This issue of Eszmélet is published at the time of general elections thus we have to ask: what are the limits of our choices? How the possible is related to the limitations in the existing system of "democracy"? The block of articles addressing theoretical and practical problems of bourgeois democracy aims to raise and answer questions that are not in focus of daily political debates and analysis. A separate group of articles deal with political symptoms in the third world like the raise of Islam or populism of which analysis often misses to look at underlying economic fundamentals. This latter problem makes us to thoroughly address some fundamental economic theory and policy problems in the next issue.

Table of contents

1. Perecz László, Szigeti Péter, Z. Karvalics László, Hack Péter, Krausz Tamás, Susan Zimmermann : Beyond burgeois democracy
2. Andor László : Society, history and politics – interview with György Wiener
3. Samir Amin : Theses on the European left
4. Andor László : A short history of our democracies
5. Chantal Mouffe : The return of the political
6. Yar Mohamed, Katona Magda : Modern Islam and the agriculture question
7. Balogh András : Integration and catching up
8. Francois Burgat : Islam and pluralism
9. Volker Perthes : The fiction of fundamentalism
10. Otto Kreye : The external indebtness of developing countries
11. Folker Fröbel, Susan Zimmermann : Social conflicts in the blind alley of peripherial capitalism
12. Csáki György : Hungary and the IMF
13. Charta 88 : Declaration
14. Mikes Tamás : In opposition in the 80s
15. Polyák Andrea : On New Exodus – New tendencies in inernational labour migration
16. Eszmélet : New Internationalist
17. NAFTA
18. Maquiladora
19. Zapata
20. n. n. : One world, several worlds – introduction to the issue of “Third Wold”
21. How to return from Germany to the Third World?

An introduction of the British monthly dealing with developing countries and global problems.

Az Észak-Amerikai Szabadkereskedelmi Egyez­ményt (NAFTA) Carlos Salinas, George Bush és Brian Mulroney kezdeményezte egy 1991 júniu­sában, a texasi San Antonióban lezajlott találko­zón.

Az Egyezmény részét képezi az észak- és dél-amerikai „szabadkereskedelmi" egyezmények sorozatának, amelynek első lépése a Kanada és az USA között 1988-ban aláírt Szabadkereske­delmi Egyezmény (FTA), a következő pedig a George Bush által 1990 júniusában meghirdetett „Kezdeményezés Amerikáért" volt. 1991 szep­temberében Mexikó és Chile indítványozta egy új Gazdasági Együttműködési Egyezmény meg­kötését.

Ezekről az egyezményekről az Általános Vám­tarifa és Kereskedelmi Egyezmény „Uruguayi Fordulójának" későbbre halasztott lezárásával párhuzamosan folytak a tárgyalások. Mind az Uruguayi Fordulónak, mind a NAFTA-nak 1994. január 1-én kellett életbe lépnie.

A NAFTA széleskörű piaci liberalizációról szóló rendelkezéseket, valamint a piaci „torzu­lások" kiküszöbölésére és a kereskedelmi viták eldöntésére vonatkozó hatékony szabályozást foglal magában. A megegyezés hat széles terü­letre terjed ki:

• Piacra jutás: Kanadában, az USA-ban és Me­xikóban az átlagos vámtarifa-korlátok már ala­csonyak, és nincsen számottevő korlátja a keres­kedésnek. Azonban Kanada és az USA jelentős korlátokat tart fenn több, Mexikó számára igen fontos területen, úgymint: textíliák, italok, köz­lekedési eszközök, élelmiszeripari cikkek és mezőgazdasági termékek.
• A kereskedelem szabályozása: Bírságokat és „antidömping"-vámokat   helyeztek   kilátásba. Várhatólag semmi sem menti meg ezeket a sza­bályokat attól, hogy a protekcionizmus eszköze­iként alkalmazzák őket.
• Szolgáltatások: A kereskedelmi szolgáltatá­sok széles skáláját „deregulálták", beleértve a pénzügyi szolgáltatásokat és a szállítást. Vitatott pont az állam által teljesített szállítási szolgál­tatások ügye, mint ahogyan azon egyéb állami szolgáltatások és szociális programok is (pl. óvo­dák), amelyeket az USA a munkaadók „támoga­tásaként" értelmez.
• Külföldi befektetések: A NAFTA gondosko­dik a külföldi befektetések „nemzeti védelmé­ről", megszüntetve a felhasznált hazai termékek arányával és a teljesítménnyel kapcsolatos köve­telményeket. Mexikó tart még fenn korlátozáso­kat, de szeretne több külföldi befektetést magá­hoz vonzani.
• Szellemi tulajdon: Ez egy vitatott kérdés Észak és Dél között a GATT vonatkozásában. A NAFTA-tárgyalások során az USA erős nyomást gyakorolt Mexikóra annak érdekében, hogy a szerzői jogok, szabadalmak és védjegyek kérdé­sében vesse alá magát a nemzetközi egyezmé­nyeknek.
• Vitás ügyek rendezése: Az idevágó szabályo­kat már az USA és Kanada közti Szabadkeres­kedelmi Egyezményben rögzítették. 1993 őszén éles nézeteltérés alakult ki e téren a „nemzeti önrendelkezés" és a szankciók és bírságok ügyé­ben.

A NAFTA felbukkant mint az 1992-es ameri­kai elnökválasztás egyik vitatémája is. Később Clinton elnök az USA és Mexikó közti kétoldalú – munkaügyi és környezetvédelmi kérdésekkel kapcsolatos – „kiegészítő egyezmények" ügyét is felvette a tárgyalások napirendjére. Ezek a „szennyezés-elrejtési effektusra" (vagyis hogy amerikai szennyezők Mexikóba települnek át, kikerülve ezáltal az amerikai környezetvédelmi törvényeket), az „elszökő állásokra" (azaz, hogy amerikai munkaadók az olcsó munkaerővel dol­goztató mexikói gyárakba telepítenek át terme­lőfolyamatokat) és azokra a munkajogi kérdé­sekre összpontosítanak, amelyek a szabad szak­szervezetek Mexikó-beli korlátozása következté­ben merülnek fel. Tekintettel arra, hogy maga az Egyezmény sem bír a kikényszeríthetőség jogi státusával, a kiegészítő egyezményeket sok olyan amerikai lobbista is lemondóan túlságo­san gyengeként könyvelte el, aki eredetileg fel­vetette ezek szükségességét.

Thea Lee, a Washingtoni Gazdaságpolitikai Intézet munkatársa kommentárja szerint: „Az az igazság, hogy az USA fontosabb Kanada és Me­xikó számára, mint Kanada és Mexikó az USA számára. Jóformán az összes komoly enged­ményt Mexikó tette".