A nem kapitalista vegyesgazdaság mint a szocializmus
előszobája
Meg vagyunk győződve arról, hogy a kapitalizmus strukturális
válságára (szegénység, munkanélküliség, erőszak, háborúk,
egyenlőtlenség, kirekesztettség, környezetpusztítás) a
kapitalista rendszeren belül nincs megoldás.
A kapitalizmus alternatíváját az emberiség történetében csak a
szocializmus, a „Tőkén túl” (Mészáros István) világa
képezheti – mivel a tőke uralmával szemben nem bukkant fel
más lehetőség. Konferenciánkat azzal a gyakorlati céllal
hívtuk össze, hogy e lehetőség valóra váltását közelebb
hozzuk; hogy a globális együttműködés szellemében
felkutassuk és felhasználjuk a világszerte létrejött gazdasági-
társadalmi kísérletek, tőkeellenes szervezetek történelmi és
elméleti tapasztalatait.
Felfogásunk szerint a szocializmus az önkormányzó társadalmi
és gazdasági rend (kommunizmus) alsó fázisa, túllépett a
piacgazdálkodás struktúráin, önkéntesen szerveződő termelői
és fogyasztói közösségek rendszere, amely a bürokratikusan
centralizált állam és a tőke gyámkodása nélküli
társadalomszerveződés. Ám a szocializmust határozatilag
„bevezetni” nem lehet.
A kapitalizmuson túllépő alternatív gazdálkodási formák a
világrendszer minden régiójában gazdag tapasztalatokat
halmoztak fel. Ezeknek az útkereséseknek a lényege abban áll
ma, hogy kirajzolódtak a „sztálinizmus” és a kapitalizmus
között egy harmadik lehetőség (tertium datur – Lukács
György) keretei. Ez a „túllépés” elvben három, egymással
összekapcsolódó szakaszból áll.
1 Mindenütt támogatni kell a humanista társadalmi
tömegmozgalmak kibontakozását, amelyek utat nyitnak a
közösségi tulajdon és a közösségi gazdálkodási formák előtt
az élet minden területén, mindenekelőtt persze a termelés és a
fogyasztás terén.
2. A politikai-hatalmi feltételek kiharcolásával egyidőben
jöhet létre egy többszektorú vegyes gazdaság, amelyben a
piaci, az állami és a közösségi szektorok mint gazdálkodási
formák is egymás mellett léteznek – egymást kiegészítve és
egymással versengve. A társadalmilag, „alulról” ellenőrzött
állam a demokratikus tervgazdálkodásnak megfelelően
támogatja a szocializmus szigeteit, az önkéntes szövetkezeti
társulásokat, amelyek saját szükségleteik és képességeik
szerint termelnek és fogyasztanak.
3. A kapitalizmus magától sohasem omlik össze. Ezért döntő
jelentősége van a közösségi tulajdon kifejlesztésének nemzeti
és nemzetközi méretekben, mert a tőke minden nem
magántulajdonra épülő kezdeményezést tendenciájában
szétzúz. A történelmi tapasztalatok, az államszocialista
rendszerek összeomlásának tapasztalatai azt mutatják, hogy a
dolgozók csak az olyan rendszert védik meg, amelyben a
közösségi tulajdon felett a termelők gyakorolják a közvetlen
ellenőrzést. Egy ilyen gazdálkodási szektor a szocializmus
létrejöttének gazdasági, politikai és szociális feltétele.
Működése egyúttal kulturális és pedagógiai iskola is: a
termelésben résztvevők rákényszerülnek új személyes
képességeik kibontakoztatására, az önálló kezdeményezésre,
és hozzászoknak a közös tevékenységeik összehangolásához, a
felelős együttműködéshez.
Budapest, 2021. június 23.
A memorandumot a következő címre küldött e-maillel lehet aláírni és röviden kommentálni: eszmelet1989@gmail.com