Mozgalom a demokratikus és önkormányzati szocializmusért

Az olvasó ezúttal a csehszlovák Baloldali Alternatíva mozgalom 1989 végén született dokumentumaival ismerkedhet meg, melyek sok szempontból a magyar Baloldali Alternatíva Egyesülés célkitűzéseire emlékeztetnek.

Szerkesztőségünk különös érdeklődéssel fogadja a Kelet-Európában születő független baloldali mozgalmak megalaku­lásáról és működéséről érkező híreket. Ma, amikor minden baloldaliság kompromittáltnak tűnik, amikor minden, ami új, ami jövőre orientált, az menekül a baloldaliságnak még a lát­szatától is, különösen fontosnak gondoljuk azokat a szervező­déseket, amelyek mind az eddigi hatalomtól, mind pedig a vi­lág kapitalizmusától a baloldali értékeket (a humanitás, a tár­sadalmi-gazdasági egyenjogúság, a tényleges szabadság mind­két rendszer által korlátozott értékeit) kérik számon. S úgy tű­nik, ilyen mozgalmak, szervezetek Kelet-Európa minden or­szágában létrejönnek. Ezek dokumentumai közül mutatunk be most néhányat.

*

A csehszlovák Baloldali Alternatíva csoport tézisei

Mozgalom a demokratikus és önkormányzati szocializmusért

1. Csehszlovákiában a második világháború után a kapitalista ter­melési mód leküzdése teljes egészében a sztálinizmus jegyében folyt. Az addigi, parlamenti demokrácián nyugvó politikai rendszert meg­szüntették anélkül, hogy helyébe más demokratikus szabályozási rendszer lépett volna. A burzsoáziát mint osztályt megsemmisítették, a dolgozó emberek azonban nem szabadultak meg a kizsákmányolás­tól, hanem még sokkal nagyobb elnyomás és gazdasági nyomás alá ke­rültek.

2. Ez a fejlődés a politikai baloldalra is hatással volt. A szociálde­mokratákat erőszakkal egyesítették a kommunista párttal, amely tel­jes egészében bürokratizálódott, és a munkásosztály politikai pártja egy, az egész társadalmon uralkodó, direktív, adminisztrációs módsze­reket alkalmazó hatalmi struktúrává alakult. A többi, e hatalmaknak nem alárendelt baloldali szerveződést szisztematikus üldözésnek, majd likvidálásnak vetették alá.

3. A kommunista párt most kettős karakterű. A pártapparátus összefonódik az állami szervekkel, és bürokratikus hatalmi mechaniz­must képez. A párttagság a párt alapvető szociális bázisa. A párt tagjai kisebb-nagyobb privilégiumok birtokosai. Már régen nem baloldali politikai erőről van szó. Konzervatív, ellenáll a mélyreható társadalmi változásoknak, a reformokat pedig kizárólag a pillanatnyi szituáció nyomásának engedve kezdi meg.

4. Ez a demokrácia- és szocializmus-ellenes rendszer, amely aka­dályozza és megrendszabályozza a politikai, a gazdasági és az egész társadalmi életet, bebizonyította, hogy teljesítőképességgel nem ren­delkezik, alkalmatlan a termelőerők és a társadalom egészének fejlő­dését lehetővé tenni – hát még stimulálni. Bebizonyította azt is, hogy képtelen biztosítani minden egyén szabad fejlődését. Ennek eredmé­nye, a gazdasági megtorpanás mellett, az állampolgári és az általános emberi szabadság hiánya, a munkától való igen mélyreható elidegene­dés és a társadalom erkölcsi válsága. Ez az uralkodó politikai és gazda­sági rendszer, nevezzük akár sztálinizmusnak, neosztálinizmusnak, vagy reális szocializmusnak, az eltelt 40 év alatt nem vált be, s most elengedhetetlenül szükséges a legyőzése. Ez a rendszer azonban kielé­gíti a pártállam bürokráciáját, hiszen a kezdetektől saját elképzelései­nek megfelelően és igényei szerint szerveződött. Kedvez továbbá olyan élősködő szociális csoportoknak, melyek igen jól adaptálódtak az állandó diszfunkcióhoz, és busás hasznot húztak belőle.

5. Hívei vagyunk a szocialista társadalmi berendezkedésnek.

6. Véleményünk szerint a szocializmus alapja a következetes és alkotmányban kodifikált politikai pluralizmus, vagyis egyebek között, különböző politikai pártok (nem szocialisták is), társadalmi csoporto­sulások, szervezetek és kezdeményezések pluralitása. Figyelembe véve a csehszlovák társadalom történelmi fejlődését és jelenlegi törek­véseit, úgy gondoljuk, e demokratikus rendszer alapja a parlamentáris és a gazdasági önkormányzat típusú képviseleti demokrácia lesz. A parlamentáris rendszert védeni kell a politikai pártok fennhatósága, il­letve vezető testületeik társadalom feletti uralma ellen. A képviseleti rendszerben az állampolgárok és a dolgozók helyett a küldöttek és a demokratikus választások küldöttei döntenek, s felelőséggel tartoznak nekik, folyamatos ellenőrzésük alatt állnak, és akármikor visszahívha­tók. Folyamatosan tovább kell bővíteni az emberek közvetlen részvé­telét a közügyek intézésében. A szólásszabadság, a gyülekezési és egyesülési jog magától értetődő, természetes jog. A mai világban ki kell használni a számítás- és híradástechnika adta lehetőségeket. Így lehetségessé válik – a regresszív, elnyomó és manipulálható bürokra­tikus társadalmi csoportok, valamint a burzsoázia teljes hiánya mellett – a politikai rendszernek a klasszikus parlamentarizmusból a társa­dalmi önkormányzat irányába való fejlődése. A demokrácia köteles védeni a kisebbségek, a társadalom perifériájára szorult csoportok és az egyének jogait, s garantálni fejlődésüket. Úgy ítéljük meg, hogy ha­tékonyan föl kell lépni a nemzetiségi, vallási és más gyűlölet hirdetői, valamint a fajgyűlölet és a sovinizmus ellen.

7. Meggyőződésünk szerint a szocializmus kizárólag a szociális igazságosság és egyenjogúság elveire épülhet. Ezért ellenezzük az olyan gazdasági rendszert, amelyben a tőke tulajdonosai, illetve a tőke fölött rendelkezők kezében összpontosul a gazdasági hatalom, kizárva a dolgozók döntéshozatalának lehetőségét a gazdasági tevékenység­ben és annak következményeit illetően. A valódi demokrácia országa­iban is, ahol ez a politikai-gazdasági rendszer a társadalom többségé­nek beleegyezésével valósul meg, jellegzetesen manipulációs karak­terű a tőkés tulajdonra és az afeletti rendelkezési jogra épített ha­talom. A politikai hatalom a gazdasági hatalomból indul ki. Még ha a pénz uralma, a személyre szóló egyoldalú teljesítményorien­táció, a társadalom privatizációja (mely elválaszthatatlan a kizsákmá­nyolástól), úgy tűnik, elfogadhatóbbak is a mai csehszlovák helyzet­nél, mi elutasítjuk, mint helytelen alternatívát, amely, igaz, megemel­hetné az átlagos életszínvonalat, egyidejűleg azonban éles szociális dif­ferenciálódáshoz vezetne. Ez az „új" ún. fogyasztói társadalom más tí­pusú, a Nyugat számára tipikus kríziseket hordozna magában. A gaz­dasági önkormányzat alapját, melyet a nemzetgazdaság közép- és nagyvállalatai részére fogunk javasolni, a gazdasági tervek demokrati­kus megalkotása képezi, valamint minden egyes dolgozó egyre na­gyobb részesedése a munkájával kapcsolatos döntésekben, azok ered­ményeiben és feltételeinek megteremtésében. Gazdasági szükségsze­rűségnek tartjuk a piac teljes kibontakoztatását, vagyis a pénz- és az áruviszonyok teljes rehabilitációját. A piac hatásmechanizmusait az általános gazdasági törvényeknek megfelelően kell szabályozni. A piacon versengő gazdasági szubjektumok, egyének és tőkeerős cso­portok (külföldi cégek, monopóliumok) helyett maguk a vállalatok lennének azok, melyek egyre inkább a dolgozók igazgatása alatt mű­ködnének. Ezzel párhuzamosan a központi gazdasági irányítást az ál­lami központ kezéből fokozatosan át kell engedni a társadalmi önkor­mányzatnak. Azt a gazdasági önkormányzatot, amely egyedülálló vál­lalatokra korlátozódik, nem tudjuk elégségesnek tekinteni. Amennyi­ben kisvállalatokról van szó, s nem csupán a szolgáltatási és a kisipar területén, a szövetkezeti típusú gazdálkodást kell támogatni.

Az emberi munkaerő és a termelési eszközök összekapcsolódásá­nak ilyen változatát igen humánus és demokratikus módszernek tart­juk. Ezeknek a valódi szövetkezeteknek azonban az állami bürokrá­ciától független, működő belső demokráciával és önkormányzattal kell rendelkezniük. Támogatjuk továbbá a termelőeszköz magántulaj­donát a családi vállalkozás és az ehhez hasonló típusú vállalkozások esetében. A többszektoros gazdaság egy bizonyos idő múlva elkerül­hetetlen realitássá fog válni. Mint szocialisták, úgy gondoljuk, hogy a magángazdaságok jelentős önrészesedése nem felel meg a társadalom valóságos érdekeinek. Nem csupán a nagy-, de a közép- és kisvállala­tok támogatását is ellenezzük. Nem utasítjuk el azonban azt a kisvál­lalkozást, amely hozzásegít az állampolgárok szükségleteinek jobb ki­elégítéséhez és dinamikus elemeket visz a gazdaságba. De a társa­dalom nem tolerálhatja a kizsákmányoló termelési viszonyok fejlő­dését.

8. A fentebb vázolt politikai és az új áru- és pénzviszonyokon nyugvó gazdasági rendszer megvalósításában alapvető szerep jut az első időben az államnak. Feladata lesz a fölmerülő szociális egyenlőt­lenségek és feszültségek békítése és kiküszöbölése. Erőfeszítéseket fogunk tenni annak érdekében, hogy korlátozzuk az állam beleszólását a társadalmi életbe. Az ilyesféle beavatkozások gyakorisága és intenzi­tása olyan mértékben fog csökkenni, ahogyan az önkormányzati társa­dalomban, a szabad közmegegyezés társadalmában az emberek – mint állampolgárok és dolgozók – önszervező képessége javulni fog. Az, ami az államról fentebb elhangzott, érvényes a jogra is. A jog jövőbe­ni, perspektivikus pozícióvesztése nem vezethet a jog elhamarkodott elvetéséhez, vagy alábecsüléséhez. Jogtalanságot nem szabad jognél­küliséggel helyettesíteni.

9. A dolgozók jogainak érdekében feltétlenül szükséges – a gaz­dasági reformok időszakában jobban, mint bármikor – a demokratikus, önkormányzati, harcos és bürokráciamentes szakszervezetek léte, amelyek természetesen nem függenek sem az állami, sem a gazdasági, sem az önkormányzati intézményektől. A szakszervezeti mozgalmat vissza kell helyezni természetes alapjaira, mikoris a tevékenység köz­pontjában a bürokratikus apparátus helyett a tagság áll. A szakszerve­zeti mozgalom megújhodása mára szükségszerűvé vált. A dolgozók­nak kell eldönteniük, hogy a már létező szakszervezeteket használ­ják-e föl saját érdekeik védelmének eszközéül, vagy új szakszervezeti közösségeket hoznak létre érdekeik védelmére.

10. Az ökológiai válság sürgős megoldást igényel. A megoldást a működő visszajelzésekkel rendelkező társadalom önregulációjában látjuk, a demokratikus mechanizmusokban, a hatékony állami el­lenőrzésben és irányításban, s mindenekelőtt a korlátlan nyilvánosság­ban. Ez a válság, valamint az egyre inkább lemaradó, sőt kasztrend­szerhez hasonlítható differenciáltságú egészségügy okolható a lakos­ság egészségi állapotának gyors és egyre vészesebb romlásáért. Az ökológiai problémák valódi és eredményes megoldásához a politi­kai rendszer megváltoztatása és a demokratizálás nélkülözhetetlen.

11. Kelet-Európa népei most válaszút előtt állnak. Az eddigi tár­sadalmi rendszer szétesőben van. Nyugat-Európa és Észak-Amerika fejlett országaival összehasonlítva, gazdasági és műszaki szempontból ez a térség igen elmaradott. Reális veszély, hogy a kelet-európai népek gazdasági és politikai függőségbe kerülnek, azaz a fejlett kapitalista or­szágok fejlődő gyarmataivá válnak, amelyek biztosítják az olcsó mun­kaerőt és nyersanyagot, területük olyan körzetté alakul át, ahová el le­het szállítani az ökológiailag szennyezett és fejletlen technológiákat és az ökológiailag veszélyes hulladékot. A kelet-európai országok állami és pártvezetései, köztük Csehszlovákiáé is, a Nyugattal olyan egyéni és nem koordinált gazdasági kapcsolatokat építenek ki, amelyek figyel­men kívül hagyják ezt a reális veszélyt. Azoknak a forradalmi változá­soknak, melyek most ezekben az országokban zajlanak és megszaba­dítják népeiket a bürokratikus uralomtól, nem csupán a gazdasági re­formokra kellene koncentrálnia, amely megteremti a valós áru- és pénzviszonyokat és a gazdasági önkormányzatot, hanem Európa eme részének szűkebb gazdasági és politikai integrációjára is. Az önkéntes integráció demokratikus elvek érvényesítésével lenne megvalósítható, konföderációs és a gazdasági célszerűség alapján. Példaként szolgálhat ehhez Nyugat-Európa fokozatos integrációja. Európa népeinek és az egész világnak a fejlődése olyan irányba mutat, hogy az államok közti határok fokozatosan el fogják veszíteni jelentőségüket.

12. A világ egyenlőtlen fejlődését, amely egyre mélyülő szaka­dékként jelenik meg az igen fejlett kisebbség és a szenvedő fejlődő vi­lág között, alapvető problémának tartjuk, mind gazdasági, mind poli­tikai, morális és ökológiai aspektusból. Ebbe az állapotba nem szabad belenyugodni. Népünk problémáit mindig egyetemes összefüggései­ben kell szemlélnünk, mivel az emberiség és jogai oszthatatlanok. Igyekezni fogunk Csehszlovákiában tevékenyen szolidaritást vállalni a világ fejlődő országaival és propagálni fogjuk a világ gazdasági és poli­tikai rendszere megváltoztatásának szükségességét.

13. A Baloldali Alternatíva szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy társadalmunkban kifejlődjön az erős, alulról szerveződő általános tár­sadalmi és politikai aktivitás, amelyben nem csupán formális szerveze­tek, pártok és szövetségek vesznek majd részt, inkább nem formális társadalmi csoportok, kezdeményezések, mozgalmak. Tevékenysé­gük visszajelzést jelent majd, és az ellenőrzés eszközévé válik a hata­lom máig létező társadalomigazgatási struktúráiban és központjaiban, valamint biztosíték lesz a társadalmi élet új bürokratizálódása ellen.

14. A most születő csehszlovák politikai spektrum részének tart­juk magunkat. Hajlandóak vagyunk együttműködni mindenkivel, aki komolyan küzd a demokratikus forradalom győzelméért, vagyis a pártállam bürokratikus apparátusával szemben harcol a demokrá­ciáért és küzd a pozitív politikai és gazdasági változásokért. A Balol­dali Alternatíva tevékenységében részt vehet mindenki, aki egyetért e tézisek fő gondolataival, melyek nyitottak a további vitákra is. A Baloldali Alternatíva tagsága tevékenykedhet más független kezde­ményezésekben, társadalmi mozgalmakban, s akár hivatalos szerveze­tekben is. Mozgalmunk azonban zárt azok számára, akiket felelősség terhel a politikai megtorlásokért, a szociális elnyomásért és az ország gazdasági megtorpanásáért.

1989. november 26.

A Baloldali Alternatíva csoport alapító tagjainak nevében:

Egon Bondy (szül. Zbyněk Fišer), Alexandr Kramer, Petr Kuzvart, Vladimír Říha, Petr Uhl

(Ford.: Hódos Mária)