Molotov kijelenti: tegnap Sztálin marsall arról beszélt, hogy tekintettel azokra a súlyos veszteségekre, amelyek a szovjet katonaságot érik jelenleg a Magyarország területén vívott harcokban, Magyarország esetében meg kellene változtatni a Churchill által javasolt arányokat 75:25-re. Ezenkívül figyelembe kell venni, hogy Magyarország a Szovjetunióval határos ország, és érthető a Szovjetunió érdekeltsége Magyarországban. A Szovjetuniónak nincsenek területi igényei Magyarországgal szemben.
Eden kijelenti, hogy szeretne gondolkozni ezen. Őt, Edent, rendkívül aggasztja az általános helyzet a Balkánon. A brit kormányt több olyan kész tény elé állították, amelyről nem értesítették. Néhány hónappal ezelőtt Tito menedékre talált a Vis-szigeten, ahol a brit hadiflotta és légiflotta védelme alatt állt. A brit kormány fegyverrel látta el és támogatta Titót, megmentette őt a pusztulástól. Tito azonban a brit kormányt nem tájékoztatva a Vis-szigetről Moszkvába utazott, ahol megállapodást kötött a bolgár katonaságról Jugoszláviában. Ugyanakkor a bolgárok úgy bántak az angolokkal és amerikaiakkal, mintha a szövetségesek elvesztették, a bolgárok pedig megnyerték volna a háborút. Az Észak-Görögországban tartózkodó brit tiszteket a bolgár hatóságok őrizetbe vették… Neki, Edennek, arra kell kérnie orosz barátait, hogy vessenek véget ennek a helyzetnek. Ő, Eden, kész megvitatni a fegyverszünet feltételeit Bulgária számára, de azt szeretné kérni, hogy utasítsák a bolgár hatóságokat Görögországban, hogy bánjanak tisztelettel a brit tisztekkel.
Molotov kijelenti, hogy Bulgáriában rendet kell teremteni, és jóllehet Bulgáriában új kormány került hatalomra, Bulgáriáról azonban nem lehet levenni a felelősséget azért, hogy a háborúban Németország oldalán vett részt. Ő, Molotov, úgy gondolja, gyakorlati lépéseket kell tenni azért, hogy a bolgár hatóságok méltóképpen viselkedjenek a brit tisztekkel szemben.
Eden azt válaszolja, hogy a kihágások nem ott fordulnak elő, ahol orosz katonaság van. Ezek Észak-Görögországban történnek. Ő, Eden, szeretné megkérni Molotovot, hogy utasítsák Tolbuhin marsallt, parancsolja meg a bolgároknak, hogy a brit tisztekkel szemben szüntessék be gyalázatos viselkedésüket Görögországban. A brit kormány még néhány tisztet küld Görögországba, és ő, Eden, nem akarja, hogy azok odaérkezésük után börtönbe kerüljenek.
Molotov azt válaszolja, hogy a brit és a szovjet kormány között kezdettől fogva megállapodás született arra vonatkozóan, hogy Bulgáriától előzetes feltételként követeljék a bolgár csapatok kivonását Görögországból és Jugoszláviából. De a szovjet kormány eddig se Tolbuhinon keresztül, se másképpen nem avatkozott azokba az eseményekbe, amelyek Bulgária határain kívül történnek.
Eden kijelenti, hogy ő ezt megérti és még egyszer megismétli a Görögországban levő brit tisztekre vonatkozó kérését.
Molotov kijelenti, hogy ő úgy véli, erről meg lehetne állapodni.
Eden kijelenti, hogy ő kész megtárgyalni Molotovval a fegyverszünet feltételeit Bulgária számára. Az összes kérdést természetesen csak az EKK-ban lehet megoldani, ahol képviselve vannak az amerikaiak. De ő, Eden, úgy gondolja, hogy ha Moszkvában létrejön a megállapodás, akkor azt meg lehet táviratozni Londonba a szovjet és a brit képviselőknek, akik megbeszélik ezt az EKK amerikai képviselőivel. Ő, Eden, szeretné tudni, hogy a Szovjet Kormány véleménye szerint hol lehet megtartani a tárgyalásokat a bolgárokkal. A brit kormány beleegyezik abba, hogy ezeket Moszkvában tartsák.
Molotov azt válaszolja, hogy a tárgyalásokat legjobb ott lebonyolítani, ahol ezek gyorsabban folynak le. Lehet Londonban is.
Eden azt mondja, hogy ott lehet megtartani a tárgyalásokat, ahol ezt a Szovjet Kormány jónak látja.
Molotov megköszöni, és azt mondja, hogy a Szovjet Kormány úgy látja jónak, hogy a tárgyalások Moszkvában legyenek.
Eden kijelenti, hogy miután tett egy engedményt a tárgyalások helyszínére vonatkozóan, ő, Eden, még egy engedményt nem tehet, vagyis nem tud beleegyezni abba, hogy a háború befejezése után Németországban a brit és az amerikai képviselők ne vegyenek részt a Szövetséges Ellenőrző Bizottságban. A szövetségesek három éven keresztül harcoltak Bulgáriával. És Angliában egyszerűen nem értenék meg, ha a háború befejeződése után Németországban az angol képviselők nem játszanának aktív szerepet a SZEB munkájában Bulgáriában. Ezért ő, Eden, ragaszkodik az amerikaiak által javasolt ponthoz.
Molotov azt mondja, hogy ő mindenekelőtt szeretné közölni Edennel azt az engedményt, amelyet a Szovjet Kormány kész tenni. Ez az engedmény a bolgárokkal aláírandó fegyverszünet feltételeire vonatkozik. Ő, Molotov, nem tudja, számol-e az amerikai és a brit kormány azzal a veszéllyel, amellyel azon kívánságuk teljesítése járhat, miszerint a fegyverszünet feltételeit Tolbuhin marsall és Wilson tábornok írják alá. Tolbuhin marsall nem tengerész, de az ő csapatai jutottak a Fekete-tengerhez, és a fegyverszünet feltételei között az ő, valamint a brit földközi-tengeri parancsnok aláírása arra a következtetésre juttathatná a bolgárokat, hogy Bulgária fekete-tengeri és földközi-tengeri nagyhatalom. Bulgáriának meglódulhat a fantáziája. Mindemellett, e veszély ellenére is, a Szovjet Kormány kész elébe menni az angol kormány kívánságainak, hogy engedményt tegyen, és beleegyezik abba, hogy a fegyverszünet feltételeit a brit képviselő is aláírja.
Eden kijelenti, hogy ez az engedmény igazi meglepetés számára, és nagyon köszöni Molotovnak. Ami a veszélyt illeti, ő, Eden, megígérheti, hogy a brit és az amerikai flotta nem fogja megengedni a bolgároknak, hogy úgy képzeljék, hogy Bulgária földközi-tengeri nagyhatalom.
Molotov azt mondja, hogy visszatér ahhoz a kérdéshez, amelyet Eden vetett fel a brit és az amerikai képviselők részvétele kapcsán a SZEB-ben, és azt szeretné mondani, hogy ő, Molotov, nem érti Eden kijelentését. Az Ellenőrző Bizottságok irányítása Olaszországban és Romániában az angol-amerikai, illetve a szovjet parancsnokság feladata A felelősség kérdése teljesen világos. Milyen helyzet alakul ki azonban, ha Bulgária esetében új rendet vezetnek be, vagyis ha Németország fegyverletétele után három ország válik felelőssé az Ellenőrző Bizottság munkájáért. Fennáll annak a veszélye, hogy fejetlenség támad, és súrlódások keletkeznek.
Eden kijelenti, hogy őszinte akar lenni. Neki, Edennek, szüksége van a lehetőségre, hogy azt mondhassa a brit népnek: Anglia részt vesz a Bulgária feletti ellenőrzésben. Az amerikai javaslat megoldást kínál erre a szituációra, mivel ez egy olyan szövetségesi apparátus létrehozását irányozza elő Bulgáriában, amilyen Németországban is lesz. De ő, Eden, kész más javaslatok megvitatására is azzal a feltétellel, hogy ezeknek a javaslatoknak a megvalósítása biztosítja a brit és az amerikai képviselők aktív részvételét a bizottság munkájában, és nem tartja őket egyszerű megfigyelői státusban.
Molotov azt mondja, hogy a hasonlat Németországgal értelmezhetetlen, mert Németországot megszállási övezetekre osztják fel.Ő, Molotov, úgy véli, hogy ha a brit kormány beleegyezik, hogy Bulgáriában a Szovjetuniónak 90%-ot biztosítanak, akkor a többi kérdés könnyen megoldható.
Eden megjegyzi, hogy ebben az esetben az angolok és az amerikaiak Bulgáriában megfigyelőként lesznek jelen éppen úgy, ahogy a romániai SZEB-ben. Ami őt, Edent illeti, neki tetszik az amerikai szövegezés, de kész tárgyalni más szovjet javaslatokról is, amelyek több meghatalmazást biztosítanának az angoloknak Bulgáriában.
Molotov kijelenti, hogy az amerikai javaslat érthetetlen. Azt javasolják-e a szövetségesek, hogy Bulgáriát osszák fel megszállási övezetekre, és hogy az angolok és az amerikaiak is be akarják-e vinni csapataikat Bulgáriába? Számára, Molotov számára, nem világos, hogy lehet az Ellenőrző Bizottság vezetését három hatalom kezében hagyni Németország kapitulációja után. Ez a bizonytalanság súrlódások forrásává válik. Ezért ő, Molotov, úgy tartja, hogy Bulgária esetében el kell fogadni a 90:10%-os arányt.
Eden azt válaszolja, hogy a szövetségesek természetesen nem akarják csapataikat Bulgáriába vinni. A SZEB állandó elnökének Bulgáriában szovjet képviselőt lehetne kinevezni.
Molotov kijelenti, hogy ha a Bizottság Elnöke szovjet képviselő lesz, akkor az azzal jár, hogy a Szovjetuniónak 34%-a lesz 90% helyett. Ő, Molotov, nem érti, mit kell érteni ezen a javaslaton.
Eden azt válaszolja, hogy Romániában a brit és az amerikai tisztek csupán megfigyelők. Ami Bulgáriát illeti, a Németországgal folyó háború időszakára az angolok és az amerikaiak beleegyeznek abba, hogy az ő képviselőik státusa a SZEB-ben ugyanolyan legyen, mint Romániában, de Németország fegyverletétele után az angolok és az amerikaiak nemcsak megfigyelők akarnak lenni, hanem tevékenyen részt akarnak venni a Bizottság munkájában. Ő, Eden, nem tudja, hogy írhatná körül pontosabban, de azt szeretné mondani, hogy az angolok és az amerikaiak részvétele a SZEB munkájában természetesen kisebb lesz, mint az oroszoké, mivel Bulgáriában szovjet katonaság lesz.
Molotov azt mondja, hogy nagyon furcsa, ellentmondásosnak ható irányítás lesz az, ha nem tisztázzák ezt a kérdést.
Eden azt válaszolja, hogy ő nem tudja, mi legyen a százalékokkal, de az angolok feltétlenül nagyobb részesedésre tartanak igényt Bulgáriában, mint Romániában, ahol mindössze 10%-kal rendelkeznek.
Molotov azt mondja, hogy a százalékok mértéke az előző napi tanácskozások eredménye. Esetleg abban állapodhatnak meg, hogy Bulgáriában, Magyarországon és Jugoszláviában 75:25%-os legyen az arány.
Eden azt mondja, hogy ez rosszabb, mint amilyen az előző nap volt.
Molotov azt válaszolja, hogy akkor Jugoszlávia esetében elfogadható lehet az 50:50, Bulgária esetében a 90:10%, a magyarországi arány pedig módosítható némileg.
Eden azt válaszolja, hogy ő kész engedményeket tenni Magyarország esetében, de ő, Eden, kéri a segítséget, amely biztosítaná az angolok nagyobb részvételét Bulgária ügyeiben Németország kapitulációja után. Ő, Eden, nem ragaszkodik ehhez az amerikai szövegezéshez, de azt akarja, hogy az angoloknak legyen képviseletük a SZEB-ben Németország fegyverletétele után.
Molotov azt kérdezi, meg tudnának-e állapodni arról, hogy Magyarországon 75:25 legyen az arány, mielőtt áttérnének más kérdések megvitatására. Beleegyeznének-e az angolok 75:25 arányba Bulgária és 60:40-be Jugoszlávia esetében? Eden láthatja, hogy ő, Molotov, 15%-os engedményt tesz Bulgáriával kapcsolatban, viszont Jugoszlávia esetében, neki, Molotovnak az javaslata, hogy állapodjanak meg a 60%-ban.
Eden azt válaszolja, hogy ő nem szeretné, ha a Jugoszláviával kapcsolatos arány megváltozna. A miniszterelnököt bántaná, ha megpróbálnának változtatni a jugoszláviai arányon, elvégre Anglia nagyon sokat segített Titónak, fegyvereket szállított neki. Ezért ő, Eden, azt javasolná, hogy az arány Magyarország esetében legyen 75:25, Bulgária esetében 80:20, Jugoszlávia esetében pedig 50:50.
Molotov azt válaszolja, hogy kész lemondani a Jugoszláviával kapcsolatos módosításról, ha Bulgária számára elfogadják a 90:10-es arányt. Ha Bulgária esetében 75:25-ös arányban állapodnának meg, akkor Jugoszláviánál ragaszkodna a 60:40-hez. Mindamellett ő, Molotov kijelenteni, hogy a Szovjetuniónak nem áll szándékában beavatkozni a jugoszláviai tengerparti ügyekbe. Viszont ha Jugoszlávia esetében marad az 50:50-es arány, akkor elfogadható volna a módosítás Bulgária esetében.
Eden azt mondja, hogy az angolok és az amerikaiak három éven keresztül harcoltak a bolgárokkal. A bolgárok nagyon rosszul bántak az amerikai foglyokkal. Oroszország pedig mindössze 48 órát harcolt a bolgárok ellen.
Molotov kijelenti, hogy a németeket támogató Bulgária sokkal több kárt okozott a Szovjetuniónak, mint bármely más országnak. Ő, Molotov, arra kérné Edent, hogy vegye számításba: Bulgária és Románia Fekete-tenger menti országok. Angliát kisebb mértékben kell, hogy érdekelje a Fekete-tenger, mint a Földközi-tenger. A háborúban tanúsított viselkedése miatt Bulgáriának nem lesz kijárása a Földközi-tengerre.
Eden azt válaszolja, hogy Anglia igen csekély mértékben érdeklődik a Fekete-tenger iránt. Anglia nem kér sokat, ha azt veszik figyelembe, hogy az ország három évig harcolt Bulgária ellen. Angol szempontból az összefüggéseknek van jelentősége. Anglia felfegyverezte Titót. Tito pedig Moszkvába utazott, és erről nem tájékoztatta a brit kormányt. Tito megállapodott Moszkvával, hogy a bolgár csapatok Jugoszláviában maradnak. Ha erről a brit közvélemény tudomást szerez, akkor bírálni fogja a brit kormányt.
Molotov azt mondja, hogy nem létezik olyan megállapodás, amely szerint a bolgár csapatok Jugoszláviában maradnának. Ami Titót illeti, ő, Molotov, azelőtt nem látta őt, de megismerkedésük után az a benyomása alakult ki Titóról, hogy becsületes ember, és barátilag viszonyul a szövetségesekhez. Titóval Churchill fia gyakran találkozott már, és ő, Molotov, úgy gondolja, hogy Churchill fia igazolhatja ezt a véleményét, és nyilatkozhat arról, hogy lehet-e Titóval együtt dolgozni. Ami azt illeti, hogy Tito nem tájékoztatta a szövetségeseket moszkvai útjáról, neki, Molotovnak, az a véleménye, hogy Tito ezzel kettős hibát követett el. Ő, Molotov, ugyanis azt tartja, hogy ha Tito közli moszkvai utazásának hírét, akkor azzal csak növelte volna presztízsét, mivel mindenki megtudta volna, hogy találkozott Sztálinnal. Ő, Molotov, azzal magyarázza Tito hibáját, hogy Tito bizonyos tekintetben provinciális politikus, de azt nem hiszi, hogy Titót valami rossz szándék vezérelte volna. Titónak ez a mulasztása bizonyosan jóvátehető.
Eden kijelenti, hogy ha az amerikai megfogalmazás nem megfelelő, akkor másikat is meg lehet vizsgálni. Például az Ellenőrző Bizottságot a "Szövetséges" helyett nevezhetnék "Szovjet" Ellenőrző Bizottságnak, amelyben brit és amerikai képviselők is részt vesznek.
Molotov azt mondja, hogy a kérdést át kell gondolni, de megkérdezi Edentől, hogy emelhető-e a Szovjetunió javára a százalékarány Jugoszlávia esetében.
Eden azt válaszolja, hogy a brit kormány azt venné szívesen, ha a Szovjet Kormánnyal egységes közös politikát folytathatnak Jugoszláviában. Ő, Eden, szeretné tudni, mit fognak csinálni a szövetségesek Jugoszlávia felszabadítása után. Egyesíteni kell-e Titót és a londoni jugoszláv kormányt? A brit kormány ezt szeretné.
Molotov azt válaszolja, hogy ez helyes és figyelemre méltó szándék.Végezetül Molotov kéri, hogy ha lehetséges, a Bulgáriával kapcsolatos kérdést döntsék el 24 órán belül, mert minden fennakadás kellemetlen bonyodalmakat okozhat az ügyben.
Feljegyezte: Pavlov
(Fordította: Varga Éva)
Jegyzet
Molotov és Eden beszélgetésére a J. V. Sztálin és W. Churchill közötti úgynevezett "százalékmegállapodás" másnapján került sor Moszkvában.
Forrás: Informacionnij Bjulletyeny, Moszkva , 2002. No. 7. 19-23. o.
