A holland Szocialista Párt az EU-ban a béke, a biztonság és a mindenki számára elérhető jólét megteremtésének feltételeit keresi. Jelmondata az "európai összefogás mellett, az európai szuperállam ellen"; e cél érdekében támogatni kívánja a demokrácia és társadalmi jogok védelmében indított harcot.
Előadásom keretében az “Európát érintő” problémák legfontosabbjaival szeretnék foglalkozni. Lezártuk pártunk jelölőlistáját az Európai Parlamentbe történő választásokra. Véleményem szerint nemcsak képesek vagyunk rá, de kötelességünk is, hogy növeljük küldötteink számát az Európai Parlamentben. Ez azonban nem fog magától menni – alapos felkészültséget kíván mind a jelöltlista, mind a politikai program megbízhatósága szempontjából. (…) A kilátások kedvezőbbek, mint valaha, ami további érvként szól amellett, hogy alaposan felkészüljünk.
A másik ok, ami miatt közelebbről és mélyebben kell tárgyalnunk “Európa ügyét”, az az Európai Unióban nemrég lezajlott intézményi fejleményekkel indokolható. Törvényeink nagy részéről már Brüsszelben döntenek, s egy európai szuperállam van kifejlődőben, amit csak tovább erősítene az a tény, ha a nemrég javasolt európai alkotmányt elfogadnánk. Ez a kapitalizmusnak az Unió gazdasági rendszerébe való intézményesítését és egy közös védelmi politika elfogadását jelentené, illetve olyan jogokat biztosítana az EU intézményeinek, amelyekkel azok jelentős gazdasági, politikai és katonai hatalommal rendelkeznének az Unión belül csakúgy, mint azon kívül. E fenyegető változások átgondolt választ kívánnak tőlünk.
A júniusi választások, illetve Európa nagyobb országainak a jövő alakítását célzó tettrekészsége arra kényszerít bennünket, hogy komolyan pozícionáljuk magunkat az Európai Unióhoz képest, ami azt jelenti, hogy 2004-ben az EU-val kapcsolatos vízióinkat, választási programunkat és a javasolt alkotmánnyal szembeni ellenérveinket széles körben ismertté kell tennünk. A júniusi választások eredményessége mellett azon kell dolgoznunk, hogy az idén vagy jövőre meghirdetett népszavazáson tömeges “nem” legyen a válasz az európai alkotmányra.
Ennek az “Európáról” szóló konferenciának kettős célja van. Egyrészt a kérdéses ügyek alapos megtárgyalása, az azokkal kapcsolatos álláspontok világos megfogalmazása, valamint az SP tagjainak aktivizálása. Másrészről ezt a mai alkalmat arra is ki szeretnénk használni, hogy az EU-s ügyek jelenlegi szakértőitől tanuljunk. Belátjuk, hogy bizonyos elképzeléseink felett eljárt az idő, de mert egy ügyért harcolunk, nem jelenti azt, hogy együgyűek lennénk, és ne gondolnánk, hogy másoktól is tanulhatunk. Ennek érdekében állandó kapcsolatban állunk más európai, baloldali képviselőkkel, amit bizonyítandó a mai ülésre néhány olyan embert is meghívtunk, akikről úgy gondoljuk, hogy segíthetnek bennünket az eligazodásban.
Az EU a nemzetközi színtéren
Mielőtt tovább folytatnám az EU-n belüli politikák és fejlesztések leírását, szólnék néhány szót a világban zajló eseményekről. A 2001. szeptember 11-i barbár terroristatámadás után nem állíthatjuk, hogy biztonságos világban élünk. A “terrorizmus elleni küzdelem” örve alatt az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei először Afganisztánt, majd Irakot foglalták el, ami pedig közel sem jelenti azt, hogy biztonságra törekednénk. A többes szám első személy alatt értem a holland kormány politikáját is, amely szolgaian követi az USA kormánya által előirányzott lépéseket, még ha az ellentmond is a holland közvéleménynek. Ezt azok a nagyszabású és sikeres demonstrációk is bizonyították, amelyeken mi is részt vettünk.
Az USA-nak és szövetségeseinek a terrorizmus elleni háború csupán ürügyként szolgál a Nyugat és Közel-Kelet közötti konfliktus megteremtésében, ami pedig a demokratikus polgárjogokat kérdőjelezi meg. A demokrácia és emberi jogok védelmére hivatkozva, az ENSZ nem járult hozzá háború indításához. A nemzetközi jogi rend ilyetén semmibe vétele viszont rendkívül veszélyes gyakorlat, miután olyan helyzetet teremt, amelyben a legerősebb hatalmának érvényesülése fékezhetetlenné válik.
Az USA és szövetségeseinek háborús buzgalmával szemben áll a szegénység, a társadalmi igazságtalanság és kirekesztettség elleni küzdelemben tanúsított érdektelenségük. Az ENSZ fejlesztési szervezetének egy programja, az UNDP keretében készült 2003-as éves beszámoló alapján 1990 óta 54 ország lett szegényebb, a jövedelemben mutatkozó egyenlőtlenségek számos fejlődő országban megnőttek, és annak a 1,2 milliárd embernek sem látszik javulni a helyzete, akik kevesebb mint napi egy dollárból kell, hogy megéljenek. Ahogy a beszámoló írja: “szinte még soha nem tapasztalt visszaesés tapasztalható a várható élethosszt illetően”.
A béke és biztonság érdekében, valamint a szegénység és reménytelenség elleni küzdelem szükségessége miatt ideje hozzáfognunk az ENSZ megreformálásához és megerősítéséhez. Az utóbbi időben számos, jól kigondolt javaslat született ez ügyben. Ami még hiányzik, az az erős államok komolyabb érdekeltsége egy olyan világ létrejöttében, amelynek legfőbb célja a társadalmi igazságosság és a konfliktusok békés megoldása.
Az EU: csak gond a megoldás helyett
Összességében nézve az EU jobbára egy hatékonytalan nemzetközi rend kifejeződése, mintsem egy szebb jövőt ígérő, kooperatív rendszer megnyilvánulása. Más szóval, az EU inkább problémát, mint megoldást jelent. Az Unió egyre inkább egy neoliberális gazdaságú, európai szuperállam irányába változik, ahol egyértelműen a nagyobb méretű országok és nagyvállalatok a meghatározó szereplők. Mindez nem az Unión belül, illetve kívül levő emberek érdekei alapján történik, hanem egy arra való törekvés részeként, hogy az Unió a világ legerősebb gazdasági hatalmaként léphessen fel, amelynek eszköze mint legfőbb ösztönző egy nagy belső szabadpiac kialakítása. Ugyanakkor az EU a haderejét is fejleszti. A központi katonai hivatalok létrehozása mellett – persze csak megelőzési szándékkal – gyors reakciós erők létrehozására is készül annak érdekében, hogy a világ bármely pontján képes legyen beavatkozni.
Ebből következik, hogy az Unió úgy döntött, hogy a NATO-ban való részvételét a lehető legjobban megnöveli. Néhány támogató állítása szerint az EU hadi képességeinek fejlesztése azért szükséges, hogy az USA is megtapasztalja erejének relativitását. Habár az SP az USA ellensúlyozására megépítendő hadierőt támogatókhoz hasonlóan aggódik az amerikai külpolitika miatt, úgy gondoljuk, hogy az ilyen élesen elhatárolódó gazdasági tömbökben való gondolkodás szörnyű következményekkel járhat. Azon túl, hogy a tagállamok polgárainak milyen extrakiadást jelent, ha az EU valóban úgy dönt, hogy megpróbál ellenerőként fellépni, az USA és az EU között növekvő, hosszú távú rivalizálás csak életveszélyes következményekhez vezethet.
Az Egyesült Államokkal való együttműködés mint a katonailag erős Európa alternatívája számunkra még kevésbé tűnik vonzónak. A nagy hadierő elsősorban nem az emberi jogokat biztosítja a világ egyéb területein, hanem inkább egyesek nemzetközi konfliktusok esetén való befolyását növeli, illetve a WTO-ban, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap intézményeiben folytatott nyertes kampányokat szolgálja. Az ügy legvalószínűbb kimenetének azt látom, hogy Amerika erőpolitikája a nyugati civilizáción kívüli világgal szemben Európát is magával ragadja.
A “tömbökben gondolkodásnál” a kölcsönös érdekeken alapuló nemzetközi együttműködésre való törekvés jobb megoldásnak tűnik. Ebben az összefüggésben fontos, hogy megkezdjünk egy olyan szociális szempontú globalizációs folyamatot, amely alternatívát jelent a globalizáció mostani formájához képest, amelyet a legerősebbek jogformálása, valamint a gazdagok és szegények között növekvő különbségek jellemeznek.
Annak érdekében, hogy alternatívánkat megvalósíthassuk, nem függhetünk attól, hogy mit tesz vagy mit engedélyez a kormány – önálló kezdeményezésekre van szükség.
Demokratikus együttműködés
Mivel az EU-nak ma már jelentős a gazdaságpolitikát ellenőrző szerepe, illetve az is félő, hogy ez tovább terjed az igazságügyi, belügyi, külügyi és biztonságpolitikai területekre is, fontos, hogy a brüsszeli döntéshozó folyamatok hatékony ellenőrzés alatt álljanak. Jelenleg nem ez a helyzet. Az átláthatóság hiánya és az irányelvekről szóló döntések zárt ajtók mögötti lebonyolítása nem csupán kivételes esetben fordul elő. Az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank és az Európai Tanács hatalmát csökkenteni, míg a választott Európai Parlament befolyását növelni kell. Az Európai Parlament tagjait a szavazók legalább elmozdíthatják székükből, de a zárt ajtók mögött szervezkedő nemzeti kormány vezetőire és minisztereire nehezebb befolyással lenni.
Amikor Európában demokráciáról beszélünk, akkor persze nem kell abba az illúzióba ringatnunk magunkat, hogy az Európai Parlament felválthatja a nemzeti parlamentek működését. Mint ahogy “európai polgárok” sem igazán léteznek, az “európai demokrácia” sem lehet tökéletes helyettesítője a nemzeti demokráciáknak. Ez pedig azt jelenti, hogy saját országunkban kell erősítenünk a demokráciát.
Az elmúlt húsz évben az Európai Unió jelentős hatalmat vett át a nemzeti kormányoktól. A holland törvényhozás ma már nagyrészt az Uniós direktívákra támaszkodik, aminek néha vannak előnyei, de többnyire nem ez a jellemző. Európai együttműködés persze mindenképpen szükséges, de az meglehetősen különbözik attól az Európai Uniós gyakorlattól, ami az érintettek kívánalmai ellenére is megszülető politikákat ír elő. Jelenleg az EU-ban túl nagy az elbizakodottság, ami pedig veszélyes. Az emberek egyre nagyobb számának van ellenére egy felülről rájuk testált “Egyesült Európai Államok” fenyegető képe. Így nincs is mit csodálkozni azon, hogy az utóbbi években nőtt a brüsszeli szervekkel szembeni bizalmatlanság. Ezt a problémát némi támogatással vagy europropagandával azonban nem lehet egyszerűen félresöpörni.
Nemet mondunk a neoliberális, európai szuperállamra
Az EU mozgásának nemcsak tempója, hanem iránya is kifogásolható. A méretgazdaságosság előnyeit, amiket az Unió kínál, elsősorban a nemzetközi színtéren működő vállalatok tudják kihasználni. A demokráciát és a társadalmi jólétet érintő megszorító intézkedések esetén a nemzeti kormányok – már a 90-es évektől kezdődően, amikor Lubbers és Kok kormánya “kiárusította” a társadalombiztosítást, beleértve a rokkantsági segélyeket is – hivatkozhatnak arra, hogy “Brüsszel kér minket, hogy tegyük meg”.
Szintén brüsszeli direktívákat követett a gáz és az elektromos áram alapvető szolgáltatásainak nemrég történt kiárusítása, miközben az Európai Bizottság hamarosan az egészségügyi szolgáltatások, az oktatás, a tudományos kutatás és a tömegközlekedés területén is zöld utat kíván engedni a magánbefektetők számára. A Bizottság azzal érvel, hogy mindez majd nemzetközileg erősíti a versenyképességünket. Ha a közeljövőben nem találjuk ki, hogy hogyan vethetnénk véget ennek az általános trendnek, akkor a közszektor vélhetőleg teljesen nyitottá válik a profitorientált társulások előtt. Szerencsére a tagállamokban is nő az ellenállás egy olyan unióval szemben, ahol a nagyvállalatok érdekei előrébb állnak annak polgáraiénál.
A Szocialista Párt az Európai Parlamentben
Az SP célul tűzte ki maga elé, hogy Brüsszelben azoknak a kritikus állampolgároknak a szócsöve lesz, akik a nemzetközi együttműködésben a béke, a biztonság és a mindenki számára elérhető jólét megteremtésének feltételeit keresik. Az Európai Parlamenten belül a SP azokkal szemben lépne fel, akik azt az európai szuperállamot támogatják, ahol a polgároknak nincs sok szavuk, mert a transznacionális vállalatok irányítják a politikát. Jelmondatunk szól az “európai összefogás mellett, az európai szuperállam ellen”. Ezen cél elérésére mind a Parlamenten belül, mind azon kívül Hollandia és más tagállamok polgáraival is együttműködünk, s támogatjuk a demokrácia és társadalmi jogok védelmében indított harcot. Erik Meijer Európai Parlamenti képviselőnk igen fontos szerepet játszott az elmúlt öt évben, különös tekintettel a tömegközlekedés privatizálásáról szóló brüsszeli tervek meghiúsításában. Ezentúl hisszük, hogy az öt évvel ezelőtti holland szavazókhoz képest még többen osztják az EU-val szembeni kritikai álláspontunkat, és támogatják harcunkat a békéért és igazságosságért.
(Fordította: Szabó Melinda)
A beszéd 2004. január 17-én hangzott el a holland Szocialista Párt konferenciáján Amsersfoortban.