Az Eszméletben már bemutattunk régi és új folyóiratokat, olyat azonban még nem, amelynek ismertetőnkkel egy időben jelent meg az első száma. Márpedig ez a helyzet most, a Verseny és Változás (Competition and Change. The Journal of Global Business and Political Economy) című folyóirattal, amely minden bizonnyal új színt hoz majd a nemzetközi gazdasági és politikai folyamatokról szóló vitákba.

A folyóirat két társszerkesztője az amerikai Richard Appelbaum (Center for Global Studies, Kaliforniai Egyetem) és Jeffrey Henderson (Manchester Business School, Manchesteri Egyetem), s a huszonegy tagú szerkesztő bizottságban olyan ismert neveket találunk, mint Samir Amin, Alice Amsden, Ró­bert Boyer, Manuel Castells, Gary Gereffi, Anthony Giddens, Domenico Mario Nuti, Saskia Sassen, Barbara Stallings, Szelényi Iván és Richárd Whitley. Közülük többen szerzői is az első számnak.

Az alapítók abból a feltételezésből indultak ki, hogy ko­runkban a világgazdaság példátlan átalakuláson megy át. E kissé közhelyszerű megállapítást azonban konkrétabban is megfogalmazzák: szerintük nem egyszerűen új problémák és lehetőségek állnak előttünk, hanem a mai változások alap­jaiban ingatják meg az eddig alkalmazott társadalom­tudomány, és főként a közgazdaságtudomány fogalmi ke­reteit. Minden korszak hajlamos arra, hogy fordulópontnak tekintse magát: az ismert múlt és a még ismeretlen jövő kö­zött. Különösen egy olyan évszázadban, amely számozott vi­lágháborúkat és számozatlan hidegháborúkat hozott, az ál­lamszocializmus felemelkedését és bukását, a harmadik világ számtalan konfliktusát. Úgy tűnik azonban, hogy a jelenkor változásai a felsorolt megrázkódtatásokhoz képest nagyobb horderejűek és más jellegűek; arról van szó, hogy a világ megértésében kell megpróbálni behozni évszázados lemara­dást.

Beköszöntőjükben a társszerkesztők – Hodgson és Lazonick nyomán – úgy értékelik a neoklasszikus közgazdaság­tant, hogy annak gyökerei egy rég elmúlt valóságba nyúlnak. A mai viszonyok jobb megértéséhez hasznosabbnak tartják a Frankfurti Iskola hagyományát, Veblen és Schumpeter evolu­cionista közgazdaságtanát, valamint Bhaskar „kritikai realiz­musát". Nemcsak az irányzatok, de az egyes szaktudományok között is hidat kíván építeni a folyóirat, amely közös fórumot kínál az üzleti gazdaságtan, a politikai gazdaságtan, a szer­vezetszociológia, a gazdaságföldrajz, a nemzetközi kapcsola­tok és a fejlődés-tanulmányok iránt érdeklődőknek egyaránt.

A tőke globalizációja – írja Appelbaum és Henderson – gyökeres változást hozott a legutóbbi évekig egymástól elkü­lönítve értelmezett három világban. A piaci alapú ipari orszá­gok a nemzeti alapú monopoltőke kora után új típusú glo­bális versenyben vesznek részt. A transznacionális vállala­tok sokközpontú hálózatainak kialakulása megkérdőjelezi a kapitalizmus centrumának földrajzi körülhatárolhatóságát. A szocialista országok államközpontú ipari rendszerei – részben saját súlyuk alatt – összeroppantak, s ezekben az országokban szabadpiaci kísérletek szemtanúi vagyunk. A szocialista gazdaságok eltűnésének következménye az is, hogy e pillanatban a vallási nacionalizmus az egyetlen moz­galom, amely általában tagadja a kapitalizmus létjogosultsá­gát. A harmadik világ is megszűnt mint homogén gazdasági tér. Ez nem azt jelenti, hogy kimúltak volna a világgazdasági polarizáció mechanizmusai, hanem azt, hogy a centrum-pe­riféria viszonyok már nem külön centrum-országokhoz és pe­riféria-országokhoz kötődnek, hanem egy sokcentrumú transznacionális hálózathoz.

A világgazdaság különböző tőkés formák amalgámja, s a világméretű verseny nemcsak az egyes vállalatok között folyik, hanem a különböző tőkés rendszerek között is. Az egyes nemzetgazdaságok – és sok esetben az annál' kisebb egységek – számtalan változatát mutatják az iparpolitikának, az állam-tőke kapcsolatnak, a piaci allokáció és az átjelzések alkalmazásának, a tulajdonlásnak és a vállalatvezetésnek, a profitabilitás időhorizontjának, a jóléti rendszereknek és ezek viszonyának a versenyszférához.

A közelmúlt technikai vívmányai példátlan szervezeti ru­galmasságot tesznek lehetővé, s így többen – például Castells – „információs fejlődési módról" beszélnek. Bár a termelő egységek mobilitását egyes irányzatok – különböző okokból és jelleggel – időnként túlhangsúlyozzák, tény, hogy a „glo­bális áruláncok" kialakulása (Gereffi kifejezése) az új terme­lési struktúra alapköve lett. Sokan vannak, akik önfeledten ünneplik a flexibilitást, a rugalmas felhalmozást, de látni kell, hogy az új nemzetközi munkamegosztás a függő és egyen­lőtlen fejlődés új formáit is magával hozta.

Az egyenlőtlenségek kialakulása megfigyelhető a „világ­városokban", amit többen – például Sassen és Castells – ép­pen a globális irányító szerepükre vezetnek vissza. A telepü­lések jellegével párhuzamosan alakul át a nemzeteké. A ke­let-ázsiai tapasztalatok azonban arra figyelmeztetnek, hogy. messze nem a nemzetállam „haláláról" van szó, hanem in­kább újszerű szerepekről és eszközökről, az iparpolitikától a jóléti rendszerek működtetéséig (Amsden). A szabadpiaci kí­sérlet, az úgynevezett sokkterápia okozta rombolás láttán Ke­let-Európában is valószínűsíthető, hogy az átalakulás a tuda­tos iparpolitika felé vesz irányt.

A munka világát hétrétű világtörténelmi átalakulás jellem­zi. 1. A fordizmus látszólagos összeomlása, a foglalkoztatás és a javadalmazás rugalmassá és egyben bizonytalanná válá­sa. 2. A munkaerő számottevő részének elnőiesedése (feminizálódása) a jelenlegi, nemek szerint szegmentált munkae­rő-piacon belül. 3. Az ipari munkahelyek szerepének csök­kenése és a szolgáltató szektorbeli foglalkoztatás bővülése a fejlett gazdaságokban. 4. A nyugati, és főleg amerikai érté­keken nyugvó fogyasztói kultúra globalizálódása. 5. A vándormunkaerő újbóli megjelenése mint a világ ipari rend­szereinek fő hajtóereje. 6. A neoliberális politikák térnyerése, amely a kormányok ideológiájától függetlenül – döntően az IMF és a Világbank szerkezeti kiigazítási programjain keresz­tül – a szakszervezeti aktivitás és a jóléti ellátás csökkené­séhez vezetett, meghatványozva a foglalkoztatás bizonytalan­ságát, aláásva a társadalmi kohéziót. 7. Új ipari és iparosodó gazdaságok kialakulása az ázsiai, latin-amerikai és kelet-eu­rópai fejlődő világban, amelyek az olcsó, és néha szakképzett munkaerő tartalékseregét kínálják, nemritkán az..Engels ko­rabeli Manchester munkakörülményeit idézve.

A mai világgazdaságban nincs többé szükségszerű kapcso­lat a vállalatok sikeressége, valamint az általános nemzetgaz­dasági prosperitás és az alacsony jövedelmi egyenlőtlenségek között. Ezt a kapcsolatot tudatosan kell létrehozni és működ­tetni; a kormányoknak kell kényszeríteniük a vállalatokat, hogy a nemzeti és nemzetközi célokhoz igazítsák stratégi­ájukat. Mindez – látva a jelenkori gazdaság anarchikus ten­denciáit – valószínűleg sokkal több intézményes szabályozást tesz szükségessé a nemzetközi gazdaság egészére nézve is.

This issue of Eszmélet mostly contains articles of economic theory and economic policy. The starting question is: is there any theory that can properly catch the essence of domestic and international transitions? Is bourgeois economic theory able to show solutions both in the East and West? An article on British football presents a model of economic developments in a specific area of life where market obviously should not enter or maybe only with restrictions. In futures issues, we will address questions of culture, natural environment and information economics from a similar angle.

Table of contents

1. Szigeti Péter, Andor László, Mocsáry József, Lóránt Károly, Krausz Tamás : Can a socialist market economy exist?
2. Vigvári András : Some features of the privatisation in Hungary
3. Hugo Radice : The role of foreign capital in the transformation of Eastern Europe
4. Capital and Class
5. Paul Williamson, Dan Corry : A game without vision – Football crisis in Britain
6. Karl-Heinz Roth : The return of the proletariat and the weakness of the left
7. Trautmann László : The Hellenisation of economics
8. Hoch Róbert : On the history of economic reform – Comments to Kornai’s article
9. Krausz Tamás : Political economy against history
10. call to the G7 on debt-relief
11. Michael Knüfer : The GATT and the developing countries
12. Aurelio Martinez, Etienne Largend : Indian revolt, new guerilla movement or revolution?
13. Jean Martin : The second year of the French revolution

This issue of Eszmélet is published at the time of general elections thus we have to ask: what are the limits of our choices? How the possible is related to the limitations in the existing system of "democracy"? The block of articles addressing theoretical and practical problems of bourgeois democracy aims to raise and answer questions that are not in focus of daily political debates and analysis. A separate group of articles deal with political symptoms in the third world like the raise of Islam or populism of which analysis often misses to look at underlying economic fundamentals. This latter problem makes us to thoroughly address some fundamental economic theory and policy problems in the next issue.

Table of contents

1. Perecz László, Szigeti Péter, Z. Karvalics László, Hack Péter, Krausz Tamás, Susan Zimmermann : Beyond burgeois democracy
2. Andor László : Society, history and politics – interview with György Wiener
3. Samir Amin : Theses on the European left
4. Andor László : A short history of our democracies
5. Chantal Mouffe : The return of the political
6. Yar Mohamed, Katona Magda : Modern Islam and the agriculture question
7. Balogh András : Integration and catching up
8. Francois Burgat : Islam and pluralism
9. Volker Perthes : The fiction of fundamentalism
10. Otto Kreye : The external indebtness of developing countries
11. Folker Fröbel, Susan Zimmermann : Social conflicts in the blind alley of peripherial capitalism
12. Csáki György : Hungary and the IMF
13. Charta 88 : Declaration
14. Mikes Tamás : In opposition in the 80s
15. Polyák Andrea : On New Exodus – New tendencies in inernational labour migration
16. Eszmélet : New Internationalist
17. NAFTA
18. Maquiladora
19. Zapata
20. n. n. : One world, several worlds – introduction to the issue of “Third Wold”
21. How to return from Germany to the Third World?