Az Eszmélet mostani munkástematikával foglalkozó blokkja nemcsak fel­eleveníti a portugál munkástanácsok, illetve az elbukott 1989-es magyar kísérlet példáján az önigazgató társadalom eszményét és a kísérletekhez kapcsolódó tapasztalatokat, hanem meg szeretne emlékezni az ehhez az eszmerendszerhez kapcsolódó, tragikusan fiatalon, 39 éves korában elhunyt Mark David Pittaway (1972-1910) angol munkástörténészről, aki az Eszmélet rendszeres szerzői és támogatói közé tartozott.

Mark Pittaway nagyon fiatalon került kapcsolatba Magyarországgal. Annyira beleszeretett hazánkba, hogy doktori témáját is innen választot­ta: a munkások és a Rákosi-rendszer kapcsolatát vizsgálta, különösen azt, hogyan reagáltak a munkások a kommunista párt üzem- munka- és bérátszervezési kísérleteire. Ez a disszertáció alapozta meg Marknak azt a könyvét, amelyik életében már nem jelenhetett meg (A munkásál­lam: Az ipari munkásság és a szocialista Magyarország megteremtése 1944-1958). Mark nagy érdeme, hogy társadalomtörténeti vizsgálatai során szembe mert fordulni a mainstream historiográfiában meggyökere­sedett meggyőződéssel, amely szerint a szocializmust pusztán a győztes szovjet hadsereg erőltette rá Magyarországra, és a rendszer soha, sem­miféle legitimitást nem élvezett, még azoknak a munkásoknak a körében sem, akiknek a nevében uralkodott. Megmutatta, hogy Magyarországon – szemben a háború utáni Ausztriával, amelynek történetét Mark szintén alaposan tanulmányozta a levéltári források révén – volt egy alulról jövő nyomás is, amely segítette a rendszer radikalizálódását. Magyarországon a kommunista párt politikája kezdetben élvezett egy bizonyos népszerű­séget. Miközben Mark munkája fontos hozzájárulás a kor társadalom­történetéhez, elméleti szempontból is nagyon jelentős teljesítmény, mert más szemszögből vizsgálja meg a rezsim legitimitásának kérdését, mint a totalitárius paradigmával operáló történészek. Elemzése megmutatja, hogy nem a „kommunizmus" okozta a régió gazdasági elmaradottságát; ellenkezőleg, a gazdasági elmaradottság és a lakosság nagy részének nyomora is segítette – a Vörös Hadsereg mellett – a kommunista dik­tatúra kiépülését Magyarországon, míg a szomszédos Ausztriában a társadalmi környezet és a kommunista párt népszerűtlensége megaka­dályozta egy hasonló rezsim kialakulását. Magyarországon hiányoztak a polgári demokrácia társadalmi és gazdasági gyökerei, és ezért a baloldali populizmusnak is volt, lehetett egy bizonyos alulról jövő hajtóereje.

Mark éppolyan otthonosan mozgott Kelet-Európában, mint Nyugaton, mind szellemileg, kulturálisan, mind pedig nyelvileg. Beszélt magyarul, németül, olaszul, szellemi nyitottsága pedig lehetővé tette számára, hogy tökéletesen beilleszkedjen az általa vizsgált országok közösségébe, kul­túrájába. Az a szellemi út, amelyen vállaltan végigment, szembefordult a mainstream gondolkodással, és nem könnyítette meg munkájának sem nyugati, sem keleti elfogadtatását. Igaz, a totalitárius paradigmát egyszer már meghaladta a mérvadó nyugati akadémia, Kelet-Európában azonban 1989 után új reneszánszát élte a nácizmust a kommunizmussal azonosító megközelítés. Az új kelet-európai politikai elit is sokat tett ezért a „reneszánszért", amelynek célja az volt, hogy a marxizmus-leninizmus legitimációs ideológiáját felváltsa a Nyugat hidegháborús ideológiájának számító totalitarizmus-„teorémával". Kelet-Európában ezért számíthat úttörőnek az a nyugati történész, aki a rendszerváltás után elutasítja ezt a paradigmát.

Pittaway munkáinak nyugati fogadtatása sem volt egyértelmű. A nyu­gat-európai baloldal jó része nem fogadta el, hogy a „létező szocializmus" valóban létezett; ők a kapitalizmus egy sajátos változatát, az államkapita­lizmust látták ezekben a rendszerekben. Mark egyszerre vitatkozott mind a totalitárius paradigmával, mind pedig az államkapitalizmus tézisével. Meggyőződése szerint a diktatúrát nem csak felülről erőltették rá Magyar­országra, hanem a munkások is aktívan tudták alakítani ezt a rendszert. Nemcsak elvetette az államkapitalizmus tézisét, hanem rámutatott a rendszer valóban szocialista vonásaira, egy korábban példa nélkül álló társadalmi mobilitásra és kulturális felemelkedésre..

Több nyelven és nemzetközileg rangos folyóiratokban publikált elem­zéseiben Pittaway kiemelt szerepet szánt a munkáskultúrának és a rend­szer legitimációjának. Ez a kultúra még 1956-ban is elég erős volt ahhoz, hogy megingassa a „munkásállamot", 1989-ben azonban a szocialista rendszer szétporladt legitimitása nem tudta megakadályozni a kapitalista restaurációt. Legújabb kutatását Pittaway már nem tudta befejezni; de eddigi munkássága nem megkerülhető azok számára, akik komolyan el kívánnak mélyedni a régió munkástörténetében, és olyan elhivatottságot éreznek a téma iránt, ami Mark minden kutatását irányította. A magyar munkástörténet nagyon sokat köszönhet a tragikusan fiatalon meghalt angol munkástörténésznek.

The author is analysing the relationship between the bourgeoisie, the state, the communist party and the workers in the Portuguese revolution. After Portugal was question as a colonial power and an economic recession, also the bourgeoisie had an interest in centralisation. The role of young workers in the cities should not be underestimated either, who avoiding the control of the traditional social democratic and communist parties have questioned the private ownership of the means of production and launched new forms of self-organisation.

According to Mckenzie Wark's A Hacker Manifesto, which sometimes called Communist Manifesto 2.0, controllers of information production and information distribution have taken the power from traditional capitalists over the whole system. The article evaluates the merits and limitations of the book.