This issue of Eszmélet mostly contains articles of economic theory and economic policy. The starting question is: is there any theory that can properly catch the essence of domestic and international transitions? Is bourgeois economic theory able to show solutions both in the East and West? An article on British football presents a model of economic developments in a specific area of life where market obviously should not enter or maybe only with restrictions. In futures issues, we will address questions of culture, natural environment and information economics from a similar angle.

Table of contents

1. Szigeti Péter, Andor László, Mocsáry József, Lóránt Károly, Krausz Tamás : Can a socialist market economy exist?
2. Vigvári András : Some features of the privatisation in Hungary
3. Hugo Radice : The role of foreign capital in the transformation of Eastern Europe
4. Capital and Class
5. Paul Williamson, Dan Corry : A game without vision – Football crisis in Britain
6. Karl-Heinz Roth : The return of the proletariat and the weakness of the left
7. Trautmann László : The Hellenisation of economics
8. Hoch Róbert : On the history of economic reform – Comments to Kornai’s article
9. Krausz Tamás : Political economy against history
10. call to the G7 on debt-relief
11. Michael Knüfer : The GATT and the developing countries
12. Aurelio Martinez, Etienne Largend : Indian revolt, new guerilla movement or revolution?
13. Jean Martin : The second year of the French revolution

Az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyez­ményt (NAFTA) Carlos Salinas, George Bush és Brian Mulroney kezdeményezte egy 1991 júniu­sában, a texasi San Antonióban lezajlott találko­zón.

Az Egyezmény részét képezi az észak- és dél-amerikai „szabadkereskedelmi" egyezmények sorozatának, amelynek első lépése a Kanada és az USA között 1988-ban aláírt Szabadkereske­delmi Egyezmény (FTA), a következő pedig a George Bush által 1990 júniusában meghirdetett „Kezdeményezés Amerikáért" volt. 1991 szep­temberében Mexikó és Chile indítványozta egy új Gazdasági Együttműködési Egyezmény meg­kötését.

Ezekről az egyezményekről az Általános Vám­tarifa és Kereskedelmi Egyezmény „Uruguayi Fordulójának" későbbre halasztott lezárásával párhuzamosan folytak a tárgyalások. Mind az Uruguayi Fordulónak, mind a NAFTA-nak 1994. január 1-én kellett életbe lépnie.

A NAFTA széleskörű piaci liberalizációról szóló rendelkezéseket, valamint a piaci „torzu­lások" kiküszöbölésére és a kereskedelmi viták eldöntésére vonatkozó hatékony szabályozást foglal magában. A megegyezés hat széles terü­letre terjed ki:

• Piacra jutás: Kanadában, az USA-ban és Me­xikóban az átlagos vámtarifa-korlátok már ala­csonyak, és nincsen számottevő korlátja a keres­kedésnek. Azonban Kanada és az USA jelentős korlátokat tart fenn több, Mexikó számára igen fontos területen, úgymint: textíliák, italok, köz­lekedési eszközök, élelmiszeripari cikkek és mezőgazdasági termékek.
• A kereskedelem szabályozása: Bírságokat és „antidömping"-vámokat   helyeztek   kilátásba. Várhatólag semmi sem menti meg ezeket a sza­bályokat attól, hogy a protekcionizmus eszköze­iként alkalmazzák őket.
• Szolgáltatások: A kereskedelmi szolgáltatá­sok széles skáláját „deregulálták", beleértve a pénzügyi szolgáltatásokat és a szállítást. Vitatott pont az állam által teljesített szállítási szolgál­tatások ügye, mint ahogyan azon egyéb állami szolgáltatások és szociális programok is (pl. óvo­dák), amelyeket az USA a munkaadók „támoga­tásaként" értelmez.
• Külföldi befektetések: A NAFTA gondosko­dik a külföldi befektetések „nemzeti védelmé­ről", megszüntetve a felhasznált hazai termékek arányával és a teljesítménnyel kapcsolatos köve­telményeket. Mexikó tart még fenn korlátozáso­kat, de szeretne több külföldi befektetést magá­hoz vonzani.
• Szellemi tulajdon: Ez egy vitatott kérdés Észak és Dél között a GATT vonatkozásában. A NAFTA-tárgyalások során az USA erős nyomást gyakorolt Mexikóra annak érdekében, hogy a szerzői jogok, szabadalmak és védjegyek kérdé­sében vesse alá magát a nemzetközi egyezmé­nyeknek.
• Vitás ügyek rendezése: Az idevágó szabályo­kat már az USA és Kanada közti Szabadkeres­kedelmi Egyezményben rögzítették. 1993 őszén éles nézeteltérés alakult ki e téren a „nemzeti önrendelkezés" és a szankciók és bírságok ügyé­ben.

A NAFTA felbukkant mint az 1992-es ameri­kai elnökválasztás egyik vitatémája is. Később Clinton elnök az USA és Mexikó közti kétoldalú – munkaügyi és környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos – „kiegészítő egyezmények" ügyét is felvette a tárgyalások napirendjére. Ezek a „szennyezés-elrejtési effektusra" (vagyis hogy amerikai szennyezők Mexikóba települnek át, kikerülve ezáltal az amerikai környezetvédelmi törvényeket), az „elszökő állásokra" (azaz, hogy amerikai munkaadók az olcsó munkaerővel dol­goztató mexikói gyárakba telepítenek át terme­lőfolyamatokat) és azokra a munkajogi kérdé­sekre összpontosítanak, amelyek a szabad szak­szervezetek Mexikó-beli korlátozása következté­ben merülnek fel. Tekintettel arra, hogy maga az Egyezmény sem bír a kikényszeríthetőség jogi státusával, a kiegészítő egyezményeket sok olyan amerikai lobbista is lemondóan túlságo­san gyengeként könyvelte el, aki eredetileg fel­vetette ezek szükségességét.

Thea Lee, a Washingtoni Gazdaságpolitikai Intézet munkatársa kommentárja szerint: „Az az igazság, hogy az USA fontosabb Kanada és Me­xikó számára, mint Kanada és Mexikó az USA számára. Jóformán az összes komoly enged­ményt Mexikó tette".