Azoknak a televíziós sorozatoknak a többsége, amelyeket a nyugati világban már a 80-as években ismertek, Szlovéniában csak a 90-es években jelent meg a képernyőn. Ennek fő oka a korábbi Jugoszlávia kulturális politikájában rejlett, amelynek kifejezett törekvése volt, hogy ellenőrizze és korlátozza a nyugati filmtermés megjelenését a tévében. A 60-as és a 70-es években a szlovén Állami Televízió (az egyetlen helyi adó, eltekintve egy kisebb és politikailag ellentmondásos állomástól, a Koper-Kapodistria TV-től) jobbára jugoszláv, orosz és csehszlovák filmeket adott, mégpedig zömmel háborús tematikájúakat, de legalábbis komoly lélektani drámákat. Volt néhány folklorisztikus színezetű szerb és horvát családsorozat (például Pozorište u kuæi – Színház otthon, Naše malo misto – A mi kis városunk), így a ritkán képernyőre kerülő amerikai sorozatok, mint például a Peyton Place, még nagyobb feltűnést keltettek. A szlovén tévé csak a 80-as évek vége felé kezdett el vetíteni néhány német kórházsorozatot (pl. a Schwarzwald-klinikát), brazil folytatásost (Isaura, a rabszolgalány) és néhány újabb amerikai szappanoperát (Dinasztia).
Szlovénia függetlenségének kinyilvánítása a 90-es évek elején elvben hivatalosan véget vetett a cenzúrának, valójában azonban mindkét állami adás főleg dokumentum- és művészfilmeket válogatott össze nézői számára, és mellőzte a népszerű sorozatokat. Azután két privát tv-adó (a POP TV és az A Csatorna) megjelenése révén, amelyeknek a műsora teljes egészében az amerikai televíziós programok befolyása alatt áll, Szlovéniában is megjelentek azok a népszerű tv-sorozatok, amelyeket manapság az egész világ fogyaszt. Így hát nem meglepő, hogy ez a két privát adó többségében amerikai sorozatokat vett meg (20 sorozatból átlagosan 16 amerikai), miközben a két állami program még mindig inkább kanadai, angol és ausztrál sorozatokat tűzött műsorára. Újabban azonban már az állami tévében is egyre inkább a privát csatornákon megszokott trendek tapasztalhatók.
A három szlovén tv-csatornán bemutatott filmsorozatokat durván vígjátékokra (ún. szituációs komédiákra) és melodrámákra lehet felosztani. A szituációs komédiák szinte kivétel nélkül az USA-ban készültek (kivételt csak két angol sorozat képez: az Alo Alo és a Yes, Milord), és tipikus amerikai középosztálybeli családokat mutatnak be: milyen a mindennapi életük, miféle problémáik támadnak, és hogyan oldják meg őket. Az átlagos néző azonosul ezekkel a hősökkel és a körülöttük kialakult helyzetekkel. A mindennapi problémák komikus, gyakran meglepően szellemes megoldásai felüdítik a nézőt, és derűs távolságtartást sugallnak neki saját bosszúságai tekintetében. Idén az ilyesfajta szituációs komédiák tették ki a szlovén tévéműsorok legnagyobb részét. (Family Matters, Full House, Step by Step, Cosby Show, Home Improvement, Charles in Charge, The Nanny, Party of Five, Roscanne, Friends – és még olyan régebbi sorozat is képernyőre került, mint a Happy Days.) Délelőttönként inkább a fiatalabb nézőket, a nyugdíjasokat és a háziasszonyokat vonzó humoros szériák vannak műsoron, a délutáni adások viszont a középkorú dolgozók rétegét célozzák meg.
A televíziós sorozatok másik típusa, a melodráma, maga is két változatra osztható: egyesek a családi életet ábrázolják, mások valamilyen szakmai közösséget, együtt dolgozó emberek csoportját. A szlovén tévéállomások által sugárzott családi melodrámák többnyire szappanoperák – véget nem érő sorozatok hollywoodi mintára -, vagy, ritkábban, dél-amerikai típusú teleregények. A Santa Barbara, ez a világszerte ismert szappanopera, még mindig igen népszerű Szlovéniában, ugyanúgy, mint néhány újabb hasonló produkció (pl. Beautiful, Pacific Drive stb.). Ezek a szappanoperák a klasszikus modellt követik: főszereplőik a társadalmi elit képviselői, akik vég nélkül bűnökbe, korrupciós ügyekbe, intrikákba és gyilkosságokba keverednek. A hősök két szembenálló csoportra oszlanak, a gáttalan gonoszság, illetve a tökéletes ártatlanság megtestesítőire. Az utóbbiak rendszerint szerényebb családokból származnak, de beházasodván a gazdag körökbe szemben találják magukat az erkölcsileg hanyatló felső osztály intrikáival. Világos, hogy ezek a sorozatok a középosztály nézőinek elvárásait kívánják kielégíteni, akik nehézség nélkül azonosulhatnak az ártatlan szenvedő hősökkel, és gyűlöletre ébredhetnek a gazdagok osztálya iránt – végeredményben elégedettebben fogadhatják el saját átlagos mindennapjaikat. A legnagyobb hatást a szlovén közönségre mindazonáltal valószínűleg a fiatalabb nemzedéknek szánt szappanoperák érik el, a Beverly Hills és a Melrose Place. Ezek a sorozatok Kaliforniában játszódnak, a főszereplők itt is a felsőbb osztályokból valók, de olyan témákról szólnak, amelyek a fiatalság általában vett problémái, és így ezeknek a filmeknek didaktikai funkciót is szánnak.
Ahogyan említettük, más műfajt képviselnek azok a sorozatok, amelyeknek cselekménye egy együtt dolgozó szakmai csoport körül forog. A mi adóinkon mindenekelőtt orvosokról van szó (Vészhelyzet, Side Effects stb.), akik olyannyira elkötelezettjei hivatásuknak, hogy időnként valóban heroikusan viselkednek. Az önzetlenség lovagjának egy másik változata a parti őrség hőse (Bay Watch, Pacific Blue), de az ilyeneknek van még egy további jó tulajdonsága: mindannyian nagyon jóképűek. Sok efféle sorozat krimi-elemeket is tartalmaz (Devil Journalists), van, amelyik visszamegy az időben, hogy megpróbálja elmagyarázni az amerikai katonák lelkiállapotát a vietnami háborúban (Tour of Duty), némelyik pedig megintcsak a szituációs komédiák elemeit juttatja érvényre, úgyhogy akár azok közé is sorolható (pl. Murphy Brown, Cheers, Taxi).