Milyen rendszer az, amely munkahelyek tömeges megszüntetésével halmoz fel kolosszális vagyonokat, és közben emberek millióit kényszeríti gettókba, egészségtelen lakáskörülmények közé, lerobbant lakótelepekbe, parkolókban működő iskolákba, bódétanfolyamokba, reménytelen kis melókba, "pofára" "kiérdemelt" rendőri zaklatásokba?

1. Szakít-e végre Franciaország az apartheidpolitikával?

Furcsa jelenségnek lehetünk tanúi: a francia politikusok egymás sarkát taposva rohannak a tévébe, és kórusban szajkózzák: “Értjük, fiúk, hol a baj, és mindjárt teszünk valamit értetek!” Mindenki érti a helyzetet, mindenki tudja, mi a teendő.

Nos, ha tudták, uraim, miért tették mindennek az ellenkezőjét harminc éven át s főleg az utóbbi időben? Miért vonta meg a francia kormány a támogatást a helyi kezdeményezésektől az elmúlt két évben? Ki csökkentette 15%-kal az egészségtelen lakáskörülmények felszámolását célzó állami hitelek összegét a 2006-os költségvetésben? Ki állított a külvárosi rendőrség helyére rohamrendőröket, akik rendszeresen megalázták, és önkényes letartóztatásokkal hergelték a külvárosiakat, hogy működésüket egyik jelentésében még az Amnesty is erőszakosnak és rasszistának bélyegezte?

 

2. Mit titkolnak?

Két eset lehetséges. Vagy tudták önök, politikai vezetők, hogy a bajok oka a társadalmi igazságtalanság és a “jövőtlenség”, ám ennek ellenére nem tettek semmit. Ha ez igaz, hogyan bízhatnánk még önökben? Vagy pedig fogalmuk sincs, mi lehetne a megoldás, mivel a társadalmi igazságtalanság rendszerük szerves része, s mivel nem szándékoznak hozzányúlni a hatalmasok privilégiumaihoz. De ha így van, hogyan bízhatnánk még önökben?

 

3. “Az erőszak nem megoldás?”

Tisztelt burzsuj urak, lennének olyan szívesek végre megmondani a szegényeknek, hogy akkor milyen harcmodort válasszanak, minthogy eddig semelyik sem vált be, sőt a helyzet csak rosszabbodott?

És főleg: ne legyenek már ennyire képmutatók! Annak idején mégis milyen eszközökkel szerzett akkora vagyont a francia burzsoázia: talán nem rabszolgatartással és Afrika kincseinek kifosztásával? A francia hadsereget talán azért vetették be, hogy virágcsokrokkal lepje meg az algériaiakat, a marokkóiakat és a többi leigázott és lemészárolt népet? És manapság ki hízik az új gyarmatokon a Total vagy Bouygues-féle multik vállalatain, ki taszítja egyre nagyobb nyomorba a helyi lakosságot?

 

4. Hol az igazi erőszak?

Milyen rendszer az, amely munkahelyek tömeges megszüntetésével halmoz fel kolosszális vagyonokat, és közben emberek millióit kényszeríti gettókba, egészségtelen lakáskörülmények közé, lerobbant lakótelepekbe, parkolókban működő iskolákba, bódétanfolyamokba, reménytelen kis melókba, “pofára” “kiérdemelt” rendőri zaklatásokba?

Évről évre egyre több ember tengődik sovány jövedelmekből, miközben a kormány csökkenti a nagy vagyonok után fizetendő adókat. Évről évre emberek százai halnak meg a párizsi járdákon. Milyen rendszer az, amely semmiféle perspektívát nem kínál a fiataloknak: “Leszarom, ha lecsuknak, az életemnek már így is lőttek!” Hát nem erőszakra épül az ilyen rendszer, nem a rendszer maga képviseli az erőszakot?

 

5. “Hogy történhetett meg ez Amerikában?!”

 

– sápítozott a média a Katrina–Bush-botrány kapcsán. De mi vajon nem ugyanazon az úton haladunk teljes sebességgel? Az Európai Alkotmánnyal, a Bolkestein-doktrínával meg az összes Lisszabon (2000) óta hozott európai intézkedéssel talán nem a keresetek, a nyugdíjak és a szociális támogatások lefaragására indult hadjárat? Nem a legjobb úton vagyunk afelé, hogy utolérjük Busht a szegénységi küszöb alatt élő 40 millió szerencsétlen tekintetében?

Mi másra jó a makacs törekvés, hogy minél tovább dolgoztassák az időseket, ha nem arra, hogy a reménytelen munka nélküli fiatalok tömegeit szaporítsák? Hát normális dolog az, hogy a Shell-Hollande dolgozóinak sztrájkolni kell ahhoz, hogy ne veszítsék el a nyugdíjjogosultságukat, miközben a vállalat profitja robbanásszerű emelkedést mutat (18 milliárd dollár 2004-ben, s 68%-kal több az idén)? Nem éppen az lenne a normális, hogy radikálisan csökkentsék a munkaidőt, munkahelyeket teremtve? És mi az akadálya ennek a logikus megoldásnak? Tán nem a szemérmesen “versenyképességnek” nevezett, szent és sérthetetlen nagyvállalati szuperprofit?

 

6. Emberi lények a kukában?

 

Amikor a fiatalok kocsikat égetnek, az zavaró, és odafigyel a sajtó. De melyik média foglalkozott az üggyel, amikor ugyanezeknek a fiataloknak az élete ment füstbe és fulladt reménytelenségbe? Hogy hihetnénk az állítólagos “szociális felvonóban"¹ , amikor egyre több nyugati közgazdász jelenti ki közönyösen, hogy “Hatmilliárd emberi lény él a Földön, de közülük ötmilliárdra soha nem lesz szükség”? Őszintén: nem embertelen az a rendszer, amelyben élünk? Egyeseket az utolsó leheletükig kiszipolyoznak, míg másokat szó szerint a kukába dobnak? Mi a fontos, amikor a jövő társadalmát építjük: a multik profitja, vagy az emberiség szükségletei?

 

7. A megosztás stratégiája?

 

Persze, aki felgyújtja külvárosi szomszédja kocsiját, az akaratlanul is egy követ fúj a kormánnyal. Mivelhogy az a szomszéd, akinek arra kell a kocsi, hogy eladja magát a munkaerőpiacon (és maximálisan kizsákmányoltassa magát), az a szomszéd éppen úgy a multik diktálta európai politika áldozata. Pont, mint az a kisnyugdíjas, akit a létfeltételeit kikezdő hatalom taszít anyagi bizonytalanságba.

Nem fél a hatalom attól, hogy a kisemmizettek összefognak a kizsákmányolás ellen? Hát nem nyílt rasszista provokáció a piti bűnözésről közölt felfújt és meghamisított statisztika, miközben a fehérgalléros bűnözők védelmet élveznek? Veszélyesnek tüntetik fel a muszlimokat, bár akárhova nézünk, szélsőségeseket látunk, s rendőrségi ügyet kreálnak a fátyolviselésből. Nem az-e a nyilvánvaló szándékuk, hogy a valós társadalmi problémákat vallási álproblémák mögé rejtsék, és a kizsákmányolás áldozatait egymás ellen uszítsák?

A legszegényebbeket gettóba csukják, és rendőrkordonnal zárják körül: zseniális megoldás az ellenállás megtörésére! Mindaddig, amíg a fehér kisemberek a fekete és arab kisemberekre acsarkodnak, a hatalmasok (az ő pénzüknek nincs ám színe!) nyugodtan alhatnak.

Az a legnagyobb baj, hogy Sarkozy demagógiája beválik; miközben ez a dúsgazdag mágnás Bush stílusában társadalomellenes politikát csinál, Franciaország és Belgium munkásainak jó része bedől a szövegének. Nem lesz könnyű tiszta vizet tölteni a pohárba!

 

8. Mit is akar Fachozy² beadni az embereknek?

 

Nos, természetesen, hogy álszent riválisai félre akarják állítani, megkísérlik elgáncsolni az elnökségért folyó küzdelemben, de közben kezüket dörzsölik, mert ő elvégzi helyettük a piszkos munkát. Hiszen mindannyian tisztában vannak azzal, hogy a társadalmi probléma még messze nincs megoldva, és hogy a zavargások még sokáig tarthatnak. Jól jön tehát a jó öreg “Monsieur Kärcher”³ a háznál!

Fachozy már jóval a külvárosi események előtt olyan szabadságkorlátozó törvényeken dolgozott, amelyek mindannyiunkat érintenek, és előbb-utóbb egész Európában bevezetésre kerülhetnek: lehallgatás, internet-kémkedés, politikai elítéltek kiadatása, önkényes kitoloncolás… Miután szándékosan felszította a feszültséget, Fachozy kihasználja a helyzetet, és antidemokratikusnak kiáltja ki ugyanezen törvényeket. Ez persze kapóra jön a társadalmi mozgalmak és a szakszervezetek leszerelésében. No és a szólásszabadság leszerelésében is (lecsukatott egy fiatal bevándorlót, amiért az, úgymond, “inzultálta” őt).

 

9. Milyen megoldást javasolnak?

 

Azok, akik állítólag “megértették a fiatalok gondjait”, bizonygatják, hogy egy kicsivel több pénzt fognak adni a külvárosoknak, és visszaállítják a külvárosi rendőrséget meg a szociális munkásokat, akiket nemrég elvettek tőlük. Csupán csak az a baj, hogy ha a zsaruk és a szociális munkások le is csitítják egy időre a lázadókat, munkahelyeket nem tudnak teremteni. Márpedig a beilleszkedéshez valódi munka, rendes jövedelem kell.

De elő lehet-e teremteni a szükséges munkahelyeket, és figyelembe lehet-e venni a lakosság szükségleteit, amíg a rendszer kevesek érdekeire és maximális profitjára épül? Ha azt akarjuk, hogy többé ne hajítsanak emberi életeket a szemétre, nem kellene-e végre felváltani a dzsungel törvényeit magasabb rendű, emberi törvényeknek?

Az éhezés felszámolása bolygónkon kevesebbe kerülne, mint az USA éves katonai költségvetésének egynegyede. Mi tart hát vissza minket?

 

10. Hagyjuk ott őket a gettóban?

 

Könnyű szemére vetni a külvárosi gyújtogatóknak, hogy nincs programjuk, hogy célt tévesztettek. A korai munkásmozgalomban a végsőkig kizsákmányolt munkások összetörték a gépeket, ami ugyanígy önmaguk ellen irányult. Ha meggondoljuk: honnan is vehetnék ők a világos követeléseket, a tisztánlátást bajaik okaival kapcsolatosan?

Mit tett a munkásmozgalom, mit tettek a haladó értelmiségiek annak érdekében, hogy felszámolják ezt a megosztottságot a külvárosi fiatalok és a többi társadalmi osztály között? Csak úgy számolható fel a megosztottság, ha hidakat verünk a társadalmi szakadék fölé, ha megismertetjük velük a korábbi harcok tanulságait. Mielőtt azonban tanítani kezdenénk, magunknak is tanulnunk kell. Meg kell tanulnunk meghallani. Mert a “gyűlölet”, amelyet ezek a fiatalok táplálnak, nem negatív érzelem. Jogos felháborodás az igazságtalansággal szemben. Márpedig minden korban ez az érzelem volt az ellenállás alapja, ez volt az első lépés a világ megváltoztatása felé.²²

 

Jegyzetek

 

¹ “Ascenseur social” – általánosan használt kifejezés a társadalmi mobilitás jelölésére

² Vö. facho – (fr., biz.) fasiszta.

³ Kärcher – közismert utcaseprőgép-márka a francia nagyvárosok utcáin

 

(Fordította: Lugosi Ágnes)