The world of labour has many complex questions for social researchers. How persistent is the mass unemployment developed during the "economic transition"? Whether trade unions can play a role in forming the economic policy? What is the role of women labour in catching-up? Whether physical work will lose its relevance and so the traditional contradiction between capital and labour? Questions of popular interest but not properly answered from a scientific point of view can be listed for long. The current issue of Eszmélet cannot promise that its articles will answer the above questions thoroughly but at least will show reference points and the main lines of research that can lead to possible answers.

Table of contents

1. Thoma László, Simon János, Bayer József, Szöllősi Istvánné, Ágh Attila, Szoboszlai György, Krausz Tamás, Wiener György : Trade unions and politics
2. Göran Therborn : Patterns and meaning of unemployment
3. Rainer Deppe, Melanie Tatur : Trade unions and system change in Poland and Hungary
4. Saskia Sassen : Migration in the world economy
5. Competition and change
6. Matheika Zoltán : On the social determination of the labour process
7. Erdősné dr. Simon Zsuzsa : Labour legislation in Hungary
8. Hovorka János : Employee share ownership
9. Trautmann László, Sugár András : The misterious sector
10. Kapitány Ágnes, Kapitány Gábor : On the intellectual mode of production
11. Tabák Lajos : On the way of photos (self-portrait)
12. Andor László : Labor politics – past, present and future – interview with Tony Benn
13. Tony Benn : A bill for the Commonwealth of Europe
14. Stephanie Seguino : Trade secrets: sexism and export-led growth in South-Korea
15. Czéh Zoltán : The Gulag from en economic point of view

1978 sűrű év volt a franciák számára: ekkor jelent meg a legendás Nora-Minc-jelentés, amely azóta Franciaország informatizálásának programjaként híresült el, ekkor hozták meg az információhoz kötődő' jogokat szabályozó „privacy"-törvényt és a nagy info-lázban hangzott el Giscard d'Estaing nagy hatású beszéde, az „Informatika és társadalom".

Mivel a társadalom informatizálásának kérdése ekképpen a figyelem középpontjába került, minden számottevő erő igyekezett meghatározni a viszonyát hozzá. Ennek jegyében került sor arra a találkozóra, amit kis baloldali pártok és fe­minista szervezetek mintegy négyszáz (!) fő részvételével tar­tottak meg Párizsban, s ahol a cselekvés lehetséges formája­ként a kérdést vizsgáló kis terjedelmű „szemle" elindítása mellett döntöttek. Az 1980-tól elinduló folyóirat kezdetben magazin-jellegű volt, évi 4-5 szám jelent meg, számonként egy-egy szerkesztő irányításával, sok-sok nehézséggel (a szerkesztőségi helyiségek szomszédságában lévő szervezetek rendőrségi megfigyelése miatt borotvaélen táncolt az akkor már Terminal című lap is).

A Terminal egyébként nagyon sokjelentésű szó, egyszerre idézi fel az informatika világát (terminál – a központi gépre kapcsolt képernyős munkahely), a változások idő-viszonyait (terminál = határidő, ezért egy időben a címben szerepelt a 2000 szó is) és az informatikában újabban olyannyira nép­szerű útmetaforák egyikét is (terminál = pályaudvar, ahonnan indulunk és ahova érkezünk). A lap egyik szerkesztőjének közlése szerint a kezdetekkor még az Internacionálé „lutte finale" – „végső harc" kifejezése is a Terminal holdudvarába tartozott.

Ahogy az újság – a hiány pótlásaként – egyre inkább multidiszciplináris jelleget kezdett ölteni, ahogy tematikailag gazdagodott, úgy szorult egyre hátrább a direkt politikai tar­talom. A baloldaliság politikai pozíció- és tartalomzavarai kö­vetkeztében előálló mind nehezebb kategorizálási-helykeresési feladatok helyett a nyolcvanas évek végétől már a mind színvonalasabb és mind több rovatba tagolt írásoknak jól meghatározott alapértékek sorsa és védelme a központi témá­ja. Nem véletlen, hogy némi bizonytalanság után, az infor­matika új hullámát követően 1993-ban, a 60. számtól új fo­lyam indult, amelyet immár szakfolyóirat-köntösben, képek nélkül, ám társadalomelméleti hátterét tekintve még maga­sabb színvonalon ad ki a neves baloldali L'Harmattan kiadó.

A Terminal új folyama, amely alcímében az „Információ­technológia, kultúra és társadalom" fogalomhármast viseli, minden szempontból kiszélesedett. Másfél tucat szerkesztő bábáskodik az egyes számok körül (akik ráadásul a kérdéskör különböző megközelítéseivel foglalkozó egyetemi oktatók és kutatók), önálló rovatokat kapott a hálózatok, a multimédia, az elektronikus művészetek kérdése, miközben a legnagyobb hatású cikkek általában a technológia/munka rovatban, az in­formatikai stratégiákkal, illetve a technika-tudomány kapcso­lattal, valamint a hatalomnak a technika következtében elő­álló alakváltozataival foglalkozó rovatban jelennek meg. A Fórum rovatban elhangzó interjúkhoz és véleményekhez néha azonnali viták kapcsolódnak, s a legfrissebb, 1995 tavaszi 67. számmal a Terminal vitathatatlanul az informatizálás társa­dalmi kérdéseivel foglalkozó legrangosabb folyóirattá vált.

A folyóirat szerkesztőinek kiinduló tétele az az állítás, hogy az információtechnika önmagában nem megoldás a tár­sadalmi problémák kezelésére, de nem is új Big Brotherek pokoli eszköze a társadalom ellenében. Természetesen a szer­zők (akik egyébként nem kapnak és kérnek honoráriumot) vallhatják egyik vagy másik álláspontot, de a lap egésze a médiumokban terjeszteti színvonaltalan szélsőségek helyett köztes álláspontot foglal el. Mivel a valódi társadalmi hatá­sokra figyel, a következményeket elemzi és a legfontosabb kérdéseket igyekszik feltenni, óhatatlanul sajátjává válik az a kritikai pozíció, amely a körvonal-vesztett baloldali társa­dalomelméleti gondolkodás legfeltűnőbb megkülönböztető je­gye. Mert legyen szó akármilyen lap-metszetről, a valódi kérdések a rovathatárokat átszakítva megjelennek. A munka vi­lágának átalakulása az új technológiák révén, a társadalmi kapcsolatok megváltozó tartalmai, a „harmadik világ" és az informatika találkozási pontjai állandóan napirenden vannak, s ha valaki a rövid ismertetésen túlmenően kíváncsi a lap gondolkodói irányultságára, olvassa el a 61. számból Jean Lojkine cikkét az információs forradalomról, majd az indiai szakemberek exportjáról vagy a korrupció fejlődő világ-beli informatizálásáról (67. sz.) szóló Richard Heeks-tanulmányt, ezután André Vitális véleményét az állampolgár és a médiu­mok viszonyáról (65. sz.), s végül a technológiai fejlődés tár­sadalmi szabályozásának kérdéseivel foglalkozó Jacques Berleur és Ricardo Petrella-opust. Aki a szakmai kérdésekre kí­váncsi, megtalál itt az elmélettörténettől kezdve a posztmo­dern reflexiókig (előtérben Paul Virilióval) szinte mindent, miközben Dominique Desbois rendszeresen vizsgálja az In­ternet (ld. Kislexikon) fejlődésének meghatározó mozzanata­it, a Delapierre-Zimmermann szerzőpáros az informatikai ipar globalizálódásának kérdéseit, de a számítógéppel segített oktatástól a mesterséges intelligencia két paradigmájáig ta­lán nincs is olyan kérdés, amely jelenleg a kérdéskör tudo­mányosságának a fókuszában van, és a Terminálban nem sze­repel.

„Quel avenir…" – mi a jövője… – teszik fel a kérdést egy-egy területet vizsgálva a lap szerzői. A Terminal lendületének és igényességének ismeretében a folyóiratra vonatkoztatva a kérdést nem kell feltenni: híven követni fogja a valóság át­alakuló tartalmait, érzékenyen figyelve a demokrácia, az em­beri méltóság, a szolidaritás és a közösségi értékek tartomá­nyaira.