Mese a répáról és a kisegérről*

* Az előző szám „Hogyan védelmezzük államunkat?" alcímű írásának ellendarabja.

 

„Aki nem termel profitot, annak már a létezése is ártalom" (David Ricardo)

„Ha a gépek emberek nélkül is ugyanannyi profitot hoznának, akkor Ricardo nézete szerint az angol királynak nem lenne szüksége az angol népre." (S. de Sismondi)

 

I.

Macska húzta kutyát.
Kutya húzta Katót,
Kató húzta anyót,
Anyó húzta apót,
Apó meg a répát.
Húzták, húzták,
Ki nem húzták.

II.

A növényevők növényekkel táplálkoznak. „Gyűjtögető" életmódot folytatnak: „legelik" a legelhetőt. Ha nem találnak lelegelni-belegelni valót, akkor elpusztulnak.

A ragadozók áldozataikkal táplálkoznak. Levadásszák az áldozataikat.

Életfeltételük a ragadozás. Ha nem találnak áldozatot, akkor elpusztulnak.

Az élősködők más élőlények testének részeiből, felhalmozott tápanyagaiból táplálkoznak. Ha nincs min élősködniük, akkor elpusztulnak.

A mezőgazdasági termelők a saját termékeikkel, illetve a termékeikért kapott élelmiszerekkel táplálkoznak.

Az ipari termelők a termékeikért kapott élelmiszerekkel táplálkoznak. Ha árujuk eladhatatlan, és más módon sem tudnak élelmiszerekhez jutni, akkor elpusztulnak.

Bizonyos árusok az árujukért (munkaerőáru, szolgáltatás) kapott élelmiszerekkel táplálkoznak. Ha árujuk eladhatatlan, és más módon sem tudnak élelmiszerekhez jutni, akkor elpusztulnak.

A nem-termelők (illetve nem-szolgáltatók) ragadozó vagy élősködő módszerekkel jutnak élelmiszerekhez. Ha a ragadozó vagy élősködő kísérlet nem sikerül, akkor elpusztulnak.

Az államok adókkal (illetve az adókkal azonos funkciójú járulékokkal, illetékekkel stb.) táplálkoznak. Az államokat az adók éltetik, tartják életben. Ha nem jutnak adókhoz, akkor elpusztulnak.

III.

Amikor az egyének árut vásárolnak, akkor önmagukért cselekszenek, önmaguknak akarnak szolgálatot tenni. De amikor az egyének az áruvásárlással önmaguknak akarnak szolgálatot tenni, akkor egyúttal szolgálatot tesznek az államnak. Az államilag szabályozott árupiac úgy van berendezve, megszervezve, hogy az adásvétel szereplői csak akkor szolgálhatnak maguknak, ha az államnak szolgálnak. Az államnak fizetendő forgalmi adó, amely rátevődik az áru előállítási költségére (önköltségére), emeli az áru árát. Az árut vásároló egyének a megfizetett ár adótartalmával táplálják az államot.

Az árut vásároló egyének minden áruvásárlással – tudva-nemtudva, akarva-nemakarva – az államot is támogatják, védelmezik.

– Némely egyén egyetért az árupiac olyan állami szabályozásával, amely az általa vásárolt áruhoz adófizetési kötelezettséget társít. Némely egyén tehát szükségesnek tartja az áruforgalom állami adóztatásának rendszerét. Az ilyen vásárló lelkesen, aktívan támogatja, védelmezi az államot.

– Némely egyén egyetért az árupiac olyan állami szabályozásával, amely áruk vásárlásához adófizetési kötelezettséget társít, de nem ért egyet azzal, hogy valamely általa vásárolt áru árát adófizetési kötelezettséggel megnöveljék. Némely egyén tehát általában véve szükségesnek tartja az áruforgalom állami adóztatásának rendszerét, de elveti bizonyos áruk megadóztatását. Nem ért egyet a vásárolt áru adótartalmával, de megveszi az árut. Az ilyen vásárló fanyalogva, de aktívan támogatja, védelmezi az államot.

– Némely egyén elutasítja az árupiac olyan állami szabályozását, amely az áruforgalomhoz adófizetési kötelezettséget társít. Nem csupán egyes áruk adótartalmának indokoltságát vonja kétségbe, hanem az államnak azt a jogát és gyakorlatát, hogy bármilyen áruforgalmat megadóztasson. Ha emiatt lemond valamely áru (termék, szolgáltatás) megszerzéséről, akkor passzivitásával fogadja el, vagyis csupán passzívan támogatja, védelmezi, az államot. (Aki nincs ellene, az vele van.)

IV.

Amikor az egyének áruvásárlás nélkül elégítik ki valamely szükségletüket, akkor – tudva-nemtudva, akarva-nemakarva – elutasítják az állam táplálását.

Nem táplálják az államot, ha önmaguk által előállított terméket fogyasztanak.

Nem táplálják az államot, ha szolgáltatás megvásárlása helyett kiszolgálják önmagukat.

Nem táplálják az államot, ha áru adásvétele helyett közvetlenül cserélnek egymással terméket. A termékek cseréjét nem pénz (illetve nem államilag elismert pénz) közvetíti, vagyis adózástól mentesen megy végbe a csere.

Nem táplálják az államot, ha szükségleteiket egymásnak nyújtott kölcsönös szívességekként elégítik ki.

Nem táplálják az államot, ha szükségleteiket lopott áruval (illetve lopott termékkel) elégítik ki.

Akkor sem táplálják az államot, ha szükségleteiket feketén értékesített (vagyis az állami adóztatás alól kivont) áruval elégítik ki.

Amikor egyének nem hajlandók megfizetni valamely áru adótartalmát, de nem mondanak le a szükséglet kielégítéséről, akkor a szükségletkielégítés nem hivatalos, hanem valamilyen alternatív módját alkalmazzák.

Amikor az egyének a szükségletkielégítés alternatív módját választják, akkor önmagukért cselekszenek, önmaguknak akarnak szolgálatot tenni. De amikor az egyének az áruvásárlás helyettesítésével, kiváltásával önmaguknak akarnak szolgálatot tenni, akkor egyúttal elutasítják az állami eljárást, ezáltal – tudva-nemtudva, akarva-nemakarva – megvonják az államtól a támogatást. Elutasítják az állam anyagi támogatását, elutasítják az állam gazdasági védelmezését. Ezáltal megtagadják az államtól a létalapját. Ily módon – végső fokon – gyakorlatilag tagadják az állam létjogosultságát.

Amikor valamely szükségletét az egyén áruvásárlás helyett más, alternatív módon elégíti ki, akkor – tudva-nemtudva, akarva-nemakarva – aktívan elutasítja az állam fennhatóságát, magát az államot támadja meg. (Aki nincs vele, az ellene van.)

Az államilag szabályozott árupiac úgy van berendezve, megszervezve, hogy az adásvétel szereplői csak akkor szolgálhatnak maguknak, ha az államnak szolgálnak. Ezért az államilag szabályozott árupiacról való lekapcsolódás közvetlenül az állammal, az egész államrenddel állítja szembe az egyént. Az államilag szabályozott árupiac mellőzése – végső értelmezésben – támadás az állam ellen. (Amit az állam – értelemszerűen – hadüzenetnek tekint, és előbb-utóbb igyekszik megtorolni.)

V.

Amikor a megélhetési tulajdonnal nem rendelkező bérmunkások munkát vállalnak (áruba bocsátják a munkaerejüket), akkor önmagukért cselekszenek: jövedelemre próbálnak szert tenni. De amikor a bérmunkások ily módon önmagukért cselekszenek, akkor egyúttal szolgálatot tesznek az államnak. Az államilag szabályozott munkaerőpiac úgy van berendezve, megszervezve, hogy a bérmunkások csak akkor adhatják el a munkaerejüket, ha egyidejűleg az államnak is szolgálnak: bérük egy részét az államnak adják.

Amikor a bérmunkások eleget tesznek az állami előírásnak, és adót fizetnek, akkor munkabérük adótartalmával táplálják az államot. A bérmunkások a munkavállalásukkal – tudva-nemtudva, akarva-nemakarva – az államot is támogatják, védelmezik.

Amikor a megélhetési tulajdonnal nem rendelkező egyén nem vállal bérmunkát (nem bocsátja áruba a munkaerejét), hanem másként gondoskodik a szükségleteinek kielégítéséről, akkor nem táplálja az államot: tudva-nemtudva, akarva-nemakarva, megtagadja az állam táplálását.

Amikor a bérmunkás feketén dolgozik, és nem fizet adót, akkor nem táplálja az államot. Nem tesz eleget az állami előírásoknak: nem támogatja, nem védelmezi, nem élteti az államot.

VI.

Némely megélhetési tulajdonnal nem rendelkező egyén egyetért a munkaerőpiac olyan állami szabályozásával, amely az egyén munkavállalásához, munkajövedelem (munkabér) megszerzéséhez adófizetési kötelezettséget társít. Tehát szükségesnek tartja a munkabér állami adóztatásának rendszerét. Az ilyen bérmunkás aktívan támogatja, védelmezi az államot.

Némely megélhetési tulajdonnal nem rendelkező egyén elutasítja a munkaerőpiac olyan állami szabályozását, amely az egyén munkavállalásához adófizetési kötelezettséget társít. Kétségbe vonja az államnak azt a jogát és gyakorlatát, hogy a bérmunkát megadóztassa. Ha szükségleteit (illetve szükségleteinek egy részét) önellátással vagy nem adózott bérmunkáért (fekete munkáért) kapott jövedelemmel elégíti ki, akkor – tudva-nemtudva, akarva-nemakarva – aktívan elutasítja az állam fennhatóságát, magát az államot támadja meg.

VII.

Amikor a tulajdonnélküli bérmunkások munkát vállalnak (áruba bocsátják a munkaerejüket), akkor önmagukért cselekszenek: jövedelemre próbálnak szert tenni. De a bérmunkások csak akkor tudják áruba bocsátani a munkaerejüket, ha profitot (meg nem fizetett többletértéket) termelnek a munkáltatójuknak (a tőketulajdonosnak). Amikor a bérmunkások ily módon önmagukért cselekszenek, akkor egyúttal szolgálatot tesznek az őket alkalmazó tőkésnek. A munkaerőpiac úgy van berendezve, hogy a bérmunkások csak akkor tudnak jövedelemhez jutni, ha egyidejűleg az őket alkalmazó tőketulajdonosnak nyereséget termelnek.

A tőketulajdonosok azért alkalmaznak árutermelő bérmunkásokat, mert azok profitot termelnek a számukra. A tőketulajdonos nyeresége, amely rátevődik az áru forgalmi adóval növelt önköltségére, megemeli az áru árát.

Amikor a tőketulajdonosok árutermelő bérmunkásokat alkalmaznak, akik nyereséget termelnek a számukra, akkor nemcsak saját maguknak biztosítanak jövedelmet. A tőketulajdonosok a bérmunkások által termelt nyereség egy részét továbbadják az államuknak. Nyereségük adótartalmával (nyereségadó stb.) táplálják az államot.

Amikor a tőketulajdonosok profitra tesznek szert, és eleget tesznek az állami előírásoknak, akkor megfizetik az előírt adót az államnak. Ezáltal támogatják, védelmezik, éltetik az államot. (Ellenszolgáltatásként az állam védelmezi a tőketulajdonosok tulajdonát, és biztosítja a nyereségszerzési jogát.)

VIII.

Amikor a tőketulajdonosok feketén dolgoztatnak, illetve nem fizetik meg az előírt adót az államnak, akkor nem tesznek eleget az állami előírásoknak. Nem táplálják, anyagilag nem támogatják, nem védelmezik, nem éltetik az államot.

Némely tőketulajdonos egyetért azzal az állami szabályozással, amely az elért nyereséget adófizetési kötelezettséggel terheli. Némely tőkés tehát szükségesnek tartja a nyereség állami adóztatásának rendszerét. Az ilyen tőketulajdonos lelkesen, aktívan támogatja, védelmezi az államot.

Némely tőketulajdonos egyetért azzal az állami szabályozással, amely a nyereséget adófizetési kötelezettséggel terheli, de önmaga igyekszik kibújni eme adófizetési kötelezettség alól. Némely tőkés tehát általában véve szükségesnek tartja a nyereség állami adóztatásának rendszerét, de önmagára nem szándékozik következetesen alkalmazni. Nem vonja kétségbe az államnak azt a jogát és gyakorlatát, hogy a nyereségeket megadóztassa, de önmaga nem szándékozik részt venni ebben a gyakorlatban. Ugyanakkor nemcsak elfogadja a profittermelés állami védelmezését, hanem aktívan részt is vesz a profittermelés államilag védelmezett rendszerének működtetésében. De nem kíván arányosan hozzájárulni ennek költségeihez. A nyereség termelési oldalán aktív, továbbosztási (adózási) oldalán passzív szerepet juttat magának. Az ilyen tőkés lelkesen igenli, de anyagilag nem táplálja az államot. Tevékenységének egésze mégis az államrenden belüli, ahhoz kötődik. Az ilyen tőkés csupán passzivitásával fogadja el, vagyis passzívan támogatja, védelmezi az államot. (Aki nincs ellene, az vele van.)

IX.

Hiába az árutermelő bérmunkás által előállított többletérték, ha az áru nem talál vevőre. Az eladatlan áru nem hoz nyereséget. Ha nincs nyereség, akkor biztos, hogy nyereségadó sincs.

A terméket, mint árut – ezáltal az áruban foglalt többletértéket – a kereskedelem realizálja.

Ellenszolgáltatásként a kereskedőtőke részesedik a meg nem fizetett többletértékből. A kereskedőtőke nyeresége hozzáadódik az áru forgalmi adóval növelt önköltségéhez és a termelőtőke nyereségéhez – tovább emelve az áru árát. A kereskedő nyereségadót fizet az államnak. A kereskedőtőke adófizetéssel támogatja, védelmezi az államot.

X.

Amikor egyének kereskedői közvetítés nélkül – vagyis közvetlenül a termelőtől – vásárolnak árut, akkor nem képződik kereskedelmi profit. A kereskedő kiiktatásával történő vásárlás esetén, az ún. közvetlen kereskedelemben elmarad a nyereség, így elmarad a nyereségadó is. A közvetlen kereskedelem szereplői nem táplálják az államot. Nem támogatják – tudva-nemtudva, akarva-nemakarva – nem védelmezik az államot.

XI.

A megtermelt áruk jelentős része eladhatatlan: nem mutatkozik rájuk irányuló kereslet. A bérmunkások által beléjük helyezett többletértéket a kereskedelem nem tudja realizálni. Hogy a tervezett nyereség helyett ne veszteség keletkezzen, mesterségesen kell előállítani az eme áruk iránti szükségletet. Az árupropaganda, árureklám feladata, hogy az önmagában szükségtelen árut – a reklám közvetítése által – szükségesként megjelenővé alakítsa át.

Ellenszolgáltatásként a reklámipar részesedik a meg nem fizetett többletértékből. A reklámtőke nyeresége hozzáadódik az áru forgalmi adóval növelt önköltségéhez, valamint a termelő- és kereskedőtőke nyereségéhez – tovább emelve az áru árát. A reklámipari vállalkozó nyereségadót fizet az államnak. A reklámipari tőke adófizetéssel támogatja, védelmezi az államot.

XII.

A reklámipar feladata, hogy áruvásárlásra ösztönözzön.

Aki nem hallgat az árureklámra, az hátráltatja a tőketulajdonosok nyereségének képződését. Ezáltal csökkenti az állam adóbevételét. Nem támogatja, tudva-nemtudva, akarva-nemakarva nem védelmezi az államot.

Aki akadályozza az árureklámot, az hátráltatja a tőketulajdonosok nyereségének képződését. Ezáltal csökkenti az állam adóbevételét. Nem támogatja, tudva-nemtudva, akarva-nemakarva nem védelmezi az államot.

XIII.

A termelőtőkés hajlamos többet beruházni (munkaerőt, gépet, nyersanyagot stb. vásárolni), mint amennyi pénze van. A kereskedőtőkés hajlamos több árut vásárolni, mint amennyire pénze van.

A tőke folyamatos mozgása megköveteli, hogy tulajdonosa több pénzt tudjon elkölteni, mint amennyivel rendelkezik. A tőke folyamatos mozgása megköveteli, hogy tulajdonosa nagy biztonsággal jusson hitelekhez.

A bankok feladata biztosítani, hogy pénzhiány miatt ne akadozzon a többletérték termelésének és a profit realizálásának a folyamata. A bankok feladata, hogy biztosítsák a valamennyi tőkeforma számára szükséges hiteleket.

Az árupropaganda, árureklám célja: új szükségleteket ébreszteni a fogyasztóban. Az ily módon is megdolgozott fogyasztó hajlamos többet költeni, mint amennyi pénze van. A bankok feladata – a vásárlói fantázia kielégülése érdekében – vásárlási hiteleket biztosítani.

A beruházási hitelek növelik a tőketulajdonosok nyereségét. A vásárlási hitelek növelik a tőketulajdonosok nyereségét.

A termelő- és kereskedőtőkének tett szolgálat ellentételezéseként a banktőke részesedik a meg nem fizetett többletértékből. A banktőke nyeresége is hozzáadódik az áru forgalmi adóval növelt önköltségéhez, valamint a termelő-, kereskedő- és reklámtőke nyereségéhez – tovább emelve az áru árát. A bankok nyereségadót fizetnek az államnak. A bankok adófizetéssel támogatják, védelmezik az államot.

XIV.

A tőketulajdonos adófizetéssel táplálja, támogatja az államot.

Ellenszolgáltatásként az állam védelmezi az adófizető tőketulajdonost.

Az állam jogászokat alkalmaz, hogy jogilag igazolja, törvényileg védelmezze a tőketulajdon rendszerét.

Az állam rendfenntartókat alkalmaz, hogy fegyverrel védelmezze a tőketulajdon rendszerét.

Az állam közoktatást hoz létre és működtet. Egyrészt, hogy a többletérték termeléséhez és realizálásához szükséges szakismeretekre oktasson. Másrészt, hogy a tőketulajdon rendszerének ideológiai elfogadására neveljen.

Az állam gondoskodik a tömegtájékoztatás intézményeinek működéséről. A média feladata, hogy ráneveljen a tőketulajdon képviseletét megtestesítő államrend ideológiai elfogadására és ösztönözzön az „államáru" fogyasztására.

Stb.

XV.

Ha a bérmunkás nem termel árut, a termelőtőkés jövedelem nélkül marad.

Bérmunkás nélkül a tőketulajdonos fölöslegessé válik.

Ha a bérmunkás nem termel árut, a kereskedőtőkés jövedelem nélkül marad.

A kereskedő tevékenysége fölöslegessé válik.

Ha a bérmunkás nem termel árut, a banktőkés jövedelem nélkül marad.

A banki szakember tevékenysége fölöslegessé válik. Szakértelme fölösleges tudásnak minősül.

Ha a bérmunkás nem termel árut, a reklámmunkás jövedelem nélkül marad.

A reklámszakember tevékenysége fölöslegessé válik. Szakértelme fölösleges tudásnak minősül.

Ha a bérmunkás nem termel árut, az állam jövedelem nélkül marad.

Az állam, mint a közhatalom elidegenült intézménye, fölöslegessé válik.

Ha a bérmunkás nem termel árut, az állami alkalmazottak jövedelem nélkül maradnak. Ha a bérmunkás nem termel árut, az állam gondozottai (politikus, rendőr, jogász, médiamunkás stb.) tevékenysége fölöslegessé válik. Szakértelmük fölösleges tudásnak minősül.

XVI.

Macska húzta kutyát.
Kutya húzta Katót,
Kató húzta anyót,
Anyó húzta apót,
Apó meg a répát.
Húzták, húzták,
Ki nem húzták.

 

Apónak nem jut répa, ha a kisegér nem akarja.

Anyónak nem jut répa, ha a kisegér nem akarja.

Katónak nem jut répa, ha a kisegér nem akarja.

A kutyának nem jut répa, ha a kisegér nem akarja.

A macskának nem jut répa, ha a kisegér nem akarja.

 

A tőkésnek nem jut répa, ha a kisegér nem akarja

A kereskedőnek nem jut répa, ha a kisegér nem akarja

A bankárnak nem jut répa, ha a kisegér nem akarja

A reklámmunkásnak nem jut répa, ha a kisegér nem akarja

Az államnak nem jut répa, ha a kisegér nem akarja.

 

Ha az államnak nem jut répa, az államszolga politikus éhen marad.

Ha az államnak nem jut répa, az államszolga jogász éhen marad.

Ha az államnak nem jut répa, az államszolga rendőr éhen marad.

 

Stb.

Stb.