E számunk alapvető tartalma – nem először az Eszmélet történetében – a fennálló és átalakuló világrend evolúciójának ellentmondásait, fejlődési sajátosságait reflektálja az elmúlt 25 év tapasztalatai alapján. Az utóbbi negyedszázadban a háborúk, a népirtások, amelyek gyakran a demokrácia zászlaja alatt bontakoznak ki, minden technológiai újítás ellenére, a világ népei életének részei. A perifériák és félperifériák mint az átalakulások fő elszenvedői maguk is olyan társadalmi struktúrákkal és hierarchiákkal rendelkeznek, amelyek a centrumnak való alárendelődés vonásait mutatják. Még az elszakadni akaró mozgalmak többsége is csak ennek a fejlődésnek a rossz meghosszabbítása. Az a kérdéskör is izgalmas, amelynek során az államszocializmus antikapi- talista útkereséseinek sorsát vizsgálják szerzőink a történelmi tapasztalatok alapján. Beletörődünk-e a kilátástalanságba?
E számunkban búcsúzunk Vigvári Andrástól.
Tartalom
- Látlelet
Samir Amin: A 2014. májusi európai választások. Újabb szakasz az európai projekt összeomlásában
- Történelem
Ruanda: a genocídium gyökerei. Mehdi Ba, a Jeune Afrique című folyóirat szerkesztőjének interjúja Jean-Pierre Chrétien és Marcel Kabanda történészekkel
Jean-Pierre Chrétien: „Trópusi nácizmus” Ruandában? Egy népirtás logikája
A Ruandában húsz éve lezajlott népirtás, mely közel egymillió áldozatot követelt, nem tekinthető pusztán a kelet-afrikai Nagy-tavak vidékén fél évezrede együtt élő földműves és állattartó népcsoportok közötti „hagyományos törzsi” ellenségeskedés következményének. A genocídiumért elháríthatatlan felelősség terheli az európai (előbb német, majd belga) hódítókat is, akik a hamis, etnikaifaji „hamita ideológia” jegyében – a náci árja fajelmélet mintájára – felsőbb- és alsóbbrendű „fajokra” osztották fel az afrikai társadalmakat, s ezzel megfelelő mentális keretet teremtettek az Afrika „zsidóinak” tekintett tuszikkal való leszámoláshoz
Vázsonyi Dániel: Neomarxista ellenzékiek társadalomfilozófiai nézetei a „hosszú hatvanas években” (1963–1974)
A tanulmány áttekinti a desztalinizációt követő „hosszú hatvanas évek” magyarországi kísérleteit a marxista elmélet kritikai alkalmazására az államszocializmus kényszerei alatt. Idetartoznak a szükségletek és az emberi autonómia kidolgozásának filozófiai elméletei, a kritikai szociológiai elméletek, amelyek az államszocializmus hierarchikus és elidegenedett jellegét mutatták meg, majd a marxi gazdaságelméletet újraértelmezni próbáló törekvéseket vizsgálja (mindenekelőtt Bence és Kis Hogyan lehetséges kritikai gazdaságtan? című könyvét). Míg az előbbi két törekvésnek elsősorban a kritikai marxizmust elfojtó politikai fordulat vetett véget, az utóbbi kísérlet maga vezetett el Marx mechanikus értelmezésével egy radikális szociáldemokrata, majd végül liberális felfogáshoz, ami feladta a termelői önigazgatás mint össztársadalmi rendezőelv gondolatát.
- Analízis
Marcello Musto: Az elidegenedés koncepciójának újragondolása
Történelemfeletti vagy korhoz kötött az emberek társadalmi elidegenültsége? A kérdésre más – illetve különböző árnyalatú – választ találunk az egzisztencialistáknál, a Frankfurti Iskolánál, az amerikai szociológiában és Marxnál, valamint követőinél. Az eltérő válaszoknak alapvetően ellentétes társadalmi funkciója van
Vivek Chibber: Kapitalizmus, osztály és univerzalizmus: elkerülni a posztkoloniális elmélet zsákutcáját
A posztkoloniális elméletek elutasítják a szocialista hagyomány alapfogalmait. Képviselőit az „univerzalizáló”, azaz általánosító-egyetemesítő tendenciák háborítják föl; vagyis a felvilágosodásnak az az igénye, hogy bizonyos kategóriákat kultúráktól és helyszínektől függetlenül érvényesnek tekintsünk. A marxizmus olyan elméletként szerepel elemzéseikben, amelyik a leghangsúlyosabban fejezi ki a felvilágosodás e vészes szellemi örökségét. A marxisták azt állítják, hogy bizonyos kategóriák, mint amilyenek az osztály, az elnyomás, a kapitalizmus, a kizsákmányolás és hasonlók, kultúrákon átívelőn érvényesek. A kulturális pluralizmus, a helyi Istenek és sajátosságok jegyében dobjuk ki a tőkeviszony mai elemzésének fogalmi eszközeit?!
Szigeti Péter: Karl Marx aktualitása a globális kapitalizmusban
A marxi alapozású kritikai társadalomelmélet érvényességét két perspektívából veti fel a tanulmány: a kapitalizmus történetében a megszakítottság és a folytonosság, illetve az elmélet gondolati alapjainak újszerűsége és időtállósága szempontjából
- Tromf
Partha Chatterjee: A Subaltern Studies és A tőke
A Subaltern Studies történész kör munkásságának megítéléséhez, elméleti és történeti kérdések megvitatásának területére vezet minket a tanulmány, mondhatjuk: a ,,harmadik világ” különösségének megértéséhez. A marxi elemzés érvényessége ezekben a vitákban is nagy szerepet kap
- Olvasójel
Bezzegh Alpár: Lélektani háború
Sz. I. Filonyenko – M. I. Filonyenko: Lélektani háború a Donnál. A fasiszta propaganda mítoszai 1942–1943. Budapest, L’Harmattan Kiadó, 2012
- Arcok
Fáber Ágoston: Determinizmus, episztemológiai szakadék és társadalomkritika Pierre Bourdieu-nél és Luc Boltanskinál
A cikk összehasonlítja a két nagy francia szociológus, Pierre Bourdieu és – a pályafutása legalábbis korai szakaszában Bourdieu által jelentősen befolyásolt – Luc Boltanski álláspontját a determinizmus, a társadalomtudós és a társadalmi cselekvők viszonya és a társadalomkritika lehetőségeinek kérdésében. Bourdieu az egyéni cselekvést meghatározó determinisztikus társadalmi mechanizmusok feltárására törekedett, amire szerinte csak specialista társadalomkutatók képesek, akiket a hatalmi mechanizmusokat leleplező társadalomkritika kell hogy motiváljon. Boltanski nagyobb hangsúlyt fektet az egyének relatív szabadságára és önértelmezési-diszkurzív készségeire, amelyeket mobilizálni ell a társadalomkritika gyakorlatában is. Mindezek a kérdések a szociológia és a társadalomkritika történetében szüntelenül visszatérni látszanak
- Másképp – Más kép
Tütő László: Beletörődés, „jobb nem tudni”, stréberség. Változatok a meghátrálásra
Akar-e a művész közölni valamit az alkotásával? Van-e a műnek a világban való eligazodást segítő szerepe? Ha igen, akkor a formai kritériumok mellett tartalmi szempontokkal is szembesíthetjük. A tanulmány ezeket a tartalmi szempontokat és a művészet általános társadalmi szerepét mutatja meg
- Dokumentum
Éber Márk Áron: Giovanni Arrighi és a felzárkózás problémájának aktualitása
Giovanni Arrighi: A fejlődés illúziója: A félperiféria koncepciójának megújítása
A világrendszer-elmélet nem régen elhunyt kiváló teoretikusának alapvető jelentőségű tanulmányát, amely az Eszmélet egy korai számában jelent meg (Eszmélet, 1992. 4, 15–16: 145–180.) egy új fordításban újraközöljük. Az írás aktualitását nem hogy nem veszítette el, hanem az elmúlt 25 év fejlődése még inkább érvényessé tette. Arrighi életpályájáról lásd folyóiratunkban a David Harvey által vele készített kiváló interjút: 2009. 84. Szám
Vigvári András
Elhunyt Vigvári András, az Eszmélet tanácsadója, akire alábbi nézeteinek közlésével emlékezünk. Idézett véleményét 1993. március 12-én, felkért előadóként fejtette ki azon a Privatizáció-vitán, amelyet a Baloldali Alternatíva Egyesülés rendezett, mely szervezetnek alapító tagja volt. Ezt azért is szükséges megemlíteni, mert a hivatalos visszaemlékezések hallgatnak Vigvári András baloldali elkötelezettségéről
- Asszociációk
Szigeti Péter: Kedves Lukács
Éppen harminc éve jelent meg Nagy András szép filozofikus regénye. Ehhez kapcsolódva apokrif levélben emlékezünk Lukács György megtett útjáról – visszapillantva ifjúkorára