All posts by sz szilu84

Zapata

Az 1879-ben született Emiliano Zapata egy ki­csiny parcellát örökölt családjától. Öszvérhaj­csárként, istállómesterként és lovászként kereste kenyerét. 1909-ben a Morelos állambeli, Mexi­kóvárostól délre fekvő Anenecuilco falu lakosai beválasztották őt a helyi elöljáróságba.

Nem sokkal azután, hogy 1910-ben kirobbant a forradalom Porfirió Díaz diktatúrájával szem­ben, Zapata – kihasználva, hogy beszéli a náhuatl nyelvet – felkelő hadsereg toborzásába kez­dett.

Zapata fő célkitűzése a Porfirió Díaz uralma alatt a parasztságtól elragadott földek eredeti tu­lajdonának helyreállítása volt. 1910-ben, Díaz le­mondása után Zapata nem volt hajlandó leszerelni hadseregét mindaddig, amíg ez a követelé­se nem teljesül. Novemberben közzétette az Ayala-tervet („Plan de Ayala"), melyben megfo­galmazta az agrárreformmal kapcsolatos követe­lését:

„Az elbitorolt földeket, erdőket és vizeket… haladéktalanul vissza kell szolgáltatni azon fal­vaknak és polgároknak, akiket megilletnek… Mivelhogy a mexikóiak nagy többségének semmije sincs, azon a földön kívül, amelyen jár… ezen birtokok egyharmadát előzetes kártalaní­tással ki kell sajátítani, hogy a falvak és a pol­gárok házhelyekhez és legelőkhöz juthassanak."

Mexikóvárosban nyomban kezdetét vette a fegyveres konfliktus Francisco Madero kor­mányával, és hamar kiterjedt a környező álla­mokra is. 1912 elejére a szövetségi hadsereg már több ízben vereséget szenvedett.

Miután 1913 februárjában egy puccs megfosz­totta Maderót hatalmától, Zapata sem a helyébe lépő Viotoriano Huesta kormányának nem volt hajlandó alávetni magát, sem az észak-mexikói „konstitucionalista" ellenzékhez nem csatlako­zott. Zapatának tulajdonítják a következő (ké­sőbb a spanyol polgárháborúban is felkapott) szállóigét: „jobb állva meghalni, mint térden áll­va élni."

Huerta kormánya 1914-ben megbukott. A rá­következő Aguascalientesi Konvención a zapatista küldöttek azon véleményt képviselték, hogy a forradalmat a földért és a szabadságért, és nem pusztán az alkotmányos reformért vív­ták. Létrejött egy ideiglenes szövetség az észak-mexikói Pancho Villával.

Az ezt követő zűrzavaros és erőszakos évek­ben Zapata ellenzékben maradt az egymást kö­vető kormányok mindegyikével szemben. 1919 márciusában „nyílt levelet" intézett Venustiano Carranza elnökhöz:

„Mint polgár, akit megillet a gondolkodáshoz és a beszédhez való jog, mint paraszt, aki na­gyon is tisztában van az egyszerű nép szükség­leteivel, mint forradalmár és sokak vezetője szó­lok önhöz, Carranza polgártárs… Ön a harcot a saját előnyére és azok javára fordította, akik se­gítettek önnek a felemelkedésben, majd meg­osztoztak a zsákmányon: gazdagság, címek, üz­letek, bankettek, orgiák… A régi földbirtokokat új földesurak kerítették kézre… és megcsúfolták az emberek reményeit."

Carranza egy gondosan kitervelt csapdát állí­tott fel, hogy megszabaduljon Zapatától. Jesús Guajardo, a szövetségi hadsereg ezredese láza­dást színlelve felajánlotta Zapatának a csatlako­zást 500 emberrel, fegyvereikkel és lőszerrel. Jó­hiszeműségük bizonyítékaként néhány dezertőr zapatistát haditörvényszék elé állítottak, kivé­gezték őket, és Jonatacepec városát „elfoglalták" Zapata nevében. Konferenciát hívtak össze 1919. április 10-ére a Hacienda de Chinamecán, Zapata szülőföldjén.

Zapata csupán tíz emberével lovagolt a haciendára: a díszőrség tagjai megcélozták fegyve­rükkel, és ott lelte halálát a golyózáporban.

(A New Internationalist nyomán)

The external indebtness of developing countries

Bankers and politicians claim time after time that the debt crisis had come to an end and the normal mode of operation of the financial system had been restored. However, the facts deny this fake opti­mism. Although the position of most banks has been stabilised, for­eign debts represent a heavy burden on developing countries, with various types of economic, social, and environmental damage.