Culture et conflits

Miként válnak a vasfüggöny által elszakított kelet-európai testvérek az Európai Unió 2004-es bővítését megelőző hetekben Anglia jóléti rendszerét fenyegető hordákká? Kiket és miként minősít "nem kívánatos személyeknek" az egységesülő EU-vízumrendszer? Milyen szerepet töltenek be a "nem állami" zsoldos katonai egységek az iraki és az elefántcsontparti konfliktusokban? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel a negyedévente megjelenő francia társadalomtudományi folyóirat, a Culture et conflits.

Az 1990-ben alapított folyóirat cikkei a különféle konfliktusok megjelenési formáinak teljes spektrumát felölelik: háborúkat, forradalmakat, városi zendüléseket, terroristának nevezett tevékenységeket, de a kulturális és gazdasági konfliktusok különböző formáit is. A szerzők között politológusok és a nemzetközi kapcsolatok szakértői mellett szép számmal találunk szociológusokat, antropológusokat, történészeket és földrajztudósokat.

A Culture et conflits valamennyi számában szereplő összes cikk korlátozás nélkül elérhető a www.conflits.org honlapon. A szerzői jogok adott körét a Creative Commons non-profit szabvány segítségével határozza meg a lap, mely példamutató lehet magyar folyóiratok számára is (www.creativecommons.org). A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy nem kereskedelmi célokra – a szerző és a forrás pontos megjelölésével – szabadon lehet felhasználni és terjeszteni a Culture et conflits cikkeit.

A franciául nem olvasók angol nyelven az Alternatives című folyóirat évente egyszer megjelenő különszámában találnak tematikus válogatást a Culture et conflits cikkeiből. Az Alternatives cikkei egyelőre sajnos nem érhetők el ingyen az interneten.

A C&C hátterében a Centre d'Etudes sur les Conflits áll, amely a kritikai nemzetközi politikai szociológia egyik meghatározó kutatóintézete Franciaországban. Az intézet vezetője és a folyóirat főszerkesztője Didier Bigo, a Párizsi Politikatudományi Intézet professzora. Az intézet kutatóinak és a lap szerkesztőinek jelentős része három nagy párizsi egyetemhez köthető: a Politikatudományi Intézethez (IEP), a Társadalomtudományi Egyetemhez (EHESS) és a Nanterre-i Egyetemhez (Paris 10).

Mit ért a C&C kritikai nemzetközi szociológián? Mindenekfelett a hagyományos diszciplináris határok és a hegemón ("mainstream") pozitivista megközelítések elutasítását. Nem csupán a tudományterületek konvencionális szétválasztását veti el a lap – mely szerint a társadalommal a szociológia, a gazdasággal a közgazdaságtan, a politikummal pedig a politológia foglalkozik -, de a helyi, nemzeti és nemzetközi elemzési szintek szétválasztását is esetlegesnek tartja.

A migráció, a terrorizmus vagy éppen az ökológiai degradáció jelenségeit a globális kontextusból kiragadva nem lehet megérteni. Ennyiben a világrendszer-szemlélethez kétségtelenül közel áll a C&C tudományos krédója, ugyanakkor a szerkesztők nagy része valószínűleg mégsem Immanuel Wallersteint nevezné szellemi atyjának, hanem Michel Foucault-t.

A C&C cikkeinek jelentős része a Foucault filozófiája alapján megalkotott diskurzuselemzés módszerét alkalmazza hagyományosan katonainak, biztonságpolitikainak vagy éppen rendőrséginek tartott témákban. A háború, a veszély és a bűn kategóriáit a C&C tanulmányai nem tekintik adottnak: éppen azt vizsgálják, hogy miként jött létre és milyen következményeket von maga után például a terrorizmus elleni háború diskurzusa, avagy a bevándorlókat egy adott ország jóléti rendszerét vagy nemzeti kultúráját fenyegető hordának feltüntető beszédmód.

A C&C minden száma egy adott témakört jár körbe, amelyek öt nagy csoportba sorolhatók:

  1. Főleg a korai számok közül foglalkozik több az erőszak különféle megjelenési formájával. A 4. szám az erőszak nemzetközi hálózataival, ezen belül is kiemelten a fegyverkereskedelemmel; az 5. és 6. szám a városi erőszak megnyilvánulásaival foglalkozik; a 9. és 10. szám a nyugat-európai demokráciákban tapasztalható politikai erőszak formáit vizsgálja; a 13-14. dupla szám az emberrablásokról szól; a 18. szám a gyerekek elleni politikai erőszakról; a 24-25. dupla szám a káoszról és a kaotikus helyzetekben való túlélésről; a 29-30. szám pedig az erőszak egy új paradigmáját járja körül.
  2. Talán a legérdekesebb számok a veszély diskurzusainak elemzéséhez kapcsolódnak. A 2. szám a délről érkező veszély diskurzusait vizsgálja; a 3. szám a maffia és a drogkereskedelem viszonyrendszerét járja körül; a 19-20. dupla szám a nemzetközi anarchia narratíváiról szól; a 30-31. szám pedig a bevándorlás biztonságpolitikájáról (ez utóbbi angolul is megjelent 2002-ben az Alternatives különszámaként).
  3. A konfliktusok változó természetét több szám taglalja. A 1. szám fókuszában a konfliktusok elhúzódása áll; a 8. szám a bipoláris világrend utáni konfliktusokat tárgyalja; a 11. szám a humanitárius katonai beavatkozás diskurzusát elemzi; a 21-22. dupla szám a konfliktusok deterritorializalódását járja körül; a 36. szám témája a nemzetközi kapcsolatok racionalitásának problémája.
  4. Az államok diskurzív konstrukciójával négy szám is foglalkozik. A 7. szám a nacionalizmusok és az EU-projekt viszonyát vizsgálja; a 15-16. dupla szám a kommunitarianizmushoz kapcsolódó cikkeket tartalmaz; a 17. szám a kelet-európai demokratikus átmenet folyamatait és diskurzusait elemzi; a 28. szám pedig Európa értelmezési kereteit tárgyalja.
  5. A C&C leggyakrabban idézett cikkei a bevándorlás kérdéseivel foglalkoznak. A 23. szám a közlekedés, a bezárkózás és a távoltartás témaköreit tárgyalja, különös tekintettel az Európában és Észak-Amerikában található menekülttáborokra; a 26-27. szám "Határok és identitások" címmel elsősorban a bevándorlás és a bevándorlók ellenőrzésével kapcsolatos diskurzusokat elemzi; a 31-32. szám azt vizsgálja, hogy miként válik biztonsági kérdéssé a bevándorlás; a 33-34. szám az "elhallgatott globalizáció" témakörében, többek között, Saskia Sassen két írását tartalmazza (tőle az Eszmélet is közölt már tanulmányt, illetve interjút).