Beszélgetés J. Piniorral

Az itt közölt interjút J. Pinior, a Szolidaritással együttműködő „Lengyel Szocialista Párt – a Demokratikus Forradalomért" nevű szervezet egyik vezetője adta programjukról, mely a felülről kezdeményezett reformpolitikával szemben a néptömegek közvetlen, demokratikus hatalmára, például a sztrájkbizottságok szerepére helyezi a hangsúlyt.

A Lengyel Szocialista Párt – a Demokratikus Forradalomért nevű szervezetről

E dokumentumértékű nyilatkozat Josef Piniortól származik. Pinior a Szolidaritás szakszerve­zet egyik wrocławi vezetője volt. 1981. december 13. után illegalitásban látta el feladatát. 1983-ban letartóztatták, s azóta többször volt börtönben, ahol megszakításokkal, mintegy há­rom évet töltött. Kiss Rita kérdéseire 1989 júliusában az alábbiakat mondta el szervezetéről.

 *

A Lengyel Szocialista Párt – a Demokratikus Forradalomért elneve­zésű szervezeten belül három fő irányzat van:

1. Az „új baloldalé", amely különböző szocialista irányzatokat tömörít, egészen a szociáldemokraták balszárnyáig;

2. a „forradalmi baloldalé", amely programjában a IV. Interna­cionálé Ernest Mandel-féle vonalát követi,

3. A „szociáldemokratáké", amely a régi, sztálinizmus előtti len­gyel szocialisták nyomdokán halad.

Az LSzP-DF a Szolidaritássá] együttműködő szervezet. Tagságá­nak többsége egyidejűleg a Szolidaritásnak is aktivistája. Elsősorban a dolgozók fiatal nemzedékének és a diákoknak a pártja. Harcolni akar a neosztálinista bürokrácia ellen, de a kapitalizmus minden for­máját is elutasítja. Az általunk képviselt új szocialista alternatíva: az önkormányzat eszközével a munkáshatalomért küzdeni.

A fiatal nemzedéket érdekli egy független munkásmozgalom és a dolgozói önkormányzat létrehozásának kérdése. Ez a perspektíva új Lengyelországban, és a szocialista ellenzék számára széles horizontot adhat.

Pártunk nem világnézeti alapon szerveződik. Mindenki számára nyitott, aki akár vallási, akár filozófiai, akár valami más megfontolás­ból az önkormányzat híve.

A Lengyel Szocialista Párt – a Demokratikus Forradalomért a munkásmozgalom számára új szocialista alternatívát kínál Lengyelor­szágban. Programunkat azonban nemcsak Lengyelország számára dol­goztuk ki: internacionalista párt akarunk lenni, a szó jó értelmében. Tehát nem nacionalista párt vagyunk, hanem a keleti és a nyugati mun­kásmozgalom számára egyaránt használható alternatívát keresünk.

Úgy véljük, hogy a neosztálinista rendszert nem lehet egyedül Lengyelországban felszámolni: azt az egész keleti blokkban kell szét­zúzni. Ezért szándékunkban áll akcióinkat koordinálni a többi függet­len szocialista mozgalommal Kelet-Európában. Internacionalista ak­ció volt például 1989. február 1-jei demonstrációnk a román nagykö­vetség előtt, amelyen kinyilvánítottuk szolidaritásunkat Románia dik­tatúra ellen harcoló társadalmával és dolgozóival. Kelet-európai egy­ségfrontot akarunk létrehozni a neosztálinista rendszer ellen. E rend­szert megreformálni annyit jelent, mint az egész rendszert szétzúzni. Tényleges alternatíva csak a dolgozói önkormányzat (önadminisztrálás) alternatívája lehet. A társadalom (a civil társadalom) emancipá­lása szempontjából a legelső kérdés a munkásdemokrácia kérdése. A második pedig az új szocialista alternatíva, vagyis a dolgozói önkor­mányzat kérdése. Ebből a programból fakad taktikánk. Ezért mi nem egy kerekasztal körül vitatkoztunk a hatalmon levőkkel. A kerekasz­tal-tárgyalás a bürokrácia védekezési taktikája a dolgozók mozgalma ellen. Mi a dolgozók sztrájkjait, demonstrációit akarjuk segíteni azért, hogy rátaláljanak az önkormányzati alternatíva útjára. Katowicében megszervezzük a valóban alternatív ellenzék kongresszusát, azon el­lenzéki erők számára, amelyek elutasítják a kerekasztal-tárgyalá­sokat.

Mint a kerekasztal-megbeszélések is bebizonyították, a Szolidari­tás jelenlegi vezetősége reformista, bázisát viszont munkások adják, akiknek jelentős része harcol a szervezet elbürokratizálódása ellen.

Az LSzP-DF kritikusan viszonyul a gorbacsovi politikához. Úgy véli, hogy a felülről jövő reformokkal szemben nem szabad illúziókat táplálni. Szerinte igazi rendszerváltást csupán egy alulról jövő forrada­lom hozhat létre. A szakszervezeteknek és a munkásosztálynak a bü­rokrácia minden szektorával szembeni függetlenségét követeli.

Az LSzP-DF végső célkitűzése egy globálisan működő önigazga­tási alternatíva társadalmi rendszerként való megvalósítása, amelyben a társadalom tagjai öntudatra ébredt, cselekvő állampolgárok. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a munkásosztály létrehozza sa­ját átmeneti programját, mely a sztálinizmusból a szocializmusba való átmeneti időszakra vonatkozik. E program célja a bürokratikus ha­talmi viszonyok eltörlése és a dolgozók érdekeinek érvényre juttatása.

Az LSzP-DF programja a dolgozók számára a vállalati önkor­mányzatért való harc programja. Úgy véljük, hogy Lengyelországban a dolgozóknak kell a vállalatokat irányítani, a gazdasági hatalommal rendelkezni, és el kell érni saját politikai képviseletük kialakítását. Mozgalmat akarunk létrehozni annak érdekében, hogy a dolgozók gyakorolják a hatalmat a vállalatoknál, és megteremtsék demokra­tikus képviseletüket a társadalomban. Nézetünk szerint ezt csak a sztrájk eszközével lehet elérni.

A gazdaság társadalmasítása a munkásönkormányzat megvalósí­tásának alapfeltétele. A gazdaság társadalmasítása a társadalom teljes ellenőrzését jelenti a gazdaság működése felett. A társadalmi tulajdon az egész nemzet tulajdonát képezi. Ez csak úgy jöhet létre, ha a széles néptömegek közvetlen, demokratikus hatalmat gyakorolnak a terme­lőeszközök felett. Ebben az esetben a demokratikusan szerveződő tár­sadalom, azaz az össztársadalom (nemcsak munkahelyhez, de a la­kóhelyhez is kötötten) különböző szinteken ellenőrzi a társadalmi tulajdoni, amely ez által a társadalmi ellenőrzés által válik szocialistává.

Ez a folyamat azonban elválaszthatatlan a politikai rendszer de­mokratizálásától, a tömegek alulról való szerveződésétől.

A munkásönkormányzat a közvetlen demokrácia gyakorlását je­lenti. De a jelenlegi időszakban a népképviseleti parlamentáris de­mokráciát is támogatjuk. A kerekasztal-tárgyalások után kétkamarás rendszer jött létre. Az LSzP-DF nincs a kétkamarás rendszer ellen, de szeretné, ha a parlamenti rendszer önkormányzati szervezetek népkép­viseletévé válna.

A népképviseleti demokrácia nem zárja ki a közvetlen demokrá­ciát. Ez bizonyosodott be a Párizsi Kommün idején, de így működött egy bizonyos ideig a szovjetek kongresszusa is. E történelmi tradíciót Lengyelországban az önkormányzó munkásmozgalom egy új harci for­mával egészíti ki: a sztrájkbizottságokkal. A sztrájkbizottságok ha­talomgyakorlásával a bürokrácia mozgásképtelenné válik. A munkás­képviselet demokratikus koncepcióját pedig már a Szolidaritás kidol­gozta 1980-81-es programjában.

Az esetleges tömegsztrájkok következtében – mikoris a sztrájkbi­zottságok a Párizsi Kommünhöz hasonló módon működnének – alter­natív munkáshatalom jöhet létre a bürokrácia hatalomgyakorlásával szemben.

A sztrájkbizottságok feladatai közé tartozik a termelőeszközök társadalmasítása, ami az aktív sztrájkok folyamán valósul meg. Mind­ezek a gazdasági folyamatok azonban csak kedvező feltételek mellett mehetnek végbe: ehhez szükség van a politikai szerveződés szabadsá­gára, a pluralizmusra és a különböző pártok működésére. A politikai pluralizmus, a szakszervezetek, társadalmi mozgalmak és szerveze­tek garanciák mindennemű politikai manipuláció és diktatúra ellen.

A sztrájkbizottságok a munkáshatalom szervei, míg a politikai pártok az állampolgári tevékenységek, a társadalmi szerveződések ki­fejeződési formái. Ez határozza meg mindkét szerveződési forma moz­gásterét. Míg a politikai pártok választások útján küzdenek meg egy­mással, addig a sztrájkbizottságok egészen más funkciót töltenek be: a munkahelyhez kötötten működnek, és a közvetlen demokratikus szer­veződés, az aktív cselekvés jellemzi őket. A munkahelyeken, a gyá­rakban a munkások szakszervezetekbe tömörülnek, de ugyanezek az aktivisták lehetnek különböző politikai meggyőződésűek is, akik más és más politikai szervezet tagjai; például környezetvédők, vallási, nő-mozgalmi, vagy más szervezetek aktivistái.

(Összeállította és fordította: Kiss Rita)