Értelem szerinti fordításban: magántulajdonba adás; visszaadás magántulajdonba.
A reprivatizálás a fejlett kapitalizmusban általánosan használt szakkifejezés. Az állami tulajdonba vett nagyvállalatok részvényeinek eladását és így magántulajdonba való visszajuttatásukat jelenti. Ugyanis a fejlett kapitalizmusban is kialakult az államszocializmus állami-bürokratikus tulajdonban lévő állami vállalataihoz hasonló állam-kapitalista szektor. Ez ott is kísértetiesen hasonló jelenségeket mutat: túlméretezett, önkényes beruházások, stagnáló műszaki fejlesztés, rugalmatlan és pazarló gazdálkodás, kapun belüli munkanélküliség, kontraszelekciós káderpolitika, az állam politikai érdekeinek előtérbe nyomulása a gazdasági racionalitással szemben és mindezek következtében egyre fokozódó veszteség. Mindez csak azért nem vezet ott a miénkhez hasonló gazdasági válsághoz, mert az államkapitalizmus csak részterület a piacgazdaságban, így a thatcherizmus és újabban Franciaország, Ausztria alkalmazni tudja a reprivatizálást, a visszaolvasztást a piacgazdaság működő rendszerébe.
A privatizálás a nálunk használatos kifejezés. Ugyanis itt nem meglévő tőkések birtokába juttatják vissza az állami vállalatokat, hanem új tulajdonosoknak kellene eladni őket. Ez okozza a folyamat nehézségeit. A vállalkozói réteg töredékével sem rendelkezik az állami vállalat részvényeinek megvásárlásához szükséges tőkének. Marad tehát, hogy a kormány kedvezményekkel, például nagyon olcsó hitellel, adókedvezménnyel, 10-20%-os részvény, üzletrész kifizetésével árusítsa ki az állami vagyont, mégpedig elsősorban az uralmi elit tagjainak – akik így az általuk vezetett, ellenőrzött vállalatok legnyereségesebb részlegeinek lesznek új tulajdonosai vagy társtulajdonosai, továbbá élelmes vállalkozóknak, akik sokszor a vállalkozás élénkítésére kapott hitelt használják fel erre.
A privatizálás, a nagyvállalatok legnyereségesebb részeinek a vezetők tulajdonába kerülése, ténylegesen nem teremt valódi, a tőkét optimálisan hasznosító tulajdonosokat. Az állami-bürokratikus tulajdon fennmaradása és értelme valójában jól megfér egy részének magántulajdonba kerülésével. Az uralmi elitek, melyek az állami-bürokratikus tulajdon haszonélvezői, ezek után nem kényszerülnek féllegális és illegális utakra, hanem – társtulajdonosként – mint legális profitot vonják ki a gazdaságból a luxusfogyasztást biztosító magas jövedelmet.