A haladás koncepciója alapjául szolgál Marx történelemelméletének (l. történelmi materializmus), ennek ellenére sehol nincs teljesen kifejtve, Egy rövid fel­jegyzésben, amely a Grundrisse-hoz írt bevezetőjének végén található, az anyagi termelés és a szellemi ter­melés fejlődése közötti összefüggésre utalva Marx megjegyzi, hogy „a haladás fogalmát nem lehet a meg­szokott elvonatkoztatottságában megérteni". Az 1859-es Előszóban a termelés alapvető módjait „a társada­lom gazdasági formációja progresszív szakaszainak" sorozataként értelmezi; ugyanebben a szövegben leír­ja azokat a körülményeket, amelyekben „új, maga­sabb szintű termelési viszonyok" jelenhetnek meg. Ez a többnyire implicit elgondolás két alapvető elemből áll. Először is, hogy a kulturális fejlődés – „az emberi potenciál teljes kidolgozása'', az egyén felszabadítása a legszélesebb értelemben – függ „a természeti erők feletti emberi uralom fejlettségétől". Ez a fejlettség a termelőérők – és a modern időkben különösen – á tu­domány előrehaladottságán múlik. Másodsorban, a fejlődés nem úgy értendő, ahogy az például a Comte-és Spencer-féle evolucionista elméletekben megfogal­mazódik, hanem éppen ellenkezőleg, a megszakítottsággal, diszharmóniával és többé-kevésbé az egyik társadalmi típusból a másikba történő váratlan átug­rassál jellemezhető, osztály ellentéteken keresztül megvalósulva.

Több későbbi marxista elfogadta, vagy sókkal egyértelműbb formában kifejezte a haladás ezen formáját, és nemcsak a mindennapi politikai szóhasználatban, ahol az olyan kifejezések, mint a „progresszív erők", illetve a „progresszív mozgalmak" teljesen közhely­szerűé k, de tudományos írásokban is. így a marxista archeológus Gordon Childe (1936-ban) követelte a ha­ladás ideájának megvédését, bemutatva, hogy a gaz­dasági forradalom: hogyan mozdította el a civilizációt. Egy másfajta aspektusból Friedmann (ugyancsak 1936­ban) azt állította, hogy a marxizmus magába foglalja és kiterjeszti a 19. századi polgári forradalom gondol­kodói által megfogalmazott haladás-gondolatot, és to­vábbra is kifejezi a hitét abban a fejlődésben, amelyet a polgárok már feladtak. 1964-ben Hobsbawm a Grundrisse prekapitalista gazdasági formációival fog­lalkozó részletéhez írott bevezetőjében hangsúlyozza, hogy Marx célja a történelem tartalmának megfogal­mazása a legáltalánosabb formában, és hogy ez a tar­talom a haladás. Marx számára „a fejlődés valami ob­jektíven meghatározható". Egy másik vélemény sze­rint a haladás egy fontos, bár többnyire még meg nem vizsgált fogalom a marxizmus hegeliánusabb változa­taiban (1. Lukács; frankfurti iskola), amelyek a törté­nelmi folyamatot bizonyos értelemben az emancipáció előrehaladásának tekintik.

Ezekkel ellentétben mindig léteztek olyan marxis­ták, akik a haladás fontosságának korlátozására töre­kedtek, és ezzel lehetővé tették az értékítéletek beve­zetését a „tisztán tudományos elméletbe". Ez volt a II. Internacionálé néhány gondolkodójának álláspontja (pl. Kautsky, és a legtöbb osztrák marxista), akik szi­gorúan ragaszkodtak a „gazdasági determináció" fo­galmához, bár néhány alkalommal rákényszerültek ar­ra, hogy szembenézzenek a szocializmus etikai célja­inak kérdésével. Igen sok későbbi strukturalista mar­xista, mint például Althusser, minden mást kizárva ar­ra fordította figyelmét, hogy kialakítsa a marxizmus szigorúan tudományos jellegét a historicizmus min­den formáját magába foglaló ideológiai jelleggel szemben.

[Forrás: A Dictionary of Marxist Thought, ed. by Bottomore et al.]