A Lengyel Szocialista Párt – a Demokratikus Forradalomért nevű szervezetről
E dokumentumértékű nyilatkozat Josef Piniortól származik. Pinior a Szolidaritás szakszervezet egyik wrocławi vezetője volt. 1981. december 13. után illegalitásban látta el feladatát. 1983-ban letartóztatták, s azóta többször volt börtönben, ahol megszakításokkal, mintegy három évet töltött. Kiss Rita kérdéseire 1989 júliusában az alábbiakat mondta el szervezetéről.
*
A Lengyel Szocialista Párt – a Demokratikus Forradalomért elnevezésű szervezeten belül három fő irányzat van:
1. Az „új baloldalé", amely különböző szocialista irányzatokat tömörít, egészen a szociáldemokraták balszárnyáig;
2. a „forradalmi baloldalé", amely programjában a IV. Internacionálé Ernest Mandel-féle vonalát követi,
3. A „szociáldemokratáké", amely a régi, sztálinizmus előtti lengyel szocialisták nyomdokán halad.
Az LSzP-DF a Szolidaritássá] együttműködő szervezet. Tagságának többsége egyidejűleg a Szolidaritásnak is aktivistája. Elsősorban a dolgozók fiatal nemzedékének és a diákoknak a pártja. Harcolni akar a neosztálinista bürokrácia ellen, de a kapitalizmus minden formáját is elutasítja. Az általunk képviselt új szocialista alternatíva: az önkormányzat eszközével a munkáshatalomért küzdeni.
A fiatal nemzedéket érdekli egy független munkásmozgalom és a dolgozói önkormányzat létrehozásának kérdése. Ez a perspektíva új Lengyelországban, és a szocialista ellenzék számára széles horizontot adhat.
Pártunk nem világnézeti alapon szerveződik. Mindenki számára nyitott, aki akár vallási, akár filozófiai, akár valami más megfontolásból az önkormányzat híve.
A Lengyel Szocialista Párt – a Demokratikus Forradalomért a munkásmozgalom számára új szocialista alternatívát kínál Lengyelországban. Programunkat azonban nemcsak Lengyelország számára dolgoztuk ki: internacionalista párt akarunk lenni, a szó jó értelmében. Tehát nem nacionalista párt vagyunk, hanem a keleti és a nyugati munkásmozgalom számára egyaránt használható alternatívát keresünk.
Úgy véljük, hogy a neosztálinista rendszert nem lehet egyedül Lengyelországban felszámolni: azt az egész keleti blokkban kell szétzúzni. Ezért szándékunkban áll akcióinkat koordinálni a többi független szocialista mozgalommal Kelet-Európában. Internacionalista akció volt például 1989. február 1-jei demonstrációnk a román nagykövetség előtt, amelyen kinyilvánítottuk szolidaritásunkat Románia diktatúra ellen harcoló társadalmával és dolgozóival. Kelet-európai egységfrontot akarunk létrehozni a neosztálinista rendszer ellen. E rendszert megreformálni annyit jelent, mint az egész rendszert szétzúzni. Tényleges alternatíva csak a dolgozói önkormányzat (önadminisztrálás) alternatívája lehet. A társadalom (a civil társadalom) emancipálása szempontjából a legelső kérdés a munkásdemokrácia kérdése. A második pedig az új szocialista alternatíva, vagyis a dolgozói önkormányzat kérdése. Ebből a programból fakad taktikánk. Ezért mi nem egy kerekasztal körül vitatkoztunk a hatalmon levőkkel. A kerekasztal-tárgyalás a bürokrácia védekezési taktikája a dolgozók mozgalma ellen. Mi a dolgozók sztrájkjait, demonstrációit akarjuk segíteni azért, hogy rátaláljanak az önkormányzati alternatíva útjára. Katowicében megszervezzük a valóban alternatív ellenzék kongresszusát, azon ellenzéki erők számára, amelyek elutasítják a kerekasztal-tárgyalásokat.
Mint a kerekasztal-megbeszélések is bebizonyították, a Szolidaritás jelenlegi vezetősége reformista, bázisát viszont munkások adják, akiknek jelentős része harcol a szervezet elbürokratizálódása ellen.
Az LSzP-DF kritikusan viszonyul a gorbacsovi politikához. Úgy véli, hogy a felülről jövő reformokkal szemben nem szabad illúziókat táplálni. Szerinte igazi rendszerváltást csupán egy alulról jövő forradalom hozhat létre. A szakszervezeteknek és a munkásosztálynak a bürokrácia minden szektorával szembeni függetlenségét követeli.
Az LSzP-DF végső célkitűzése egy globálisan működő önigazgatási alternatíva társadalmi rendszerként való megvalósítása, amelyben a társadalom tagjai öntudatra ébredt, cselekvő állampolgárok. Ehhez mindenekelőtt arra van szükség, hogy a munkásosztály létrehozza saját átmeneti programját, mely a sztálinizmusból a szocializmusba való átmeneti időszakra vonatkozik. E program célja a bürokratikus hatalmi viszonyok eltörlése és a dolgozók érdekeinek érvényre juttatása.
Az LSzP-DF programja a dolgozók számára a vállalati önkormányzatért való harc programja. Úgy véljük, hogy Lengyelországban a dolgozóknak kell a vállalatokat irányítani, a gazdasági hatalommal rendelkezni, és el kell érni saját politikai képviseletük kialakítását. Mozgalmat akarunk létrehozni annak érdekében, hogy a dolgozók gyakorolják a hatalmat a vállalatoknál, és megteremtsék demokratikus képviseletüket a társadalomban. Nézetünk szerint ezt csak a sztrájk eszközével lehet elérni.
A gazdaság társadalmasítása a munkásönkormányzat megvalósításának alapfeltétele. A gazdaság társadalmasítása a társadalom teljes ellenőrzését jelenti a gazdaság működése felett. A társadalmi tulajdon az egész nemzet tulajdonát képezi. Ez csak úgy jöhet létre, ha a széles néptömegek közvetlen, demokratikus hatalmat gyakorolnak a termelőeszközök felett. Ebben az esetben a demokratikusan szerveződő társadalom, azaz az össztársadalom (nemcsak munkahelyhez, de a lakóhelyhez is kötötten) különböző szinteken ellenőrzi a társadalmi tulajdoni, amely ez által a társadalmi ellenőrzés által válik szocialistává.
Ez a folyamat azonban elválaszthatatlan a politikai rendszer demokratizálásától, a tömegek alulról való szerveződésétől.
A munkásönkormányzat a közvetlen demokrácia gyakorlását jelenti. De a jelenlegi időszakban a népképviseleti parlamentáris demokráciát is támogatjuk. A kerekasztal-tárgyalások után kétkamarás rendszer jött létre. Az LSzP-DF nincs a kétkamarás rendszer ellen, de szeretné, ha a parlamenti rendszer önkormányzati szervezetek népképviseletévé válna.
A népképviseleti demokrácia nem zárja ki a közvetlen demokráciát. Ez bizonyosodott be a Párizsi Kommün idején, de így működött egy bizonyos ideig a szovjetek kongresszusa is. E történelmi tradíciót Lengyelországban az önkormányzó munkásmozgalom egy új harci formával egészíti ki: a sztrájkbizottságokkal. A sztrájkbizottságok hatalomgyakorlásával a bürokrácia mozgásképtelenné válik. A munkásképviselet demokratikus koncepcióját pedig már a Szolidaritás kidolgozta 1980-81-es programjában.
Az esetleges tömegsztrájkok következtében – mikoris a sztrájkbizottságok a Párizsi Kommünhöz hasonló módon működnének – alternatív munkáshatalom jöhet létre a bürokrácia hatalomgyakorlásával szemben.
A sztrájkbizottságok feladatai közé tartozik a termelőeszközök társadalmasítása, ami az aktív sztrájkok folyamán valósul meg. Mindezek a gazdasági folyamatok azonban csak kedvező feltételek mellett mehetnek végbe: ehhez szükség van a politikai szerveződés szabadságára, a pluralizmusra és a különböző pártok működésére. A politikai pluralizmus, a szakszervezetek, társadalmi mozgalmak és szervezetek garanciák mindennemű politikai manipuláció és diktatúra ellen.
A sztrájkbizottságok a munkáshatalom szervei, míg a politikai pártok az állampolgári tevékenységek, a társadalmi szerveződések kifejeződési formái. Ez határozza meg mindkét szerveződési forma mozgásterét. Míg a politikai pártok választások útján küzdenek meg egymással, addig a sztrájkbizottságok egészen más funkciót töltenek be: a munkahelyhez kötötten működnek, és a közvetlen demokratikus szerveződés, az aktív cselekvés jellemzi őket. A munkahelyeken, a gyárakban a munkások szakszervezetekbe tömörülnek, de ugyanezek az aktivisták lehetnek különböző politikai meggyőződésűek is, akik más és más politikai szervezet tagjai; például környezetvédők, vallási, nő-mozgalmi, vagy más szervezetek aktivistái.
(Összeállította és fordította: Kiss Rita)