A New Left Review (Új Baloldali Szemle) a nyugati baloldali gondolkodás meghatározó médiuma. A történeti áttekintés a folyóirat honlapján található bemutatkozás alapján készült
Egy önarckép részletei
A New Left Review (Új Baloldali Szemle) a nyugati baloldali gondolkodás meghatározó médiuma. Az alábbi történeti áttekintés a folyóirat honlapján található bemutatkozás alapján készült. A bővebb, eredeti változat angol nyelven elérhető a http://newleftreview.org címen. Az Eszmélet jelen számában pedig közöljük az NLR aktuális programnyilatkozatát is az alapító (és jelenlegi főszerkesztő) Perry Anderson tollából, Borisz Kagarlickij vitacikkével együtt.
Az NLR immár négy évtizede a társadalomelmélet, a politikai publicisztika és a kulturális kritika elismert fóruma. Az itt megjelent cikkek témái felölelik a politika, szociológia, közgazdaságtan, történelem, filozófia, a kulturális tanulmányok, a feminizmus és az irodalmi kritika területét. A széles témaválaszték jelentős nemzetközi olvasóközönség, köztük több mint 2000 tudományos intézmény érdeklődését vívta ki. Kiadóvállalatával, a Versóval együtt olyan kiemelkedő baloldali gondolkodók írásait jelentette meg, mint például Giovanni Arrighi, Pierre Bourdieu, Joanna Brenner, G. A. Cohen, Terry Eagleton, Frances Fox-Piven, Nancy Fraser, Norman Geras, Jürgen Habermas, Catherine Hall, Stuart Hall, Frigga Haug, Cristopher Hitchens, Eric Hobsbawm, Fredric Jameson, Michael Mann, Juliet Mitchell, Franco Moretti, Laura Mulvey, Tom Nairn, Kate Soper, Göran Therborn, Dorothy Thompson, Immanuel Wallerstein, Linda Weiss és Slavoj Zizek. Gazdagították a folyóiratot a szerkesztőbizottság jelenlegi tagjai is, többek között Tariq Ali, Peter Gowan, Robin Blackburn, Alexander Cockburn, Robert Brenner, Mike Davis.
A New Left Review története számos módon kapcsolódik a magyar baloldali gondolkodáshoz, Lukács Györggyel például a folyóirat éveken keresztül kiemelten foglalkozott. Jellemző a magazin születése is: az 1956-os szuezi és magyarországi események feldolgozására alakult két folyóirat egyesülésével jött létre 1960-ban. Ismertetőnkben a folyóirat történetének magyar vonatkozásait a folyóiratban megjelent cikkek tematikájának kérdésével együtt kiemelten kívánjuk kezelni. A szerzők és témák áttekintését a nyugaton mérvadónak tekintett baloldali gondolkodók megismerése és a “perryandersoni fordulat” – amelynek elemzésére azonban itt nem kerül sor – jobb megítélhetősége miatt is fontosnak tartjuk.
1. Az antinukleáris kezdetek, a társadalmilag aktív baloldaliság kora.
(1–12. számok, 1960–61)
Az NLR létrejöttekor a The New Reasoner és a Boards of Universities and Left Review egyesülésében a nukleáris fegyverkezés elutasítása jelentette a közös nevezőt, a Campaign for Nuclear Disarmament (CND) volt az első antinukleáris békemozgalom. Ezekben a folyóiratokban E. P. Thompson, Charles Taylor, Alastair Macintyre vitatkozott a “marxista humanizmusról”, közösségről és etikáról; Raphael Samuel kutatta a “osztálynélküliség érzését” és Isaac Deutscher elemezte a hruscsovi enyhülés kommunista jellegét. A frissen létrejött NLR, elődeihez hasonlóan, alapvetően közéleti jellegű volt, érzékenyen reagált a politikai élet minden rezdülésére. Lapjain Stuart Hall és Raymond Williams tett kísérletet a tömegkultúra megértésére és a modern tömegkommunikációs ipar demokratizációjának előmozdítására. C. Wright Mills-nek az ötödik számban megjelent “az új baloldalhoz írott levelét” (Letter to the New Left) később többször is kiadták.
2. A puhatolódzás kora.
(15–22. számok, 1962–1963)
A CND meggyengülése és a lapon belüli konfliktusok nyomán 1962-ben egy fiatalabb, tapasztalatlanabb csapat vette át a lapot. Az újság elméleti irányba mozdult el, elsősorban a kontinentális Európában vezetőnek számító nézetekkel foglalkozott, így Claude Levi-Strauss, R. D. Laing és Ernest Mandel műveit közölte. Jellemző volt a harmadik világ iránti fokozott érdeklődés: a szociológia és a társadalmi rétegelemzés (class analysis) segítségével írták le Kuba, Algéria, Irán, a portugál gyarmatok helyzetét.
3. Az eurokommunizmus megelőlegezése
(23–35. számok, 1964–1965)
A lap külalakja 1964 elején megváltozott – és az új külcsín egészen 1999 végéig fennmaradt. A korábbi kísérletezéssel szemben a lap egységes arculatot kapott. Változtak a tárgyalt témák: a harmadik világ helyett a hazai, brit események kerültek előtérbe. Gramsci nyomán cikksorozat elemezte a brit történelmi fejlődés szerkezeti sajátosságait és azt a konkrét kapitalista társadalmat, amely az erők adott egyensúlyát létrehozta. Az NLR mintha megelőlegezte volna az eurokommunizmus egy évtizeddel későbbi álláspontját: a szocializmust a civil társadalomban kell felépíteni, és csak ezután kerülhet sor a kormányzati, illetve állami szinten történő megvalósításra. A kormányzatnak a szocializmus megteremtésére való képtelenségéről vallott nézeteket a wilsoni kormányzat első pár hónapjának tapasztalatai is alátámasztották. Az NLR példaképe ebben az időszakban a Les Temps Modernes, Sartre politikai gondolatai, az egzisztencializmus és a pszichoanalízis is megjelennek a lapban.
4. A nemzetközi forradalmi mozgalom tematizálása, kormányellenesség
(36–51. számok, 1966–1968)
Az NLR a 60-as évek második felében megtapasztalta, hogy egy baloldali párt kormányzása nem feltétlenül vezet a baloldali szempontok érvényesüléséhez. A munkáspárti kormánnyal szembeni kritika a bérstop és a defláció ellen hadakozó szakszervezetek (The Incompatibles) illetve a diákmozgalmak (Student Power) támogatására kiadott Penguin Speicals sorozat könyveiben jelentkezett. Az 1956-os forradalomban is részt vevő szerkesztő, Krassó Miklós elsőként tematizálta a folyóiratban a század nemzetközi forradalmi mozgalmainak klasszikus kérdéseit: kommunista, trockista és lukácsista résztvevők vitatkoztak Trockij történelmi szerepéről. Megkezdték Gramsci, Lukács, Korsch és társaik “nyugati marxista” műveinek lefordítását és ismertető jellegű publikálását, ami később központi szerepre tett szert. A nyugati marxizmusban látták a hivatalos kommunizmus bevett katekizmusa és a megalkuvó szociáldemokrácia alternatíváját. A latin-amerikai felkelések és a vietnami forradalom sikere nyomán guevarista és maoista eszmeáramlatok jellemezték az időszakot, ismét előtérbe került a harmadik világ. Az NLR eklektikus elméleti érdeklődését jelzik Adorno és Lacan pszichoanalízisről írt cikkei, és az orosz formalisták és konstruktivisták műveinek újranyomtatása. Juliet Mitchellnek az 50. számban megjelent: “Nők: A leghosszabb forradalom” című munkáját követően a feminizmus is bekerült az újság által tárgyalt témák közé.
5. Radikalizálódás
(52–67. számok, 1968 vége–1971 közepe)
A vietnami háború és a diáklázadások hatására az NLR radikalizálódott, az 52-es számú különkiadásban például az 1968-as májusi párizsi eseményeket “az elnyomottak ünnepeként” aposztrofálták. Csökkent a brit témák aránya, bár az izmosodó feminista mozgalmakról születtek tudósítások. Elsősorban az OECD országokat, Észak-Amerikát, Japánt érintő jelenségekről cikkezett az NLR. A nyugati marxista szövegek immár a folyóirat vezető témájává léptek elő, de közlésük még mindig bemutató jelleggel történt. Az NLR munkájának kibővítésére kiadóvállalatot hoztak létre, és 1970 őszén a boltokba kerültek az első New Left Könyvek (NLB). Kultúrával kapcsolatos cikkek ebben az időszakban rendszertelenül jelentek meg, olyan témákban, mint rockzene, szexualitás. Említést érdemel Peter Wollen “Jelek és jelentések a filmszínházban” című munkája is.
6. A nyugati marxista hagyomány kritikai összegzése
(68–90. számok, 1971–1975)
A folyóirat életének hatodik periódusát a nyugati marxizmus témája uralja. Meghatározóak az ezen tradíció jeles képviselőivel, Lukáccsal, Althusserrel, a frankfurti iskola tagjaival, Sartre-ral és Colettivel készült interjúk, illetve a munkáikról készített kritikai összegzések. A irányzat hatalmas népszerűségét a nem-marxista avantgárdra való nyitottsága, és a nyugati polgári illetve a túlbürokratizált keleti berendezkedés együttes kritikája adta. Ebben az időszakban foglalkozott először részletesen a második világháborúval az NLR. A folyóirat támogatta a baloldal körében nem túl népszerű angol EGK-csatlakozást, ám általánosságban kijelenthető, hogy a brit témák helyett ismét a nemzetközi ügyek – Csehszlovákia, a Szovjetunió, a kínai külpolitika, a harmadik világ – kerülnek előtérbe. Megszülettek Enzensberger ökológiáról és médiáról írott munkái.
7. A marxi hagyomány kritikai értékelése és a brit hagyomány feldolgozása
(91–120. számok, 1975–1979)
A nyugati marxista hagyomány részletes ismertetését egyrészt a klasszikus marxi hagyomány – Marx, Engels, Lenin, Luxemburg, az ausztro-szocializmus – kritikai értékelése, másrészt a brit szocialista és radikális gondolkodás eredményeinek feldolgozása követte. Az NLR-ben indult vitákból ekkor már gyakran születtek könyvek is az NLR kiadóvállalatán keresztül: a Raymond Williams írásairól indult vita Politics and Letters (Politika és Levelek) címen jelent meg, vita kezdődött Edward Thompsonnal a The Poverty of Theory (Az elmélet nyomorúsága) kapcsán. Elindult a brit marxista történetírás kezdeteinek vizsgálata. Robert Brenner a 104-es számban megjelent The Origins of Capitalism (A kapitalizmus gyökerei) című munkájában a társadalmi formációk és a termelési módok dinamikájának nagyon érzékeny elemzéséig jut el. Az NLR tudósított a dél-európai diktatúrák ekkor bekövetkezett bukásáról, és a harmadik világ forradalmairól (Vietnam, Angola, Etiópia, Irán, Nicaragua) is. A szélsőbaloldal – portugáliai, olaszországi, török – kalandorságát több cikkében is elítélte az NLR. A szocialista hagyomány által gyakran elhanyagolt, első világot érintő kérdésekről, a polgári demokráciáról, a nacionalizmusról, az állami kiadásokról, a társadalmi osztályokról és a recesszióról olyan szerzők írtak cikkeket, mint Göran Therborn, Erik Olin Wright, Ian Gough, Arghiri Emmanuel vagy Ernest Mandel. A brit kérdések ugyanakkor háttérbe szorultak, itt csak a munkásosztályról (Arthur Scargill, Cowley bolti eladók) készített interjúkat lehet megemlíteni. Az NLR ellenállt a 70-es évek növekvő hidegháborús hangulatának, és aggódva figyelte a kommunista államok aggasztó tehetetlenségét. Ezeket az irányultságokat jelzi a 119-es szám tartalma is: Alec Nove a tervezésről és a piacról, Fred Halliday Afganisztánról, Stuart Hall Poulantzas State, Power and Socialism (Állam, hatalom és szocializmus) című munkájáról, Haraszti Miklós és Rudolf Bahro a létező szocializmus problémáiról írt ekkor.
8. Békemozgalmak, az angolszász államok növekvő kritikája
(121–142. szám, 1980–1984)
Az 1980-as évek első felének politikai viharaival párhuzamosan az NLR-ben is szaporodtak a fegyverkezési verseny veszélyeiről, az USA és Nagy-Britannia növekvő agresszivitásáról írt cikkek. Az Edward Thompson cikke nyomán kibontakozott vitából állt össze az Extremism and Cold War (Szélsőségesség és hidegháború) című könyv anyaga. Több cikk jelent meg Kelet és Nyugat politikai vetélkedésének ütközőzónáiról, Lengyelországról, az NDK-ról, Közép-Amerikáról. A Lengyelországról és Koszovóról írt cikkek a Kelet robbanásveszélyes belső konfliktusait mutatták be. A brit tudósítások nem a konzervatív kormányzat jellegével, hanem a Labour Party (Munkáspárt) kilátásaival foglalkoztak, itt csak Anthony Barnett Falkland háborúról írt Iron Britannia-ja (Vas Britannia) jelent kivételt. A “győztes párt mindent visz” elvre épülő westminsteri modell korábbi kritikájára építve az NLR síkra szállt a választói akarat arányos képviseletének – a baloldalon akkor nem túl népszerű – eszméjéért. Észak-amerikai vonatkozású cikkek váltották fel a korábbi nyugat-európai orientációt. Terry Eagleton esszéivel és Adorno, Brecht, Lukács valamint Benjamin esztétikáról és politikáról folytatott vitájával újra nőtt a kulturális vonatkozású írások szerepe. Ralph Miliband és Norman Geras a nyugati társadalmak intézményi jellemzőiről és osztálysajátosságairól, Göran Therborn és Adam Przeworski a szociáldemokrata szerveződésről írt cikkei az NLR gondolati irányultságának megváltozását jelezték. Az időszak vége felé jelentősen átalakult a szerkesztőbizottság: a folyóiratot a 60-as évek óta editáló szerkesztői gárda felét újak váltották fel.
9. A létező szocializmus bukásának feldolgozása
(143–184. szám, 1985–1989)
Míg korábban a szociális ellentétek és a demokrácia szocialista országokbeli hiánya állt az érdeklődés homlokterében, a 80-as évek közepén a közgazdasági kritika került az előtérbe: W. Brus, Ernest Mandel, Alec Nove, Robin Murray, Meghnad Desai írtak tervezésről és piacról, a vásárló hatalmáról és a társadalmi tulajdonról (az alkalmazottak tulajdoni részesedéséről). Boris Kagarlickij a glasznoszty Szovjetunióbeli kibontakozását elemezte. A 177-es, 179-es, 180-as szám összegezte a kommunista rezsimek 1989-es összeomlásának morális és politikai következményeit. A 180-as számban Mary Kaldor (Lord Káldor magyar származású cambridge-i közgazdász leánya) a The Ends of Cold War című cikkében, a “hidegháború hagyatékát” veszi lajstromba. Raphael Samuel a “brit kommunizmus elveszett világáról” (The Lost World of British Communism) írt cikkében a militáns nyugati kommunista pártok tapasztalatait kívánta feltárni és kilátásaikat felmérni. Frederic Jamesonnak a 146-os számban a posztmodernről megjelent cikke a modern kapitalizmus elméleti és kulturális szervezetéről indított el vitát. Mike Davis Los Angeles-i jelentései a létező kapitalizmust mutatták be. A kulturális cikkek megjelenése nem volt folyamatos, de sor került Marshall Bermann All That is Solid Melts into Air (Minden, ami szilárd, légneművé válik) című művének megvitatására, tanulmányok jelentek meg Salman Rushdie-tól, Thomas Pyncheontól, a latin-amerikai regényről és a tömegkultúráról. A nők elnyomásáról írt Wally Seccombe és Maurice Godelier – sort kerítve Spanyolország, Görögország, az NSZK, Írország, Bangladesh, Brazília és Japán nőmozgalmaira is. Cikksorozat tárgyalta az európai baloldal átalakulását Dániában, Olaszországban, Svédországban, Franciaországban, Spanyolországban, Norvégiában és – a zöldekre koncentrálva – az NSZK-ban. Viták folytak a thatcherizmusról, a posztmarxizmusról és az “új időkről”. Jürgen Habermas a 151-es számban vele megjelent interjúban az emberi szolidaritás és emancipáció kérdéseit boncolgatta. Az NLR-ben a történelemről és a társadalmi hatalomról (social power), a “racionális választás” marxizmusáról, a posztmodern filozófiáról, a liberális értékekről és a sztálinizmus elvetéséről folytatott viták továbbra is éltetik a szocialista elméletet és a történelmi és kulturális materializmus alapvető eszméit. Az NLR így a marxista és szocialista gondolkodás olyan széles skáláját fogja át, amely megóvja a szélesebb újbaloldali és poszt-újbaloldali környezet populizmusától, relativizmusától és identitás-politikájától. A 178-as számban például Sabina Lovibond kijelenti, hogy a klasszikus felvilágosodás univerzalizmusa a szocialistáknak és a feministáknak is értéket jelent. A 180-as és 182-es számban olvasható Perry Anderson felmérése a brit társadalmi gondolkodásról.
1990-ben a szerkesztőbizottságot jelentősen megnövelték és átszervezték, a 184-es volt az új szerkesztőbizottság által készített első szám. A kibővült szerkesztőség azonban csak három évig tudott működni: 1993-ban a tagok közel fele – Perry Anderson autokratikus vezetési módszerei ellen tiltakozva – kilépett. Ezek döntően a Manchesteri Egyetemhez kapcsolódó társadalomtudósok voltak (Hilary Wainwright, Diane Elson, Norman Geras, Paul Cammack), akik a későbbiekben a Red Pepper című havilapon dolgoztak, illetőleg társultak a Kanadában évente megjelenő, s a Ralph Miliband halála után félig-meddig elárvult Socialist Registert gondozó Leo Panitch-csal.
Az 1980-as években az NLR kiadóvállalata, a Verso/New Left Books már évente 40 körüli publikációval jelent meg a piacon, és továbbra is eleven az NLR és a kiadóvállalat kapcsolata – a kiadó jelentős részben az NLR-hez kapcsolódó munkákat jelentet meg –, így a kontinentális elmélet kritikáját Perry Andersontól és Peter Dews-tól, Norman Geras és Ellen Meiksins Wood politikaelméleti esszéit, Mike Davis és Alexander Cockburn mai Amerikáról írt elemzéseit. Az NLR szerzői más kiadóvállalatokon keresztül is publikálnak – Tariq Ali a sztálinizmus örökségéről (The Legacy of Stalinism) írott munkája például a Penguin Books-nál jelent meg.
