Alapvető különbség van a termelési eszközök tulajdonának jogi és gazdasági értelmezése között. A jogi értelemben vett tulajdon – a közfelfogásban általában ezt értik tulajdonon – a termelés eszközeivel való rendelkezés korlátozását jelenti, és e rendelkezés határait jelöli. Ez a tulajdonjog egyaránt lehetővé teszi a termelési eszközök aktív és passzív állapotát: működtetését, de termelésből való kivonását is. A gazdasági értelemben vett tulajdon viszont eleve a termelés eszközeinek használatát, termelő alkalmazását jelenti. Ez a társadalmi tulajdon esetében olyan mechanizmust feltételez, amely e tulajdon társadalmilag leggazdaságosabb működtetését biztosítja. Vagyis lehetővé teszi, hogy azok a munkavállalók áramoljanak folyamatosan minden termelési eszközhöz, akik a legtermékenyebb működtetést vállalják. A gazdasági értelemben vett társadalmi tulajdontól eltérően mind a magántulajdon, mind az állami tulajdon, mind a különböző csoporttulajdonok a termelés eszközeivel való rendelkezés monopóliumán, azaz egyesek által a többiek kizárásán alapulnak.