Ebben a tanulmányban a gyermekszegénységgel és a mellette jelen levő, illetve az abból fakadó problémákkal foglalkozunk. A kutatás középpontjában a családban jelenlevő munkanélküliség gyermekekre vetülő hatása áll. Körvonalazódik e gyermekek jövője, mely életkörülményeik és a munka világába való korai integrálódásuk szocializációs hatásai miatt igen szűk mezőben formálódik.

A munkanélküli családokban felnövő gyerekek társadalmi felemelkedési perspektíváinak beszűkülésével a “Tizenegy falu, ötvenöt család” címen összefoglalt esettanulmányok feldolgozása során kezdtünk el foglalkozni.¹ A kutatás során hátrányos munkaerőpiaci térségekben élő kisgyermekes munkanélküli családokkal és a települések polgármestereivel, valamint munkaügyi kirendeltségeinek vezetőivel készültek beszélgetések arról, hogy milyen lehetőségei és akadályai vannak a munkanélküliek munkaerőpiaci integrációjának. A kutatási tapasztalatok feldolgozása, a távoli településeken élő és kisgyermekeket nevelő munkanélküliek élet- és munkalehetőségeinek leírása során, a családok életterének, belső kapcsolatrendszerének és munkamegosztási viszonyainak megismerése közben több olyan jelenséggel találkoztunk, amelyek az e családokban élő gyerekek életének sajátosságait, a munkanélküliségben felnövő új generáció életlehetőségeit körvonalazzák.

Az alapkutatás 11², az ország különböző pontjain elhelyezkedő kistelepülésre terjedt ki, figyelemmel arra, hogy a mintába egyaránt bekerüljenek északi, déli, dunántúli és alföldi falvak. Elsősorban olyanok, amelyek földrajzi helyzetük folytán nem esnek távol a hazai gazdasági fellendülés központjaitól, ugyanakkor a közlekedési infrastruktúra kiépítetlenségéből adódó, sajátos elzártságukból, és a helyi lakosság tőkehiányából fakadóan még ma is a rendszerváltás utáni piacgazdaságra való átállás nehézségeivel, elsősorban munkanélküliséggel küzdenek. Az alapkutatásban részproblémaként szereplő családi helyzet, illetve a gyermekek helye a családban éppen azáltal vált érdekessé, hogy ezekben a helységekben a munkanélküliség és a gyermek iskoláztatásának problémái az országos arányokhoz képest is halmozottabban fordulnak elő. A falvakban élők között a városi lakossághoz képest jóval nagyobb a segélyezett gyerekes családok aránya. (Függelék 1. tábla) Ugyanakkor – a munkanélküliség kezelésének mindenütt hasonló hazai megoldásai miatt – az itt regisztrált esetekből a munkanélküli családok és gyermekeik tágabb körben is előforduló problémáira is lehet következtetni.

Általános benyomásunk volt, hogy a vizsgált falvakban a szülők a munkanélküliségükből fakadó szegénység körülményei közepette rendkívül nehezen gazdálkodták ki az iskoláztatás közvetlen anyagi terheit (a könyvek, füzetek, a taneszközök beszerzését), amire még az iskolába járáshoz kapcsolódó étkezési és ruházkodási költségek is rárakódnak.³ Emellett a közlekedési rendszer nehézségei is súlyosbítják a kistelepüléseken élő gyerekek iskolába járását és növelik a szülők anyagi terheit (még akkor is, ha a közlekedés közvetlen költségét sok esetben az önkormányzat magára vállalja). A megismert munkanélküli gyerekes családok nagy többsége ott szerepel az országos statisztikákban a szegénységi küszöb alatt élők csoportjaiban. (Függelék 2. tábla)

Ugyanakkor azt is tapasztaltuk, hogy a családon belül a gyerek nemcsak “kiadásként” jelenik meg. Az említett munkanélküli családokban a gyermekeknek helyük és szerepük van az otthoni gazdálkodásban, de részük van a jövedelemszerkezet alakításában is, hiszen támogatás és segély “jár” utánuk. A legtöbb gyermeknek konkrét feladata van a családi háztartás- és háztáji gazdaságban, s amint arra fizikailag képessé válnak, a szezonális és az alkalmi munkák piacán is. Azt mondhatjuk tehát, hogy a munkanélküli családok gyerekeinek jövője az anyagi körülmények és a megélhetési lehetőségek mentén, igen szűk mezőben, a családok súlyos anyagi kényszerei és kulturális korlátai közepette formálódik.

Ebben az írásban a gyermekek helyzetét a családokkal készített interjúk alapján: az iskolába járás problémáin, a gyermekek iskoláztatásának anyagi nehézségein, a tehetségek érvényesülésének gátjain, a munkanélküli családok szülő-gyermek viszonyán, a gyermekmunka jelenségén, illetve a szociális hátrányok átörökítésén keresztül kívánjuk bemutatni. A fenti jellemzők kiválasztása annyiban esetleges, amennyiben figyelembe kellett vennünk, hogy az alapkutatásban ezek a kérdések csak utólagosan, a feldolgozás műhelyvitái során fogalmazódtak meg.

Nivellál-e az iskola? Anyagi és kulturális hátrányok

Magyarországon a rendszerváltás óta új társadalmi struktúra épült ki. Ez a korábbinál lényegesen szegmentáltabb társadalom két fő differenciáló tényező mentén jött létre. A tulajdonviszonyok, illetve a munkaerőpiac differenciálja a munkaadók, vállalkozók, a foglalkoztatottak és a munkanélküliek világát.

Kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy az oktatási rendszer nem egyszerűen konzervál és reprodukál meglévő társadalmi struktúrákat, hanem ebben a változó világban hozzá is járul a társadalom differenciálódásához, segít egy új társadalmi struktúra kiépülésében. E hatását leginkább az iskolarendszer rétegződésén keresztül fejti ki. Az iskolarendszer elitjében és perifériáján egyaránt differenciálódás ment végbe. A tanulási hátrányokkal rendelkező gyerekek állami kisegítő iskolái mellett megjelentek a beilleszkedési nehézségekkel küzdő tanulók alapítványi iskolái is a magániskolák között. Ezek a kezdeményezések sem tudják azonban felzárkóztatni a lemaradókat, s nagyon korán, már az általános iskola utolsó éveiben szétválnak a továbbtanulás különböző fokozataihoz és csatornáihoz vezető utak.

Az anyagi depriváció körülményei közepette élő szülők némelyike azonban még bízik az iskola intézményében, amely elvben és meghirdetett céljaiban mindenki számára lehetőséget nyújt egy jobb jövő eléréséhez és a felemelkedéshez. Az anyagi javak, a tulajdoni gyarapodás hiányában az alsó néprétegek számára szinte az egyetlen felemelkedési út az iskolarendszeren keresztül vezet.

A gyerekek óvodás korukig az elsődleges szocializációs közegben vagyis a családban már megtalálták helyüket, tisztában vannak a családon belüli szerepekkel és viszonyokkal, megismerkedtek a szülő, nagyszülő, testvér fogalmával, ugyanakkor ebben a közegben még nem találkoztak a társadalom differenciáltságával. Az első konfrontáció a második szocializációs közegben, az óvodában történik. Itt kezdik felfogni, hogy a társadalom különböző rétegekből áll, s azt, hogy ebben nekik hol a helyük. Ez úgy képződik le számukra, hogy társaik közt vannak, akik szebb ruhákban járnak, több játékuk van, nagyobb házban laknak, külön gyerekszobájuk van.

Kutatásunk során magunk is megtapasztaltuk a felkeresett családok körében az iskoláztatás gondjait, az iskolarendszerhez fűzödő reményeket, de a gyerekek lemaradásába való beletörődést is. Legelőször az iskoláztatás anyagi terhei viselésének egyenlőtlen képességéből fakadó gondok tűntek fel. A megkérdezett munkanélküli családok mindegyike komoly problémaként jelölte meg a tanévkezdéssel járó kiadásokat, illetve az étkeztetés költségeit. “A KSH 1998-as adatai alapján a segélyezett háztartások iskoláskorú gyermekeinek 65%-a étkezik az iskolában, közülük 65% kedvezményesen, 15% pedig ingyenesen. A tankönyvbeszerzés támogatása is sok segélyezett családot érint, a gyerekek 70%-a kedvezményesen, csaknem 20%-a ingyenesen jut a tankönyvekhez.”⁴

A támogatásban nem részesülő családok helyzetét az is nehezíti, hogy a rendszerváltás óta megszűnt a Tankönyvkiadó monopolhelyzete, beindult a verseny a tankönyvkiadók között is, és mivel a pedagógus maga dönti el, hogy miből kíván tanítani, így szinte teljes mértékben megszűnt a használt könyvek átörökítésének lehetősége. “Aztán itt van a három gyerek. Hiába őrzöm meg a nagyobbak tankönyveit, a kisebbek már egész másból tanulnak. Csak azt nem értem én, miért kell ilyen gyakran változtatni a könyveket?” – mondta egyik nekézsenyi interjúalanyunk.⁵ A munkafüzetként használt könyvek szintén lehetetlenné teszik ennek a szintén drága taneszköznek az újrafelhasználását. “A gyerekek iskolázása is sokba kerül. Minden évben drágulnak a tankönyvek, hiába tartom meg a könyvet, mert az már nem jó. Vagy akarom megvenni a szomszéd kislány könyveit, az épp jó lett volna idén a fiamnak, ott meg annyira beledolgoznak, hogy radírozni sem érdemes.” (Nekézseny, Suszter Zoltánné)

Az önkormányzatok különböző mértékben tudják támogatni a tankönyvvásárlást illetve az iskolakezdést. Nekézsenyen például panaszként hangzott el: “Régebben, mikor a fiam még csak elsős volt, még az önkormányzatnak volt pénze, kifizették az egész tankönyvcsomagot, most meg kapunk ezer forintos tankönyvtámogatást, csakhogy mi az a nyolcezer forintos tankönyvcsomaghoz képest, és még a füzeteket nem is számoltam.” Egyes településeken, például Várongon, viszont ezt a terhet a családok jövedelemi helyzetétől függően teljes mértékben átvállalja az önkormányzat. “A gyerekeknek az elmúlt tanévben ingyenes volt a tankönyv és az étkeztetés, ezt az önkormányzat fizette.” (Deák Béláné) De találtunk olyan települést is, ahol az önkormányzat egyáltalán nem finanszírozta a beiskolázást, illetve olyan falut is, mint például Felsővadászt, ahol az önkormányzat elvileg ingyen biztosítja az iskoláskorú gyermekek részére a tankönyveket, egyéb tanszereket és az iskolai étkeztetést, mindezt azonban a gyermekvédelmi támogatásból (GYVT)⁶ vonják le. “Adott esetben havonta 700 forintot is levonnak.” – hangzott el panaszként. Az önkormányzatoknál gyakran fordul elő, hogy nem fizetik ki a megítélt rendszeres gyermekvédelmi támogatást a szülőknek, hanem az iskoláknak adják át, azzal az indokkal, hogy ott inkább a gyerekekre költik a pénzt, mint adott családokban. Ezzel az eljárással gyakran a gyermekétkeztetést finanszírozzák az önkormányzatok.

A iskolarendszer differenciáló mechanizmusa azonban nemcsak az anyagiakon keresztül érvényesül. Az iskolakezdő tanulók nagy része számára a tanárok által használt nyelvezet idegen nyelvnek tűnik. A már kezdetben tapasztalható lemaradások egy része is erre a jelenségre vezethető vissza. A tanulási nehézségekkel küszködő gyermekek felzárkóztatásában az iskola nem vállal hangsúlyos szerepet, így a problémák orvoslása a szülőkre hárul. Magántanár fogadására nincs lehetőségűk és sok esetben a szülők sem tudnak segíteni a tanulásban. Az iskola által elvárt nyelvezet, gondolkodásmód, kommunikáció hiányában a gyerekek már induláskor kudarcok sorát élik meg. Az iskola által elvárt nyelvezet, az úgynevezett kidolgozott kód elsajátításának nehézségei és a felzárkóztatás hiánya sok esetben azt eredményezi, hogy e gyermekek már nagyon gyorsan az iskolarendszer “áldozataivá” válnak. A beilleszkedési és tanulási zavarokkal küszködő fiatalok az iskola “buktató”, szankcionáló jellege miatt nagyon gyorsan elvesztik motivációjukat és bekövetkezik a “tanult tehetetlenség”⁷ állapota.

Az egészség mint differenciáló tényező

A tanulási nehézségeket az anyagi és kulturális hátrányok mellett egészségügyiek is súlyosbítják. Az általunk vizsgált csoportban gyakoriak az egészségügyi problémák a gyerekek körében. Az 1975 óta folyó empirikus vizsgálatok szerint “a fiatalkorú népesség egészségi állapota évek óta folyamatosan romlik, egyes betegségek, elváltozások előfordulási aránya az azonos évjáratokban évről-évre növekszik. (Például az asztma előfordulása a 17 évesek körében 20 éve csupán 1,7 ezrelék volt, ma ezer 17 éves között 8 asztmás található.) Miután szűrővizsgálati rendszerünkben az iskolában utóvizsgálatokra is lehetőség nyílik, másik megállapításunk, hogy az iskolába lépő évjáratok egészségi állapota a tanulóévek során folyamatosan romlik.”⁸ “Több kutatás is bizonyította, az anya egészségi állapota, illetve egészségi állapotot befolyásoló magatartása, viselkedése (dohányzás, alkohol ill. drogfogyasztás, táplálkozási szokásai stb.) nem csupán a gyermek megszületése után, hanem már a terhesség időszakában is befolyásolhatja a gyermekek fizikai és mentális egészségét.”⁹ Azok a kismamák, akik terhességük alatt nem tudnak megfelelően étkezni, illetve a szoptatás ideje alatti hiányosan táplálkoznak, gyermekeiket sem tudják megfelelően táplálni.

Az étkezési zavarokat a szakemberek két csoportra osztják. Elsőként a gyermekek alultápláltságáról beszélnek, ami a magyar gyermekek 10%-át érinti. A másik csoportba a hiányos, nem megfelelő táplálkozásból adódó étkezési zavarok tartoznak. Ezek a gyerekek tejtermékekből, gyümölcsökből, zöldségekből és húsból lényegesen kevesebbet fogyasztanak, mint ami az egészséges táplálkozáshoz szükséges. “A létminimum felén élő háztartásokban havonta egy személyre átlagosan 2 kg friss vagy tartósított gyümölcs, és 0,6 kg sajt és egyéb tejtermék jut.¹⁰ Ez megközelítően az országos átlag fele, a jövedelmi skála felső szélén tapasztalhatónak mintegy negyede. A magasabb jövedelmi szinten élőknél a fogyasztás nagyobb, de még az alsó népességötöd jövedelemhatárán élők esetében is csak alig több, mint harmada a jövedelemskála felső szélén élőkre jellemzőnek. … az alacsony jövedelmű háztartásokban sok a gyermek, akiknek éppen zöldségre, a gyümölcsök vitaminjára, ásványi anyagára, rosttartalmára, a tejtermékek fehérjéjére, vitaminjaira, kalciumtartalmára lenne szükségük az egészséges fejlődésükhöz. Tejfogyasztásuk is elmarad a szükségestől. ”¹¹

Az egészségtelen, egyoldalú táplálkozás eredményeképpen ezek az iskoláskorú gyermekek sokkal nagyobb arányban betegszenek meg, a sok hiányzás pedig fokozatos lemaradáshoz, akár az iskolából való kimaradáshoz is vezet. Ezeken a távoli településeken a munkanélküliséggel küzdő családokban a gyerekek betegsége különösen súlyos visszahúzó erő. Az amúgy is szűkös jövedelmeket tovább terheli kiadásokkal, miközben szűkíti a családok és a gyerekek mozgási lehetőségeit is. A vizsgált 55 családban több olyan gyermekkel találkoztunk, akik születésüktől, sokszor koraszülött voltuknál fogva betegségekkel, asztmával, szívbetegséggel illetve értelmi, érzékszervi vagy mozgásszervi sérüléssel küzdenek. Közülük többüknek rendszeres gyógyszerszedés mellett egészséges társaikhoz hasonló életre lenne lehetőségük, ezt azonban sokszor a tájékozatlan szülők túlzott aggodalma teszi lehetetlenné. “Asztmás és betegen nem megy sehova.” – mondta egy 16 éves balkányi lányról édesanyja. A fiatal hátrányai így csak halmozódnak, mivel betegsége miatt már eleve korlátozottak munkavállalási lehetőségei, ezeket a gátakat pedig a képzetlenség csak tovább növeli.

Az iskolák nincsenek felkészülve arra, hogy szellemileg és/vagy testileg visszamaradott gyerekekkel is foglalkozzanak. Több ilyen gyerek esetével találkoztunk a kutatás során: Egy várongi, 10 éves, szervi rendellenességgel született gyerek “eddig egy évet járt előkészítő kisegítő iskolába. A normál iskolában a tanítónő nem tudta vállalni a gyerek betegsége miatt jelentkező többletmunkát, át kellett ugyanis öltöztetni napjában többször a gyereket. Az orvosok a kisfiú nagyon ritka és speciális születési rendellenességével eddig nemigen tudtak mit kezdeni. Ebben az évben vállalkoztak először operációra, de még további műtétekre kell számítania a családnak. A kórházba utazás és látogatás költségei nem kis terhet jelentenek. A jövedelmük nem teszi lehetővé, hogy megfizessenek egy tanárt, aki óradíj és benzinköltségtérítés ellenében kijárna a gyerekhez hetente két alkalommal.” Mások esetében az egészségi problémák mentális lemaradást is okoznak, így aztán a tanulást az értelmi sérültek iskolájában tudják csak megkezdeni.

Az oktatás problémaköréhez kapcsolódik még a bejárás nehézsége. Általában 4-5 kisebb falunak egy oktatási központja van, ahova iskolabusz szállítja a gyerekeket. A tanyán lakó gyerekeket azonban nem mindig veszi fel az iskolabusz. Így találkozhattunk egy balkányi családnál azzal a megdöbbentő ténnyel, hogy “a legkisebb egy négy kilométerre lévő szomszéd tanyára járt óvodába; vagy az ötös busszal ment, vagy gyalog.” Míg ugyanennek a kisgyermeknek az iskoláskorú testvérei mind a településközpont általános iskolájába jártak, vagy járnak. “Az iskola hetes iskola, vagyis hétköznapokon kollégiumban laknak. A buszközlekedés nagyon rossz, reggel öt órakor le kellene menniük, hogy nyolc órára az iskolába érjenek, ezért laknak a kollégiumban. Így csak hetente egyszer kell nagyon korán kelniük. A gyerekek nagyon szeretik az iskolát.” A tanyákon élő gyerekek iskolába való szállításának terhe a szülők elfoglaltsága – alkalmi munkavállalása vagy közhasznú munkája miatt – gyakran a nagyszülőkre hárul.

Tehetségek sorsa

Sok gyermek tehetsége részben a családok, részben pedig az iskolák anyagi erőforrásainak hiánya miatt kihasználatlan marad. Pedig anyagi körülményeik folytán csak képességeik állnak rendelkezésükre mint olyan erőforrások, amelyekből bizonyos kulturális tőkét tudnának építeni, hogy azt aztán idővel munkaerőpiaci pozícióvá, netán gazdasági tőkévé tudják konvertálni. Az iskolaköteles korig elvileg esélyegyenlőséget biztosító közoktatás nem bizonyul eredményesnek a szegényebb, de tehetséges gyerekek felkarolásában. Az iskolák sem tudják biztosítani azt a hátteret, ami ezen gyerekek kibontakozását és további képzését lehetővé tenné. Az egyik, Pusztaottlakán felkeresett családban az édesapa számára “a legfájóbb az, hogy a pedagógusok is úgy látják, a család legkisebb gyermeke nagyon jó képességű. De sajnos nem tudom számára megadni a lehetőséget, csak a legalapvetőbb iskolai felszerelésre. A fiú számítógépről és nyelvi laborról még csak nem is álmodhat.”

Előfordul, hogy a szülők és az oktatási intézmények együtt próbálnak átlépni a fent említett akadályokon: “A kisfiunk egy igazi művészlélek, zenész akar lenni. Dédestapolcsányba jár zeneórára. Eddig furulyázott, de klarinétozni szeretne. Csakhogy egy klarinét több mint nyolcvanezer forintba kerül. Nem tudom, mikorra sikerül rá összeszedni a pénzt, de most úgy néz ki, hogy mégis elkezdhet tanulni, mert a zeneiskola kölcsönzi neki egy darabig a hangszert. Eddig is sok mindenről le kellett mondania a zeneiskola miatt, mert hát az is pénzbe kerül, meg a kisebbikre is gondolni kell, így aztán nem futja mindennap új cipőre, új nadrágra. Ezt ők is belátták, és nem is követelőznek soha, de tudom, hogy szokták cikizni őket a gyerekek, mert nincs olyan divatos ruhájuk.” – mesélte az édesanyja.

A különleges képességek később a gyermekek megélhetését biztosíthatják, s a szülők ezért is próbálják támogatni ezek kibontakoztatását, ahogyan egy lábodi fiú esetében is, aki “…a későbbiekben hivatásos labdarúgó szeretne lenni. Jelenleg a Kaposvár NB I. “B” osztályos bajnoki csapatának labdarúgója. Edzője tehetségesnek tartja. Ha így fejlődik tovább, még sok pénzt fog keresni.” – tartják a szülők.

A felsőoktatásba való bekerülés vagy egy szakképesítés megszerzése anyagi akadályokon múlik. “Az egyik testvéremnek azért nincs meg a szakvizsgája, mert nem volt a családnak harmincezer forintja, hogy kifizessék a vizsgadíjat.” Hasonlóképp anyagi akadályok tornyosulnak egy várongi munkanélküli anya gyerekei előtt is: “a legnagyobb érettségizett és járt egy számítástechnika és szoftverüzemeltető képzésre is, de még nincs meg a szakképesítése, mert a gyakorlatból elhúzták. ősszel kell pótvizsgáznia. Dombóváron, ahol középiskolába járt, jelentkezhetett volna egy felsőfokú végzettséget adó informatikus szakra is, csakhogy ott 100 000 Ft-ot kellene fizetni két félévre, mivel ez már a második szakmája lenne. Ezt a család nem tudta kifizetni.”

Gyakori eset, hogy a fiúk taníttatására több munkanélküli család a fegyveres testületekben, a honvédségben, a rendőrségben lát perspektívát. “A fiam jelentkezett tanítóképzőbe, de nem vették fel. Talán fellebbezéssel sikerült volna bejutnia, de az is pénzbe került volna. ősszel bevonul katonának, s már beszélt egy őrnaggyal, hogy ott lehetősége lesz arra, hogy felkészüljön és felvételizzen a katonai főiskolára”. Az egyik lábodi roma család 16 éves fia, eredetileg erdészeti szakközépiskolába jelentkezett, de oda nem vették fel, most vízügyi szakközépiskolába jár, de rendőr vagy katonatiszt szeretne lenni. Édesapja szerint “a rendőrségnél jó esélyei vannak, ugyanis a megyei rendőrség és a megyei cigány önkormányzat közötti megállapodás szerint szívesen látnák a testületben a roma fiatalokat.

A gyerekek sorsában sokszor a szülőké ismétlődik. A ma húszas éveikben járó munkanélküli szülők már a kilencvenes években maradtak ki a középiskolákból vagy szakmunkásképzőkből. Interjúalanyaink gyakran számoltak be arról, hogy anyagi nehézségek miatt kellett abbahagyniuk a tanulást.

Gyerekmunka

A kutatás során gyakorta találkoztunk a gyermekmunka jelenségével. A kötelességszerűen végzett otthoni tevékenységek a legtöbb családban ismertek a gyerekek számára. Szerepük van a felnőttéválásban, a munkatapasztalatok szerzésében, a szocializáció folyamatában. E tevékenységek nem tekinthetők formálisan gyermekmunkának, még akkor sem, ha igen gyakran a gyermekek és a családok szükségleteit hivatottak kielégíteni. A gyermekmunka alatt többnyire azt a tevékenységet értik, mely nélkülözhetetlen a család, vagy a gyermek önfenntartásához. E kategórián belül elválasztható a háztartásban, a családi munkamegosztásban történő munka és a fizetett, jövedelemszerző tevékenység.

A gyermekmunka hallatán többnyire mindenki megborzong és a harmadik világban élő, kizsákmányolt gyermekekre gondol. Ám a fejlett, jóléti államokban a zsebpénzkiegészítésért végzett munka szervesen kapcsolódik a fiatalok mindennapjaihoz és a munkavégzés valamint a vele szerzett jövedelem, a munka–kereset viszony rögzülése hozzátartozik a gyermekek szocializációjához. Egyes nézetek szerint erre akár rá is segíthet a szülők nevelő szándékú zsebpénz juttatása a házimunkák elvégzése fejében. A pénzkeresés hozzájárul a fiatalok személyes szükségleteinek kielégítéséhez (az így szerzett pénzt biciklire, computerre, hobbyjukra költhetik) és ezen túl értékteremtő mechanizmust is jelent. A gyermekek a munkavégzés kapcsán tisztán látják, hogy az áhított célokat milyen eszközökkel érhetik el. Mindez persze szabályozott keretek között zajlik. Ehhez hasonló tapasztalatokkal Magyarországon is találkozhatunk. A fiatalok között sokan nyaranta szezonális munkát vállalnak, amivel némi pénzt keresnek és kipróbálhatják magukat. Ilyen munkák gyakran az iskolák, a középiskolák által szervezett táborokban folynak, ahol két-három hétig együtt élnek és napközben dolgoznak a fiatalok.

Az általunk vizsgált családokban azonban a gyermekeknek más a motivációja a munkavállaláskor. Ezek a gyerekek sokszor nem önszántukból és nem az általuk áhított tárgyak megszerzéséért dolgoznak. Számukra a család- és létfenntartás miatt kell munkát végezni. A munka gyakran nemcsak szezonális, hanem egész évben folyik, például a családi vállalkozás keretein belül, vagy akár mások számára végzett tevékenységként, egy kívülálló üzleti vállalkozásában való aktív részvételként. Ráadásul ezek a gyerekek egészen fiatal koruktól fogva gyakran nehéz fizikai munkát végeznek, amikor személyiségük fejlődését még teljesen másfajta tevékenységek segítenék.

A felkeresett családokban voltak olyan gyermekek, akik a háztáji gazdaságban adódó munkákból veszik ki részüket. ők többnyire a kisebb, 10 év körüli gyerekek, akik az apróbb kerti, mezőgazdasági munkákban segítenek. Két különböző településen találkoztunk azzal, hogy a munkanélküli szülők dohánytermesztésbe fogtak, s a dohánylevelek szedésében, szárításában, felfűzésében az apró gyerekekre is hárulnak feladatok. A már nagyobbak azok, akik a különböző helyi gazdálkodók és vállalkozók alkalmi és fekete bérmunkásaiként már maguk is hozzájárulnak a család fenntartásához. Ez nemegyszer nehéz fizikai munkát jelent, mint például egy Békés megyei községben, Medgyesbodzáson, ahol a megözvegyült anya és lánya jár napszámba, bár nem szívesen hívják őket, mondván, hogy nem bírják. De a család kisebb fiúgyermekeinek is van lehetőségük némi pénzt keresni. A településen azonban a mezőgazdasági termelők dinnyetermesztéssel foglalkoznak, így a napszám is nagyrészt dinnyerakodásból áll. “Meglehetősen nehéz munka ez a gyerekeknek, még akkor is, ha fiúk. Ahhoz, hogy ilyen nehéz fizikai munkát tudjon valaki végezni, nagyon vitamin- és energiadús ételeket kellene fogyasztani, hogy ne menjen az egészség rovására.”

A kiskorúak foglalkoztatása gyakran törvénybe ütköző, ám a munkanélküli háztartások számára elengedhetetlen anyagi erőforrást jelent. Az egyik tóalmási családból például a munkanélküli feleség férje és fia a munka, illetve a tanulás mellett rendszeresen eljárnak egy helybeli kőművessel maszekolni. “Hát ez nagyon jól jön, e nélkül nem elég a pénzünk.” A megélhetés biztosításáról szóló történetekben a nagyobb fiú vagy fiúk együtt dolgoznak a szülőkkel a földeken.

A zalai Nagygörbőn egy 9 éves roma kisfiú egy betelepült német söröző és sörfőzde tulajdonosánál dolgozott. Nyáron az egész napot ott tölti, máskor csak az iskola után jár dolgozni. Mindenféle munkát elvégez, ami adódik egy ilyen helyen, például az éjszakai mulatságokon pincérkedik. Elmondása szerint szeret itt dolgozni, a tulajdonos jól bánik vele, már egészen jól megtanult németül, és szó volt róla, hogy a főnöke kiviszi magával egy németországi nyaralásra. A pénzt, amit kap, kutyájára és családjára fordítja. Az apja alkoholista és munkanélküli, az anyja 7 gyereket nevel. Elmondta nekünk, hogy igazából egy robogót szeretne, de mindig oda kell adnia a pénzt. Míg mi beszélgettünk, 16 év körüli bátyja a füvet nyírta a vállalkozó háza előtt.

A nemzetközi szervezetek (ENSZ, ILO, UNICEF) próbálják szabályozni a gyermekmunkát, védve a gyermekeket a gazdasági kizsákmányolástól, illetve minden olyan munkától, amely negatív hatást gyakorolhat oktatásukra, illetve veszélyt jelenthet testi, szellemi, lelki, erkölcsi vagy társadalmi fejlődésükre.¹² Sajnos sok esetben nem könnyű meghatározni, hogy hol is húzódik a határvonal az iskolán kívüli szabadidő munkával töltése, a családi munkamegosztásban végzett munka és a gyerekek gazdasági kényszerből végzett munkája között. A fenti esetek többségében a gyerekek munkavégzését láthatóan és döntően a kényszer motiválta. Általában azt sem könnyű elhatárolni, mi választja el a gyerekek zsebpénz jellegű keresetét a családi jövedelmet kiegészítő keresettől, ezekben az általunk vizsgált esetekben viszont ritkán marad a gyerekek megszerzett zsebpénze az ő szabad felhasználású jövedelmük, hiszen minden általuk megszerzett forintnak helye van a családi költségvetésben.

Gyermek-szülő viszony

A fokozatos elszegényedés, a munkanélküliség és a mindennapi megélhetési gondok, amelyek gyakran az alkoholizmussal társulnak, rendkívüli pszichikai nyomást gyakorolnak a családok életére. Az önhibáztatás és egymás hibáztatása gyakran feszültségeket szül és eltávolítja egymástól a családtagokat. “Mint kutya meg a macska, úgy éltünk. Szerintem találhatott volna munkát a Pista, ráment a házasságunk. Külön szobában alszunk mi, a lányok, meg külön szobában a fiúk, hát itt tartunk… Már a negyedik gyereket nem is akartuk, de így alakult.” – mesélte a lábodi Horváthné.

A gyerekek érzékenysége nehezen viseli ezt a terhet és menekvésük egész felnőtt életükre kiható következményekkel jár. A menekvés sok formájával találkoztunk, ezeknek a legdrasztikusabb formáját egy BAZ megyei kis településen, Felsővadászon találtuk, ahol az elmúlt évben tíz fiatal lett öngyilkos. Ennél általánosabb jelenség az otthonról való elszökés, illetve ennek intézményesített formája, a fiatal korban kötött házasság, melyekre szintén több példát találtunk a 11 településen.

Több olyan esettel is találkoztunk, amikor a még túl fiatal szülők nem tudtak illetve nem is akartak felelősséget vállalni a gyermekükért. Ezeknél az eseteknél megfigyelhető, hogy az egyik vagy a másik szülőre, sok esetben pedig a nagyszülőkre hárul a gyermek nevelésének feladata. Például egy Ruzsán élő fiatal munkanélküli anya gyermekét is döntően a nagyszülők látják el, ők főznek, mosnak rá, ők viszik iskolába. “A lányunk 16 évesen szülte a gyermekét. Gyermektartást nem kap, mert a gyermektartási perben öt lehetséges apát jelölt meg, de egyik sem bizonyult a gyermek apjának.” – mesélte a nagymama szomorúan. Az anya arra a kérdésre, hogy mit vár az élettől, azt válaszolta: “Csak a mának élni, jót bulizni!”.

Ugyanerre a jelenségre több példát is találtunk: azt a családot például, amely három gyermeket nevel, és az anya még egy gyermek után gyermektartási díjat fizet. 16 évesen szülte, de nem tartott rá igényt, így az apja neveli. A gyerekek után családi pótlékot kapnak, ezenkívül rendszeres gyermekvédelmi támogatást, amit a Gyermekjóléti Szolgálat természetben szolgáltat a szülők italozó életvitele miatt. A gyerekeket az iskolába és onnan haza a nagyszülők viszik, mert a szülők erre nem hajlandóak, pedig a tanyától messze van az iskola. Vagy egy másik családot, ahonnan a nagyobbik gyerek meg is szökött, intézetbe került, jelenleg többszörös lopás miatt szabadságvesztés büntetését tölti a Fiatalkorúak Intézetében.

A fentiek ellenére sok olyan helyzettel is szembesülhettünk, ahol a hátrányos szociális helyzet kohéziós erőként hat a családi életre. Ezekben a családokban a szülőknek, ahogy többen is mondták, “nincs idejük önsajnálatra”. Energiáikat egyesítve teremtik elő azt a minimumot, amely biztonságot és az iskolázás esélyét nyújtja a gyerekeknek. Ezekben a családokban a szülők aprólékosan takarékoskodva, sok lemondással és minden kis munkalehetőséget kihasználva teremtik meg a gyerekek iskoláztatásának anyagi feltételeit, hogy “ők előnyösebb pozícióból kezdjék az életüket.” Ennek egyik drámai példája a fiait egyedül nevelő anya, aki a gyerekek taníttatása mellett évekig nem tudta kiváltani a saját gyógyszereit.

A munkanélküliséget az alkalmi munkák rendszerével enyhíteni próbáló és magukat hajtó családokban nem mindegy, hogy a gyerekek kapnak-e és hogyan betekintést a nehézségekbe. Az egyik, a munkanélküliségből kitörni igyekvő, de számos gazdálkodói kudarcot is elszenvedő Békés megyei család belső összetartása miatt a szülők fontosnak tartják, hogy “a gyerekek tisztában vannak a család helyzetével. Nem okoljuk egymást. Közösen döntöttünk, közösen bukunk. A gyerekek is tudják, mit, hogyan, mennyiért csinálunk, kinek mennyivel, mivel tartozunk. – mondja a feleség és erre a férj, a gyerekek rábólintanak.” Éppen ezért általában megértőek is tudnak lenni: “A gyerekek úgy nőnek, mint a bolondgomba, képtelenség minden évben nekik új ruhát venni, de muszáj, hiszen hamar elnyűvik, kinövik őket. Bár szerencsém van velük, nálunk nincs követelőzés, tudják, mit engedhetünk meg magunknak, és mit nem.” – meséli Nekézsenyen Bódi Teréz.

A realitásokkal való számvetés napi drámái: “Mondom is a gyereknek, ha elküldöm őket a boltba, hogy a zsemlén, a liter tejen kívül meg ne próbáljanak mást is venni.” “Sokszor meg kell gondolni, hogy tejet vagy ruhát vegyünk-e a gyerekeknek”.

A gyerekek kortárscsoportokba való beilleszkedésében fontos szerepe van a külsőségeknek. Ez azonban nemcsak számukra fontos, a munkanélküli szülők is rosszul élik meg, hogy keveset nyújtanak gyerekeiknek. Több esetben is tapasztaltuk a szülők amiatt érzett önvádját, hogy gyerekeik már “apró” külsőségekben is lemaradnak a többiek mögött. “És akkor még hol van a cipő, a ruha. Mert ezek nem járnak ám akármibe, állandóan cikizik egymást, hogy nézel már ki, meg ilyenek. Hiába próbálok én rájuk aggatni olcsóbb göncöket, mikor megvannak az igények, ők is Adidas pólót akarnak, mint az ács fia. Megmondtam nekik, hogy nagyon sajnálom, de apátoknak nincs ács szakmája, én nem tehetek róla. ő most munkanélküli és nem futja márkás holmikra. Megértik, ám csak nehéz nekik is, sok mindenről le kell mondaniuk és ez fáj leginkább az apjuknak, meg persze nekem is.” (Nekézseny, Lovászné)

A családi nehézségekkel való szembenézés, a szociális helyzetüket, munkalehetőségeiket és munkanélküliségüket illető őszinteség egyúttal óriási felelősséget is ruház e családok gyerekeire. Olyan intenzitással kapcsolja őket be nagyon korán a felnőtt életbe, amit a “csak” iskolába járó gyerekek nem élnek át.

A gyerekek a munkanélküli családtagok tényleges munkavégzését, jövedelmi helyzetét ellenőrző intézményekkel is gyakran szembetalálják magukat. A családok ellenőrzést elhárító, védekező rendszerében sokszor hárul rájuk kényelmetlen feladat, “falazás a szülőknek”. A kutatás résztvevői is átéltek ilyen alkalmat, amikor az egyik munkanélküli család címén a kopogtatásra nem nyitottak ajtót. A vályogház kis utcai ablakát elpirult kisfiú nyitotta ki, aki onnan darálta le egyre vörösebb arccal – közben befelé pislogva valaki “súgóra”: “édesanyám nincs itthon, a nagymamát kellett orvoshoz vinnie, senki sincs itthon, különben is édesanyám megmondta, hogy nem lesz itthon, el kell mennie, senki sincs itthon.”

Az új generáció és a jövő

Azok a gyerekek, akikről e tanulmány szól, az első olyan generáció tagjai, amely munkanélküli szülők gyerekeiként nő fel, és gyakran halmozottan hátrányos helyzetből indul. ők az ún. új szegények és a hagyományos szegények gyermekei illetve unokái.¹³ E gyermekekre jellemző, hogy gyakran csonka, egy szülős, többgyermekes családokban élnek, gyakoriak körükben a nem megfelelő életkörülményekből fakadó betegségek.

Ezeken a kis településeken a gyermekek perspektívikus munkalehetőségei is nagyon korlátozottak. A szülők gyerekeik felnőtt életét legtöbbször csak másutt tudják elképzelni, helyben nem látnak számukra boldogulási lehetőséget a távolabbi jövőben sem. A problémákat nemcsak a települések munkaerőpiaci hátrányai, a fejlesztési erőforrások hiánya termeli újjá. Sok esetben maguk a szülők is hozzájárulnak ahhoz, hogy életvitelük mintái újratermelődnek.

Egyes esetekben a problémák átörökítése már azzal megkezdődik, hogy a szülők nem tartják lényegesnek a gyermekek iskoláztatását. A felkeresett munkanélküli családok között számos olyan volt, amelyben a gyerekek továbbtanulásának egyáltalán nem tulajdonítanak fontosságot. Az érettségit adó középiskolák fokozatosan vesztik el vonzerejüket ezen családok körében, mert az így elnyerhető bizonyítvány értéke egyre alacsonyabb, hiszen ma már egy érettségi vizsga önmagában nem szavatolhat biztos érvényesülést a munkaerőpiacon. A szülők példájának követése sem az iskola felé tereli a gyerekeket.

Sok szülő viszont éppen saját példája alapján gyerekei továbbtanulásánál a szakmunkásképzőket részesíti előnyben és az olyan 1-2 éves tanfolyamokat, amelyek valamilyen szakvizsgával végződnek. Reményeik szerint ezek azonnali elhelyezkedést biztosíthatnak, és csak rövid ideig tartják távol a fiatalokat a mukaerőpiactól, tehát mielőbb kenyeret biztosítanak. Erre találunk példát ama tóalmási családnál, ahol, “a fiú mezőgazdasági gépszerelőnek tanul a nagykátai szakközépiskolában és szeretne is ebben a szakmában maradni. Erre minden esélye megvan, a tápiósülyi TSZ-ben keresnek ilyen végzettségű munkaerőt. Ha a fiúnak sikerül elhelyezkednie, az segíteni fog a család anyagi gondjain”. Vagy annál a balkányi családnál, ahol “három gyerek van. A 14 éves fiú szeptembertől Szakolyba fog járni, a szakmunkásképző iskolába, péknek fog tanulni”.

Találkoztunk ugyanakkor számos olyan családdal is, ahol fontosnak tartották magasabb iskolai végzettség megszerzését, mivel úgy érzik, hogy ez az egyetlen esélyük a jelenlegi helyzetükből való kilábalásra. Az egyetlen mobilizálható erőforrásuk az a kulturális tőke, amivel a szülők általában nem rendelkeznek, viszont a gyermekeiknek próbálják megteremteni a lehetőséget ennek felhalmozásához. Példát találunk erre egy lábodi családnál: “Igazából az az egy fontos, hogy mindkét gyerek érettségizzen le, mert ma már az érettségi nélkül semmi esélyük nincs a boldogulásra.”

A továbbtanulás fontosságát átérző családok viszont igen komoly áldozatokra és erőfeszítésekre kényszerülnek. Előfordul, hogy a gyerekek közül az egyikre összpontosítják reményeiket és eszközeiket, neki tudják előteremteni az iskoláztatás fedezetét. A többi gyerek tanulása hátrább sorolódik és már az általános iskolánál abbamarad. Gyakran a továbbtanulás finanszírozását a fiataloknak maguknak kell megteremteniük, mint például annak a tóalmási lánynak, aki “a Környezetvédelmi Felügyelőségnél dolgozik Budapesten és Pécsre jár jogi egyetemre levelező szakon. A céggel kötött megállapodás alapján, három év elköteleződés fejében, a tandíjat és az útiköltséget fizetik számára.”

A legtöbb megkérdezett család azonban napról-napra kényszerül élni, nem tud évekre előre tervezni, bármilyen váratlan esemény, családi konfliktus, megbetegedés alapjaiban fordítja fel életüket, nem tudnak, nem is tudhatnak “jövőképet” kialakítani.

Összegzés

E tanulmányban azokat a tényeket vettük sorra, amelyek a családok szegénysége mellett vagy abból fakadóan átszövik és terelik a gyerekek sorsát. A kulturális hátrányok, amelyek miatt fokozatosan kiszorulnak a továbbtanulás folyamatából, az egészségügyi problémák, amelyek egész felnőtt életükre kihatnak, az anyagi szegénység mellett hosszú távon behatárolják e családokban a gyerekek lehetőségeit. A tehetségek, akiknek képességeik révén lenne esélyük a felemelkedésre, anyagiak hiányában elsikkadnak. A családok fennmaradásának napi rutinjában pedig a gyerekekre is fontos feladatok hárulnak. Szerepük van a háztartás-gazdaságban, családi keretekben vagy azon kívül részt vesznek különböző jövedelemszerző tevékenységekben. E munkanélküli családok gyerekeinek jövője így az anyagi körülmények és megélhetési lehetőségek mentén, igen szűk mezőben, a családok súlyos anyagi kényszerei és kulturális korlátai közepette s azokat újratermelve formálódik. Ezekben a kisgyermekes családokban a szülők már a 90-es években lettek szülőkké, amikor nekik maguknak sem volt már rendszeres munkájuk. Gyermekeik ezekben az alkalmi és rendszertelen munkákból és segélyekből élő családokban nőnek fel és “szocializálódnak”. Maguk is a rendszertelen, alkalmi munkákat kezdik végezni már gyerekkorban és nem, vagy csak nagyon ritkán látják az iskolázással elérhető felemelkedés perspektíváját. Megszerzett munkatapasztalataik legtöbbször ezeknek a rendszertelen, alkalmi és képzettséget nem igénylő munkáknak a tapasztalatai. Társadalmi tapasztalataikat kapcsolatokról, munkahelyekről, munkaadókról, függő helyzetekről is e munkák végzése során szerzik meg, miközben kiszorulnak az oktatásból, a szakképzésből és a nagyobb képzettséget igénylő munkahelyek világából. E társadalmi és munkaerőpiaci peremhelyzetekben, az azokban felnövők és az azokba belenövők számára viszont az átlagosnál nagyobb a veszélye a munkanélküliségnek.

Függelék

 

1. táblázat	Háztartásösszetétel az 1998-ban segélyezett háztartások körében
	Budapest	Megye-székhely	Város	Község	Összesen (az egyes háztartástípusok aránya az 1996. évi mikrocenzus alapján)
Egyedülálló	45,8	29,1	26,5	17,2	25,7 (26,1)
Házaspár	9,6	9,3	12,3	13,3	16,2 (19,9)
Házaspár 1 gyerekkel	4,1	10,4	11,5	11,5	10,4 (14,1)
Házaspár 2 gyerekkel	4,6	12,4	15,2	18,8	14,8 (14,2)
Házaspár 3 és több gyerekkel	7,0	8,7	9,6	15,1	11,3 (4,0)
Egy szülő 1 gyerekkel	11,4	9,0	9,9	6,1	8,5 (5,9)
Egy szülő 2 vagy több gyerekkel	7,5	11,4	7,7	5,9	7,5 (3,3)
Egyéb	10,0	9,7	7,3	12,0	9,8 (12,6)
Együtt	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
Forrás: Az önkormányzati segélyezés és a segélyezett háztartások életkörülményei, Társadalomstatisztikai füzetek 22., KSH, Budapest, 1998

 

 

2. táblázat	A szegénységi küszöb (az átlagjövedelem 50%-a) alatt élő háztartások a gyermekszámot figyelembe véve (%)
18 év alatti gyerekek száma a családban:	1991/92	1992/93	1993/94	1994/95	1995/96	1996/97
Nincs gyermek	7,8	4,4	5,8	5,4	5,6	4,9
Egy gyermek	9,4	13,2	10,2	20,6	21,7	13,5
Két gyermek	14,1	13,2	17,4	15,9	20,5	23,4
Három gyermek	24,1	24,9	38,6	32,9	41,4	47,9
Négy és több gyermek	53,8	81,4	72,5	72,3	74,7	62,8
Forrás: Szívós Péter – Tóth István György: A jóléti támogatások és a szegénység Magyarországon. TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 5., Budapest, 1998

 

 

3. táblázat	A háztartások társadalmi-gazdasági jellemzői néhány kiválasztott jövedelemszinten, 1988. I–IV. negyedév *
Társadalmi – gazdasági jellemzők	A KSH lét minimum fele	Az 1. népesség tized jövedelem határa	A nyugdíj minimum	A KSH lét minimum 3/4-e	A KSH lét minimum
környezetében élő háztartások jellemzői (%)
A háztartások létszáma, létszámszerkezet
A háztartások átlagos taglétszáma, fő	3,76	3,66	3,63	3,43	2,90
Létszámszerkezet, %
Aktív keresők	17,9	23,7	24,6	27,5	30,8
Nyugdíjasok	11,1	13,2	15,0	17,3	28,1
Gyermekgondozási ellátást igénybevevők	7,3	7,5	7,1	6,4	3,4
Munkanélküliek, járadékkal	9,8	7,6	6,4	4,4	4,0
Munkanélküliek, járadék nélkül	6,8	3,6	3,6	3,3	2,0
19 éves és fiatalabb eltartottak	39,8	38,2	37,1	35,2	27,1
Egyéb eltartott személyek	7,3	6,3	6,3	5,9	4,6
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0
A jövedelem és felhasználása
Összes személyes nettó jövedelem, Ft/hó/fő	10 351	12 802	13 677	15 705	20 555
Ebből:
Nyugdíj, %	19,5	19,6	21,0	21,5	30,4
Egyéb társadalmi jövedelem, %	47,4	35,8	31,8	24,6	14,0
Folyó fogyasztási kiadás, Ft/hó/fő	12 504	13 628	14 457	16 061	20 368
Folyó fogyasztási kiadás, % (jövedelem=100)	120,8	106,5	105,7	102,3	99,1
A jövedelemből az élelmezési és lakásfenntartási kiadások után egyéb célokra fennmaradó havi összeg
Egy főre számítva, Ft	1976	3790	4321	5539	7656
Aránya a jövedelem %-ában	19,1	29,6	31,6	35,3	37,2
A háztartásban fogyasztott élelmiszerek egy főre jutó havi mennyisége
Hús, hal és készítményeik (kg)	3,14	3,34	3,46	3,50	4,70
Tojás (db)	11,48	12,40	12,48	13,46	17,00
Tej (liter)	4,43	4,72	4,81	4,86	6,04
Sajt, egyéb tejtermékek (kg)	0,64	0,68	0,72	0,72	1,05
Zsiradékok (kg)	1,24	1,24	1,29	1,33	1,71
Kenyér és péksütemény (kg)	7,01	6,57	6,60	6,56	7,21
Cukor (kg)	1,14	1,16	1,18	1,26	1,56
Burgonya (kg)	3,47	3,02	3,00	3,32	4,20
Friss és tartósított zöldség (kg)	2,91	3,17	3,47	3,80	4,81
Friss és tartósított gyümölcs (kg)	2,12	2,45	2,55	3,12	4,16
* A létminimum felével rendelkező háztartásokban átlagosan 39 ezer Ft havi nettó jövedelemből gazdálkodnak, az első jövedelmi tized határán élőkben 47 ezer Ft-ból, a nyugdíjminimum szintjén közel 50 ezer Ft-os havi jövedelemből, a létminimum szintjén pedig megközelítően 60 ezer Ft-ból. Ebből a társadalombiztosítási és szociális jövedelem minden vizsgált jövedelmi küszöbnél szinte teljesen azonos, 26 ezer Ft körüli összeg. Forrás: Létminimum 1998, KSH, 1999

 

 

4. táblázat	Gyermekes családoknak járó ellátások és a hozzájutás kritériumai Magyarország
	A jogosultság kritériuma	Az ellátás főbb jellemzői
1. Anyasági támogatás	Alanyi jogon jár, feltétele: a támogatást igénybe vevő terhessége alatt legalább négyszer – koraszülés esetén egyszer – terhesgondozáson vett részt.	A legkisebb öregségi nyugdíj 150%-a (2000: 24 900 Ft).
2. Betegségi és anyasági ellátások
Terhességi, gyermekágyi segély	A szülést megelőző két éven belül legalább 180 nap biztosítási idő.	24 hét (168 nap) (négy hét a szülés várható időpontja előtt, 20 hét a szülést követően) 70%-a a korábbi fizetésnek.
Gyermekápolási táppénz	Foglalkoztatottak, a gyermek 12 éves koráig	A gyermek 1 éves koráig nincs korlátozva az igénybevehető napok száma, utána a gyermek életkorával csökkenő időtartam, az egyedülállók esetében az igénybevehető napok száma a nem egyedülállókhoz képest kétszeres.
Gyógyszer		A központi listán szereplő gyógyszerek 50–100%-os támogatása
3. Gyermekgondozási támogatások
GYES	Alanyi jog	A gyermek 3 éves koráig (a gyermek fogyatékossága esetén 10 éves koráig), az ellátás mértéke megegyezik a legkisebböregségi nyugdíj összegével, a gyermek 1,5 éves kora után max. 4 órában történő munkavégzésre van lehetőség, illetve ha a munkavégzés otthon történik, akkor nincs időkorlátozás (2000: 16 600 Ft).
GYET	Alanyi jog	3 gyermek esetén, a legkisebb gyermek 3. életévének betöltésétől 8. életévének betöltéséig. Az ellátás mértéke megegyezik a legkisebb öregségi nyugdíj összegével, max. 4 órában történő munkavégzésre van lehetőség, illetve ha a munkavégzés otthon történik, akkor nincs időkorlátozás (2000: 16 600 Ft).
GYED	Előzetesen 180 napi biztosítási idő	A gyermek 2 éves koráig, az ellátás mértéke az előző évi átlagkereset 70%-a, de maximum az ellátás megállapításának időpontjában érvényes minimálbér kétszerese, munkavállalásra nincs lehetőség.
4. Nevelési ellátás (családi pótlék és iskoláztatási támogatás)	Alanyi jogon jár a gyermek 16 éves koráig, illetve a 20. életévét még nem betöltő, közoktatási intézményben tanuló gyermek után	Gyerekszámtól, a családstruktúra jellegzetességeitől és a gyermek állapotától függően differenciált ellátás: egy gyermekes család: 3800 Ft; egy gyermekes egyszülős család: 4500 Ft; két gyermekes család esetén (gyermekenként): 4700Ft; két gyermeket nevelő egyszülős család (gyermekenként): 5400 Ft; három vagy többgyermekes család (gyermekenként): 5900 Ft; három vagy több gyermeket nevelő egyszülős család (gyermekenként): 6300 Ft; tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos gyermek esetén: 7500 Ft.
5. Segélyezés
Rendszeres gyermekvédelmi támogatás	Meghatározott jövedelemszint alatti – a kérelem benyújtását megelőző hat hónap alatt jellemző – egyfőre jutó háztartási jövedelem esetén	Az ellátás pénzben és természetben egyaránt folyósítható, formáját a helyi önkormányzat rendeletben határozza meg. A gyermek 18 éves koráig, illetve tanulói vagy hallgatói jogviszony esetén a 25. évének betöltéséig. Az ellátás összege gyermekenként a legkisebb öregségi nyugdíj 20%-a (a helyi önkormányzat rendelete alapján ennél magasabb összegű is lehet).
Rendkívüli gyermekvédelmi támogatás	Időszakos létfenntartási gondok, vagy a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzet	A helyi önkormányzat rendelete alapján
6. Adókedvezmény	Azon családi pótlékra (iskoláztatási támogatásra) jogosult szülők, akiknek legalább egyike személyi jövedelemadót fizet	Gyerekszámtól függő fix összegű kedvezmény, fogyatékos gyermek után emelt szintű kedvezmény. 1999-ben az eltartottanként levonható családi kedvezmény összege: egy és két eltartott esetében havi 1700 Ft; három vagy több eltartott esetén havi 3000 Ft; súlyosan fogyatékos eltartott esetén havi 3400 Ft.
Forrás: Darvas Á.–Tausz K. i. m.

Jegyzetek

¹ Az interjúk a “Közösen a Jövő Munkahelyeiért” Alapítvány támogatásával “Kisgyermekes munkanélküli családok foglalkoztatási lehetőségei és korlátai hátrányos munkaerőpiaci térségekben” címmel az ELTE Szociális Munka és Szociálpolitikai tanszékén Simonyi Ágnes koordinálásával folyt 1998/99-ben.

² Balkány, Szabolcs-Szatmár megye; Felsővadász, Borsod-Abaúj-Zemplén megye; Nekézseny, Borsod Abaúj Zemplén megye; Medgyesbodzás, Békés megye; Pusztaottlaka, Békés megye; Ruzsa, Csongrád megye; Tóalmás, Pest megye; Igar, Fejér megye; Várong, Tolna megye; Lábod, Somogy megye; Nagygörbő, Zala megye.

³ Varga Júlia szerint 1992 és 1997 között az iskolázási költségek leginkább a kistelepüléseken élők kiadásain belül nőttek meg. (Varga J.: Iskoláztatási költségek, TÁRKI, 1998.)

⁴ Sulyok B.: A gyermekes háztartások gazdálkodása, jövedelmi viszonyai. In: Az önkormányzati segélyezés és a segélyezett háztartások életkörülményei. KSH 1999, idézi Darvas Ágnes–Tausz Katalin: Gyorsjelentés a gyermekszegénységről Magyarországon és Romániában. Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 2000

⁵ A dőlt betűs idézetek interjú- és esettanulmány-részletek a “Tizenegy falu, ötvenöt család” című kutatási zárótanulmányból. Az interjúalanyok fiktív néven szerepelnek a tanulmányban.

⁶ A gyermekes családoknak járó különböző támogatásokról és a hozzájutás kritériumairól lásd a Függelék 4. tábláját.

⁷ A kifejezés M. Seligman nyomán terjedt el a szociálpszichológiában. Lásd pl. Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája, Kairosz, hetedik kiadás

⁸ Dr. Pintér A.: Iskolások egészségi állapotának változása Magyarországon 1975–1998 között. Országos Tiszti Főorvosi Hivatal. In Darvas Á.– Tausz K., i. m.

⁹ Darvas Á. – Tausz K., i. m.

¹⁰ Lásd: Függelék 3. tábla

¹¹ Létminimum, 1998, KSH, Budapest, 1999. május, p.20

¹² Az ENSZ-nek a gyermekek jogait rögzítő 1989-as (Magyarországon 1991-ben törvénybe iktatott) konvenciójának 32. cikkelyében fogalmazódik meg a gyermekmunka tilalma és szigorú szabályozásának követelménye.

¹³ Andorka Rudolf és Spéder Zsolt “A szegénység Magyarországon” című tanulmányukban négyféle szegénységi kategóriát állítottak fel: “1. a hagyományos szegénységet, amelyről már a szocialista korszakban elég pontos tudomásunk volt, 2. az új szegénységet, amely a rendszerváltás óta jelent meg, vagy csak a rendszerváltás óta keltette fel a figyelmet, 3. a demográfiai szegénységet, 4. az etnikai szegénységet.” A vizsgált esetekben döntően az új és a demográfiai szegénység összefonódását figyelhettük meg. Annak ellenére, hogy ebben a kérdéskörben is nagyon erősen jelen van az etnikai szegénység is, a munkánk alapjául szolgáló “Tizenegy falu ötvenöt család” című kutatás nem fektetett külön hangsúlyt az etnikai szegénység vizsgálatára.

Felhasznált irodalom

Andorka Rudolf–Spéder Zsolt: A szegénység Magyarországon 1992–1995, Esély 1996/4

A Gyermeki Jogok Nemzetközi Egyezménye – 1989 (Magyarországon 1991-ben törvénybeiktatott ENSZ konvenció)

Darvas Ágnes–Tausz Katalin: Gyorsjelentés a gyermekszegénységről Magyarországon és Romániában, Szociális Szakmai Szövetség, Budapest, 2000.

Forgács József: A társas érintkezés pszichológiája, Kairosz, hetedik kiadás

KSH: Létminimum 1998, Budapest, 1999. május

KSH: Az önkormányzati segélyezés és a segélyezett háztartások életkörülményei, Társadalomstatisztikai füzetek 22. Budapest, 1998

Ladányi János–Csanádi Gábor: Szelekció az általános iskolában, Magvető Kiadó, Budapest,1983.

Simonyi Ágnes szerk.: “Tizenegy falu, ötvenöt család” kutatási zárótanulmány, Közösen a Jövő Munkahelyeiért Alapítvány, Budapest, 2000.

Szívós Péter – Tóth István György: A jóléti támogatások és a szegénység Magyarországon, TÁRKI, Társadalompolitikai Tanulmányok 5. Budapest, 1998.