Írország legismertebb házaspárja, Biddy és Miley Birne, nem értenek egyet a vallással kapcsolatban. Miley, a férj, aki buzgó római katolikus, azt állítja, hogy imáik és az isteni beavatkozás gyógyította ki lányukat súlyos betegségéből. Biddy, aki csak ritkán jár templomba, és lenézi az egyházat, azt mondja: az orvost illeti a köszönet és a hála. Vidéki kisvárosuk, Glenroe plébánosa, Tim Devereaux atya szerint senki sem hallgat pásztori szavaira, ezért korengedménnyel nyugdíjba megy, és világ körüli útra indul az özvegy Shirley Manninggel, aki protestáns és zsidó ősök leszármazottja. Stephen Brennan nyugdíjast kirabolja egy dublini női tolvajbanda. Egy dublini külvárosban Liam Casey, a magas, jóképű, gátlástalan üzletember elcsábít egy fiatalembert, és látják, amint szájon csókolja. Nem messze onnét Nicola Brennan, akit elhagyott a férje, komolyan fontolgatja, hogy illegális abortusznak veti alá magát. Lorraine Molloy, miközben az iskolai vizsgákra tanul, rászokik az amfetaminokra, Tony Kelly-t pedig leszúrja egy ember az utcán, akinek pénzzel tartozik.

A fenti személyek valamennyien Írország rendkívül népszerű televíziós szappanoperáinak, a “Glenroe”-nak és a “Fair City”-nek a szereplői. Húsz évvel ezelőtt, vagy akár csak tízzel is, ez a viszonylag konzervatív, túlnyomórészt katolikus ország nem tűrt volna ilyen dolgokat a kormányzati ellenőrzés alatt álló országos televízióban. De az utóbbi években a két harmincperces szappanopera – amelyek a főműsoridő legnézettebb programjai – éppen azokról a témákról szól, amelyekkel korábban olyan ritkán foglalkoztak: növekvő bűnözés, kábítószerek, leányanyák, erőszak, homoszexualitás és a katolikus egyház csökkenő befolyása. Még az is szóba került, amit Mary Robinson elnök asszony és más magas rangú hivatalnokok “ír rasszizmusnak” hívnak: az általános ellenszenv ír családok tízezreivel szemben, akiket korábban drótostótoknak, manapság eufemisztikusan csak utazóknak hívnak. A nomád lakókocsisokat sokan szidták és elzavarták, amikor lakóhelyet, iskolát kerestek – vagy csak egy széket a sörözőben.

Írország a gazdasági fellendülés kellős közepén van, a szappanoperák azonban nemcsak jólétet mutatnak, hanem az ír élet nehéz, sőt zord körülményeit is. Különösen a fiatal családok problémáira koncentrálnak egy olyan országban, amelynek az egyik legrosszabb tartós munkanélküliségi rátája van az Európai Unióban. A középiskolák évente körülbelül negyvenezer munkanélkülit “termelnek ki”, míg a gazdaság csak tízezer munkahelyet teremt évente.

“A sorozatok az ír társadalom utóbbi tíz évben bekövetkezett liberalizációját tükrözik” – mondja Hugh Linehan, aki a The Irish Times televíziós és mozirovatának felelőse. “Ráadásul a szappanopera az egyetlen hazai drámai televíziós műfaj, így nagyon sok dologgal kell foglalkoznia – de nem szabad túlságosan sokkal. A szappanopera ugyanis összeomlik a túl nagy súly alatt.” Cliona Woodbyrne és férje, John, aki autóműszerész, rendszeresen nézik vasárnap esténként a “Glenroe”-t három tizenéves gyermekükkel. “Azt hiszem, nagy utat tettek meg” – mondja Mrs. Woodbyrne. “Komolyabb dolgokkal foglalkoznak, és kevesebb aprósággal, olyan dolgokkal, amelyek fontosak az életünkben.” Ahogy elmondta, az az epizód például, amely arról szólt, mennyi pénzt költsünk egy lány elsőáldozási ruhájára (ami errefelé nagyon fontos téma), náluk családi vitát kavart a vallásról, és hozzátette, hogy ő osztja Biddy vallási szkepticizmusát.

Niall Mathews, az ír televízió szórakoztató műsorainak vezetője azt mondta: “Mi nem tűztük a zászlónkra, hogy az erőszakkal foglalkozunk. Az egyik szereplőt mondjuk megerőszakolják, de a történet arról szól, hogy ez hogyan hat rá, a családjára és a közösségre. Nem témavezérelt műsorokat készítünk. Arra használjuk az egyes témákat, hogy a szereplőt világítsuk meg, mintsem magát az ügyet.” Ám a “Fair City” és a “Glenroe” producerei elismerik, hogy a magas nézettség (átlagosan 800 ezer néző, ami körülbelül a népesség negyede) egyre inkább az írországi élet problémái bemutatásának tudható be.

John Lynch, a “Fair City” producere szerint, amikor a sorozat 1989-ben elindult, még a színészek között is konfliktus támadt amiatt, hogy mit is csinálnak. “Most már túl vagyunk ezen” – mondja. Még a társadalom felső rétegei is beismerik, hogy nézik a “Fair City”-t. Sajnos kezd divattá válni a műsor nézése. Ám Mr. Lynch szerint bizonyos témák még mindig kényesek. Például nem akartak az AIDS-szel foglalkozni, holott ez ugyanolyan komoly probléma Írországban is, mint Európa más részein. S nem fog a műsor valószínűleg a politikai korrupciós hírekkel sem foglalkozni: A politikát nem lehet eladni. Lynch elmondása szerint kapott ugyan leveleket “különc lelkészektől” néhány műsor kapcsán, de az egyházi vezetés közvetlen nyomást nem gyakorolt rá – még olyan témákkal kapcsolatban sem, mint az abortusz és a homoszexuális kapcsolatok, amelyeket még öt évvel ezelőtt is büntettek. Szerinte a homoszexuálisok “el voltak ragadtatva” attól, ahogyan a témát kezelték a műsorban – habár a fentebb említett Liam olyan biszexuálisként jelenik meg a filmben, aki úgy próbálja rászedni az üzletasszonyokat, hogy elcsábítja őket, a következő részekben pedig Liam a szervezett bűnözés pénzmosójává válik. “Lesz erőszak és lesznek kellemetlen szereplők” – árulta el Lynch.

Tommy McArdle, a már a 14. sorozatánál tartó “Glenroe” producere azt mondja, aggódott, hogy Biddy és Miley Byrne problémái, akik kezdettől fogva a műsor főszereplői voltak, már túlságosan is ismerőssé váltak. Ezért Mr. McArdle bedobta az “utazók” témáját, amely rendszeresen szerepel a hírekben, mivel a lakosok különböző jogi eszközökkel bírósági úton próbálják megszüntetni a lakókocsi-telepeket. A legutóbbi epizódokban Miley és Biddy megpróbált kilakoltatni egy utazó családot, akik a farmjuk szélére álltak a lakókocsijukkal. Ez a rész bemutatta néhány ír azon véleményét, hogy az utazók ostobák, koszosak és tisztességtelenek. Eltűnik például két házinyúl, és a szomszédok arra gyanakszanak, hogy az utazók megfőzték őket pörköltnek. “Nem rendezték el rendesen a dolgokat” – méltatlankodik Mrs. Woodbyrne, aki szerint ő és családja még most is azon töpreng, mit lett a nyulakkal. Ahogy McArdle mondja, az egyik utazó és egy helyi felső-középosztálybeli hölgy házasságon kívüli kapcsolata még ennél is provokatívabb volt. “Be kell mutatnunk az ír társadalom változásait” – mondja a producer. Manapság Írországban egy házaspár egyik tagja mindig vallásosabb, mint a másik. Hamarosan tehát újabb ütközet várható Biddy és az új helyi plébános között.

(Fordította: Gedeon Béla)