Folyóirat kategória bejegyzései

Krausz Tamás: TGM Antitézise

Tamás Gáspár Miklós rendkívüli műveltséggel nyűgözi le még a marxizmust egyáltalán nem ismerő, sőt az azt elutasító értelmiségi olvasóit is. Bálint György óta alighanem a legjobb baloldali, saját műfajt alkotó, elméleti publicistánk. Új tanulmánykötetében nagy erudícióval, utolérhetetlen stílusban és nyelvezettel, (történet)filozófiai tudással és olvasottsággal fejti ki nézeteit a világ és benne Magyarország „állásáról”, az élet értelméről. TGM e könyvében nem napi politikai elemzéseit teszi közzé, amelyeket sokan jól ismernek a sajtóból, hanem tematikai és időbeli  értelemben is különféle filozófiai-elméleti  írásait publikálja, amelyek egy része még nem jelent meg magyarul. A kötet nem egyszerűen reprezentálja TGM munkásságát, hanem ott van benne az egész TGM a maga teljes egyéniségével, szellemiségével, intellektuális történetével. „Mindhárom” TGM, mint művének egymásra épülő, együtt élő, egymásba kapcsolódó rétegei ott munkálnak a könyv szinte minden oldalán. Mintha a 90-es évek második felének TGM-je, vagyis a baloldali-marxista fordulata utáni TGM magával vinné a korábbi, a rendszerváltó, azaz a konzervatív-liberális TGM-et és a fiatalkori „anarcho-kommunista” TGM-et. A „három TGM” mellékesen módot ad arra is, hogy az értelmiségiek szélesebb, még komoly publicisztikát olvasó csoportjai egyben lássák TGM-et mint gondolkodót.

Bővebben…

Szigeti Péter: Kommentárok marxista teljesítményekhez: TGM és Wiener György

Komoly szellemi produktumok születtek és születnek napjainkban is a marxista hagyományhoz kapcsolódóan, mégpedig azt elevenen alkalmazóan, továbbfejlesztően. Néha különös módon. Fényesen bizonyítva, hogy ez az irányzat életképes, immáron 175 éve, ha mondjuk a Német ideológiától (1845) vesszük létezőnek – igaz, ez esetben osztanánk Luis Althusser episztemológiai cezúráját, amely a törésvonalat a fiatal és az érett Marx között ebben a – Marx és Engels által közösen írt – munkában látta. Wiener György, sokakhoz hasonlóan, mindenesetre alkalmaz ebből és a cezúra előtti művekből is elméleti belátásokat a helyi kommunizmusok lehetetlenségéről, noha tudja, hogy Engels nem igazán sajnálkozott azon, hogy e munka kéziratban maradt, mondván, azt nyugodtan átadhatják az „egerek rágcsáló bírálatának” – mivel a materialista történelemfelfogás kifejtése később, magasabb szinten, más munkáikban acélozottabban fogalmazódott meg. A Kommunista kiáltvány, amelyet – Max Webertől és Talcott Parsonstól eltérően[i] – Tamás Gáspár Miklós nem sokra tart, mondván, hogy nem a társadalomtörténet, hanem csak a kapitalizmus története osztályharcok története, sokaknál, éppen remek irodalmi stílusa, közérthetősége és mozgalmi-stratégiai jelentősége miatt jelölhet kiindulópontot. Tegyük hozzá: ez a munka sem tartalmazza még a társadalmi formák marxi elméletét, melyet Wiener empirikus kapitalizmuskutatással visz tovább és aktualizál, éspedig a tőkés formáció meghaladásának előfeltételét vizsgálva.  Nos, ezen irányzat létezik: magam a marxi alapozású kritikai elmélet megnevezést kedvelem leginkább,[ii] mert minden vita, véleménykülönbség, szaktudományos megalapozás ellenére van olyan közös gondolati alap, vezérlőeszmék, amelyek összperspektívába állítása elkülöníti és saját arcúvá teszi a polgári filozófiától, ökonómiától, társadalom- és történelemfelfogástól a marxizmust. Ennek hosszú története a tematikai sokféleség és elemzési változatosság egysége,[iii] amelyik mégsem esik szét a rossz végtelenségben: akkor nem, ha princípiuma marad, hogy keresse a polgári világ meghaladásának történelmi lehetőségeit, éspedig a győzedelmeskedni látszó globális kapitalizmus korában is. Persze tudjuk, hogy a hazai rendszerváltók úgy tesznek, mintha a rendszerváltoztatással megszűnt volna a hegeli–marxi dialektika érvényessége. A hazai mainstream létvakságban szenvedő hanyagolása ellenére sem ez a helyzet, sem a nagyvilágban, sem idehaza, ahol az új nemzedékek orientálódásában érezhető a kapitalizmuskritikus és antikapitalista gondolkodás iránti növekvő érdeklődés. Hagyományos, neo- és posztmarxista formákban jelen lévő magyarázatok léteznek a fennállóról, arról, amely uralma alatt tart széles néprétegeket, társadalmi csoportokat, ifjúságot, munkásságot, nőket. Nemcsak az anyagi javak előállításának és elosztásának – ergo a primer életlehetőségeket meghatározó – osztályszintű egyenlőtlenségeinek újratermelésével, hanem kultúriparának, médiahálózatainak, gyakran alpári fogyasztói mitológiájának erejével. De így sem tud mindenkit pacifikálni. Ugyanis az ideológiai államapparátusok (Althusser)[iv] – egyházak, magán- és közoktatás, család, jog, politikai rendszer a pártjaival, szakszervezetek, információ (médiahatalom, kultúra, irodalom, képzőművészet, sport, stb.) – „erőszakkal páncélozott hegemóniája” (A. Gramsci) sem mindenható: élethelyzetek, -viszonyok keserű tapasztalatai, a szellem szabadsága, a művészetek ereje, a tudományos fel- és megismerés öröme szerencsére protest horizontokat nyit a status quóval szemben. Az elidegenedés – részleges leküzdése – az egyéni életvezetésen, orientáción is múlik: önmagunkkal és közvetlen interperszonális kapcsolatainkkal szembeni felelősségként. Világtörténelmileg nehezebb az ügy: sok-sok egyéni erőfeszítés sem vezethet át rendszerszintű áttöréshez. Az utópista felvilágosítók a nevelés erejében bíztak. A liberális emancipátorok a képzett és művelt emberfőktől várják  társadalmuk jobbítását, mégpedig a vezető elit jóvoltából. Harmadik megoldás, ha objektív feltételek és szubjektív aktorok együttesét képzeljük úgy, mint amely az önfelszabadításhoz vezethet el – Megváltó hiányában. Ahhoz a társadalmi anyagcsere-folyamat – a tőkés rendszer struktúra- és funkciófüggő – viszonyrendszerének meghaladása szükségeltetik. Lehetséges ez? Mikor, miáltal? Pesszimista credóik ellenére is ezekért érdemes foglalkoznunk Wiener György e számunkban olvasható tanulmányával és Tamás Gáspár Miklós Antitézis. Válogatott tanulmányok 2001–2020. (Pesti Kalligram, 2021) c. kötetének közel sem teljességre törekvő kommentálásával.

Bővebben…

129. SZÁM (2021. TAVASZ)

Arcok

Szigeti Péter: A velünk élő Engels Frigyes

A demokratikus szocializmus halvány esélye az egyedüli esélyünk. Leo Panitch és Bhaskar Sunkara beszélgetése

Analízis

Ropolyi László: Engels és a természet(tudományok) dialektikája

Marx és Engels nemcsak közösen művelt jelentős témákat, hanem olyan munkameg­osztás is létezett közöttük, amelyben a természetfilozófiai problémákat és a termé­szettudomány (a darwini evolúcióelmélet, a termodinamika, az energiamegmaradás) eredményeit Engels dolgozta fel. A szerző bemutatja, hogy az objektív dialektika ma is érvényes: új tudományos eredmények (a komplexitáskutatás, az emergencia jelenségei, a káoszelmélet) és a marxista tudományfilozófia egyaránt azt igazol­ják, hogy a dialektika érvényessége a megismerésen túl ontológiai: kategóriái létezésmeghatározások. Így a természeti lét totalitását alkotó komplexitások is identitással, szerkezettel és változékonysággal rendelkeznek: az azonosság és nem-azonosság azonosságával.

Michael Savvas: Amerika: az utolsó utáni pillanat. A 2020. novemberi választások az Egyesült Államokban

A novemberi választás újfent rávilágított az amerikai polgári demokrácia előrehala­dott bomlására, a társadalom és az uralkodó osztály végletes megosztottságára. Az amerikai gazdasági és politikai válság a végső stádiumába ért globális kapitalizmus destabilizálódásának egy mozzanata . A Biden-adminisztrációtól csupán a zsákutcás birodalmi politika más eszközökkel való folytatása várható, így eljött az ideje, hogy az elégedetlen, baloldali irányban tájékozódó tömegek leváljanak a Demokrata Párt szekértáboráról.

Tényről tényre

Salvatore Engel-Di Mauro: A kapitalizmus több száz millió áldozata és az anti­kommunizmus

A tanulmány az antikommunista mítoszok mechanizmusait, a „tömeggyilkos kommunizmus” ideológiai konstruálásának módszerét alkalmazza a kapitalizmus történetére. A szerző, mellőzve a társadalmakon belüli erőszak rendszerimmanens érvényesülését, a huszadik századi háborúk globális elemzése alapján megmutatja: a kapitalizmus pusztításai össze nem hasonlíthatók a különben szintén kritizálandó államszocializmus rombolásaival. A cikk nemcsak a történelmi aránytalanságokat mutatja meg, hanem feltárja a politikai összefüggéseket is, amik mentén a baloldal egy része is a kapitalizmus apologétájává válik, midőn a szocializmus gazdag történeti formaváltozatait azonosítja sztálinizmussal.

Tütő László: „…hogy a profit ne csináljon a szegénységből nyomort” – sőt, tömeghalált. A világ, ahol élünk.

Csokoládét és banánt majszolunk. Vásároljuk a ruhaipar, játékipar, gyógyszeripar termékeit. Autókázunk és nyomogatjuk a mobiltelefonunkat. Jól érezzük magunkat fogyasztóként. A márkacégekkel foglalkozó könyv fellebbenti, hogy miben válunk társtettesekké kellemes fogyasztásainkkal.

Történelem

Fjodor Szinyicin: A szovjet katonai hatóságok intézkedései a (magyar) polgári lakosság jogainak védelmében, 1944–1945

Az orosz történész felvázolja a szovjet jogi-politikai hátteret, amely a Vörös Hadse­regnek az európai civil lakossághoz való viszonyát szabályozta 1944–45-ben. A cikk a magyarországi felszabadító harcok során elkövetett bűncselekmények történeti vizsgálatát levéltári dokumentumok alapján végzi el – magyar nyelvterületen, orosz­országi dokumentumok alapján ez az első ilyen kísérlet. A szerző felhívja a figyelmet a források szubjektivista felhasználásának veszélyeire, s a végre megnyitott oroszországi levéltárak anyagainak kutatására ösztönöz.

Olvasójel

Igari Léna: Őrizd meg a leveleim! A holokausztkutatásról a Szovjetunióban és a mai Oroszországban.

Barát Endre: „A vízzel való érintkezés mindig újjáéledést jelent.” Éber Márk Áron: A csepp. A félperifériás magyar társadalom osztályszerkezete. Budapest, Napvilág Kiadó, 2020.

Asztal körül

Forradalmak Rojavától Washingtonig. Online konferencia, 2020. december 10–11. Történelmi háttér – Lugosi Győző; Összefoglalás – Barta Tamás, Hortobágyi Anna, Rosenfeld Annajuli és Somogyi Péter

Változatok egy témára

Pinar Dinc: A kurd mozgalom és az Észak-szíriai Demokratikus Föderáció. Alternatíva a (nemzet)állami modellel szemben?

A szerző szerint, a kurd felszabadítási mozgalom immár elfogadja, sőt, támogatja az észak-szíriai etnikai, vallási, nyelvi „szingularitásokat”, közös cselekvésre szólítva fel őket. Rojava – egyfelől – egy olyan új társadalmi modellt képvisel, amely demokra­tikus autonómián, környezeti fenntarthatóságon és a nemek közötti egyenlőségen alapul, másfelől azonban működésében – amiatt, hogy a Kurd Munkáspárt paradig­maváltása még mindig túlságosan kötődik Abdullah Öcalan személyi kultuszához – napjainkban is tetten érhető a kurd identitás egyoldalú (túl)hangsúlyozása.

Marcel Cartier: „Jineológia”: a nők felszabadításának tudománya a kurd moz­galomban

A szerző fiatal baloldali újságíró, aktivista és hip-hop művész, aki ellátogat Rojavába, hogy első kézből szerezzen tapasztalatokat az észak-szíriai bázisdemokratikus, ökoszocialista-feminista forradalom eredményeiről, különös tekintettel a nők ön­felszabadításának elméletére és gyakorlatára.

Interjú

A rojavai forradalmat a nők fogják megvédeni. Interjú Zeynep Efrînnel, a Női Védelmi Egységek (YPJ) parancsnokával.

Tromf

Tütő László: Érdemes-e feltalálni a spanyolviaszt?

Mostanában gyakran találkozunk megalapozatlan kijelentésekkel a nyilvánosság területén. Nemcsak véleményalkotásokban, hanem tényközlésekben is tapasztalható összevissza beszéd. A valóság által kevéssé befolyásolt tudomány is kezd polgárjogot nyerni. Az írás egy ilyen látványos hamisítás cáfolata.

Dokumentum

Megújul a Társadalmi Világfórum – Benyik Mátyás

130. SZÁM (2021. NYÁR)

Lugosi Győző emlékére. (1952–2021)

Szocializmus

Tütő László: Kapitalizmus volt-e a „létező szocializmus”?

A tanulmány a „létező szocializmus” jellegét elemzi, és arra a kérdésre keresi a választ, hogy az leírható-e a kapitalizmus fogalmával. Magát a rendszert történelmileg két alapvető tényező határozta meg: a gazdasági és kulturális elmaradottság, illetve egy antikapitalista ideológiai és mozgalmi tradíció. A „létező szocializmus” és a jóléti (fogyasztói) kapitalizmus működése között jelentős hasonlóságok fedezhetők fel, ennek ellenére a kapitalizmus fogalmai nem alkalmasak (nem elégségesek) a „létező szocializmus” működésének értelmezésére. Ezt a formáció tehát nem sorolható a kapitalizmusok közé, indokolatlan államkapitalizmusnak nevezni.

Wiener György: A szocializmus világtörténelmi feltételei

Az európai, korai szocializmusok kudarca nem cáfolja, hanem paradox módon igazolja a materialista történetfelfogás tudományos érvényességét. Hogyan? Legátfogóbban azért, mert egy nem korai-nyers és nem helyi jelentőségű áttörés a Grundrissében leírt új termelési mód előfeltételeinek meglétét involválja. Azt, hogy a tőkés termelési mód túlélje önmagát. Ez pedig szerzőnk szerint ellenőrizhető, az átlagos profitráta süllyedő tendenciájának, illetőleg a hosszú hullám elmélet empi­rikus tesztelésén keresztül.

Tromf

Szigeti Péter: Kommentárok marxista teljesítményekhez: TGM és Wiener György

A hazai marxizmus két, kiemelkedő felkészültségű szerzőitől született komoly munkát kommentál az írás. Noha igencsak eltérő műfajokról van szó, azonban mind a tanulmány (W. Gy.), mind pedig a szerzőjük húsz éves munkásságának legjavát tartalmazó esszékötet (TGM) azonos témákat is kifejt: a reálisan létezett szocia­lizmus/államkapitalizmus minősítés kérdéseit és ezen rendszerek tapasztalatainak értékelését, illetőleg a kapitalizmus meghaladásának feltételrendszerét mindketten értelmezik. Érdemes követni, hogy mire jutottak. Termékeny következtetések adódnak

Krausz Tamás: TGM Antitézise

A szerző rövid írásában Tamás Gáspár Miklós legújabb, Antitézis című tanulmánykö­tete kapcsán fogalmaz meg néhány kritikai észrevételt, elismerve a szerző kiváló – és egyedi – stílusát, (történet)filozófiai tudását, olvasottságát. A politikai és elméleti vita fő pontjai természetesen nem új keletűek. Hogyan ragadható meg a reálisan létezett szocializmus mint történeti formáció? Államszocializmus vagy államkapitalizmus? De nemcsak a múltról van szó, hanem a jelen és a jövő problémáiról is: antikapitalista, forradalmi cselekvés vagy tett nélküli moralizálás? Krausz Tamás és TGM eltérő válaszokat adnak a történelem eme ellentmondásokkal terhelt kérdéseire.

Történelem

Zima Richárd: Az államszocializmus és ‘56 emlékezetpolitikája az Orbán-rendszerben

A rendszerváltás utáni magyar emlékezetpolitika a 2010-es kormányváltást követően megváltozott, hangsúlyai alapjaiban eltolódtak. Látható, hogy a rendszerváltáskor meghatározott és az azt követő két évtizedben irányadó múltszemlélet, amely ugyan a kezdetektől fogva ambivalens módon kezelte az államszocializmus történetét, ekkor változott meg alapjaiban. Ennek sarokpontja az ‘56-os felkelés eljelentéktelenedése, amely a rendszerváltástól a második Orbán-kormány kezdetéig legitimációs bázis­ként szolgált. A tanulmány ennek az emlékezetpolitikai fordulatnak az okait és meg­jelenéseit veszi számba, folyamatként bemutatva a rendszerváltást követő évtizedek emlékezetpolitikai aktusait.

Marcello Musto: A Párizsi Kommün, a lehetséges alternatíva

A Párizsi Kommün alatt olyan politikai rendszer kiépülése kezdődött meg, amely a közéleti szférát a kisszámú elit és a hivatásos funkcionáriusok terepéből a nép tömegei aktivitásának színterévé alakítja. A közéleti tevékenység középpontjába az alávetett osztályok legégetőbb problémáinak megoldását célzó társadalmi reformok végrehajtása került. A Kommün története példázza, hogy a demokratikus társulások egyesülésén alapuló társadalom nem puszta vágyálom, ugyanakkor felvillantja egy ilyen társadalmi-gazdasági rend előtt tornyosuló nehézségek nagyságát is.

In memoriam

Lugosi Győző munkásságának bibliográfiája, 1979–2021

Lugosi Győző: Szekták, kultuszok, új vallási mozgalmak…

Arcok

Gagyi Ágnes: Tudásmonopólium és baloldali idealizmus. Előszó Barbara és John Ehrenreich Az újbaloldal. Esettanulmány a professzionális-menedzseri osztály radi­kalizmusáról című tanulmányához

Ez az cikk előszó John és Barbara Ehrenreich Az újbaloldal c. tanulmányának magyar fordításához. A tanulmányban Ehrenreichék a második világháború után kialakult USA-beli középosztály politikai potenciálját elemzik, különös tekintettel a 60-as évek végére radikalizálódó középosztálybeli újbaloldalra. Ehrenreichék professzionális-menedzseri osztály fogalma és a középosztálybeli baloldaliság korlátaira vonatkozó megjegyzései ma újra felszínre kerültek a 2008 után kibontakozó nyugati középosz­tálybeli baloldalról zajló vitákban.

Barbara Ehrenreich – John Ehrenreich: Az újbaloldal. Esettanulmány a professzionális-menedzseri osztály radikalizmusáról.

Az amerikai szerzőpáros az újbaloldal felemelkedését és bukását vizsgálja a hatva­nas-hetvenes évekbeli Egyesült Államokban. Kapcsolódva a 127–128. lapszámban megjelent tanulmányukhoz, a baloldali radikális mozgalmak különböző irányzatait és korszakait a következő oldalakon is e mozgalmak osztályalapjával, a professzioná­lis-menedzseri osztállyal összefüggésben vizsgálják. Elemzésük szerint az újbaloldal kudarcának fő oka az volt, hogy e politikai mozgalom nyílt összeütközésbe került származási osztálya, a PMO osztályérdekeivel. Amikor írásuk végén a kiutat keresik, az újbaloldal keserű tapasztalataiból kiindulva, abból tanulva kívánnak javaslataikkal hozzájárulni egy valóban széles alapokon nyugvó antikapitalista mozgalom felépítéséhez.

Interjú

Moszkvát megalázták a szövetségesei. Igor Dmitrov és Viktor Alksznyisz beszélgetése

Olvasójel

Zdenyák József: Kinek az osztálykompromisszuma? Megjegyzések Scheiring Gábor Egy demokrácia halála című könyvéhez

Soós Kinga: Koncentrikus körök az ellenállás körül. Losoncz Alpár: A formakereső ellenállás. Társadalomkritikai tanulmányok. Budapest–Újvidék, Napvilág – Forum Könyvkiadó Intézet, 2020.

127-128. SZÁM (2020. ősz-tél)

Goethe mondta Eckermann-nal beszélgetve: „Ahhoz, hogy valakiből nagy ember váljék, nagy örökséget kell kapnia.” Mészáros István idén lenne 90 éves, és elmondhatjuk: ő maga is már a „nagy örökség” része. Marx, Luxemburg, Lenin és az orosz forradalom, Gramsci, Lukács nyomán Mészáros István a szocializmus klasszikusává vált. Nevét ma­gyar létére kevesen ismerik Magyarországon, noha az MTA tiszteleti tagja lett egy olyan időszakban, amikor a rendszer még slendriánul működött. Hogy neve itthon alig ismert, azokat a provinciális viszo­nyokat jellemzi, amiknek történelmi gyökereit régiónkban ismerjük. Tudjuk, e gyökerekből sokfelé van, lehet elágazás… Senki nem látta előre sem az orosz szocialista forradalom kitörését 1917-ben, sem a Szovjetunió, az államszocializmus összeomlását 1989–91-ben. Ebből következőn is, a szocialisták-kommunisták, régiesen szólva, a marxisták számára az intellektuális felkészülés még a legsötétebb korszakokban is kötelező.

Bővebben…