Table of contents

1. Tütő László : 1956 as a language problem
2. Mark Pittaway : Rethinking the Hungarian Revolution: Industrial Workers, the Disintegration and Reconstruction of Socialism, 1953-1958
3. Krausz Tamás : About the 1956 workers councils
4. Dobos Gábor : Reasons of the soviet military intervention based on documents of CPSU Central Committee
5. Dömény János : 1956 and the Hispanic world
6. Lugosi Győző : 1956 and interstate relationships in the cold war system On Charles Gati: Failed Illusions: Moscow, Washington, Budapest and the 1956 Hungarian Revolt
7. Bartha Eszter : The film on Mansfeld and those who reject it
8. Thoma László : An accurate handbook On Political transition in Hungary 1987-1990 by Zoltán Ripp
9. Kéri Elemér : Capitalism – Japanese style On Japanese road /conditions/ I-II by Bertalan Pethő)
10. Marcello Musto : Karl Marx: indiscreet fascination of the unfinished On Marx-Engels-Gesamtausgabe
11. Mitrovits Miklós : The eve of introducing the martial law in Poland, December 1981 (a historic document: the “notebook” of General Viktor Anoshkin)
12. Artner Annamária : Chances of employment policy in respect of labour market laws
13. Ékes Ildikó : Economic theories and the changing world
14. Efraim Zuroff : Eastern Europe: anti-Semitism in the wake of holocaust-related issues
15. Nagy László : Albert Wass and hungarism
16. Polonyi Péter : Dear editors,

Az ARENA – Ázsiai Regionális Információcsere az Új Alternatívákért – egy olyan kutatási együttműködési hálózat, amely interdiszciplináris alapon igyekszik koordinálni a társadalmi igazságosság és az antiimperializmus felé mutató tudományos és kulturális kezdeményezéseket. Aktivistái vannak Bangladesben, Indiában, Nepálban, Pakisztánban, Sri Lankán, Indonéziában, Malajziában, a Fülöp-szigeteken, Thaiföldön, Vietnamban, Japánban, Dél-Koreában, Szingapúrban, Tajvanon, Hongkongban, Kínában, Ausztráliában és az Egyesült Államokban. A szervezet központja Hongkongban működik.

Bár kiindulópontjában mindenképpen tudományos jellegű NGO-ról van szó, a csoportosulást talán mégsem fenyegeti az a veszély, hogy az egyetemi katedrák és kutatóintézeti szobák mélyére szoruló, élettelen szerveződéssé fakul. Az ARENA-t szervező tudósok, értelmiségiek, kutatók, írók és művészek ugyanis éppen azért hozták létre a szervezetet, hogy az általuk tételezett ideáltipikus "ázsiai értelmiségit" a való élet társadalmi küzdelmeihez közelítsék, és kapcsolatot teremtsenek a tudomány képviselői és a társadalmi aktivisták között. Céljuk szemmel láthatóan az, hogy kollegáik szemét felnyissák, és lehetőséget biztosítsanak a közös akciókra. Olyan szervezetről van szó tehát, amelynek még vannak "illúziói" az értelmiséggel, a tudomány és a kultúra társadalomátalakító szerepével kapcsolatban. Ám ilyen "illúziók" nélkül az "értelmiségi" már valóban nem több, mint a kapitalizmus jól képzett idiótája: olyan rabszolga, aki minden tudásával csupán arra képes, hogy megerősítse saját rácsait, felismerni azokat már nem tudja.

Az ARENA aktivistáinak hite szerint az értelmiségi a társadalmi változás hordozója, sőt, elengedhetetlen tényezője. De ki is ez az értelmiségi? A válasz tulajdonképpen klasszikus: olyan valaki, aki képes a társadalmi küzdelmek konceptualizálására és elemzésére, aki alkalmas arra, hogy az eseményeket és szükségleteket elméletté kovácsolja, és aki képes és kész arra, hogy szellemi eszközeit a hátrányos helyzetben lévő emberek és népek érdekében alkalmazza. Az ARENA tagjai olyan alternatív paradigmákat és fejlesztési stratégiákat igyekeznek tudományközi együttműködésük és koordinációs lehetőségeik segítségével kidolgozni és propagálni, amelyek a társadalmi osztályok, kasztok, etnikai csoportok, vagy éppen a nemek esélyegyenlőségét mozdítják elő; az autoritárius centralizációval szemben a közéletben való civil szerepvállalást támogatják; igyekeznek megakadályozni, hogy a modernizációs folyamatok során a különféle emberi közösségek marginalizálódjanak vagy felbomoljanak; növelik az ázsiaiak általuk meglehetősen fejletlennek tartott környezettudatát; számba veszik azokat az ősi struktúrákat és ismereteket, amelyek hozzájárulhatnak a társadalmi emancipációhoz; és végezetül mindennek figyelembevételével egy új, holisztikus világképet fogalmaznak meg.

Bár ezek a megfogalmazások helyenként kicsit ködösnek tűnnek, amit az ARENA felvállal, az akarva-akaratlanul (minden "ősi" és "holisztikus" jelző dacára) egy modern (urambocsá': pre-posztmodern) progresszivista-evolucionista szociális program. Olyan kváziszocialista cselekvési séma, amely Európában a régi újbaloldal kifakulásával jórészt lekerült már a napirendről, pontosabban szétoszlott az örökösök között. Ez a "holisztikus" progresszív társadalmi vízió (a vízió nem jelent feltétlenül téveszmét) példának okáért ma Magyarországon már legalábbis gyanúsnak hatna… Itt, és általában a "fejlett" világban, a zöldek zöldek, a vörösök vörösök, a feministák feministák stb., és bár ad hoc együttműködésre, valamiféle komplementer akcióegységre gyakran van közöttük példa, a legritkább esetben férnek meg tartósan egy struktúrában. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ázsiai barátainknak ez mennyire sikerül. Az ARENA kiadványai, tevékenységei, weboldala mindenesetre arra utal, hogy legalább megpróbálják.

A szervezet tevékenységét egy központi koordinációs Tanács irányítja. Ennek feladata összekapcsolni a különféle kutatásokat, megteremteni annak lehetőségét, hogy az egyes különálló témák, illetve az egyes kutatók tudjanak egymásról, ismerjék egymás elképzeléseit és eredményeit. Ők szervezik az ARENA háromévenkénti kongresszusát, amelyen elemzik a megelőző hároméves periódus tevékenységét, valamint meghatározzák a következő hároméves időszakra vonatkozó terveket és projekteket. Mindez meglehetősen bürokratikusan hangzik ugyan, de – legalábbis a szervezet által kiadott jelentések és beszámolók alapján – viszonylag hatékonyan működik. A kongresszusok közötti időszakban egyébként, ki gondolta volna?, még egy Végrehajtó Bizottság és egy koordinátor által irányított állandó Titkárság is működik.

Az ARENA tevékenységéről és irányultságáról jellemző képet adnak a 2003-tól 2006-ig tartó hároméves terv főbb célkitűzései:

1. A háború, a militarizmus és a béke problémái;
2. A patriarchátus, a nők elnyomása és az arra adható-adandó válaszok;
3. Tudás, kultúra, életmód: a környezet biztonsága egy globalizálódott gazdaságban;
4. Irányítás, demokrácia és közösség;
5. "Ázsia" és "Európa" a globalizáció keretei között;
6. Az Ázsiai Alternatív Regionális Iskolaprogram mint az alternatív praxis iskolája;
7. Az ARENA által kiadott publikációk.

A szervezet jellegéből és célkitűzéseiből fakadóan nagy figyelmet fordít a különféle publikációkra: két könyvsorozatot jelentet meg, amelyek közül az egyik az ARENA kutatási eredményeit adja közre, a másik a szervezeten kívül álló, ám annak elképzeléseivel egybecsengő tudományos eredményekkel foglalkozik. Ezek mellett évente két alkalommal adják ki a mind témájában, mind terjedelmében az Eszmélethez hasonlító, de az ázsiai térségre koncentráló folyóiratukat, Asian Exchange címmel. A lap közgazdasági, vagy pedagógiaelméleti cikkeket éppúgy tartalmaz, mint politikai elemzéseket, aktuális beszámolókat. Jelentős figyelmet kapnak az olyan politikai mozgalmak, mint a nepáli maoista felkelők tevékenysége, a dél-koreai szakszervezeti harcok, vagy az indiai környezetvédő mozgalmak, amelyek a bhopali katasztrófa óta az átlagnál radikálisabban lépnek fel.

Az Asian Exchange 19. (2003. évi 1.) tematikus száma – China Reflected címmel – napjaink kínai gazdaságának és társadalmának meghatározó feltételeiről, folyamatairól és kérdőjeleiről közölt összeállítást a kínai (baloldali) társadalomkritikai gondolkodás jeles, a térségben (s mindinkább azon kívül is) széleskörűen (el)ismert figuráinak tollából. Az Eszmélet jelen számának kínai blokkja – az Asian Exchange cikkeinek a belgiumi Alternatives Sud 12. (2005. évi 4.) számában megjelent újraközlését felhasználva – ezekből a tanulmányokból vesz át négy fontos, informatív írást.

Az ARENA igyekszik együttműködni a hasonló regionális szervezetekkel, így például a bangladesi menekültekkel foglalkozó Arakan Projecttel, a Fülöp-szigeteken működő Asia-Pacific Research Networkkel, a thaiföldi Focus on the Global South nevű csoporttal, vagy a malájföldi This World Networkkel. A szervezet amúgy is igyekszik információkat gyűjteni és továbbítani a térségben folyó különféle társadalmi küzdelmekről, de – legalábbis az összehasonlítás szintjén – érdeklődik a világ más térségeinek harcai és problémái iránt is.

Az ARENA a mai elvárásoknak megfelelően használható és informatív, bár némileg nehézkes honlapot is üzemeltet a www.arenaonline.org  címen. A honlap címszavakban átfogó képet ad a szervezet tevékenységéről és profiljáról, noha a mélyebb betekintés sajnos nem lehetséges: a címeknél mélyebb rétegekbe nem engedi a mezei felhasználót, a regisztrálás pedig kívülről nemigen lehetséges. Külön probléma, hogy a linkeket csak a regisztrált felhasználók számára tették elérhetővé, így a honlap alapfunkciója sérül. Hogy mindez csak figyelmetlenség, vagy valamiféle tudományos gőgből ered? Mindenesetre zavaró.

Általában véve olyan szerveződésről van szó, amelyet érdemes számon tartani azoknak, akik érdeklődnek a "harmadik világ" (de hol van már a "második"…) társadalmi problémái és társadalmi küzdelmei iránt. Az ARENA kicsit nehézkes, kicsit bürokratikus csoportosulásnak látszik, amely alapvetően nem a "külsősökre", hanem saját tagságára épít, ám informatív, új nézőpontokat és szempontokat felsorakoztató kiadványait, honlapját mindenképpen érdemes számon tartani.

Although modernisation in China resulted in dramatic social changes, huge geographical and social polarisation and increasing uncertainty of subsistence for many, it still can be seen as a success – the regime is stable. One of the determining factors for this is that changes increased the average life standard regardless to tensions. Another important reason is that dissatisfied people mainly attribute the responsibility for problems to local elites while the trust in the benevolence and competence of the central authority is mostly not broken.

"In China, one of our main problems is that there is no connection between intellectuals and the object of their worry – the people. This is partly due to the negative effect of the ‘Cultural Revolution' when same conditions were forced to both intellectuals and blue collar workers, which induced conflicts between the two social groups. In China, intellectuals either withdraw to their ivory towers, where they make research on scientific topics or become consultants of multinational companies, public organisations or maybe the World Bank". The author gives a picture in his essay on the situation, strategy and opportunities of Chinese intellectuals, especially the ones with critical attitude.