This issue of Eszmélet mostly contains articles of economic theory and economic policy. The starting question is: is there any theory that can properly catch the essence of domestic and international transitions? Is bourgeois economic theory able to show solutions both in the East and West? An article on British football presents a model of economic developments in a specific area of life where market obviously should not enter or maybe only with restrictions. In futures issues, we will address questions of culture, natural environment and information economics from a similar angle.

Table of contents

1. Szigeti Péter, Andor László, Mocsáry József, Lóránt Károly, Krausz Tamás : Can a socialist market economy exist?
2. Vigvári András : Some features of the privatisation in Hungary
3. Hugo Radice : The role of foreign capital in the transformation of Eastern Europe
4. Capital and Class
5. Paul Williamson, Dan Corry : A game without vision – Football crisis in Britain
6. Karl-Heinz Roth : The return of the proletariat and the weakness of the left
7. Trautmann László : The Hellenisation of economics
8. Hoch Róbert : On the history of economic reform – Comments to Kornai’s article
9. Krausz Tamás : Political economy against history
10. call to the G7 on debt-relief
11. Michael Knüfer : The GATT and the developing countries
12. Aurelio Martinez, Etienne Largend : Indian revolt, new guerilla movement or revolution?
13. Jean Martin : The second year of the French revolution

A Maquiladora vagy Maquila üzemek olyan „off-shore" tevékenységeket végeznek, amelyek keretében korlátozás nélkül importálhatnak Me­xikóba nyersanyagokat és alkatrészeket, hogy ott azokat feldolgozzák, majd pedig exportálják az USA-ba.

Először a kelet- és délkelet-ázsiai „tigris-or­szágokban" jelentek meg ilyen üzemek, és á résztvevő vállalatok döntő többsége külföldi, je­lesül amerikai tulajdonban volt. Mexikóban 1965-bén indult be egy kormány által támogatott kezdeményezés, amely az USA határterületére koncentrálódott.

A maquiladora program gyors expanziója 1982-ben, a mexikói adósságválság, a peso leértékelése és a reálbérek hirtelen esése nyomán kezdődött meg. Az ezekben az üzemekben fog­lalkoztatottak száma az 1982-es százhuszonhá­romezerről majdnem félmillióra emelkedett 1991-re, és az évszázad végéig elérheti a három­milliót is. A nyolcvanas évek végére a maquiladora szektor termelte az ország feldolgozóipari exportjának kb. egynegyedét. 1991-ben az USA 7,25 milliárd dolláros értékben importált Mexi­kónak ettől a szektorától.

A 70-es évek eredetileg kisméretű, szinte ki­zárólag nőket foglalkoztató üzemei mostanra megnőttek, a női munkások aránya ötven száza­lékra esett vissza. A jelentősebb multinacionális vállalatok nagyobb hangsúlyt helyeznek a tech­nikailag igényes termékekre és a hibamentes be­szállítói rendszerre. A kereskedelem jelentős ré­sze cégen belül, vagy egyazon multinacionális társasághoz tartozó egységek között bonyolódik. A határtól távolabbra is telepítenek üzemeket, mint például a Nissan hatalmas aguascalientesi motorgyárát.

Jelenleg a közlekedési ipar (mégpedig főleg autógyártás) a legnagyobb munkaadó több mint száztízezer alkalmazottal, ezt követi az elektro­nikai ipar több mint százezer, és a textilipar kb. negyvenötezer fővel. Összesen kétezer ilyen üzem működik.

A nyolcvanas évek közepére – az amerikai AFLCIO szakszervezet akkori becslése szerint – közvetlenül háromszázezer, közvetve pedig több'" mint egymillió állást telepítettek át az USA-ból Mexikóba. A mexikói kormány a maga részéről azt állította, hogy az USA negyvennégy államá­ból ötezer cég szállít nyersanyagot Mexikóba. Egy újabb és pontosabb felmérés szerint az el­múlt évtized folyamán kétszázötven munkahely kb. százezer dolgozója nézhette végig, amint ál­lását áttelepítik Mexikóba.

A NAFTA, a GATT és a vámtarifák csökken­tése nyomán a mexikói feldolgozóipar „kompa­ratív előnye" még inkább az alacsony bérköltsé­gekre fog korlátozódni. Meg fognak szűnni a maquiladora feldolgozóipar vámjellegű előnyei.