A koronavírus-járvány és a nyomában előálló társadalmi katasztrófa új távlatba helyezi az elméleti és gyakorlati vitákat arról, hogy a hazai és nemzetközi baloldal hogyan válaszol(jon) mindarra, ami ezután következik. Hiszen látható, a tőke reakciója már jóval a világjárvány kitörése előtt elkezdett formálódni: a neoliberális autokrácia és a szélsőjobboldal szövetségével (ahogyan ezt előző számunkban bemutattuk); a menekült- és bevándorlás-ellenesség fasiszta „franchise-rendszerével”; a globális ökológiai és klímaválság tudatos felpörgetésével; a kizsákmányolás végletekig fokozásával. E számunkat is főként e kihívás jegyében állítottuk össze. Ahogy Göran Therborn fogalmaz: a baloldal előtt „megnyílt lehetőségeket” keressük, a járványhoz kapcsolódva és tőle függetlenül is. Külön blokkban foglalkozunk a szocialista szellemű közösségiség kérdésével és a kapitalista világrendszer alternatíváival. Körkérdéssel fordultunk hazai és külhoni elvtársainkhoz a radikális baloldal előtt álló lehetőségekről – most a válaszok első körét adjuk közre. Interjúk és elemzések keretében elevenítjük fel David Harvey, Polányi Károly és Immanuel Wallerstein munkásságát, és rámutatunk a történelem célzatos meghamisításának két minősített esetére.
Folyóirat kategória bejegyzései
124. szám (2019. tél)
A náci Németország fölötti győzelem közelgő 75. évfordulóján nem önmagában a Győzelem „emlékezetpolitikai” jelentőségének szentelünk blokkot, hanem összekapcsoljuk azt Auschwitz felszabadításának 75. évfordulójával (1945. január 27.), minthogy a két jelenségkör „emlékezete” együttesen hordozza a napjainkban „csúcsra járatott” történelemhamisítás szinte minden fontos tendenciáját. A holokauszt történeti ténye összefügg Izrael állam létrehozásával is, ezért a zsidók és arabok palesztinai együttélése kevéssé ismert oldalainak is figyelmet szentelünk – főként releváns történeti dokumentumok tükrében. Harmadik blokkunkban a modern szélsőjobboldallal foglalkozunk mind egyetemes, mind magyarországi vonatkozásban. Noha ez a szélsőjobboldal más, mint régi, fasiszta előzménye, ám a két jelenség nincs kínai fallal elválasztva. Az új szélsőjobboldal előretolt őrse a Fidesz, aminek okairól és jellemzőiről olvasóink a szerkesztőség álláspontját is megismerhetik.
123. szám (2019. ősz)
Olvasóink bizonyára érdeklődéssel veszik majd kézbe e számunkat (is), amelyet főként két nagy kérdéskörnek szentelünk. 1. A rendszerváltás – egyben folyóiratunk létrehozásának – 30. évfordulóján elgondolkodunk a kapitalista restauráció tapasztalatain, a belőle kinőtt rendszer ellentmondásain és történelmi tanulságain. E szembenézés sokféleképpen történik, mind a megközelítések, mind a módszerek, mind pedig a szerzők tekintetében. Publikációinknak mégis van közös, határozott üzenete: a rendszerváltás a felső osztályok érdekében zajlott le, és alapjában azon a történelmi vonalon haladt, amelyet már az Eszmélet korai számaiban lényegében előre felvázoltunk. A modern, globalizálódó kapitalizmusnak a régi rasszizmussal való összekapcsolódása nem állt meg Európa keleti határainál. A Szovjetunió, az államszocializmus bukása világméretekben legyengítette a nemzetközi baloldal pozícióit – máig hatóan. 2. Vizsgálat tárgyává tettük a válságos venezuelai eseményeket, amelyek szintén egyidejűleg tükröznek többféle problémakört. A 20 éve elindult „bolivári” szocialista kísérlet belső és külső korlátai egyszerre éreztetik hatásukat. Míg Maduro rendszerének belső progresszivitását, végső soron, az dönti el, hogy a közösségi termelői struktúrák fenn tudnak-e maradni, a külső feltételrendszert az határozza meg, hogy az Egyesült Államok, a maga erőszakos, imperialista eszközeivel, képes lesz-e a chávezista rendszert eredeti emancipációs céljainak föladására kényszeríteni és saját képmására formálni.
122. szám (2019. nyár)
E számunk írásai két nagyobb blokkot alkotnak. Az elsőben a kapitalizmus globális és helyi uralmának új(szerű) fejlődési tendenciái állnak a vizsgálódások középpontjában. Vajon új szakaszába lépett-e a világkapitalizmus, amelyet a tőke transznacionálissá válása s egy transznacionális tőkésosztály és állam kialakulása (látszik) jellemez(ni)? A transznacionális burzsoázia megerősödésének és relatív önállósodásának intézményi alapjai „megkötik” a helyi, nemzeti tőkések kezét, noha az kész kielégíteni az előbbi elvárásait is. Vitás kérdés az új imperialista nagyhatalmak közti ellentmondások mélységének megítélése is: elvezethetnek-e ezek az ellentmondások a félperiférián vagy a centrumban egy új szocialista ellentámadáshoz? Másik témánk a feminizmus kifejlődése a történeti fejlődés tükrében, különös tekintettel – egyrészt – a nőkérdésnek a marxi életműben és a marxista elméletben elfoglalt helyére (Silvia Federici, a kérdés ikonikus alakjának munkássága alapján), másrészt a nők által végzett házimunka szerepére a tőkeviszony, s azon belül a bérmunkáslét reprodukciójában – mind elméletileg, mind pedig (az 1970-es évek Olaszországában kibontakozott „Munkabért a házimunkáért” mozgalom bemutatásán keresztül) a társadalmi gyakorlatban.
121. szám (2019. tavasz)
E számunkat elsősorban a 100 éves Magyarországi Tanácsköztársaság emlékének szenteljük. A cikkek nemcsak elhelyezik történetileg a magyar kommunista forradalmi kísérletet a maga korában, hanem felvázolják történelmi értelemben vett aktualitását is: antikapitalista törekvéseit, széles értelmiségi és társadalmi hátterét. 1918–1919 két magyar forradalma tükrében különösen érdekes a háborút követő európai forradalmi hullám alakulásában sorsdöntő jelentőségű németországi forradalom sorsa, különös tekintettel a munkás-önigazgatás – a szakszervezeti forradalmi bizalmik hálózata, majd a munkástanácsok – és a szociáldemokrácia balszárnya (a Független Szociáldemokrata Párt és a Spartakus-szövetség) viszonyára. Az írások fényében napjaink neohorthysta emlékezetpolitikája gondolati sivárságával és amorális hazugságaival tűnik ki. Másik blokkunk – Szelényi Iván egy írására reagálva –, a „Marx 200” jegyében, a marxizmus mibenlétével, egységének és „pluralizmusának” meghatározását bontja ki polemikus formában. Sajnálatosan aktuális írás foglalkozik a neoliberalizmus és a szélsőjobboldal „összeölelkezésével” Brazíliában, amely rokon vonásokat is mutat az Orbán-rezsimmel. Hasonlóan tanulságos az oroszországi rendszerváltás nemzetközi hátterét és következményeit vizsgáló tanulmány is.
