilizáció hatása – ezek azok a tényezők, melyek egyértelműen az Oroszországgal közös érdekszférába olvasztották az ukrán falusi lakosságot, még nyelvileg is…" (O Bezvühodnosztyi Ukrainszkogo Szocializma vRossziji, Genf, 1891, idézi Roman Rosdolsky: Engels and the „Nonhistoric" Peoples: The National Question in the Revolution of 1848, Critique Boos, 1987, 141-142.)
64 Bericht der Ukrainischen Sozialdemokratischen Arbeiter-Partei in Russland zum Internationalen Sozialistischen Kongress in Stuttgart, 1907, Institute of Social History, Amsterdam.
65 Az USZDMP Központi Bizottságának felhívása a párt szervezeteihez, idézi Bosik: i. m. 358.
66 Jurkevics különösen is hevesen védelmezte az Össz-Ausztriai Szocialista Párt szervezeti modelljének átvételét a Volodimir Levinszkij művéhez írt előszavában (V. Levinszkij: An Outline of the Development of the Ukrainian Workers Movement in Galicia). Ez éles vitákat váltott ki Jurkevics és Lenin között. Hasonlóan heves vita folyt az OSZDMP-vel az USZDMP folyóirata, a Dzvin kapcsán 1913-1914-ben. Lásd: Peredmova, Lev Jurkevics, VLevinszkij Narüsz Rozvütki Ukrainszkoho Ruh v Halicsnyia, Dzvin, Kijev, 1914. Jurkevics biztosította az USZDMP fennmaradását az USZDMP Külföldi Bizottságával, amikor az 1914-1917-es időszakban Genfben kiadta a Borotbát. Védelmébe vette az USZDMP szervezeti függetlenségét a Borotba hasábjain Genfben, 1917-ben megjelent „Russzkije szocial-demokrati i nacionalnij voprosz" című tanulmányában.
67 Vinnyicsenko a következőket írta: „[A párt] programját és taktikáját, melyek eredetileg a nemzetközi szocializmus programjában és taktikájában gyökereznek, már az ukrán viszonyokhoz igazítottuk. Megvan a maga történelme, hagyományai, módszerei és iskolázottsága. A földalatti pártmunka mindennapos gyakorlata hozzászoktatta a párt tagjait a jó szervezéshez, nevelte őket, kiformálta szilárd szemléletüket, és hozzáedzette őket a politikai munkához. A párt neve, valamint bizonyos képviselőinek neve közismert volt az ukrán munkások széles köreiben. Mivel azonban nem állt nagyszámú tagságból, tagjai jól képzett, haladó, nagyon aktív és forradalmi proletár elemekből verbuválódtak. Mindezek következtében ez a párt vezető szerepet játszott Ukrajna nemzeti forradalmában közvetlenül a forradalom kirobbanása után." (Volodomir Vinnyicsenko: Vidrozsenyija naciji. Bécs, 1920, Vol. I. 251-252.)
68 Jól illusztrálja ezt az USZDMP moszkvai bizottságának proklamációja: „Elvtársak! Mi nemcsak demokraták vagyunk, hanem szociáldemokraták, szocialisták, és nemcsak a velük ellenséges osztályok politikai dominanciáját akarjuk felszámolni, hanem a kapitalisták és földbirtokosok társadalmi dominanciáját is. Minden osztályt fel akarunk számolni, és kapitalisták nélküli, munkások nélküli rendszert akarunk, melyben csak emberek vannak – a nagy szocialista társadalom szabad és egyenlő tagjai. Ez a végső célunk. Az alkotmányozó gyűlés, a demokratikus köztársaság csak eszközei, lépcsőfokai az ehhez a célhoz vezető útnak. Nem ülhetünk ölbe tett kézzel. A polgári-demokratikus osztályok nagyjából egyetértenek velünk a demokratikus köztársaság létrehozásában, de itt meg is állnak, és barátokból ellenségeinkké válnak: nem képesek továbbmenni, hiszen ha továbbmennének, az annyit jelentene, hogy önmaguk ellen fordulnak. Előttünk magasodik egy óriási hegy, mely alatt alagutat kell fúrnunk, hogy elérjük az áhított szocializmus földjét." Nase Zsittja, 1917. március 24.
Az a tény, hogy az ukrán szociáldemokraták ezt a perspektívát március végén vázolták fel, történelmi jelentőségű; senki sem gondolt ilyen lehetőségre mindaddig, amíg Lenin száműzetéséből visszatérve április 4-én közzé nem tette Áprilisi téziseit.
69 A kongresszuson huszonnyolc USZDMP-bizottság képviseltette magát; a párt 1917 folyamán jelentősen megerősödött, és hamarosan mintegy 40 000 tagot számlált. (Hamreckij: Kriza dribnoburzsuaznyikpartiji, idézi Bojcun: i. m. 279.)
70 Vinnyicsenko később beismerte, hogy nem tartott lépést a mozgalommal.
71 Krüsztyuk: i. m. Az összes határozat a Robitnyicsa Hazeta 1., 5. és 7. számában, 1917 októberében látott napvilágot.
72 Krüsztyuk: i. m.
73 Uo.
74 Uo.
75 A IV. kongresszus határozatai a következőket mondják a Radáról: „Az ukrán Központi Rada a kispolgárság képviselőiből áll, és osztályösszetétele miatt képtelen a megfelelő és határozott forradalmi-demokratikus taktikát képviselni, ezért minden esetben hajlamos a kispolgári nacionalizmus karjaiba hanyatlani.
76 Robitnyicsa Hazeta, no. 4, 1917. október, idézi Bojcun: i. m. 284.
77 Krüsztyuk: i. m.
78 Az általa képviselt eszmék más és más módon éltek tovább, például az Ukapiszti tevékenységében, az 1920-as évek „nemzeti kommunizmusában"; sőt még Nyugat-Ukrajna Kommunista Pártjának néhány álláspontjában is felfedezhetők.